„Két és fél éve élek hat négyzetméteren harmadmagammal, de ez még jobb helyzet, mint a szemben lévő cella, ahol hatan élnek ugyanekkora területen. Ez az a világ, ahová az ügyészség küldeni akar, ahol egy átlag fogvatartott 2,8-szor volt büntetve és 95 százalékos a visszaesők aránya. A vád nem vette figyelembe, hogy kényszerpályán mozogtam. Mindenki hozzám jött pénzért, forrást kellett a rendszerbe betenni. Se jelenem, se jövőm.”

Zuschlag János az utolsó szó jogán ezekkel az érvekkel próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy ne szabja ki rá az ügyész által indítványozott, akár tíz évig is tartó fegyházbüntetést. Fodor Endre tanácsvezető bíró 2008 októberétől tárgyalja a különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettével vádolt szocialista politikus ügyét. A vádirat alapján Zuschlag olyan civil szervezetekből álló hálózatot működtetett, amely pályázatokon szerzett pénzt többek között az Ifjúsági- és Sportminisztériumtól, a Nemzeti Civil Alapprogramtól és a fővárosi önkormányzattól.

A Zuschlag által koordinált egyesületek, alapítványok semmiféle valós tevékenységet nem végeztek, a megszerzett állami forrásokat, 75 millió forintot szocialista kampányrendezvények finanszírozására használták, szocialista szokás szerint nem feledkezve meg mindeközben saját zsebük tömködéséről sem. A felvett támogatásokról hamis elszámolásokat, fiktív számlákat csatoltak be. Zuschlag ugyanakkor még az utolsó szó jogán sem mulasztotta el a Fideszt vádolni azzal, hogy nyomást gyakorol a bíróságra, és emiatt születik majd ügyében súlyos elmarasztaló ítélet. Ezen a momentumon kívül mára már az sem okoz különösebb meglepetést, hogy egy balliberális politikust érintő büntetőügyben a kihallgatott szocialista tanúk kollektív memóriazavarban, emlékezetvesztésben szenvednek. Arató Gergely államtitkár valahogy nem látta, amint Zuschlagék az ő irodájában fiktív számlákat gyártanak.

Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök és egykori államtitkára, Szilvásy György nem emlékezett sem tiltott pártfinanszírozásra, sem szabálytalan pályázatokra. Baráth Etele, Csiha Judit szocialista képviselők sem emlékeztek olyasmire, hogy választási kampányukat Zuschlagék finanszírozták volna. Újhelyi István, vagy a Lamperth Mónika egykori munkatársaként működő Lusztig Péter sem tudott valamely rejtelmes okból érdemi információkkal szolgálni a hatóságoknak. A szicíliai maffia módszereiről szóló filmeket megszégyenítő módon ráadásul a civil szervezetek iratanyagainak jó része valahogy elégett egy személyautóban.

Az elsőfokú ítéletére váró Zuschlag János tökéletes megtestesítője mindannak, amiért a magyar társadalom elszámoltatást vár a következő kormánytól. A már ifjúkorában a szocialistákhoz csatlakozó, céltudatos fiatalember, egykor 22 életévével az Országgyűlés legfiatalabb képviselője, aki magától értetődő következetességgel használta ki pártkapcsolatait saját egzisztenciája építgetésére, 2004 októberében durván kiröhögte a Dunába lőtt zsidó áldozatokat („Á, azoknak már nem volt hideg”, felelte párttársa felvetésére, aki felemlítette a kivégzettek emlékét). Pechjére a kamera rögzítette elszólását, nagy nehézkesen pártja elérte lemondását, de Zuschlag továbbra is megmaradt kiskunhalasi potentátnak.

Érdekes módon nagy példaképe, Gyurcsány karrierje is egy rögzített elszólás, az őszödi beszéd után tört meg. Zuschlagot antiszemita megjegyzése után is arra biztatták, ügye nemsokára feledésbe merül, és visszatérhet, ami kísértetiesen hasonlít Bokros Lajos, Horn Gyula kormánya szocialista pénzügyére újbóli felbukkanásához. Könnyen elképzelhető, hogy ha Zuschlag nem kacarászik a halott zsidókon és mindemellett nem börtönben van, úgy ma nem Mesterházy jelentené „az új baloldal hiteles erejét”, hanem Zuschlag.

A kiskunhalasi ifjú szocialista, aki bánatára kikerült a parlamentből, a befolyásos lobbista erejével továbbra is fáradhatatlanul dolgozott civil szervezetei pénzhez juttatásáért. Miközben a közpénzt lopták, Zuschlag és kis csapata szépen gyarapodott.

2002-ben vagyonnyilatkozata alapján még nem volt háza, és mindössze százötvenezer forintnyi betétje volt. 5 év alatt betétje 30 millióra nőtt, volt 5 millió készpénze, egy 3500 négyzetméteres gödöllői telke, Fiat Bravóját pedig egy 525-ös BMW-re cserélte. A legérdekesebb azonban az, hogy Zuschlag már a börtönből 50 millió forint összeget megfizetett abból a kárból, amit az általa koordinált civil szervezetek a közpénzből elloptak.

Adódik a mindennapok embere számára hasznos tanulságokat hordozó kérdés, hogy volt képes Zuschlag néhány év alatt harmincmilliós vagyont felhalmozni, abból pedig ötvenmilliónyi kárt megtéríteni?

Bizonyára erre a kérdésre sem tudna válaszolni Lendvai Ildikó szocialista pártelnök, akihez Zuschlag közvetlenül letartóztatása előtt elment beszámolni ügye állásáról.

„Nincs Zuschlag-ügy”, mondta, majd nem sokkal később rabszíjon kísérték a tárgyalóterembe. Nincs jelenem, se jövőm”, mondta az utolsó szó jogán. Nincs teljesen igaza. A Zuschlag nevével fémjelzett szocialista közpénzlopásoknak a kormányváltásig jelene még van. A jövője 10 év fegyháznál kezdődik.

Udvarhelyi István