– „Kitiltották a kis Jézust Zamárdiból” – adta hírül több országos média is. Mi történt?

– A Nők a Balatonért Egyesület képviselői felkerestek, hogy szeretnének a templom előtt betlehemi jászolt állítani, és megkérdezték, kölcsön tudnám-e adni a faszerkezetet, amit a szabadtéri misék alkalmával használunk. Mondtam, semmi akadálya, szívesen. Majd azt javasoltam, a kis Jézust csak december 24-én, vagy az éjféli mise előtt, vagy utána helyezzék a jászolba, mert a Megváltó akkor születik meg, és úgy lenne szép. Ez tehát nem parancs volt a részemről, hanem csak egy ötlet, ami tetszett nekik, és elfogadták. Pár nappal később felháborodva kérdezték, hogy olvastam-e a megyei hírlapban a hírt, amelyet a közszolgálati televízió híradója is átvett, hogy kitiltottam a kis Jézust a betlehemből.

– „Ennyi erővel Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak sem szabadna még ott lenniük, sőt Máriát nagy pocakkal kellene ábrázolni” – olvasható a cikkben.

– Ez eléggé primitív megjegyzés, hiszen Mária nem pocakos volt, hanem áldott állapotban. Az egyház liturgikus szertartáskönyvében, „a gyermek Jézus szobrának elhelyezése a jászolban” című rész azt írja: „az éjféli szentmise kezdetén ünnepélyesen a templomi jászolba helyezik a gyermek Jézust.” Tehát nem én találtam ki, ennek hagyománya van. Azt tapasztaltam, csak az ateistáknak okoz problémát az, hogy a kis Jézus bölcsője december 24-éig üres marad.

– Milyen lenne egy Istennek tetsző karácsony?

– Istennek az tetszene, ha őt befogadnánk szívünkbe, ezáltal megtisztítanánk szívünk sötétségét, és keresztény közösségben ünnepelnénk a karácsonyt. A mai ember elfelejtette a közösséget, azt mondja, otthon is karácsonyozhatok. A falusi ember még tudta, hogy el kell mennie a templomba, a közösségbe. 1945 után a kommunista rendszer szétkergette a közösségeket, a besúgókkal az embereket egymással szembe állította.

– A karácsonyi szentmiséken olyanok is részt vesznek, akik év közben egyáltalán nem járnak templomba. Mit gondol arról, hogy évről évre kevesebb a hívő?

– Egy olyan erősen monoteista típusú vallásnak, mint a kereszténység, el kell fogadnia, azt, hogy nem minden ember válik a követőjévé. Olyan időszak is volt, amikor a próféta egyedül képviselte Istent Izrael népével szemben. Az egyház azt mondja, azzal is legyünk elégedettek, aki évente egyszer-kétszer jön el a templomba. Egyáltalán nem kell kétségbe esnünk, ha kevesebb a templomba járók száma. Az egyháznak mindig volt, van és lesz is mondanivalója. Más volt a középkori egyház, mint a jelenlegi, és más lesz a jövő egyháza is. Nem hiszem, hogy tanbéli reformokra volna szükség, hogy több hívő legyen.

– Hogyan tudná vigasztalni azt, aki karácsonykor magányos, és számára nem ünnep, inkább alig várja, hogy vége legyen.

– Sokan jönnek hozzám azzal, hogy elhunyt a házastársuk, és egy űr keletkezett az életében. Azt szoktam mondani, most van ideje elmélkedni, imádkozni. A magány az alkotás egyik feltétele. A legemlékezetesebb karácsonyom az volt, amikor katona voltam, és egyedül kellett eltöltenem a karácsonyt. Elővettem a Szentírást, és énekeltem. Annak ellenére, hogy egyedül voltam a körletben, szentmise nélkül, mégis beteljesedett a karácsony lényege. Akkor jöttem rá, hogy a keresztény ember sosincs egyedül, mert az Isten mindig velünk van. A karácsony is erről szól. A magányos embernek beszélnie kell Istenhez, még a bűneit is elmondhatja neki, Isten örülni fog, még a megtérő bűnös bűneinek is. Nem hiszek abban, hogy létezik teljesen magányos ember. Mert vagy Isten maga szólít meg bennünket, vagy küld valakit. Jézus nem beszél arról, hogy magányos voltam, és nem kerestetek. A magány a modern kor problémája, a vallástalanság és az ateizmus következménye. Régen a faluközösségekben olyan, hogy magányos ember, ismeretlen volt. A városokban váltak magányossá az emberek. Gyerekkoromban még abban versenyeztünk, hogy ki emlékszik jobban arra, melyik házban ki lakik, vasárnap pedig a fiatalok még meglátogatták az idősebbeket is.

– Mit üzen a Biblia a fogyasztói társadalom emberének?

– Jézus azt mondja, nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. A mai ember úgy gondolja, akkor boldog, ha minél többet birtokol. A keresztény ember ezt másképp látja. Az ateista csak ezt a világot élvezi, és nem az örökkévalóságot, akkor fogyasztóvá válik, és sok divatos ruhát, új autót, nagy házat akar. De ettől az ember nem lesz boldog, mert a boldogság szellemi érték. Bálint Sándor, a híres szegedi néprajzkutató mesélte, hogy egyszer beszélgetett Illyés Gyulával a lét értelméről. Bálint Sándor azt mondta: Gyula! Te is megtanultad a katekizmusból: „Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, megszeressük, és ezáltal üdvözüljünk” – mire ő visszakérdezett: „Te ebben még tényleg hiszel?” „Igen” – felelte Bálint Sándor. „Akkor te egy boldog ember vagy.” – állapította meg Illyés. Az emberi létnek Isten nélkül, Krisztus nélkül és a Karácsony misztériuma nélkül – hogy Isten szeretetből magára vette az emberséget, és hordozta a mi terheinket és bűneinket azért, hogy mi is hordozzuk egymás terhét, és bejuthassunk az ő országába – nem sok értelme van. Krisztus célt és értelmet adott minden ember életének. A mai ember a szingli életformában él, a tévé, számítógép előtt, és egyedül akar boldog lenni, a fogyasztás révén. A boldogság elsősorban Istentől függ, és nemcsak az embertől, és ezt soha nem vehetik el. Isten az életem, ő az atyám, az anyám, aki jobban szeret engem, mint én saját magamat. Ha az ember nem így keresi a boldogságát, mindig elégedetlen lesz. Ha valaki számára csak e világ létezik, mindent birtokolni akar, verseng, és csak az a fontos, hogy ő legyen a leggazdagabb. A válság mögött a pénzimádat, a mammon áll, amiről Jézus is beszél. Ez a legvalósabb ateizmus, amely mindig gazdasági válságot idéz elő, miként most is.

– Hogyan fér össze a keresztényi szeretettel és megbocsátással a napjainkban oly sokat emlegetett elszámoltatás, és felelősségre vonás?

– A megbocsátás feltételezi az elszámoltatást. Egy papnak egyébként minden este el kell számolnia a lelkiismeretével Isten előtt. A püspökség felé pedig évente a gazdálkodásával. Ha valakit szeretetben nevelek, az nem megy másképp, csak úgy, ha elszámoltatom. A régi falu még tudta, hogy a közösség békessége az ott élő emberek kvalitásától függ. Senki nem mondta, hogy nem szólhatsz rá a gyerekemre, mert csak én nevelhetem. Ha a szülő nem volt jelen, akkor a szomszéd vonta felelősségre a gyereket azért, amit tett. Régen, ha valaki valamit tönkretett, akkor még érezte, hogy azt rendbe kell hoznia. Ma már ilyet nem érez az ember, hanem mondani kell neki. És még akkor sem érzi. Jönnek, mennek a pénzek, eltűnnek, és még csak meg sem lehet kérdezni, hová, és ki tüntette el. Azt akarják elérni, hogy az iskolában se legyen felelősségre vonás. Ne osztályozzunk, ne buktassunk meg senkit, mert jogokat sért. Így nő fel egy olyan generáció, akiket sem a szülő, sem az iskola nem von felelősségre. Megbocsátani pedig nehéz annak, akinek nincs bűntudata. Aki azt mondja, hogy „na és?”.

– Mit szól a mostanában egyre terjedő világvége-jóslatokhoz?

– Jézus is beszélt járványokról, földrengésekről, háborúkról, de azt mondta, amikor mindezt látjátok, emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett a megváltásotok. A keresztény számára a jövővárás mindig pozitív dolog. Borommei Szent Károly nagyon szeretett biliárdozni. Egyszer megkérdezték tőle, mit csinálna, ha tudná, hogy egy órán belül meghal. „Játszanék tovább” – válaszolta. Isten, amikor megjelenik valakinek, többször is azt mondja: „ne félj!”. Ez egészen pontosan háromszázhatvanötször fordul elő a Bibliában. Mintha egy évben mindennap azt mondaná, hogy ne féljünk. „Ne félj, te kisded nyáj” – mondja Jézus. Vagy az Ószövetségben Szofoniás próféta: „Ne félj Sion, ne lankadjon kezed, mert Veled van az Úr a te Istened.” A mai emberre a félelem a jellemző. A média valamivel mindig rettegésben tartja az embert: emelik a gáz árát, jön a vírus. Jézus azt mondja, ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a léleknek nem tudnak ártani. Ne féljetek, ha rágalmaznak, hazudoznak, és rosszat mondanak rólatok. A világ végétől sem kell félni. Hogy mikor következik be, az majdnem mindegy. Polcz Alaine magyar pszichológus és írónő híres kérdése: „megöregedni nem akarsz, fiatalon meghalni nem akarsz, akkor hát mit akarsz?”

– Mi az idei karácsony üzenete?

– Karácsony üzenete az egyház liturgiájában is megfogalmazódik. Az áll a Titusz levélben, hogy „megjelent köztünk Isten kegyelme, szakítsunk a bűnnel…, és Istennek jócselekedetekben buzgólkodó népévé legyünk.” Ez nagyon szép üzenet. Megjelenik Isten jósága, emberszeretete, kegyelme. Azt jelenti, hogy Isten eljött közénk, és azt szeretné, hogy szakítsunk a sötétséggel. Isten szeretetre teremtett minket, és csak akkor vagyunk igazán boldogok, akkor érezzük a lét értelmét, célját, ha ebben tevékenykedünk. Angelus Silesius, német költő írta: „Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet, / Hogy szénaszalma én már soha ne legyek. (…) Bizony a szíved is, kicsi jászol ha lenne, / Újra jönne az Úr, és gyermekként megszületne. / Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, / Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.” Ha valakinek a szívében nem születik meg Krisztus, ha nem hangolódik rá a szépre, a jóra, a szeretetre, akkor lehet, hogy Krisztus hiába halt meg érte. Adja Isten, hogy idén karácsonykor ne legyen olyan ember, akiért Krisztus hiába halt meg, és kívánom, hogy ő minden ember szívében megszülessen.

Lass Gábor