Nekünk, magyaroknak számtalan, ködös misztériummal körbelengett hős előd jutott. Nagy hadvezérek, országépítők és megtartók ők, egykori királyságunk atyjai. Emlékezetük abban a tekintetben szinte kivétel nélkül megegyezik, hogy vízfolyás mellett temették el őket, ismeretlen helyszínen, hogy nyughelyük valóban az örökkévalóságé legyen. Az ősi magyar hitvilág szerint a víz jelképezte az elmúlást és biztosította a háborítatlanságot.

Attila király temetésekor a legenda szerint egy folyót tereltek el, hogy medre végső lakhelyül szolgáljon a hármas koporsóba fektetett uralkodónak, Taksony fejedelem a Duna mellett nyugszik, s a krónikák szerint Árpád vezért is vízfolyás mellé temették. Sírjaikat évszázadok óta próbálják felderíteni lelkes amatőrök, szakképzett kutatók, még sírrablók is, mindhiába. P. Mester Gesta Hungaroruma hiába szolgál bőséges adattal, a mai kor embere számára mindez homályosnak tűnhet.

„Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak” – írja az 52. fejezetben.

Hogy valójában merre található az Anonymus által megjelölt sírhely, máig vita tárgyát képezi. Attila városa a honvisszafoglaló uralkodó, Árpád által újjáépített római település volt, állították a XIX. század történészei. Györffy György egyértelműen fogalmaz. Pais Dezső véleményét, hogy az Aquincum és Óbuda közötti területről van szó, ekként egészíti ki: „a sírra épített Fehéregyháza a Táborhegyi út 14. táján volt”.

Az egykori Fehérvár, más néven Fejéregyháza azonban nyomtalanul felszívódott a történelem ködében. Sokáig úgy gondolták, a mai Székesfehérvárral lehetett azonos, ám az ezzel foglalkozó kutatók, Andrássy Kurta János, Lánszki Imre, Bradák Károly és Szörényi Levente is úgy vélik, az ősi Buda várát keresve bukkanhatunk nyomára. Ősbudavár azonban nem a mai főváros területén, a Várhegyen emelkedett, hanem a valahol a budai vagy a pilisi hegyek között. Ám hogy pontosan merre, azt nem őrizte meg az emlékezet.

Vagy mégis? Elképzelhető, hogy egy százötven évvel ezelőtt megjelent történelemkönyv lapjai között elbújtatva komolyan vehető információk lapulnak? Huszár Tamás amatőr történész azt állítja, nagy valószínűséggel megtalálták Árpád fejedelem sírját. Barátja, Hibbey Zsombor egy esti beszélgetésen érdekes könyvre bukkant könyvtárában.

A százötven éves könyv, melynek címét nyilvánvaló okok miatt nem közölhetjük, egy kézzel készített térképet is tartalmaz, megjelölve a sír pontos helyét. Leírást is közöl, melyben összegzi az eddigi kutatásokat.

Huszár Tamás megosztotta velünk kételyeit, aggódik, hogy egy esetleges részletes leírás alapján a kincsvadászok, illegális műkincskereskedők céltáblájává válna a helyszín. A Demokrata éppen ezért – a jobb idők eljöveteléig – a továbbiakban pontos helyszín- és környezetmegjelölés nélkül igyekszik megmutatni a megdöbbentő felfedezés részleteit, s bemutatni az eddigi, elfeledett kutatások eredményeit, hogy mindenki levonhassa a következtetéseket.

A reformkor idején ismét feléledt a múlt megismerése iránti vágy. A historizmus és a nacionalizmus elterjedésével a régészeti feltárások is megszaporodtak, s a Monarchia megalkotta a világ egyik első régészeti kutatóintézetét, hivatalos hátteret és nagy összegű támogatásokat adva az addig meglehetősen rendszertelen ásatási munkáknak. Vasváry Pál volt az első, aki a pilisi és budai hegyekben Ősbudavára nyomát kutatni kezdte. A könyv szerint azonban rossz nyomon járt.

Munkáját a Nemzeti Múzeum „régiségtári tudós őre”, dr. Érdy János folytatta, aki kutatómunkája eredményeképp valószínűleg tényleg rábukkant Árpád sírjára. A fejedelem sírhelyéről szóló összefoglaló szerint azonban a feltárásokat az 1848- as felkelésnek köszönhetően soha nem tudta megkezdeni. A forradalom és a szabadságharc leverése után az uralkodó beszüntette a még meg sem kezdődött munkálatokat.

Az 1860-as évek elején újra felbuzdultak a hazai régészek, ám a király ismét betiltotta a kutatásokat. A nyughely feltételezett helyszíne körül helyőrséget állíttatott, hogy elejét vegye bármiféle próbálkozásnak. S nem csak a kutatómunkák rekedtek meg, a korábban kiadott engedélyeket is visszavonták. Óbudát rendőrségi kordonokkal vették körül, s még a hajóforgalmat is elterelték. A legutóbbi feltárási kísérletek két vezetője, gróf Nádasdy Ferenc és Thaly Kálmán leírása szerint a sírt az egykori római vízvezeték mentén, egy forrás mellett kell keresni, ahol a szántóföldből a földig rombolt Boldogasszony-templom alapjai bukkannak elő. A kényszerű hallgatás következményeképpen azonban az addigi eredmények is elhalványultak, a múlt század második felére már nem volt senki, aki emlékezne rájuk, holott a kutatók az ásatási munkálatok megkezdése nélkül is felfedezték, hogy egy rég elfeledett épület fekszik az évszázados termőföldréteg alatt. Épület nyoma rajzolódott ki szemük előtt a földből, melyről úgy tartották, Fejéregyháza Boldogasszonyról nevezett temploma volt egykor.

A könyv által említett templomhoz pontos alaprajzot is mellékelnek, mely szerint egy körülbelül ötven méter hosszú, harminc méter széles, egyhajós, félköríves apszissal záródó épület fekszik a Dunával párhuzamosan, ötvenölnyire az úgynevezett fehéregyházi forrástól.

Huszár Tamás fiával, Péterrel és barátjával rögtön alapos kutatómunkába kezdett, internetes műholdképekkel pásztázták végig a környéket. Amint eredményre jutottak, rögvest autóba ültek, hogy háromszáz kilométerrel arrébb szemügyre vegyék a feltételezett területet.

– Gyakorlatilag egy vonalzóval, egy szögmérővel és egy körzővel kerestük meg azt a helyet, amit a térkép mutat – meséli Huszár Tamás. – A mai napig léteznek azok az utak, a hegyek, és a hegyek alatti dűlőutak, amiket a térkép jelöl. A leírásban szereplő környezeti pontok is azonosak.

Valóban. A sír feltételezett helyszíne a Duna folyásával párhuzamosan fekszik, a fővárosi városmagtól nem is olyan távol. Az út mentén lévő hatalmas legelő egyik felén állatokat legeltetnek, több pásztor mellett elhaladunk, mire odaérünk a fehéregyházi forrás mellé.

A forrás környezete azonban nagyon megváltozott a kétszáz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Az egykor hatalmas, bőséges vízfolyás mára alig csörgedezik, körülötte illegális szemétlerakó helyek tucatjai. A tiszta víz összekeveredik a veszélyes hulladékkal, rozsdás vasdarabokkal, rég elhordott ruhák halmaival. Az avatatlan szemlélő észre sem venné, s azt főképp nem gondolná, hogy egykor a forrás vizétől betegek százai várták a gyógyulást.

Ötvenölnyire jelöli a térkép a nyughelyet. Számoljuk a lépéseket, áttörünk a szeméthalmokon, mígnem elérkezünk a szántóföldre, amely talán a magyarság legnagyobb hadvezérének földi maradványait rejti.

– Az az igazán elképesztő, hogy a tűzszerészek ezekben a gödrökben a robbanóanyagaikat semmisítik meg – mutat a földben lévő gödrökre a térkép egyik felfedezője. – Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés: véletlen-e, hogy éppen itt teszik ezt?

A szántó közepén két, jól kiemelkedő vonal húzódik, dombbá alakítva a közöttük fekvő területet.

– Lehet, hogy ez a templom alapja? – ötlik fel bennünk önkéntelenül is a kérdés. Az ötvenméteres hossz könnyen kiszámítható. Műholdas felvételeken pedig már az is jól látható, hogy megbolygatott talajjal van dolgunk, tehát valami mindenképpen van a föld alatt. Egyes helyeken homokos feltöltéssel is találkozunk, mely azt is jelentheti, hogy már mások is kutattak a helyszínen, de azt is, hogy a tűzszerészeti robbantógödröket így temetik be. Ha valóban itt nyugszik Árpád nagyfejedelem, akkor csak remélhetjük, hogy nem okoztak visszafordíthatatlan károkat a robbantások.

– Most keressük a kapcsolatot Árpád fejedelem sírjának és Ősbudavárának kutatóival, hogy együttes erővel, közös munkával járjunk a könyvemben talált térkép valóságtartalmának végére – mondja Huszár Tamás. – Ha azok, akik évtizedek óta ezzel a kérdéssel foglalkoznak, látnak reális esélyt arra, hogy tényleg az egykori Fehéregyházára és a fejedelem sírjára bukkantunk, akkor azonnal felvesszük a kapcsolatot a helyi önkormányzattal és a kutatásokért felelős állami szervekkel, hogy megkezdhessük az ásatásokat.

Gerhát Petra

A sír feltárásához a szakembergárda is elengedhetetlen. A Demokrata vállalta a közvetítői szerepet: várjuk az Árpád fejedelem sírja és a majdani feltárások iránt érdeklődő régészek, geológusok, történészek jelentkezését a szerkesztőség címén.