Néhány hete a Magyar Mérnöki Kamara választmánya felhívással fordult a Magyar Szabványügyi Testülethez. Ebben azt kérte, hogy addig ne kezdeményezze a magyar tartószerkezeti szabványsorozat visszavonását, amíg az újonnan bevezetendő Eurocode csak angol nyelven olvasható.

A hír, bár csak az építészszakmát érintette, megdöbbentő, hiszen nem csupán néhány szó, hanem egy teljes szakanyag fordítás nélküli átvételére mutat rá. A nyelvészeti gondok ezzel együtt az egész magyar nemzetre komoly veszélyt jelentenek, keretes anyagunk tökéletesen mutatja, irodalmi nagyjaink miért hangsúlyozták a tiszta magyar nyelv nemzetmegtartó szerepét.

Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az elektromos és szóbeli tömegtájékoztatás ellenállhatatlanul zúdítja a hallgatóra, olvasóra az idegen szavak tömegét, és látszólag nincs erő, amely ennek a folyamatnak megálljt parancsolhatna. Noha a 2001. évi XCVI. törvény előírja az üzletek nevének és kirakati feliratainak magyarnyelvűségét is, egy kiskaput nyitva hagyott a büntethetőség elkerülése végett: „…a meghonosodott idegen nyelvű kifejezések nem minősülnek idegen nyelvű szövegnek…” Mivel nem tisztázott, hogy mi minősül meghonosodottnak, mindenki tetszése szerint tesz eleget a törvényi előírásnak.

Ennek tökéletes példája az egyik pesti üzletutca, ahol az egymás mellett lévő boltok a „suvenir, change, restaurant” szavakat hol kiírják magyarul, hol nem.

– A törvény hatálybalépése után rövid ideig volt egy kisebb roham, amikor szakvéleményeket kellett kiállítanunk az egyes idegen szavak törvény szerinti használhatóságáról. Enne vége, gyakorlatilag évek óta nincsenek ilyen kérések. Véleményem szerint nyelvhasználatunkat, beidegzett szokásainkat törvényekkel nem lehet alapjában befolyásolni – mondta a Demokratának Kardos Tamás, a MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos kutatója. E kérdésben az MTA kutatóinak sincs egységes állásfoglalása, hiszen az idegen szavak beáramlása a nyelvbe természetes jelenség, mint ahogy a magyarosításukra irányuló törekvés is az. Sokkal érdekesebb kérdésnek tartja, hogy miért divatos ma az idegen, főleg az angol a magyar ellenében, vagy éppen miért próbálják védeni – jogosan vagy feleslegesen – bizonyos társadalmi csoportok a nyelvet az idegenszerűségektől. Eredményes nyelvvédelmet csak az oktatástól, neveléstől remélhetünk, ha öntudatos, a saját kultúrájukra, nyelvükre, hagyományaira büszke, de a másokét is értő és becsülő nemzedékek jönnek ki az iskolapadokból. Ezt azonban Kardos Tamás szerint légüres térben lehetetlen végrehajtani: a háttérben nem egy gazdasági és morális csődtömegnek, hanem egy olyan országnak, a hazának kell állnia, amely mindezt nemcsak a múltban, de a mindennapokban is hitelesíti.

Az élet másik meghatározó területe a tömegtájékoztatás, ahol a hírolvasók szóhasználata milliós tömegekhez jut el. Különösen a sport területén burjánzik az idegen szókészlet, amelynek korábban is megvolt magyar megfelelőit szorította ki az etap (szakasz), kvalifikáció (minősítés), finis (célegyenes), divízió (osztály), kandidálás (jelölés) értelmetlen és fölösleges használata.

A híradásokban rendszeres a magyarul gond nélkül helyettesíthető „kommentál, kritizál”, vagy éppen az MTV Kultúrház című műsorában elhangzott „kommunikál” kifejezés. A jelenségről megkérdeztük a két meghatározó hírszolgáltatót.

– Amit a televízióban hallunk, hatással van arra, ahogyan beszélünk. Egy közszolgálati adó fontos példakép, ezért nagyon ügyelünk a helyes nyelvhasználatra, de alapvető szempont a közérthetőség is. A Magyar Televízió riporterei, műsorvezetői lehetőség szerint kerülik az idegen szavak, szakkifejezések, rövidítések, betűszók használatát. Ha csupán a nyelvi divat indokolná a külföldi megnevezést, ahelyett is inkább a magyar megfelelőt választják. Más megítélés alá esnek azok az idegen eredetű, ma már közismert szavak, amelyek beépültek a mindennapi nyelvhasználatba – tájékoztatott Földváry Mónika, az MTV sajtókapcsolati munkatársa. A sportnyelvre kitérve elmondta, hogy ennek szókincse sok olyan jövevényszót tartalmaz, amely angol közvetítéssel került a magyar nyelvbe, többségükben azonban nem akadályozzák a megértést. Ezzel együtt sportműsoraik készítői a helyes és szabatos nyelvhasználatot szem előtt tartva alkalmazzák a sportnyelv kifejezéseit.

Az idegen szavak használata mellett gyakori a megszólalók magyartalan hanglejtése is. Ezzel kapcsolatban a borzalmas nevű MR1-Kossuth Rádiót kerestük meg.

– Az MR mikrofonbizottsága a megszólalók intonációs, hangképzési adottságait, illetve gyakorlatát ítéli meg, és ennek alapján ad különböző szintű mikrofonengedélyeket. Mivel legtöbb műsorunk élő, ott hiányoznak azok a szűrők, amelyek például a nyomtatott, de az elektronikus sajtóban is léteznek. A sport, a digitális kultúra, a gazdaság nemzetközisége miatt ezen a területen óhatatlanul rengeteg nemzetközi kifejezés tudja csak leírni az egyes jelenségeket, egy erőltetett nyelvújítás ezen nem tud segíteni – válaszolta kérdésünkre a Kossuth Rádió főszerkesztője, Kerényi György. Szerinte a nyelv folyamatosan változik, az egyre újabb társadalmi, kulturális környezethez való alkalmazkodása magától értetődő folyamat, aminek része az idegen szavak átvétele is. Megtudtuk tőle, hogy a mai magyar szókincs döntő része ugyanígy átvétel volt a maga korában; finnugor alapszókincsünk minimális a teljes szókészlethez képest. Ez ugyan nem igaz, de nem szeretnénk a beteges nevű rádió főszerkesztőjével vitatkozni. Mindez persze nem jelenti azt, tudtuk meg továbbá, hogy a Magyar Rádiónak ne kellene felmutatnia élő, már létező nyelvváltozatokat például az idegen szavak dömpingjével szemben, de nem teheti meg, hogy olyan nyelven beszéljen, amely idegen az élő nyelvhasználattól.

Mivel összeállításunknak nem feladata annak megítélése, hogy finnugor volt-e a magyarság alapszókincse, inkább hallgassuk meg dr. Kiss Anikó véleményét az idegen szavak használatáról! Az elhunyt dr. Molnos Angéla nyelvész által alapított Lélektani Szaknyelv Megújításáért Közhasznú Alapítvány tagjaként szerinte elengedhetetlenül fontos a félreérthetetlen, nem jelentés-összemosó kifejezések használata az írott és sugárzott sajtóban, továbbá a közszereplőknél. Ha ezt az igényességet nem követeljük meg, akkor köznyelvünk ez okból is silányul.

– Én az előkelősködést és a másoktól való elkülönülési igyekezetet nem a tiszta magyar nyelvhasználatot megcélzóknál érzem és tapasztalom, hanem azoknál, akik mondanivalójukhoz minél több idegen szót kívánnak felhasználni. Fel-felháborodok, amikor üzletek feliratozásait vagy a töméntelen reklámot olvasom, közszereplőktől hallom a ráadásul sokszor pontatlanul is használt idegen szót, mert ebben az egyszerű, az idegen nyelvet megtanulni nem tudó ember semmibevételét is érzem – írta kérdésünkre. Magyarító Könyvecske című kiadványában Molnos Angéla több ezer idegen szó társaival gyűjtött magyar megfelelőjét tette közzé, holott ez a hivatalos intézmények feladata lett volna. Ha a közélet befolyásos személyiségei és intézményei ezt lapozgatnák, nem mondanák ezekre a szavakra, hogy meghonosodtak nyelvkincsünkben.

Hoffmann Rózsa egyetemi docens, a KDNP oktatáspolitikusa a jövőt már a változások szellemében képzeli el.

– Kevesen tudják, hogy a magyar nyelv olyan ősi érték, amely mindkét agyféltekét megmozgatja, egyben az ember nemzettudatának szerves, elszakíthatatlan része, ezért ápolása, gondozása elengedhetetlen. Ezt azonban soha nem más népek ellenében kell megtenni, hanem csak úgy, ahogyan más nagy nemzetek teszik: méltósággal, büszkén és befogadóan. Ha elfogadjuk a boltok, kirakatok idegen nyelvű feliratait, azzal tudomásul vesszük, hogy hozzájuk mérten mi kicsik vagyunk. Ebben a tekintetben úgy látom, hogy romlott a helyzet az elmúlt években, hiszen még olyan apró falvakban is láthatóak angol feliratok, ahová külföldi soha nem jut el. A következő kormány tervezi a közterületi feliratok használatát érintő törvény módosítását, mivel a jelenlegi nem érte el célját – mondta a Fidesz–KDNP szakpolitikusa.

Az élő nyelv használatában terjedő pongyolaságot, idegennyelvűséget Hoffmann Rózsa az áltudományosságból és nagyképűségből eredezteti, ezt azonban törvénnyel nem, csak igényes oktatási rendszerrel lehet megoldani. Következésképpen nagyon fontosnak tartja a megfelelő nevelést, a család, az óvoda, az iskola szerepét, szükségesnek a tankönyvek magyarítását. Mivel a jól megválasztott irodalom is nagy segítséget jelent az oktatásban, tervezik, hogy a Nemzeti Alaptantervbe visszaemelik a klasszikusok, például Arany János, Jókai Mór példaértékű műveit, de nem átírva, ahogyan néhány éve történt. Óriási lépésnek tartja a reformkorban, 1844-ben hozott törvényt, amely a magyart tette a középiskolákban a tanítás nyelvévé. Ennek eredményeként a XIX. század eleji másfél milliós magyarul beszélő népesség tizenötmillióra nőtt.

Az idegen szavak terjedésének jelenlegi állóvize, amelybe, mint láttuk, alig dob valaki kavicsot, talán fodrot vethet. Mert tarthatatlan az az állapot, amelyben a raktárat átnevezik logisztikai központnak, kedvezményes áron hirdetik a „gyerek body” ruházati felsőrészt, miközben a body jelentése test, de még inkább az a jelenet, amelyet az RTL Klub képcsatorna egyik Fábry-műsorában láthattak a nézők. A kedélyes műsorvezető jégkorongozókat hívott meg, ahol munkáját tekintve egyik kísérőjük equipment managernek mondta magát, mire Fábry rávágta:

– Tehát szertáros!

– Nem! – jött a felháborodott válasz. – Ekvipment menedzser.

Ennyiben maradtak. Az angol kifejezés egyébként pontosan ezt jelenti: szertáros.

Szakács Gábor

* * *

„Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.”

(Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)

„Egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más múltú és más jelenű néptől. Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog.”

(Illyés Gyula: Ki a magyar?)

„… soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”

(Bessenyei György: Magyarság, 1781)

„Serkenj fel, magyar ifjúság! Ím nemzeti nyelved, egy szép nemzetnek bélyege veszni siet!”

(Baróti Szabó Dávid, 1777)