– Mire figyeljünk a szavazáskor?

– Normális esetben nincs gond, elmegyünk a kijelölt szavazókörbe szavazni. A lakhelyétől távol szavazó polgár azonban legkésőbb a választás előtt két nappal kérhet igazolást. A mozgóurna a mozgásában gátolt választó számára jelent megoldást, de ahogy a választási rendszer más aspektusait érintően is, sok a joghézag. Ha valaki például kórházban van, vagy egy idős néni a rokonainál lábadozik, nem kérhet mozgóurnát, ha az aktuális tartózkodási helye nem az eredeti lakóhelye is egyben, hanem igazolást kell kérnie és az illetékes szavazókörben kérhet mozgóurnát. Jogosítvány, érvényes személyi igazolvány mellé lakcímkártyát kell magával vinnie a szavazni kívánó polgárnak, kivéve, ha régi típusú személyi igazolványa van, abban ugyanis a lakcímet is feltüntetik. Legendás eset volt, amikor Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnököt nem engedték szavazni, mert otthon felejtette az okmányait. Számos bejelentés érkezik a választási bizottságokhoz olyan esetekről, amikor kisebb településeken, ahol úgymond mindenki ismer mindenkit, nem kérik el a választópolgár iratait, ám ez szabályellenes, hiszen mindenkinek igazolnia kell magát, aki voksolni akar. Ebben szigorúnak kell lenni.

– Hogyan kell szavazni?

– Érvényesen szavazni két egymást metsző vonallal lehet a jelölt mellett lévő karikában. Bármilyen más, a szavazólapra írt megjegyzés nem érvényteleníti a szavazatot, a fontos az, hogy az x-et vagy pluszjelet a szavazólapon behúzzuk. Volt rá példa, hogy valaki üzent valamit a számára nem szimpatikus jelölteknek, de attól még érvényes a szavazat.

– 2002-ben állítólag számos bejelentés érkezett arról, hogy néhány szavazatszámlálónak olyan pecsétgyűrűje volt, amelynek dombornyomatával ikszet tudott tenni a szavazólapokra, érvénytelenítve a neki nem tetszőt. Ez igaz?

– Igen és Rytkó Emília, az Országos Választási Iroda akkori vezetője mindig megsértődött ilyenkor, hogy nem kell gyanakvónak, rosszhiszeműnek lenni. Választási ügyekben azonban kívánatos az alaposság és a megfontoltság. Gondoljunk bele, ilyen alapon akár úgy is lehetne szavazni, hogy mindenki ráírja a szavazatát egy fecnire és bedobja a helyi polgármesteri hivatal gyűjtőládájába, aztán a kormányzat összeszámolja. A csalás elméleti esélyét is ki kell zárni. Számos helyről jelentettek korábban panaszt például láncszavazásról.

– Az mi?

– Ilyenkor a szavazatot valaki által ellenőrizve adják le. Ilyen, egyébként bűncselekményt megvalósító esetben az első szavazó csak az üres borítékot dobja az urnába, a szavazólapot elrejtve hozza ki és egy titkos helyen egy adott jelölt érdekében előre kitöltik, majd átadják a következőnek, aki ezt dobja az urnába, a sajátját pedig rejtve kihozza és így tovább, láncszerűen. Ez választási visszaélés, amire oda kell figyelni, hogy újra meg ne történhessen.

– Lehet-e csalni a szavazatok megszámlálásakor?

– A számítógépes rendszer miatt sokan paranoiások, és elvileg fennáll az esélye. A tisztázatlan jogi helyzet mindig a visszaélések melegágya. A választási bizottságok státusza például máig nem tisztázott. Ők a közjogi rendszer mostohagyermekei, nincs sem apparátusuk, sem irodájuk, sem költségvetésük, esetükben a választási irodák látják el a titkársági feladatokat, ám ez a viszonyrendszer nem egyértelmű és nem tisztázott. A bizottság önállósága nem garantált, és a szankciókat érintően a döntési kompetenciájuk alapvetően két szélső érték között mozog. Vagy megállapítják a jogsértést és nem fűznek hozzá jogkövetkezményt, vagy a választás adott szakaszát, illetve egészét megismételtethetik, ha az észlelt szabálytalanság kirívóan súlyos. Utóbbit a választási bizottságok csak elvétve alkalmazzák. Sajátos a választási törvény és a médiatörvény koherenciája. A média útján elkövetett választási szabálysértések elbírálása is a választási bizottságokra marad.

– Gyakorta éri vád a választási bizottságokat, hogy amikortól a testületekbe bekerülnek a pártdelegáltak, a szakmai alapú döntéshozatalnak vége.

– A választási bizottságok elviekben pártatlan közjogi testületek, a pártok által delegált és a választott tagjai között elviekben nincs különbség, mindenki független, ám ha szkeptikusan közelítjük meg, politikai szervek választják a választott tagokat is, így a különbségtétel teljesen logikátlan. Több reformterv van születőben ennek a kérdésnek a tisztázására is.

– Látható, hogy a választási törvény ezer sebből vérzik. Elegendő a meglévő jogszabály folyamatos átalakítása, vagy új törvényre van szükség?

– Jelentős szakmai konszenzus alapján létrehozott új törvényre van szükség.

Udvarhelyi István