– Az elmúlt hetekben mind Bajnai Gordon, mind pedig Mesterházy Attila részéről elhangzott, hogy a kormány jól kezelte a válságot, és amennyiben ez a gazdaságpolitika folytatódik, pár éven belül egyértelműen növekedési pályára állunk. Mennyire tartja ezt reális helyzetértékelésnek?

– Ezt a politikai kommunikáció részének tekintem, nem pedig helyzetértékelésnek, semmi köze nincs a valósághoz. A kormányzat nagyon rosszul kezelte a válságot, s ezért sokkal nagyobb problémák jelentkeztek nálunk, mint a környező országokban. Talán egy dolgot értett meg a Bajnai-kormány, szemben a Gyurcsány-kormánnyal, amelyik még erre sem volt képes. Ez pedig az, hogy a költségvetési hiányt olyan alacsony szintre kell hozni, amekkora a finanszírozhatóság fenntarthatóságához feltétlenül szükséges, és a Nemzetközi Valutaalap, illetve a külföldi finanszírozók elfogadják. Ezt többé-kevésbé meg is tették, csak sajnos a deficit csökkentésén túl mást nem is nagyon csináltak. Ráadásul az intézkedések között több rossz döntés is volt, olyanok, amelyek inkább kárt okoztak, mint hasznot.

– És a megszorítás önmagában egyébként is kevés a válság kezeléséhez…

– Ez pontosan így van, még tíz-tizenöt lépést meg kellett volna tenni, amiből semmi nem valósult meg. Ilyen lett volna a gazdaság fellendítése, a vállalkozások támogatása, munkahely-teremtési programok kidolgozása, a bankrendszer rendbetétele, a belső kereslet fellendítése, hogy csak néhány példát említsek. Úgyhogy, bár a költségvetési hiány csökkentése legalább úgy-ahogy megtörtént, ezen intézkedések nélkül az összkép tragikus a válságkezelés terén. Persze egyes politikai elemzők azt mondják, azért nem tartunk előrébb, mert a Bajnai-kormánynak nem volt több ideje. Nos, én ehhez nem értek, csak azt látom, hogy legalább tucatnyi intézkedési területet lehetne említeni, ezek közül egyben voltak próbálkozások, a kiadáscsökkentés terén, ezen kívül semmi nem történt.

– Feltétlenül szükségesek voltak a megszorítások?

– A legnagyobb baj az, hogy pénzt vontak el, de komoly szerkezeti átalakítások nem voltak. Hogy egy példát mondjak: nem lehet azt csinálni, hogy ugyanannyi minisztérium marad ugyanannyi alkalmazottal, de a minisztériumok költségvetését lecsökkentjük. Ez hosszabb távon nem működik, mert az épületeket fenn kell tartani, az alkalmazottakat ki kell fizetni és így tovább. Mindez nem valóságos átalakítás, csak a problémák áttolása későbbre.

– Pesszimistább jóslatok szerint az év felére, vagyis nagyjából akkorra, amikor az új kormány hatalomra kerül, összeomolhat a büdzsé. Ez túlzó vélemény?

– Sajnos egyáltalán nem. Papíron kijön a hiány, az év egészét tekintve azonban ez a költségvetés ezekkel a számokkal nyilvánvalóan betarthatatlan. Ez már az év első felében is feszültségeket fog okozni, de tetőzni valójában nyáron, legkésőbb ősszel fognak a problémák.

– Folyamatosan nő a munkanélküliség, mind több vállalkozás megy csődbe, az önkormányzatok eladósodnak, az egészségügy helyzete egyre rosszabb, a BKV az összeomlás szélén áll… Mire jön az új kormány, nem válhat szinte kezelhetetlenné a helyzet?

– De igen. A BKV problémái már-már most kezelhetetlenek, de az egészségügy helyzete is tragikus. Elavultak az eszközök, a kórházak, a rendelők állapota néhány kivételtől eltekintve nagyon rossz. S attól nem lesz kevesebb beteg és nem kerülnek kevesebbe a beavatkozások, hogy a kormány kevesebb pénzt ad. És ugyanez elmondható az oktatásra vagy például az önkormányzatokra is. Ezért mondtam azt, hogy a Bajnai-kormány legalább felismerte, hogy csökkenteni kell a hiányt, azonban ezt csak papíron tette meg, a szerkezetátalakítások, a gazdaságélénkítő lépések, ha úgy tetszik, a reformok elmaradtak. Ha már a minisztériumokat említettem: nem úgy kell csökkenteni az államigazgatás költségeit, hogy kisebb számot írok mellé a költségvetésben, aztán megszavaztatom a büdzsét a parlamenti többséggel. Hanem úgy, hogy átfogó átalakításokat hajtok végre: legyen kevesebb minisztérium kevesebb alkalmazottal, kevesebb feladattal. Ráadásul az az érdekes, hogy pont azokon a területeken csökkentették a költségvetési kiadásokat, ahol nem kellett volna, mert az egészségügyre vagy az oktatásra nemzetközi összehasonlításban nem költünk sokat. Ugyanakkor az államapparátus fenntartása területén például nem történtek meg a kiadáscsökkentő átalakítások. A szociális kiadások csökkentésének módja sem volt megfelelő: erre a területre valóban sok pénz megy el, de éppen ezért van szükség munkahelyteremtésre, mert ha van munkalehetőség, akkor többen élnének bérből és kevesebben segélyből.

– Az euró bevezetése mennyit segítene a gazdaságnak?

– Az euró önmagában nem oldja meg a problémákat. Egy erős gazdaságnak előnyös a bevezetése, egy gyenge gazdaságra azonban nem szabad ráengedni az eurót. Először a gazdaságot kell megreformálni, és aztán lehet álmodozni a bevezetésről. Optimista becsléssel azt mondom, jó gazdaságpolitikával minimum négy, de inkább öt-hat év, amíg elkezdhetünk erről komolyan gondolkodni.

– Ön szerint mik lennének a legfontosabb intézkedések, amelyeket meg kell tennie a következő kormánynak, illetve mi az, amire a választások után, év közben is van mód?

– Ez két külön kérdés. Nézzük először, mit kell megtenni: a fő feladat a gazdaság versenyképességének növelése. Ebbe beletartozik például a bürokrácia csökkentése, az államapparátus átszervezése és létszámcsökkentése. Fontos feladat a korrupció visszaszorítása, mert ma óriási összegek úsznak el a különböző korrupciós csatornákon. Erős jogszabályokra, az átláthatóság növelésére, a folyamatok egyszerűsítésére van szükség. Lényeges a foglalkoztatás növelése is, ami egy hosszútávú, öt-tíz éves program. Szerintem itt az első lépés az adócsökkentés, de fontos például az oktatás átalakítása, a képzési rendszer reformja, a közmunkaprogramok megszervezése is. Az első lépések között kell hozzányúlni az egészségügy területéhez is. Ebből a néhány kiragadott példából is látható tehát, hogy bőven van feladat, egy új, modernebb, XXI. századi államot kell felépíteni.

– Amihez sok idő kell…

– Sok intézkedést nagyon hamar meg lehet hozni. A 2002-ben megalakult román kormány például nagyjából egy hét alatt elfogadtatta az új adórendszert. Persze az összes intézkedés bevezetéséhez idő kell, aminek a hossza például attól is függ, hogy mekkora többséggel rendelkezik majd az új kabinet az Országgyűlésben. Ha úgy hozná a sors, hogy a kormány mögött egy kétharmaddal rendelkező párt vagy koalíció állna, akkor több változtatás elfogadtatásánál jelentősen lerövidítené az időt. Ebből a szempontból ez jót tenne a gazdaság átalakításának. Hozzáteszem, amennyiben az új kormányzóerő tudatosan készül és már komplett tervekkel lát munkához, az is nagyon sokat számít. Megint csak román példát említek: ott a most megalakult parlament két nap alatt elfogadta az új költségvetést.

– Az intézkedéseknek mikorra lehet érezhető hatásuk?

– Úgy hiszem, egy év alatt számos átalakítást végre lehet hajtani, két-három éven belül már lehet ezeknek érzékelhető pozitív hatásuk, de ahhoz, hogy ezt a 2002 óta felhalmozódott lemaradást behozzuk, legalább nyolc-tíz év kell.

– Kétszer is Romániát említette pozitív példaként. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor a polgári kormány pénzügyminisztere volt, gondolta volna, hogy valaha is a románokkal fog példálózni?

– Nem… Akkor elképzelhetetlen volt, hogy tíz év alatt sereghajtóvá válunk az unióhoz újonnan csatlakozott országok között. Abban az időben mi voltunk az élenjárók, a pozitív példa, ma sajnos gazdasági-társadalmi fórumokon negatív példaként emlegetik hazánkat. Múltkor egy egyetemi előadáson megkérdezték tőlem a diákok, hogy mennyibe került nekünk az elmúlt nyolc év. Erre nehéz röviden válaszolni, mert sokféle megközelítés van, számos kifejező adat. Például évente 600-700 milliárd forinttal fizetünk többet az adósságunk kamataként, mert körülbelül a duplája annak az adósság, mint amekkora egy jó gazdaságpolitikát követve lett volna. De a legkifejezőbb szerintem az, hogy évente nagyjából 20-25 százalékkal kevesebb a nemzeti jövedelmünk, ennyivel szegényebben élünk ahhoz képes, mint ahol a 2002-es pályán maradva kellene tartanunk.

– Egy új, polgári kormányban vállalna szerepet, segítene a felzárkóztatásban?

– Ez a kérdés egyelőre nem aktuális. Sok lépés van még odáig, először ezeken legyünk túl, aztán majd meglátjuk.

Bándy Péter