Mivel a hajhagymákban a sejtosztódás ötszöröse testünk egyéb sejtjeinek, az anyagcseréje is ötször gyorsabb. Ebből következik, hogy a kóros hajhullás időben jelzi a szervezetünkben zajló folyamatokat.

Mikor nem kóros a hajhullás? Nem árt tisztában lennünk azzal, hogy váltjuk a hajunkat. Naponta körülbelül százezerből száz szál elvesztése tekinthető normálisnak. Igen, ennyi hajszálat hordunk a hajas fejbőrünkön.

A hajszálak sokáig élnek, élettartamuk mintegy 2,5-6,5 év. Fejlődésükben három fázist különböztetünk meg. A kezdeti stádium körülbelül két évre tehető, a hajunk nyolcvanöt-kilencven százaléka ebben a stádiumban található. A második szakasz csak két hétig tart, ez az átmeneti fázis. Majd a haj életében az utolsó szakasz a telogén fázis, amely fél évig tart. Hajunk tíz-tizenöt százalék ebben a stádiumban található.

Nem kell megijednünk, ha tavasszal fokozottabb a hajvesztésünk, mert ezért a fokozottabban működő pajzsmirigy a felelős. Szintén nem kóros az erősebbik nem boltíves, pilises, kerek hajvesztése a fejtetőn, hajhullása. Ennek oka a férfi nemi hormon, a tesztoszteron. Az ilyen jellegű hajhullás a férfiaknál csak azt jelzi, hogy kellő mennyiségű tesztoszteronjuk van, s talán egy kicsit érzékenyebb rá a hajhagymájuk. Tekintsék ezt a szexepiljüknek, a férfiasság jelének.

A hajhullás akkor kóros, ha marokszámra, vagy ha foltosan hullik ki a hajunk, ha megváltozik a minősége, illetve a nőknél nem egyenes a hajhatár, hanem boltívessé válik.

A nyomelemek, az A- és E-vitamin hiánya, a kéntartalmú esszenciális aminosavak hiánya fokozottabb hajhullást eredményezhetnek. Ilyen szempontból a nem kellően táplálkozók, a fogyókúrázók, a dohányosok vannak veszélyben. A vegetáriánusok is veszélyeztetettek, ha nem fordítanak figyelmet a kellő mennyiségű fehérje bevitelre.

Ha a szükséges vitamin, ásványi anyag, nyomelem, fehérje bejutott a szervezetünkbe, az is fontos, hogy a bélcsatornákban felszívódjanak, mert különben felszívódási zavarral állunk szemben, s az eredmény ugyanaz. Sajnos a mai ember bélcsatornája, azaz annak nyálkahártyája nem intakt, általában károsodott, bélflórája megváltozott. Nem is csoda, hiszen a ma embere kémiailag terhelt. Nyolcvanezernél is több azon vegyületeknek a száma, amelyet mesterségesen előállítottak elő, s ez szám napról napra növekszik.

A bélflóra megváltoztatásával a kórokozó bélférgek, bélgombák száma is megnőtt az elmúlt évtizedekben. Ha már kémiai anyagoknál tartunk, meg kell említenünk a toxikus anyagokat, a dohányzást, a drogokat és a gyógyszereket, a daganatos betegségeknél használt, sejtosztódást okozó bétablokkolót, a fogamzásgátlókat, melyek mind-mind hajhullást okozhatnak.

Régóta ismert, hogy a stressz, a lelki megrázkódtatás, a depresszió hirtelen őszülést, hajhullást okoz. Ilyenkor az erek összehúzódása miatt feltehetően a hajhagymák vérellátása szenved kárt.

Végül, de nem utolsósorban minden esetben góckutatást szükséges végezni. A góc, mint tudjuk, akkor alakul ki a szervezetben, ha egy mikroba, gomba, vírus, baktérium, egysejtű okozta helyi gyulladást a szervezetünk nem képes legyőzni, csak lokalizálni.

Góc leggyakrabban az orrgaratban alakul ki, mely anatómiai és funkcionális szerepe miatt gyulladásos központnak is tekinthető. Gyakorisági sorrendben a fogászati gócok, illetve a krónikus arcüreg-gyulladás említendők. Azonban hajhullás esetén gócként szerepelhet a krónikus epehólyag-gyulladás, a prosztatitisz is, mert közvetve az immunrendszert gyengíti, közvetlenül pedig immunkomplexek kerülhetnek a hajhagymákhoz, lokális károsodást okozva.

Az okok kiderítésére szükséges az orvosi vizsgálat, nemcsak a bőrgyógyász, de a belgyógyász, olykor még a gégész feladata is. Ezen kívül szükség lehet még laboratóriumi röntgen- és ultrahangvizsgálatra.

A pontos felderítő munkához elengedhetetlen a biofizikát a medicinában integráló Voll-féle számítógépes diagnosztikai eljárás. E módszer segítségével kideríthető, mi okozza a gócot, mely ételek, anyagok szövetbarátok.

A vizsgálat a páciens számára gyors, kényelmes, nem jár tortúrával. Egy karosszékben kell ülnie, miközben a végtagjai bioaktív pontjainak vizsgálata történik. Ha sikerül kideríteni a hajhullás okát, akkor a beteg állapota, betegségének súlyossága dönti el a terápiát, homeopátiára, kineziológiára, avagy allopátiás gyógyszerre, netán lokális kezelésre van-e szükség.

A fokozott hajhullás orvosi szemmel ugyan csak egy tünet, ha mégoly érzékenyen is érint bennünket. Azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a szervezetben valami káros folyamat zajlik. Komolyabb betegségek is megelőzhetők a hajhullás okainak a megszüntetésével. Ezért érdemes a szervezet e jelenségére odafigyelni, annál is inkább komolyan venni, mert az utóbbi időben rohamosan növekszik a hajhullásos betegek száma.

Dr. Kecskés Gabriella