A reptér fejlesztése komplex feladat. A két budapesti kerületre és két településre építéssel igazgatásilag földarabolt reptértelek is szabályozási tervmódosításra vár. De az alapkérdés az, hogy mit akarunk kezdeni Budapesttel. A fővárosnak az úgynevezett rendszerváltás pillanatában még komoly esélye volt arra, hogy Közép-Európa pénzügyi, gazdasági, művészeti és tudományos központja legyen.

Budapestnek azonban egy magát liberálisnak és szocialistának nevező, magyargyűlölő politikai söpredék jutott. Ez az embernek és magyarnak egyaránt hitvány kisszerű posztkommunista elit lerabolható, eladható prédának tekintett mindent, amihez csak hozzáfért. Ennek az élősködő, az alvilággal összenőtt politikai osztálynak csak arra volt esze, hogy milliárdokat emeljen ki a BKV-ből, a Malévból, eladja a Balettintézetet és a Főpostát, a Moszkva téri postapalotát és az MTV székházat, 19 szakközépiskolát, 8 szülőotthont, a svábhegyi gyermekkórházat és a Lipótmezőt, a közraktárakat és a Hajógyári szigetet Hadriánusz palotájával egyetemben, az MSZOSZ székházát és a Posta Múzeum épületét, a MÁV-székházat és még oldalakon sorolhatnánk a veszteséget. A légiközlekedési ipar sem volt kivétel. Vizesnyolcasok helyett végre államférfiakra van szükség a főváros vezetésében. Budapest a reptér nélkül és a légikikötő Budapest nélkül nem fejleszthető.

Most pedig lássuk, hogyan: a reptér zajvédő övezetébe eső lakótelepek sorsát mindenekelőtt rendezni kell, az ott lakók beleegyezésével, egyenértékű kertes családi házakkal kell kárpótolni a zónába eső családokat. Mivel a repülőterek környéke értékes ingatlan, az ott lakók kárpótlása után jól meg kell fontolni, hogy a reptér telkéhez csatoljuk-e az immár állami tulajdonú területeket, vagy tovább bővüljön-e a reptér környéki dobozok sora, a végeláthatatlan raktárváros. A lakó és gazdasági-ipari övezetekbe tartozó telkek ára közötti jelentős különbség miatt előre látható a biztos nyereség.

Az első feladat a reptér, a nemzeti légitársaság és az összes kiszervezett üzletág egyik napról a másikra történő visszavétele. Utána el lehet pereskedni például a privatizációs szerződések be nem tartásából a nemzetgazdaságot ért több ezer milliárdos kár megtéríttetésén, vagy az állam tulajdonában lévő legi kikötő elzálogosításának mikéntjén és felelősségén. Ha pedig kiderülne, hogy a titkosított szerződésekkel privatizált repterünk üzemeltetésének eladásakor és légitársaságunk „elajándékozásakor” vesztegetés történt, akkor a vevők és eladók egyaránt felelősségre vonhatóak.

A második feladat a Ferihegyi Repülőtérből és a Malévból álló 100 százalékig magyar állami tulajdonban lévő holding létrehozása, az összes kiszervezett üzletág visszaállamosítása, a reptér honvédségi védelmének visszaállítása és katonai védelmének megerősítése, mindenre kiterjedő katonai ellenőrzés bevezetése. Így az épülő Égi Udvar bevétele, a kerozineladás haszna, a földi kiszolgálás bevétele minket gazdagít. A régi egységet vissza kell állítani, mert csak így lehet komplex módon összehangolni, biztonságossá és nyereségessé tenni az egyes tevékenységi köröket.

A katonai irányítást és ellenőrzést minden „üzletágra” ki kell terjeszteni a minibusz- szolgáltatástól a cateringig, a taxitól a földi kiszolgálásig. Rend és fegyelem szükséges. Ezt csak egy katonai alá- és fölérendeltségi rendszerben lehet megvalósítani.

A katonai titkosszolgálatot kell a reptér ellenőrzésével és a hírszerzési feladatokkal megbízni. A szolgálatokkal, a légügyi szakemberekkel együttműködve mindenre kiterjedő szabályzatot kell kidolgozni a reptér és a nemzeti légitársaság üzemeltetésére vonatkozóan.

A harmadik feladat a reptér mozaikszerű telektestének egyesítése és telekrendezése.

A reptér területét és a kapcsolódó fejlesztési övezetet közvetlenül Budapesthez kellene csatolni, és a főpolgármesteri hivatal hatáskörébe kell adni a fejlesztéshez kapcsolódó településtervezési, környezetvédelmi hatástanulmány készítési és tervezési feladatokat. Ezek:

– a kétszer négysávos, plusz leállósávos, magasan vezetett, a főváros központjába vivő út és annak többszintes csomópontjai,

– a reptéri metró, amely Vecsést, Ercsit is felfűzi, és az egyes, a kettes és a tervezett hármas terminált is kiszolgálja,

– a vasúti csatlakozás kiépítése, ahonnan a környező országok nagyvárosait és a vidéki városokat, a Balatont el lehet érni, – a reptérről bevezető utat környező térség látványa,

– a teljes közműfeltárás és közmű rekonstrukció a reptér kerítésén belüli területre és a kapcsolódó fejlesztési területekre vonatkozóan,

– a reptéri tranzitszálló,

– a parkológarázs,

– a cargo,

– a harmadik terminál.

A negyedik feladat a piac visszaszerzése és a HUB-rendszerben működés piaci feltételeinek megteremtése mind a személyszállítás, mind a teherszállítás vonatkozásában. Ehhez meg kell mozgatni a régi, nagy kapcsolatokkal bíró szakembereket, érdekeltté kell tenni őket, és ha van cargocégük, akkor franchise rendszerben össze kell fogni a légi teherfuvarozással foglalkozó vállalkozásokat, állami támogatást kell biztosítani a terjeszkedésükhöz. A személyszállítás vonatkozásában ugyanez a feladat. Itt a fejlődő távol-keleti kapcsolatokra és a világban élő magyar kolóniákra gondolunk.

Az ötödik feladat a műszaki fejlesztés mind a reptér, mind a nemzeti légitársaság vonatkozásában. Ez azt jelenti, hogy fel kell számolni az évtizedek során lerakódott szlömöt, reptéri sufni- és bódévárost, ha kell, kijjebb kell telepíteni a központi kazánházat, a reptér céljaira kell hasznosítani a volt betonkeverő területét, egységes belső forgalmi és megfigyelő biztonsági rendszert kell kialakítani, amelyet a honvédség felügyel.

Egységes típusú légiflottát kell kialakítani. Mivel az Airbus-gyártásban hazánknak nem osztottak lapot, így az eddig bejáratott Boeing gépcsaládot kell tovább fejleszteni. Olyan javító és karbantartó bázist kell kialakítani a reptér területén, amelyben a régióban forgalomban lévő repülőgépeket is nálunk javíthatnák, és nálunk oktatnák a szerelőket. Kapcsolódó beruházásként újra meg kell indítani a termelést a csepeli repülőgépgyárban és a gyártóval kooperálva motorok, fődarabok gyártását kell beindítani.

A hatodik feladat a környék volt katonai reptereinek feltárása. A megszűnt katonai repülőtereket újra fel kellene éleszteni és visszaállamosítani, elsősorban katonai célokra, de a Budapesthez közel eső kalocsai repteret, a kiskunlacházi repteret és a tököli repteret Ferihegy tartalék reptereként lehetne kialakítani, hogy rossz időjárás vagy havária esetén is fogadhassunk és indíthassunk gépeket. Ezen repterek fogalmi kapcsolatai az M0-s körgyűrűre felfűzve megoldhatók.

A történelem soha nem ér véget, a romokon mindig új kultúra épül fel. Kivétel nélkül, minden esetben, kérlelhetetlenül.

Jánossy Péter Sámuel, építészmérnök

(vége)