Nagy lehet a baj, ha az MDF már a saját kopogtatócédula-gyűjtőit is felfüggeszti. Szegner László, Óbuda alpolgármestere így járt. Hiába vette 67 évesen nyakába a kerületét, elkövetett egy nagy hibát. Azok között volt, akik kifogásolták az SZDSZ-szel kötött szövetséget, sőt a budapesti választmány egyenesen őt tette meg fővárosi elnökké a leváltott Lévai Zoltán helyére. Dávid Ibolya ennél kevesebbért is rúgatott már ki a pártból politikust, az elnök vasökle most is lesújtott. Szerinte a gyűlést nem az alapszabálynak megfelelően hívták össze, és ha már belejött, öt kerületi szervezetet felfüggesztett.

Csendrendelet

Nem tudni, békeidőkben milyen megoldást választott volna Dávid, a fellázadt képviselők valószínűleg már nem lennének a párt tagjai. Ám most háborús időket él az MDF, amelyben ráadásul Bokros Lajos is a törülköző bedobásával fenyegetőzött. A párt miniszterelnök-jelöltje azt közölte az MDF-fel, jellemző módon nem személyesen vagy telefonon, hanem egy kiszivárgott elektronikus levélben, hogy ha nem sikerül úrrá lenni a belső feszültségeken, akkor veszi a kalapját. Márpedig ha Bokros Lajos így tesz, akkor az azt jelentené, hogy Dávid Ibolya 2010 májusától a Parlament épületébe legfeljebb csak meghívóval juthatna be. Az MDF kampánya, akárcsak a tavalyi európai parlamenti választás előtti, ismét Bokrosra épül, ami nem nagy sansz, mert a közvélemény-kutatások szerint a párt népszerűsége alig haladja meg az egy százalékot, míg Bokrosé a nyílt listán („Az ön számára ki a legrokonszenvesebb politikus?”) gyakorlatilag nem mérhető.

Párttagok és jelöltek híján lehetetlen eredményesen szerepelni a választásokon, így az országos választmány gyűlése után Dávid kénytelen volt békejobbot nyújtani a felfüggesztett kerületek képviselőinek, a másik kezében azért élesre töltött fegyvert tartva. Lévai Zoltánt visszahelyezték ugyan a budapesti elnöki posztra, a kerületek működését visszaállították és nem is zártak ki senkit, de az országos választmány az országgyűlési választások második fordulójáig magához vonta a budapesti jogköreit, és az elnökség, élén a támadásoktól „felháborodott” Dávid Ibolyával, mostantól bármely MDF-es politikus tagságát azonnal törölheti, ha nyilvánosan kiénekel a kórusból.

Programhiba

A párt bástyájának tartott szakmaiságot, azaz a választási programot több oldalról is szétszedték. Bokros Lajos képletét, az MDF Munka + Méltóság = Modern Magyarország című programját Soós Károly Attila, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa kritizálta az egyik napilapban és egy kereskedelmi rádiócsatornán. Szerinte a programot a „mindenáron megszorítás” szemlélete határozza meg, és kifejezetten szegényellenes. Ezenkívül több pontjában a szakmaiságot is nélkülözi, így például viccnek és komolytalannak tartja azt a bokrosi állítást, hogy a szociális kártya jelentősen csökkentené a feketegazdaságot.

A Mit ígérnek? nevű, közgazdászokból álló civil szerveződés szintén elvégezte a program részletes elemzését és azt a Jobbik programjánál alig valamivel találta erősebbnek. A szöveg az időzítés, a legfontosabb pontok és az esetleges megvalósítás költségvetési kihatása tekintetében nem megfelelően kidolgozott, és nem sikerült azonosítani elég jól az egyes intézkedések társadalmi és gazdasági hatásait sem. Az ígéretek, mivel gyakran nincs hozzájuk kötve időpont, nem kérhetők számon.

A program megvalósulására természetesen nincs esély, így a pártvezetés sokkal inkább félhet attól, hogy a választásokig hátralévő hónapokban tovább erodálódik a párt régi-új bázisa. Az őt ért folyamatos támadások miatt visszalépett jelöltségétől a Pest megyei nyolcas számú választókerületben indított Véghelyi Balázs. Sajtos Sándor, Tahitótfalu polgármestere kilépett a pártból. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a helyi fórumosok ellenállásán elhalt az SZDSZ és az MDF közötti választási szövetség.

Nem gyűlnek az ajánlószelvények sem. Lapzártánkkor, a kopogtatócédula-gyűjtés félidejéhez közeledve mindössze hét fórumos jelölt adta le az induláshoz szükséges mennyiséget. Úgy tudni, azokban a fővárosi és vidéki kerületekben, összesen kilenc megyében is rosszul áll a párt, ahol az SZDSZ is segít, hiszen közös jelöltjeik vannak. Márpedig ha nem áll fel legalább hét területi lista, akkor országos sincs, nem beszélve arról, hogy ennél jóval több területi listát kellene felállítani ahhoz, hogy az MDF neve minél több helyen rákerüljön a szavazólapra, és így reális esély legyen a parlamentbe jutásra. A szerencse 2006-ban és 2009-ben is az MDF mellé állt, de könnyen elképzelhető, hogy most már az sem segít.

A válságban lévő párt pótcselekvésekre kényszerülvén a másik válságban lévővel van elfoglalva. Bokros Lajos vitára hívta ki Mesterházy Attilát, szerinte utóbbi programja „köszönő viszonyban sincs” az ország legfontosabb problémáival. Az MDF egyenesen gyomorforgatónak nevezte az MSZP elmúlt nyolc évben bemutatott költségvetési húzd meg-ereszd meg politikáját.

Gyökértelenül

A halálos betegség tünetei nyilvánvalóak. Az elmúlt években a magát konzervatívnak tartó MDF-et nevezték már neokonzervatívnak, baloldalinak és liberálisnak is. A bírálók legtöbbször a párt ideológiai bakugrásaira próbálták meg felhívni a figyelmet. Pedig az 1987-es lakiteleki megalakulás óta a legnyilvánvalóbb és akár még nyílegyenesnek is mondható folyamat egészen más természetű.

A Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Für Lajos, Csurka István és társaik vezette népi-nemzeti irányultságú mozgalomból Antall József színrelépésével egy européer, nemzeti liberális és kereszténydemokrata színezetű párt jött létre, ami a Lezsák Sándor-féle jobbratolódási kísérlet után, Dávid Ibolya elnökké választását követően és hatalomátmentési kísérleteivel párhuzamosan fokozatosan egy, a fővárosba és a vidéki nagyvárosokba visszaszoruló technokrata, értelmiségi, liberális közösséggé formálódott és redukálódott.

A pártelnök 2002 őszén még úgy jellemezte az akkor 15 éves MDF-et, mint amely stabil értékrenddel bír és annak elemei sem taktikai, sem egyéb megfontolásból nem változtak. Ez éppen akkor, a Medgyessy-kormány megalakulását követő hónapokban változott meg és vált a 2006-os parlamenti választások kampányában nyilvánvalóvá.

A kísérlet, hogy az elnök a pártjából meghatározó, az antalli örökségen nyugvó, a Fidesszel egyenrangú pártot hozzon létre, újra és újra kudarcot vallott, és Dávid egyre kétségbeesettebb erőfeszítéseket tett arra, hogy legalább az esély megmaradjon. De Lezsák Sándor, Almássy Kornél és Boross Péter után, ha élne, maga Antall József is kilépne a saját pártjából. A Dávid Ibolya-féle kalapos ellenforradalom felfalta a saját gyermekét.

Monostori Tibor