„…2009-ben új világ született. Az új világ rögtön le is számolt néhány illúzióval… Leszámolt azzal az illúzióval, hogy a világgazdaságban a piaci önszabályozás megfelelő és elégséges. Kiderült, hogy szükség van az állam szerepére és ellenőrzésére; nem lehet az élet minden területét a piacra, pénzügyi szereplőkre, bankrendszerekre bízni. Kiderült, hogy a piacgazdaság megújulásához mégiscsak szükség van valamilyen erkölcsi abroncsra…”

„Ázsia jelentősége és súlya feltartóztathatatlanul nő. Néhány hete Kína lett a világ legnagyobb exportőre. A globalizáció korábbi fő iránya megfordult, immáron Kelet a fő haszonélvezője. Magyarországnak is tudnia kell, hogy bár európai uniós tagországként nyugati zászló alatt hajózik, a világgazdaságban ma keleti szél fúj…”

„Magyarország akkor tudja összeszedni az erejét, akkor tud kilábalni a válságból, akkor tud megindulni egy sikeresebb jövő felé, ha lesznek nemzeti ügyeink, amelyekért együtt tudunk küzdeni, amelyekkel mindenki, de legalábbis a nagy többség azonosulni tud… Magyarországot voltaképpen újjá kell építenünk…”

„…rehabilitálni kell, vissza kell helyezni jogaiba a termelést. Ma a termelésnek Magyarországon nincs becsülete. Nem a termelés számít, hanem az, hogyan tudnak üzletelni a termelésről szóló papírokkal. A bankok ma nem a gazdaságba teszik a pénzüket, hanem papírokba, amelyek a gazdaságról szólnak… Magyarországon ma elterjedtek az olyan jövedelmek, amelyeket az újjáépített magyar gazdaságban nem szabad tolerálni, mert semmilyen kapcsolatuk sincs az érdemmel. Nincs semmi rendkívüli abban, hogy azok, akik munkahelyeket teremtenek, másoknak munkát adnak, sokat kereshetnek. Sőt ez így van rendjén. De azok, akik a munkahelyek és a jólét tönkretételével teszik ugyanezt, erkölcsileg védhetetlenek…”

„Olyan gazdasági rendszerre van szükség Magyarországon, amely megérti annak jelentőségét, hogy a válság hatására még a legnemzetközibb bankok és vállalatok is ráébredtek, hogy van nemzetiségük. Bár sokáig úgy tűnt, hogy a nemzeti kötődés feloldódik a globális piacon, a történelem, úgy tűnik, most mégis határozottan más irányt vett. A holnap világában az emberekkel ezért nemcsak mint élő munkaerővel, de mint nemzeti közösségek tagjaival is számolni kell…”

„Én sohasem fogok lemondani arról a meggyőződésemről, hogy bármely közösségnek a világon az a jó, ha minél több tagja végez hasznos munkát. Ahogy arról sem, hogy a gazdasági válság kezelésének egyetlen hatásos módja a gazdasági növekedés beindítása, szinte minden áron. A józan ész tehát azt diktálja, hogy tűzzük ki célként magunk elé, hogy az elkövetkező tíz év alatt egymillió munkahelyet hozunk létre. Ezért mindenekelőtt a hazai kis- és középvállalkozásokat kell támogatnunk, mert most is ők adnak munkát a legtöbb embernek. Az embereknek csak akkor lesz munkájuk Magyarországon, ha őszintén kimondjuk: megvédjük a magyar termékeket, megvédjük a magyar árukat, megvédjük a magyar földet és megvédjük a magyar vízkészletet…”

„Én emlékszem, gyermekkoromban a kertajtót, de sokszor még a ház ajtaját se zártuk be, vagy egyszerűen a lábtörlő alá tettük a kulcsot. Sőt, amikor még lakótelepi panelházban laktam, ott sem voltak sem berácsozva, sem bevasalva az ajtók. Gyenge kormány egyenlő gyenge közbiztonság. Ezért szabadult el a bűnözés. Ezért kell határozottan kimondanunk: a bűnözők ellen harcolni kell, akárkik is azok. Mindegy, hogy milyen a vagyoni helyzetük, a kisebbséghez vagy a többséghez tartoznak-e, a bűnözőket törvény elé kell állítani és felelősségre kell vonni minél gyorsabban…”

„…megértem azokat is, akik elkeseredettek és dühösek az elmúlt nyolc év miatt. Van rá okuk bőven. Most arra kérem őket, hogy az igazi és valódi, vagyis mély változás érdekében csak a józan ész politikáját támogassák. A szélsőséges erőknek hiába nagy a hangjuk, hiába rázzák az öklüket, nincs és nem is lesz ahhoz elég erejük, hogy komoly változást vigyenek végbe. Őket támogatni elvesztegetett, sőt eltékozolt lehetőség és erőfeszítés…”

„Az ország egyik fele csalódott, a másik dühös. Csalódott, mert rászedték, becsapták, visszaéltek a bizalmával. A másik fele meg azért dühös, mert előre látta, hogy így lesz, és azt is tudja, hová juthattunk volna nyolc év alatt, ha nem hagyjuk magunkat rászedni. Csalódott és dühös emberek milliói… A düh és a csalódottság földjéről átjárót kell találnunk, amely elvezet a szóértés, az együttműködés és a remény világába. Gyűlöletkampányok és hazugságbeszédek okozta lehangoltság, hitetlenség, ölbe ejtett vagy éppen tehetetlenül széttárt kezek korszakából kell áthajóznunk a nagy tervek, a tetterő, a cselekvés, a kölcsönös bizalom és a közös siker korszakába. Vagyis fel kell szítanunk a reményt a magyar szívekben…”