– Sopron sok egyéb mellett a páneurópai piknikkel is beírta magát a történelemkönyvekbe. Emlékszik arra az időszakra?

– 1989-ben úgy éreztük, az 1956-os szabadságharchoz hasonló jelentőségű események átélői és alakítói vagyunk. Alapélményünk a szabadság közelségének érzése volt. Mivel családunk megszenvedte 1956-ot, rokonaim egy része külföldre kényszerült, a velük való kapcsolattartás nehézségei örökre megtanították nekem, hogy milyen nagy érték a szabadság. Tehát személyesen is érintett voltam. Az 1989-ben felgyorsult idő hihetetlen tettvágyat szabadított fel mindenkiben, úgy éreztük, számunkra most kezdődik a történelem. Óriási élmény volt, hogy többé nem száll fel a vonatra a határőr Győrben, nem állítják meg az autókat Nagycenken, nem kell már külön engedély a határsávba való belépéshez, félelem nélkül ki lehet menni a Fertő-tó partjára. Ezt azóta sem felejtettem el, büszke vagyok a soproniakra és a környékbeli települések polgáraira, akik tevékeny részesei voltak egy új világ alapjai lerakásának.

– Aztán visszatértek a dolgos hétköznapok…

– Sokszínű vidék ez, együtt élnek németek, horvátok, magyarok. Kópháza például horvát település, Ágfalva és Harka németajkú volt. Tudni kell, hogy 1921-ben Sopron és a környező nyolc település együtt arra szavazott, hogy Sopron és környéke Magyarország maradjon. Akkor a soproni, németajkú poncichterek Magyarországra szavaztak, 1945 után „hálából” kitelepítették őket. A sebek azóta begyógyultak, élő kapcsolatok épültek ki a kitelepítettekkel is. A jelent még mindig meghatározza, hogy Sopron a kommunizmusban elzárt város volt. Az 1950-es évektől kezdve nemigen lehetett itt fejlesztésről beszélni, halandó embernek bejutni sem volt könnyű, ezért ipar sem települt a városba vagy környékére. Csak az utóbbi időben ragadt meg egy-két cég. Ettől függetlenül 1990-ben az itteni emberek gyorsan eszméltek, és kreativitásukat, vállalkozó szellemüket kihasználva nagy lendülettel fogtak a változtatáshoz. Sopron ma már számos címmel büszkélkedhet. Az 1921-es népszavazásért a nemzettől a Leghűségesebb Város címet kapta, az említett 1989-es páneurópai piknik és határáttörés nyomán a Szabadság Városává is vált, emellett a jelenlegi Fidesz–KDNP-s városvezetés munkájának köszönhetően Családbarát Önkormányzat és a Legvirágosabb Város titulusokat is viseli. Mivel határváros vagyunk, a térségben élő 55 ezer emberből a becslések szerint több mint tízezren ingáznak naponta lakóhelyük és Ausztria között. Ezért nem jelentős a munkanélküliség, másrészt a kieső munkaerő hiányként jelentkezik nálunk.

– A határ mentén könnyű. Nem?

– Sopron földrajzi fekvése kétségtelenül előnyös, ugyanis az egész régióban, ide értve a szomszédos Őrvidék, azaz Burgenland tartományt is, a történelem során központi szerepet töltött be. Nem véletlen, hogy abban az időben, amikor az osztrákok a város hozzájuk csatolását remélték, már jó előre tartományi székhelynek jelölték ki Sopront. Csalódniuk kellett, így ma az öt-tízezres kisvárosok egyike, Kismarton – német nevén Eisenstadt – lett a tartományi központjuk. Ami összetartozik, az újra össze is fog nőni idővel: Sopronon áthalad a 84-es út, egyetemi és középiskolai város, itt van a regionális Győr– Sopron–Ebenfurti Vasút, ezenkívül van színházunk, vannak jól működő kulturális intézményeink, pezsgő kulturális élet zajlik a városban, korszerű, nagy kapacitású a kórházunk. Nemhiába volt Sopron a történelmi vármegye központja. Értékei, adottságai, kultúrvárosi szellemisége máig megmaradt, sőt a rendszerváltás idején ezeket gyarapította. Rangja, adottságai, lehetőségei szerint Sopron ma is a történelmi vármegye központja lehetne.

– Ehhez azért vélhetően az osztrákoknak is lenne egy-két szavuk…

– A határ két oldalán élő emberek között a viszony jó, az átjárhatóság nem rajtuk múlik. Ez utóbbi nemcsak az utak rossz állapota miatt problémás, hanem azért is, mert az osztrákok – kijátszva a schengeni rendszer szellemiségét – sorra behajtást tiltó táblákat helyeztek ki az utakon, illetve korlátozták a közlekedést oly módon, hogy csak lóval, szekérrel és kerékpárral lehessen közlekedni. És büntették is a tiltás megszegőit, de nem is titkoltan csak a magyarokat. A viszonyt az utóbbi időben a behajtási tilalmaktól függetlenül is rontotta a Rába szennyezése, másrészt a Heiligenkreuzba tervezett szemétégető kérdése is; jellemző, hogy az Eurorégió West-Nyugat-Pannónia nevű regionális együttműködést jelenleg vezető Vas megye egyszerűen nem tudja átadni a rotációs elnökséget a soron következő Burgenland tartománynak, mert a tartományfőnök egyszer sem jelent meg azokon a tárgyalásokon, amelyeket többek között a nagykövetségen is folytattunk a határok átjárhatósága ügyében. Sajnos a magyar diplomácia rendkívül gyenge, képtelen érdekeink érvényesítésére. E téren alapvető változásokra van szükség.

– Min kell még változtatni?

– Fontos kérdés a határon átvezető településközi utak ügye; ezek borzalmas állapotban vannak, felújításukról többek közt az én interpellációim hatására kormányhatározat született, noha ennek már a schengeni rendszerre való felkészülés során meg kellett volna történnie. Ennek nemcsak a nyugat-dunántúli régiókban, de mindenhol az országban a határ mentén a magyar–magyar kapcsolattartásban is szerepe van. Számos ilyen határon átnyúló, felújításra váró útszakasz van: Harka és Sopronnyék, Ágfalva és Somfalva, Fertőrákos és Fertőmeggyes, Brennbergbánya és Récény között és még több helyen. Ez azért is fontos lenne, mert Soprontól Kőszegig a járhatóbb út a mai Ausztrián keresztül vezet Sopronkeresztúron és Felsőpulyán át. De más területen is van tennivaló. Sopron és környéke, természeti környezete, épített öröksége, történelmi múltja, földrajzi fekvése, egyetemi és iskolavárosi rangja óriási lehetőségeket rejt magában. Sopronban látható és kézzel fogható a történelem a kelta időktől a római koron át napjainkig. Itt haladt keresztül a híres Borostyánkőút, számtalan múzeumunk van. A turizmust mindenképpen lehetne erősíteni, hiszen Budapest után Sopron rendelkezik Magyarországon a második legnagyobb belvárosi történelmi mű emlék együttessel. Ezt a jövőben még jobban ki kell használni, ezért is kezdődtek el most a felújítási munkálatok uniós források felhasználásával, hiszen élővé kell tenni a belvárost.

– Manapság még uniós források mellé is kell némi bátorság, hiszen a finanszírozás terén is nagy a káosz…

– Így van. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy hamis az a propaganda, mely szerint az ilyen pénzeket a kormány adja. Ezeket ugyanis a helyhatóságok pályázzák meg, s mivel utófinanszírozásúak, az összegeket meg kell hitelezni. Kópházi testületi képviselőként, megyei közgyűlési alelnökként nekem sok újat nem tud mondani senki az önkormányzatok finanszírozásáról, a tény az, hogy az Antall-kormány óta fokozatosan csökkent a rendelkezésre álló pénz, miközben a feladatok szaporodtak. Ma az a helyzet, hogy az utófinanszírozás miatt sokszor hitelt kell fölvenni, ha egy önkormányzat bele akar vágni egy fejlesztésbe. Ahol nincs, vagy alig van ipar, mint például Sopronban, ott logikusan az iparűzési adóbevétel is csekély. Az önerőt nem is lehet kigazdálkodni. Ebből következik, hogy az önkormányzatok finanszírozását is át kell alakítani. De visszatérve a turizmusban rejlő lehetőségekhez, ezek kiaknázásához szükséges az M9-es autópálya és az M85-ös út megépítése, illetve fejlesztése, ami a helyi vállalkozások gyarapodásának alapvető feltétele. A GYSEV helyi és régiós szerepét mindig is fontosnak tartottam, a vasútfejlesztést és -korszerűsítést minden eszközzel mindenütt támogattam. Sajnos az M9-est a szocialista kormány kivette Sopronnal kapcsolatos tervei közül, és a gyorsforgalmi út kiépülésének időpontja is homályban van még, noha az ország nyugati kapujának nagy szüksége lenne autópálya-kapcsolatra. Ma Győrtől idáig már annyira zsúfolt az út, hogy a helyzet lassan kezelhetetlen lesz. Nem véletlenül történik annyi baleset. A Fertő-tó körüli kerékpárutat is be kellene végre fejezni, Balf és Fertőrákos között elengedhetetlenné vált az útfejlesztés, és hiányzik a bicikliút is. A településekre vezető mellékutak állapota kritikán aluli, ami negatív hatással van a befektetésösztönzésre. Szóval van még min változtatni, javítani.

– A borászat nem húzóerő?

– De, mára azzá vált, miután a nagy hagyományokkal rendelkező soproni borvidék fejlődésnek indult, igazán nagy borok kerülnek ki a borvidék pincéiből, és a borosgazdák is belátják az összefogás szükségességét. Az uniós mezőgazdasági támogatások eltérő mértéke viszont igazságtalan és versenyellenes, hiszen az osztrák gazdákhoz képest negyedannyi pénzhez jutnak a mieink. Ez is olyan szakterület, ahol erőteljes fellépésre és változtatásra lesz szükség. Ha valódi versenyhelyzet alakul ki, még inkább húzóágazat lesz a borászat. Ugyancsak kiemelt szerepet kell kapjon a kutatás-fejlesztés, ezért erősíteni kell Sopron egyetemváros jellegét is. Az is jót tenne, ha az Európai Unió magyar elnökségének időszakában jutnának el rendezvények Sopronba is, annál is inkább, hogy Liszt-évfordulóra készülünk. Ehhez minden feltétel adott a konferenciateremtől a szállodakapacitásig, ami még Győr hasonló adottságait is meghaladja. A későbbiekben ez egyfajta referenciaként szolgálhat az úgynevezett, egyébként jelen lévő konferenciaturizmushoz. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy sikeresek legyünk, csak azt az akadályt kell eltávolítani, amit a jelenlegi országvezetés jelent. A 2010-es választás a magyar embereknek történelmi lehetőséget ad a változtatásra, arra, hogy beteljesítsük 1956 örökségét, hogy végérvényesen beteljesítsük a rendszerváltozást.

Ágoston Balázs

FIRTL MÁTYÁS

1949-ben született Sopronban.

1968-ban szerzett gépésztechnikusi oklevelet szülővárosában, a Kempelen Farkas Gépipari Technikumban.

1968-tól 1998-ig az Antenna Hungária Rt., illetve jogelődje soproni üzemigazgatóságán volt műszaki előadó és csoportvezető.

1990-ben Győr-Moson-Sopron megye 7-es számú választókerületében a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjelöltjeként indult. A KDNP kópházi és soproni szervezeteinek alapító tagja, 1990–94 között a KDNP megyei alelnöke, majd 1997-ig az országos elnökség tagja volt. 1990-től 1994-ig Kópháza önkormányzatának képviselőjeként tevékenykedett.

1994 és 1998 között a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat tagja volt.

1997-ben belépett a Fideszbe, 1998-ban ismét a megyei közgyűlés tagja lett, 1999-től a testület alelnöke.

2004 novemberében az európai parlamenti képviselővé választott Szájer József megüresedett helyéért kiírt időközi országgyűlési választáson Fidesz–KDNP-támogatással nyert mandátumot, a 2006-os országgyűlési választáson ismét bizalmat kapott a szavazópolgároktól.

A KDNP parlamenti frakcióvezető-helyettese, az Európai Ügyek Bizottságának alelnöke, a Nabucco-bizottság tagja, az Országgyűlés Skandináv–Magyar Baráti Társaságának elnöke, a Magyar Országgyűlés Svéd–Magyar Baráti Társaságának elnöke, a Magyar Országgyűlés EU-elnökségi munkacsoportjának és a Magyar Országgyűlés Nabucco-bizottságának tagja.

Tagja a Kópházi Horvát Közösségnek és a horvát kisebbségi önkormányzatnak.