A szélsőségesek szent háborúja címmel a www.welt.de oldalán meglepő cikk jelent meg. 2009. november 17-i írásában Paul Lendvai úgy fogalmazott, hogy „az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre a magyarországi antiszemitizmus darázsfészkébe nyúlt.” A Weltnek nyáron adott Kertész Imre-interjú nagy vihart váltott ki. Az Ausztriában élő publicista, Paul Lendvai cikke bevezető mondatainak ígéretével ellentétben mégsem Kertész Imre megállapításait, hanem a magyarországi antiszemitizmus vélt okait boncolgatja.

De mit is mondott Kertész Imre a Weltnek? Kertész szerint „Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet. A szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. A magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam jobban jellemző, mint valaha” – állította a Nobel-díjas író júliusban.

Bencsik András, lapunk főszerkesztője a Demokrata 2009. november 11-i vezércikkében így írt erről: „Ha így mondta, jól mondta, bár kissé pontatlanul, de hát Berlin messze van. Magyarországon az elmúlt nyolc évben (ez a helyes szám) valóban folyamatosan rosszabbodott a helyzet. Hogy az országban uralkodó szélsőbaloldali Gyurcsány-banda összejátszik a szélsőjobbal, azt is tudjuk, hogy ráadásul antiszemiták, az újdonság, de elképzelhető. A magát gyökértelennek valló Kertész Imre azonban téved, amikor a magyarok régi káros szenvedélyei közé sorolja a hazugságot és a dolgok elfojtására való hajlamot, mert az utóbbi határozottan kommunista szenvedély (lásd: őszödi beszéd) míg az utóbbi jellegzetesen liberális”.

Paul Lendvai szerint azonban a Kertész körüli legújabb vita valójában nem a mai Magyarországról elhangzott rosszalló kijelentései miatt robbant ki. „Hogyan lehetséges, hogy a 18 és 30 év közöttiek körében csak 4 százalék tudja, mit jelent a holocaust? Csak 13 százalék tudja a második világháború áldozatainak számát megbecsülni” – veti fel a kérdést, nem jelölve meg, honnan vette ezeket az adatokat.

Az okok boncolgatását folytatva ugyanebben a cikkében azt állítja, hogy azokat a rendőröket, akik betiltott radikális jobboldali rendezvények ellen fellépnek, a tüntetők a „mocskos zsidó” jelzővel illetik. Ezt is tényként állítja. Azzal folytatja, hogy a Fidesz országgyűlési képviselője, Edelény polgármestere szerint a zsidó nagytőke az egész világot, így Magyarországot is át akarja venni, és szerinte zsidó bevándorlással kell számolni, Jeruzsálemben ezért tanul mostanában sok gyerek magyarul. Hogy a roma asszonyok gumikalapáccsal verik a hasukat, gyógyszereket szednek, hogy beteg gyereket hozzanak világra, hogy dupla családi pótlékot kapjanak. „Molnár pártvezére, Orbán Viktor ugyan kínosnak tartotta az ilyen kijelentéseket, de elutasította a polgármester kizárását a Fidesz-frakcióból” – állítja Lendvai.

Nem válogat, nem rendszerez, nem tesz különbséget: mindent összemos, számokat, adatokat, kijelentéseket, egymással is küzdő pártok volt és jelenlegi képviselőinek, vezetőinek kiragadott mondatait a futballhuligánok bekiabálásaival ötvözi, csak hogy alátámassza állítását, a fasiszta veszélyt.

Majd jön Pozsonyi: Lendvai szerint a Magyar Demokrata kultúrrendőrség felállítására szólított fel, amely három-négyfős kommandóból állna. A valóság ezzel szemben az, hogy Pozsonyi Ádám írt egy szellemesen szatirikus publicisztikát, amelyben az általa nem kedvelt baloldali írókat keményen megcsipkedte.

Paul Lendvai szerint a „szerkesztő” (Pozsonyi Ádám publicista) harcra, szent háborúra szólított fel. Felháborodott, hogy lapunk főszerkesztője a szerinte kiváló és Eszterházy kivételével zsidó szerzők elleni szerinte példátlan támadást vicces nézőpontnak állította be.

Lendvai értekezését stílusosan Konrad György szavaival fejezi be: „A szabadság az újfasizmus szabadságaként jelenik meg. A magyarországi zsidók (újra) félnek”.

A lapunk elleni támadások ezzel még nem értek véget. Néhány nappal később Pozsonyi Ádám publicisztikáját Ausztriában szó szerint lefordították és a www.juedische.at oldalon a Demokrata címlapjával együtt közölték. Üdvözlet a zsidóktól címmel Karl Pfeifer az alábbi kommentárt fűzte hozzá: „A Magyar Demokrata az egyik legnagyobb sajtószerv a politikai jobboldalon. A volt és valószínűleg leendő miniszterelnöknek, a Fidesz elnökének, Orbán Viktornak állítólag az egyik kedvenc lapja. Ennek a lapnak a főszerkesztője Fidesz-tag, korábban tagja volt a kommunista pártnak”. Az utóbbi kijelentésért önmagában perelni lehetne. Majd így folytatja: „a valamikori Népszabadság párthíreiért volt felelős. Pártolója a betiltott és mégis működő Magyar Gárdának”. A valóság ezzel szemben az, hogy Bencsik András nem volt tagja a kommunista pártnak, nem volt felelőse a Népszabadság párthíreinek és mivel jobbikos társai kilépésre kényszerítették, már nem lehet pártolója a Magyar Gárdának. Karl Preifer egyszerűen hazudik.

Nincsenek illúzióink, mert emlékszünk a nyolc évvel ezelőttire az Orbán-korszakból és emlékszünk a még régebbi komintern kórusra az Antall-korszakból. Mindig akkor vonyítanak hangosabban, amikor a régi elvtársak vesztésre állnak. Hangol a kórus.

Hernádi Zsuzsa