– Védőbeszédében utalt arra, hiányosak a vádlotti padsorok…

– Nincs ember Magyarországon, aki ne lenne tisztában azzal, hogy ez az ügy nem elsősorban Zuschlag Jánosról és vádlott-társairól szól. Gyurcsány a másodrendű Lados István vádlott szerint 2004 januárjában egy vacsorán átüvöltött a helyiség távolabbi részén lévő Zuschlagnak, és szó szerint az alábbiakat mondta neki: „B…d meg, Zuschlag, már megint mi van a kurva pályázataiddal”. A volt miniszterelnök őszödi beszédének elemzése során használt szófordulatok, a csak reá jellemző vulgáris megjegyzések arról győztek meg, hogy ezen a vacsorán Gyurcsány Ferenc tényleg ezt mondta. Ezt a bűncselekmény-sorozatot a baloldali politikai vezetés tudta és beleegyezése nélkül nem lehetett volna elkövetni. Zuschlag úgy vélekedett, „Magyarországon rendszeres és természetes a lobbizás, a döntéshozatal minden egyes szintjén. Én magam nem építettem semmilyen kapcsolati hálót lobbizás céljából a döntések befolyásolása érdekében, csak a szokásos utat vettem igénybe. Ha lobbiztam, ha segítséget kértem, akkor azokhoz fordultam, akikkel egyébként is kapcsolatban álltam, és akinek egyébként is törvény általi felhatalmazása volt a döntésre”. Meggyőződésem, hogy Zuschlag vádlott igazat mondott, és nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy kiknek a neve jut ezzel kapcsolatosan az eszünkbe. A politikai megrendelés fogalmát Topolánszky Ákos definiálta a per során, eszerint azt kell alatta érteni, hogy „a politikai vezető megmondja, kinek kell győznie a pályázaton, ki kapjon támogatást”. Topolánszky emlékezett olyan kirívó esetre, amikor valamelyik pályázatnál telefonon mondták tollba a győztesek nevét.

– Ön a tizedrendű vádlott, dr. Szente Zsolt védője, akit bűnpártolással és magánokirat-hamisítással vádolnak. Szente az a személy, akinek Zuschlag telefonban arról hencegett, ha telefonbeszélgetéseit lehallgatnák, „abba a fél kormány belebukna”. Nem gondolja, hogy a vádlottak egy része mintha nem is akart volna igazán védekezni?

– A vádhatóság Zuschlag János vádlott hallgatásával és Lados István másodrendű vádlott mindenre kiterjedő, polihisztori vallomásával, telefonbeszélgetések és egyéb bizonyítékok figyelembevételével gyakorlatilag rendkívül könnyű helyzetbe került, hiszen az ügyet ezen a ponton az eljárási törvények betartásával, drákói ítélet meghozatalával be lehet fejezni. Az ügy társadalmi megítélése és az igazság azonban jóval összetettebb dolog, és persze sorakoznak a kérdőjelek is: például miért nem védekezett Zuschlag János az eljárás során? Az általa okozott 50 millió forint kárt ki fizette ki? Az egykori ifjú szocialista Marsovszky Balázs védője, Bánáti János azzal érvelt, hogy a magyar politikai közélet nem mer a társadalom elé kiállni, és nem meri nyilvánosan bevallani, hogy a demokrácia, a többpártrendszer pénzbe kerül. Bánáti szerint ennek a szemforgatásnak a következménye, hogy a legális finanszírozási források nem elegendők, és kialakultak az úgynevezett kreatív megoldások a pártfinanszírozásban. Szavai alapján ezek a kreatív megoldások átcsúsztak a büntetőjogi kategóriába, ami fokozottan igaz az ifjúsági politikai mozgalmakra. A kreativitás utolsó szintjének nevezte, hogy már eleve olyan céllal hoztak létre egyesületeket, hogy azok pályázatai révén működtessék a politikai ifjúsági szervezeteket.

– Ügyes érvelés…

– Az alkotóképességet nem szabad összekeverni a bűncselekménnyel.