– Jól elrontották ezt az Andrássyak – legyint elkeseredetten észak felé Orosz Gábor mádi borász. – A most Szlovákiához tartozó tokaji területek ugyanis valaha nem voltak részei a tokaji borvidéknek. Ám a XIX. században bővítették szőlőültetvényeiket, és elérték, hogy az új ültetvényeket is beemeljék a tokaji térségbe.

S persze leginkább a trianoni békeszerződés rontotta el a helyzetet, amelyik nem volt tekintettel a borvidék egységére. A szlovák államhatár meghúzásakor a térség északi csücskét elvágták a többitől: 5500 hektár szőlőterület Magyarországon maradt, 132 hektár viszont, három falu határában Szlovákia része lett.

Szigorú előírások

A Tokaji borvidék kettészelése valójában nem is húsz éve, hanem már egy emberöltő óta okoz problémákat. A szocializmus éveiben a szlovákok még nem vitatták, hogy a tokaji bor előállítása elsősorban Magyarország privilégiuma, de már akkor próbálkoztak hasonló nedűk előállításával.

Ezeket azonban kizárólag belső piacra termelték, így nemzetközileg nem jelentettek konkurenciát a magyar italoknak. Pontosabban egy próbálkozásuk mégis volt: 1964-ben Csehszlovákia szeretett volna Ausztriába eladni egy szállítmányt, ám Magyarország határozott tiltakozására elálltak ettől. Onnantól KGST-megállapodás rendezte a tokaji borral kapcsolatos jogosultságokat. Szlovákia nem exportálhat, s a borvidéken megtermelt szőlőjét Magyarország dollárért megvásárolja.

A KGST felbomlásával e megállapodás is érvényét veszítette. Bár a szlovák tokajiak még évekig nem ingerelték borászainkat, ennek oka csak az volt, hogy arrafelé lassan haladt a privatizáció, s a bizonytalan helyzetben lepusztultak az ültetvények.

Hazánk 1993-ban eredetvédelmi megállapodást írt alá Brüsszellel, amelynek keretében a tokaji Magyarország számára védett név lett. Az ezredforduló környékén azonban Szlovákia is bejelentette igényét, hogy tokajit állíthasson elő. S miközben az olasz Tocai vagy a francia Tokay borok valóban eltűntek az unióval kötött megállapodás következtében, a szlovákokkal egy évtizede nem sikerül megállapodni. A három falu miatt ugyanis Brüsszel úgy látja, bizonyos értelemben jogosan használják a tokaji nevet, s nem mer beavatkozni a döntésbe.

– Ha csak három faluról lenne szó! – folytatja a történetet Orosz Gábor. – A szlovákok a tárgyalásokon egyre nagyobb területet próbáltak bevonni a tokaji minősítés alá. Először 330 hektárt kértek, aztán mire aláírtuk, már 540-et. Tavaly pedig, amikor felmondták a megállapodást, 908 hektárról volt szó, azzal a feltétellel, hogy ezt később 1400 hektárra bővíthetik. Kezével széles kört rajzol a szőlőtőkék hosszú sorától szabdalt, hullámzó hegyoldal vonalát követve. Mád környéke a Tokaji borvidék egyik legjobb területe.

Különleges mikroklíma óvja itt a vulkáni talajból táplálkozó szőlőt: szinte sose fúj a szél, az átlaghőmérséklet pedig magasabb, mint amit ezen a szélességi fokon megszokhattunk. Meg is becsülik a gazdák: egyetlen foghíjat, ápolatlan tőkét sem látni, ameddig a szem ellát.

– Nézzék majd meg odaát! Persze, ott is vannak jó borászok, de a tőkesorok öregek, hiányosak, s az időjárás is hűvösebb. Nálunk 20-22 fokos a must, arrafelé csak 16-17. S ami ebből adódik: a minőség sem annyira megbízható, mint a magyar „tokajinál”. Néhány éve odaát még kétputtonyos aszút is gyártottak. De ami még nagyobb baj: nincsenek meg azok az eredetvédelmi előírások, amik biztosítják, hogy valóban csak a tokaji borvidéken termett, jó minőségű szőlőből készülhessen bor.

Ahogy a borász magyarázza: a Tokaji Hegyközségi Tanács által kialakított rendszerben a szőlő származását papírral kell igazolni, ami alapján a borminősítő intézetben kiadják a borok származási igazolását. S hogy a borvidéken ne lehessen dömpingben termelni a bort, az előírások arról is rendelkeznek, hogy egy hektár szőlőről maximum hány liter italt lehet előállítani. Ezen előírások eredményeként a Tokaji borvidéken még az is visszakövethető, hogy egy adott üveg ital melyik dűlőről származik.

Szlovákiában ezzel szemben, a borász megítélése szerint öntörvényűen állítják elő a bort – legalábbis nem hajlandók bemutatni azokat a papírokat, amelyek igazolnák az eredetvédelmet.

– Rendkívül zavaró, hogy van két termék, ami ugyanazon a néven kerül nemzetközi forgalomba. Eredetileg nem lett volna kifogásunk, hogy a történelmi területeken Szlovákiában is termelhessenek tokaji bort, ha alávetették volna magukat a hazai minőségi előírásoknak. Ami azonban ehelyett történt, az már a tokaji ember meggyalázása.

Szlovákiában is hívószó

Mád után Szlovákia felé vesszük az irányt, s végigautózunk a 87 kilométer hosszú Tokaji borvidéken. Sátoraljaújhely után meglepődve tapasztaljuk, hogy eltűnnek a hegyoldalakra felfutó szőlőtőkék. A szlovák oldalon sík vidéken járunk, így jókora meglepetést okoz, amikor meglátjuk a borvidék kezdetét jelző Vinohradnicka Oblast Tokaj feliratot. Ennek megfelelően sík területen sorjáznak a borvidék első szőlőültetvényei. Aztán Kistoronya (Mala Trna) már a szőlővidékeken megszokott dimbes-dombos területre kapaszkodik fel. A 450 lakosú kisfalu a szlovák tokaji borvidék központja. Újhely és Szőlőske mellett annak a bizonyos három falunak egyike, amit Magyarország is elismer a borvidék részeként. A vele szinte egybenőtt Nagytoronya (Velka Trna) a szlovák tokaji másik központjának számít – noha Magyarország nem ismeri el a történelmi jogosultságát.

A két Toronyán jól látható, hogy a szlovákok komolyan gondolják: igazi tokaji bort állítanak elő. A pincészeteknél sorra hívogatnak a „Tokaj” feliratú reklámfeliratok – néhány perc alatt több ilyet látunk, mintha a borvidék magyar felén tucat településen autóznánk át. A tokaji arrafelé is hívó szó: a borturizmus vendégei apartmanban pihenhetnek meg, a pincészetek kóstolóra hívogatják a látogatókat. Nem véletlenül: a tokaji Szlovákiában is a legjobb minőségű hazai bort jelenti. Az üzletekben pedig a jól ismert tokaji palackokban kelleti magát a szamorodni, a négy-, öt-, sőt hatputtonyos aszú. Hogy nem magyar terméket látunk, legfeljebb a puttonyszámot rögzítő szlovák feliratból következtethető ki – az üvegek címkéjét a nagyméretű „Tokaj” felirat határozza meg.

Látogatásunkkor a helyi termelők épp közös megbeszélésen vettek részt. Szakmai szövetségük neve szintén elkötelezettségükről árulkodik: Tokaj Regnum. A cégvezetők erősen sérelmezik a szlovák tokaji gyengébb minőségéről szóló magyar állításokat.

– Lehet, hogy régebben voltak eltérések, de 2004 óta, amióta beléptünk az Európai Unióba, egységes lett a szabályozás. A szlovák bortörvény a tokaji vonatkozásában átvette a magyar előírásokat – mondja Pávol Eftimov, a helyi hegyközségi tanács elnöke.

A kétputtonyos aszú tehát már a múlté. S Szlovákiában is regisztrálva vannak a tokaji előállítására jogosult területek, ugyanúgy vizsgálják az alapanyagok minőségét, és ügyelnek arra, hogy idegen tájról származó vagy nem megfelelő szőlő ne kerülhessen a borüzemekbe. Az egyetlen különbség, hogy az ellenőrzést nem helyi szervezet, hanem a pozsonyi Minőségi Hatóság végzi. Tudják, hogy a magyar fél közös ellenőrzést szeretne, de hát Szlovákia külön állam, a szlovák törvények pedig ezt írják elő.

A szlovák borászok egyébként meglepődve hallják, hogy ők mondták volna fel a tokaji névhasználatról szóló 2005-ös egyezményt. Szerintük épp Magyarország tette ezt, amikor a szlovák fél értesítése nélkül 2009-ben „Tokaj”-ra változtatta az addig bejegyzett „Tokaji” elnevezést. Ezen egyoldalú lépés után úgy gondolták, őket sem köti a megállapodás, ezért kérték ők is a „Tokaj” névhasználati jogot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy marketingszempontok miatt követnék a magyar névhasználatot: csupán visszavették azt a nevet, amiről a korábbi megállapodásban lemondtak. 2005-ben ugyanis úgy jelentették be termőterületeiket Brüsszelben, hogy „Vinohradnicka Oblast Tokaj”.

– Szlovákia folyamatosan a megegyezést kereste Magyarországgal, ám a területi kérdésben öt éven át sem sikerült megállapodni – folytatja a hegyközségi elnök. – Készek voltunk a közös borvidék megalakítására, amelyben Szlovákia 908 hektárral lezárta volna a termőterület rá eső részét, ám a magyar fél azt akarta volna, hogy ő viszont szabadon bővíthesse a tokaji termelésére jogosult területeit. Mi mindkét oldalon ugyanazokat a feltételeket szerettük volna látni.

A minőség tekintetében önmagukért beszélnek a nemzetközi eladások. A szlovák tokajit már most szállítják Kanadába, Amerikába, Svédországba. Ahogy Jaroslav Macik, a Tokaj Winery Macik vezetője megjegyzi: a világon mindenhol el tudják adni, kivéve Magyarországon. Jaroslav Ostrozovic, a J&J Ostrozovic igazgatója pedig arra hívja fel a figyelmet: épp azoknak, a Magyarországról jött tokaji aszúknak kételkedik a minőségében, amiket a szlovákiai bevásárlóközpontokban is árulnak 700 forintnak megfelelő dömpingáron.

A szlovák borászok egyébként úgy érzik: a legtöbb káruk nekik származik a névhasználati vitából. A borvidéken ugyanis csak a közelmúltban történt meg a privatizáció, szükség lenne a technikai megújulásra. S lennének is befektetők, akiket viszont visszatart a vitából fakadó bizonytalanság.

Végtelen tárgyalások

– Azért nem kell sajnálni a szlovákokat – szögezi le Marcinkó Ferenc, a magyarországi Tokaj Hegyközség elnöke, akit érezhetően megviseltek az elmúlt évek hiábavaló tárgyalásai. Meg azok a túlkapások, amikor például egy nemzetközi borvásáron Tokaj szlovák településként volt megjelölve a szórólapokon. – Szavak szintjén Szlovákia megígér mindent, aztán a gyakorlat mást mutat. Brüsszel pedig nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, mivel az uniós elvek a hatalmi szó helyett alapvetően a megegyezést preferálják Az elnök emlékeztet rá: a tárgyalásokon a szlovák fél valóban azt hangoztatja, hogy kidolgozta a tokaji borok minőségbiztosítási rendszerét, ám számára ezt hivatalosan a mai napig senki sem tudta bemutatni.

Gyanítja, hogy a kinti borokat a mai napig „feljavítják”, ahogy a szocialista nagyüzemi termelés éveiben egyébként ez Magyarországon is történt.

– Nagyon nehéz volt megszabadulni ettől a gyakorlattól, megváltoztatni a borászok szemléletét, nem hiányzik, hogy most visszatérjen ugyanez a probléma.

A terület magyarországi bővítéséről szóló szlovák érveket szintén visszautasítja: mint mondja, Magyarország 1908 óta nem növelte a Tokaji borvidék területét. Valójában épp Szlovákia az, aki a területi kérdések újabb és újabb feszegetésével folyamatosan aláaknázza a tárgyalásokat. Hogy a „szlovák tokaji” termőterülete mennyire kritikus kérdés, mutatja, hogy ez volt az utolsó téma, ami 2004 tavaszán akadályozta a két ország uniós csatlakozását. Végül Brüsszel szinte kényszerítette a két államot, hogy írjanak alá egy erről rendelkező emlékeztetőt. Ám Pozsony később azt mondta: ez az emlékeztető jogilag semmire sem kötelez, s immár a 132, 330, 540, 908 hektár helyett 1474 hektár tokaji termőterületet jelentenek le az EU-nak. Amiből szerintük 674 hektáron termelnek tokaji minőségű italt, a maradék 800 hektáron pedig asztali bort…

– Már beletörődtünk, hogy nem lesz egységes borvidék – utal Marcinkó a tárgyalások kudarcaira. Legutoljára például már egész közel voltak a megegyezéshez, amikor Ficótól jött az utasítás: nem szabad lefeküdni a magyaroknak. – Ezután nincs más hátra, mint hogy érvényt szerezzünk annak az uniós előírásnak, amely 1993-ban biztosította, hogy Magyarország számára védett legyen a tokaji név, és annak minden ragozott formája.

– A borászok jól meglennének egymással, a legnagyobb baj a politikával van – mondta még a szlovák borvidéken tett látogatásunk végén René Kaminsky, a Tokaj Co. társaság igazgatója, aki ötszáz éves, tufába vájt borpincéjében rögtönzött kóstolón is demonstrálja számunkra boraik minőségét.

Amennyire amatőrként meg tudjuk állapítani: ízletes, zamatos, illatos nedűt kortyolunk. Viszont az is igaz: a zamat és az illat némileg különbözik attól, mint amit Magyarországon megszokhattunk. Erre mondják Szlovákiában: bár egy borvidékről van szó, nem számottevő különbségek azért lehetnek a két országban termelt borok között. Ahogy Magyarországon is különbözhet a több mint 200 termelő különböző dűlőin termelt borainak ízvilága.

A magyar borászok ezzel szemben úgy gondolják: ha már nem sikerült megegyezni, ideje, hogy saját útját kezdje járni mindkét térség. Ahogy már külön-külön ki is dolgozta mindkét ország saját termékleírását. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján azonban meglehet, még évtizedekig kell tárgyalnunk Szlovákiával a tokaji hovatartozásáról.

szasa