– „Letépem a fejedet”, mondta önnek Tasnádi Péter, amikor a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák, a GYŐZ Mozgalom megjelent aktivistáival az Árverező Ház Zrt. épületében, hogy megakadályozzák az árveréseket.

– A történtek után személyesen felkerestem Tasnádi Pétert és javasoltam, hogy tartsunk egy sajtótájékoztatót, ahol visszaadja a fotóriporternek a memóriakártyát és kijelenti, hogy semmilyen bosszúálló szándéka nincs. Nagyon megköszönte, hogy felhívtam és azt mondta, a kártyát már leadta a rendőrségen, de örömmel részt vesz ezen a sajtótájékoztatón. Tasnádi elmondta nekem, hogy csak azért volt ott az árverésen, mert egy ismerősének árverezték a lakását és neki akart segíteni. Nem tudta, mi miért vagyunk ott. Ahogy meglátott bennünket és a sok fotóst, nem tudott uralkodni az indulatain és ezért történt, ami történt. Mi pedig azt hittük, azért ment oda, hogy szerencsétlen emberek kárára nyerészkedjen.

– Megható ez a gondoskodás. Tasnádi urat általában ilyennek ismerjük… Mennyire fél az életveszélyes fenyegetésektől?

– Egyáltalán nem félek. Már annyi fenyegetést kaptam az elmúlt másfél-két évben, hogy teljesen hozzászoktam.

– Eredményesnek ítéli az Árverező Ház Zrt. elleni akciójukat?

– Ha azt nézzük, hogy nyolcvannégy ingatlant szerettek volna elárverezni, de csak kettőt tudtak, akkor eredményes volt. Hosszú távon akkor leszünk eredményesek, ha elérjük, hogy a magyar társadalom nem lesz közömbös, és nem nyugszik bele ebbe a szociális katasztrófába.

– Az Árverező Ház vezérigazgatója nem érti, miért kellett az árverezést megzavarni, ugyanis aki vállalta a hitelszerződést, annak nem fizetés esetén vállalnia kell a hátrányos jogkövetkezményeket.

– Abban egyetértünk, hogy a felvett hitelt vissza kell fizetni. Bármivel is rágalmaznak minket, mi a feleslegesen költekező, lumpen életmódot sosem támogattuk, nekik sosem ígértünk védelmet. De jelen helyzetben a jogtiprást nem az adósok, hanem a hitelezők, a bankok követték el. Az adósokat lehetetlen helyzetbe kényszeríttették azzal, hogy a törlesztési feltételeket egyoldalúan, vállalhatatlanul megszigorították, a szerződéseket szintén egyoldalúan módosították. Vis major, megoldhatatlan kényszerhelyzetet teremtenek az adós számára. Ilyenkor kell a társadalomnak lépnie, hogy megakadályozza ezt.

– Nem úgy tűnik, mintha a magyar társadalom egységesen lépne fel a kilakoltatások ellen.

– A demokráciában minden hatalom a társadalom akaratából fakad. Az így létrejött közhatalom ellátja feladatát, például megvédi a társadalmat a romboló erőktől, egyfajta morális szelekció szerint működik. A jót jónak, a rosszat rossznak mondja, a jót jutalmazza, a rosszat bünteti. A felmerülő problémákat megoldja, és így egy virágzó, stabil társadalom jön létre. Ha a közhatalom nem így működik, akkor a közvetlen társadalmi akaratnyilvánítás különféle formái jelennek meg, kezdve a békés demonstrációtól a népfelkelésig bezárólag. Magyarországon most ebben élünk, egymást követik az ilyen jelenségek. A közhatalom gyakori, és legrosszabb válasza erre, amikor ezeket a közvetlen, társadalmi megnyilvánulásokat kriminalizálja, köztörvényes bűncselekményeknek állítja be. A közhatalom ilyenkor azt hiszi, önmagától és önmagáért van. Holott a társadalom azért, és csak azért adja át neki a jogi-hatalmi monopóliumokat, hogy az ellássa a feladatát. A jogszabályokban lévő kétértelműségek és jogi kiskapuk folytán a jó rossznak, a rossz jónak állítható be, így a társadalom frusztrációja egyre hevesebbé válik, ami egyre súlyosabb akarat-megnyilvánulásokhoz vezet. A mi mozgalmunk is a társadalom akaratát fejezi ki.

– Tudna említeni ilyen jogi kiskaput?

– Például a 12/2003-as számú kormányrendelet, amely az egész bírói szervezetet a bankszféra szolgai státuszába kényszeríti. A bank képviselője bemegy az okmányokkal a bíróságra, majd a bírósági titkár, aki nem bíró, tehát nem ítélkezhet, rányomja a kilakoltatási papírra a végrehajtási pecsétet. Olyan, mintha bírói döntés született volna, de nem az, mert a bíróság nem is tárgyalta, nem is vizsgálta az ügyet. Ez a bírói szervezet megalázása. Ez a kormányrendelet a lakóingatlanokra vonatkozó végrehajtást kiveszi a bíróságok hatásköréből. Egy kisebb vagyontárgy esetében még érthető lenne, de itt az alapvető életfeltételeket biztosító lakóingatlanról van szó. Ebben az értelemben igaz az, hogy a hatalom átállt a rablók oldalára. Ilyenkor a társadalomnak meg kell mozdulnia. Mi sűrűn fogjuk látogatni az árveréseket, és a banki kommandót elzavarjuk, a kilakoltatásokat megakadályozzuk.

– Tavaly márciusban volt az első akciójuk. Azóta hány kilakoltatáson voltak jelen?

– Pontosan nem is tudom, mert olyan sok volt, és mindegyiken nem tudok részt venni. Sok esetben nem is volt szükség a szó szoros értelmében vett akcióra. Sokszor az is elég volt, hogy csak odaküldtem az aktivistákat az árverezésre. Még egy hangos szó sem hangzott el, és így is elzavartuk őket. Alig egy-két olyan eset volt, amikor akciócsapatot kellett a helyszínre küldenem, de akkor sem történt személyi sérülés. Egyéb esetben elég volt, hogy felhívtam a kilakoltató cég vezetőjét, és rögtön elálltak a kilakoltatástól. Nem kockáztatták meg az összecsapást. Tavaly év elején a haszonlesők csak úgy nyüzsögtek az árverezéseken. Olyan sokan voltak, hogy nagy termeket béreltek ki, ahol egyszerre több mint száz ingatlant szerettek volna elárverezni. Az első akciónk után már csak lézengtek az emberek. A maffia képviselői egyébként mindenütt ott vannak. A végrehajtó irodákban, az árverező helyeken. Könnyű felismerni őket, mert bandaszerűen jelennek meg, sutyorognak egymással, látszik, hogy ez valami szövetkezés.

– Tavaly év végén beidézték a rendőrségre kényszerítés gyanújával. Miért?

– Ez a banki feketelisták miatt történt. Felhívást tettünk közzé tavaly nyáron, hogy azt a bankot, amelyik július 31-ig nem hirdeti meg a kilakoltatási moratóriumot, feketelistára tesszük. A bankok egyoldalú szerződésmódosítása vagy törlesztésnehezítése miatt, vagy más vis major ok miatt fizetésképtelenné vagy csökkent fizetőképességűvé vált adósok egyetlen otthonának árverezésére vagy ezeknek az adósoknak a kilakoltatására követeltük a moratóriumot. Kérésünknek csak négy bank nem tett eleget: a Raiffeisen, a CIB, az FHB és az AXA. Közülük a Raiffeisen bankot közellenségnek nyilvánítottuk, meg fogjuk semmisíteni, ki fogjuk őket lakoltatni az országból. Még hagytunk egy kis időt, hogy az ügyfelek kivehessék onnan a pénzüket, de az akcióink hamarosan beindulnak a bank ellen.

– Sokan fordulnak önökhöz segítségért?

– Nagyon sokan, de többségben azok, akik jogi segítséget várnak tőlünk. Mi azonban nem vállalunk jogi képviseletet, sem pénzügyi tanácsadást. Mi akkor segítünk, amikor az összes jogi lehetőséget kimerítették és már a kilakoltató kommandó fenyegetőzik. A Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége csak néhányezer fős létszámú szervezet, viszont a mozgalom, a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák egy óriási hálózat. Többször felvetődött, hogy hozzunk létre közép, és felső szintű szervezetet, de ezt mindig elutasítottam, mert pontosan az adja a mozgalom erejét, hogy az emberek helyi szinten szerveződnek.

– Miért vállalta ezt a harcot?

– Engem sem karrier, sem hatalmi vágy nem vezérel. Az emberiesség és az igazságosság védelme hajt. Több párt is megkeresett már, de mindig nemet mondtam. Semmilyen párthoz nem kötődöm. Szeretném meghagyni magamnak azt a szabadságot, hogy szabadon dicsérhessem a jót és kritizálhassam a rosszat, bármelyik politikai oldalról is van szó.

– Ezért tartja fontosnak a zsidó-magyar megbékélést is, amiről kiáltványt tett közzé?

– Meggyőződésem, hogy a kölcsönös félelem nem vezet sehova. A zsidó fél a nem zsidótól, a nem zsidó fél a zsidótól és így tovább. A tevékenységem legnagyobb célja, felszámolni a félelmet. Családom életében mind a zsidó rasszizmus, mind az antiszemita rasszizmus jelen volt és súlyos tragédiákat okozott. Nagyapám zsidó volt és tizenhét évesen beleszeretett egy nála egy évvel idősebb tót leányba. Kapcsolatukat titokban kellett tartani, de nem a tót család, vagy a magyar közvélemény miatt, hanem a zsidó család miatt: egy zsidó fiatalember ne álljon szóba egy tót leánnyal. Nagypapám jogi diplomát szerzett, feleségül vette nagymamámat, majd megszületett az első gyermekük. Ekkor is még mindig titokban kellett tartani. Csak akkor derült ki minden, amikor édesanyám megszületett. A család életét végigkísérte és tönkre is tette ez az ostoba zsidó rasszizmus. Majd jött a holokauszt, az antiszemita rasszizmus, amely szintén nagy károkat és halált is okozott a családnak. Ezért a rasszizmus minden létező fajtája ellen harcoltam és harcolni fogok. Ami menthetetlen bűn, azt ki kell mondani, mert különben nem lehet továbblépni. De az sem mehet tovább, hogy a másik oldalon a végtelenségig folytassák a bosszút.

– A magyarok és cigányok közötti félelmeket hogyan lehetne feloldani?

– A pártatlan igazságosság által. A hatalomnak nagy mulasztása van e téren. Mert mindegy, hogy cigánybűnözés vagy nem cigánybűnözés, a bűnözéstől meg kell védeni az embereket. Határozottan. Nem lehet mentség az, hogy valaki cigány. De azt sem lehet mondani, hogy ha az illető cigány, akkor nem leszek vele emberséges. Az általános emberi moralitás mércéjét részrehajlás nélkül kell alkalmazni. Különösen a cigány gyermekek sorsára kell odafigyelnünk. Az elkövetkező húszharminc évünkre kihatással lesz az, hogy most elnézőek vagyunk azokkal a gazemberekkel szemben, akik elveszik a gyerekek elől az élelemre való pénzt. Ahelyett, hogy ezekben határozott lépések történnének, a liberál-materialista ideológusok toleranciára és szabadságjogokra hivatkozva hagynák őket megfulladni a mocsárban. Igazi, emberséggel áthatott, de határozott lépésekre és részrehajlás nélküli igazságosságra lenne szükség.

– El tudja képzelni, hogy az új kormány alatt is folytatódnak a kilakoltatások?

– Elképzelhetetlennek tartom. Az új kormánynak markánsan meg kell húznia azokat a határokat, amelyek elválasztják ettől a jelenlegi kormánytól. Az élet szinte minden területén újra kell kezdeni az építkezést. Ezt a rombolást nem lehet tovább folytatni. Bízom abban, hogy ébren lehet tartani a társadalom lelkiismeretét, és hogy a félelem elleni harc sikerrel járhat. Ezért kerestem fel Tasnádit is, hogy a kölcsönösen meglévő félelmeket fel tudjam oldani. Én nem félek senkitől, és bárkivel hajlandó vagyok szóba állni annak érdekében, hogy a társadalomból eltűnjön ez a félelem, amely megbetegíti és megbénítja az országot.

Lass Gábor