Évtizedek óta kutatom Göcsej, az Őrség és Hetés hagyományait, elsősorban gyümölcsészetét és az ehhez szervesen kapcsolódó gasztronómiát. Akik az elmúlt időben a pálinkával szemben szót emeltek, írásaikból jórészt dilettantizmus sugárzik – mutatván, hogy belőlük nem az értelem, hanem a hatalom beszél.

Itt, a nyugati végeken az emberek évszázadok óta főztek pálinkát, csakúgy mint az egész Kárpát-medencében. Különösen jelentős tevékenység volt ez Göcsejben – szűkebb hazámban 150-200 évvel ezelőtt a legfontosabb exportcikk a göcseji szilvapálinka volt. A körtéből készült pálinkát általában csak a család fogyasztotta, és egy magára valamit is adó gazdának megvolt a saját körtefajtája, amelyből pálinkát készített. Megint más volt a szomszédjának és más a komájának – de mindig és csupán, egyetlen fajta.

Micsoda igényességet és miféle fajtagazdagságot jelent ez! Ezek a körték zömükben apró, szotykosodó fajták voltak, melyekből jelenlegi gyűjteményemben több mint hatvan különböző található. Ennek is köszönhetően alakult ki ez a hihetetlen fajtagazdagság vidékünkön. Viszont hagyományaink egyedülálló gazdagságában az elmúlt évtizedekben (és különösen az utóbbi időben) saját törvényeink több kárt tettek, mint a múló idő. Ezeknek a régi gyümölcsfajtáknak a szaporítása a magas Törvény által tilos!

És belőlük ma természetesen pálinkát főzni is tilos. Lekvár, aszalvány és egyéb termék készíthető ugyan – elvileg –, de olyan HCCP és egyéb szabályok mellett, amiket egy falusi ember képtelen teljesíteni. És mindez természetesen az uniós jogharmonizáció szellemében történik, amit szinte rajtunk kívül senki nem ismer.

Egyes leköszönő politikusok a minőséget féltik. Azt állították, hogy a magyar ember alkalmatlan arra, hogy jó minőségű pálinkát főzzön – írd és mondd: ostobább Európa más népeinél. Hiszen a környező országokban ez mindenütt legális tevékenység, és az italuk minősége is jó. Mások az alkoholfogyasztás drasztikus emelkedésétől és az ehhez szervesen kapcsolódó társadalmi problémáktól tartottak. Ezt a logikát azért tartom álságosnak, mert a szociológiai és egyéb tudományos felmérések is egyértelműen azt bizonyítják, hogy az ember a jövőtlenség és kilátástalanság következményeiként néz a pohár fenekére, és nem azért, mert bort termel, esetleg netán pálinkát főz(ne).

Gyermekkoromban szülőfalum minden családjának volt szőlőbirtoka és bőven termett bora, sőt pálinkája, s akár az év minden napján berúghattak volna, de falumból részeges emberekre nem emlékszem. Ha valaki egyszer mégis többet ivott a kelleténél, akkor az esetből a közösség olyan történetet kerekített ki, amelyet évtizedek múltán is az illető szemére vetettek. Nem kellett senkit kihúzni a gödörből – mert nem engedték beleesni.

Megér tehát néhány gondolatot a levitézlett „pálinkalovagok” aggódása. Vajon miért aggódnak? Hogy rossz minőségű lesz a pálinka? Ez gyenge kifogás, hiszen éppen úgy, mint ahogy a forgalomban részt vevő autóknak, már a piacra kerüléskor megfelelő műszaki paraméterek mellett megfelelő állapotban kell lenniük, vagyis egyáltalán nem közlekedhetnek rossz, selejtes állapotban, ugyanígy a pálinkának is biztosítani lehet a maga piaci paramétereit.

A bukott rezsim hivatalos aggodalmainak igazi okát a göcseji körtepálinka termékleírása kapcsán próbálom érzékeltetni. Az FVM. 124/2007. (V.31) kormányrendelet 12. paragrafusa 4. bekezdése 000048 lajstromszám alatt nyilvántartott leírás szerint a göcseji vidék legelterjedtebb és legnagyobb számban előforduló ősi körtefajtája a Bosc kobak. Ez szolgál a pálinka alapanyagául ötven százalékban. A többi, kiegészítő fajták: Fétel apát, Hardenpont, Conference. Pacham’s Triumph. Alkoholtartalmuk: 38–43 százalék.

Nos, ezeket az „ősi” fajtákat Gönczi Ferenc 1914-ben megjelent Göcsej című monográfiájában, ahol 26 körtefajtát sorol fel, mint a vidéken gyakran előforduló fajtát, egyáltalán meg sem említi. Miért tenné, ugyanis a nevezett körték Göcsejben nem voltak! De nem is lehettek elterjedve, hiszen valamennyi a XIX. század második felében, vagy még annál is később nyugati ajándékként került hozzánk.

És a szeszfok. Hogy valóban 38 százalékos a göcseji körtepálinka? Ezt nem lett volna szabad leírni, mert a régi göcseji körtepálinkák is, egytől-egyig – ellenőrizhető mindenféle dokumentumban – 51 fokosak voltak. Nem örömmel írom, de azt kell mondanom, hogy a pénz és a marketing oltárán e kormányrendeletben feláldozták saját hagyományainkat. Vagy még egyszerűbben: figyelembe sem vették azokat.

A valóban ősi göcseji körtefajták, úgymint a sózókörte, a tüskéskörte, a bakszarkörte, a parasztkörte, a vöröskörte és a hasonlók utolsó példányai meg mi mást tehetnének, mint a nagy viták hevében beledőlnek a pusztulásba: maguk alá temetve évszázadok tudását és tapasztalatát. Saját hagyományainkat, azt az ősi tudást, ami ezt a vidéket mindeddig fenntartotta.

Kovács Gyula