– Dokumentumfilmjében egy dél-franciaországi falu polgármestere úgy dönt, a gyerekek egészséges táplálkozása érdekében a helyi iskola menzáján csak bioalapanyagú ételeket adnak. Ön a filmben statisztikai adatokkal, orvosi bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a mezőgazdaságban használt növényvédő szerek, az élelmiszerekben található nitrátok, élelmiszer-adalékok, színezékek méregként rakódnak le a szervezetben, olyannyira, hogy a most született csecsemőkben is kimutathatók e károsító anyagok, az pedig sokkoló, hogy Európában évente százezer gyerek halála vezethető vissza a környezeti tényezők által okozott betegségekre. A filmben rámutat a felelősökre: a vegyipari lobbi erősen érvényesíti akaratát még a nemzetközi bizottságokban is. Nem fél?

– Nem, mert majdnem meghaltam. Túléltem már egy daganatos betegséget, amelyet éppen a kemikáliákkal fertőzött mezőgazdaságnak köszönhetek, ugyanis az orvosaim arra a következtetésre jutottak, hogy a betegségem a táplálkozásommal állt összefüggésben. Higgye el, engem már nem lehet megfélemlíteni.

– Korábban sporttémájú dokumentumfilmeket forgatott, a Négy évszak című sorozatban pedig Franciaország tájait mutatta be. A betegsége miatt fordult az érdeklődése az egészségtudatos táplálkozás felé?

– Ebben a környezetvédelemről szóló filmben az igazságot akartam elmondani, hogy milyen árat fizetünk azért, hogy kizsigereljük a környezetünket, a természetet. Egyébként a téma iránti inspiráció még gyerekkoromból származik, mivel a nyarakat nagyapám tanyáján töltöttem, távol a várostól. Itt értettem meg, hogy a természet bőkezűen bánik velünk, ha tiszteletben tartjuk.

– Hogyan talált rá a film főszereplőire?

– A forgatás kezdete előtt felkerestem több falut is, így jutottam el a barjaci polgármesterhez, aki vállalta, hogy végigviszi a kísérletet: a helyi iskola menzáján kizárólag bioalapú élelmiszereket adnak a gyerekeknek. A lakosság szó nélkül csatlakozott a forgatáshoz. Barjac csodálatos környezetben fekszik, a festői cévennes-i hegyek lábánál, ám a szépség mögött ott rejlik a méreg: a vidék erősen szennyezett a vegyszerektől. 2006 szeptemberében, az iskolakezdés előtt kezdtük el a forgatást, ami egy éven át tartott. A polgármestert azóta egyébként újraválasztották, az iskolába pedig egyre több szülő – nem utolsó sorban az étkeztetés minősége miatt –, íratja be a gyerekét..

– Léteznek még Franciaországban a barjaci példához hasonló civil kezdeményezések?

– Igen, van ehhez hasonló kezdeményezés, de nem elég. Egy nagyobb városban, Saint Etiennben például működik biogazdaság, és Párizsban is akad olyan kerület, ahol létezik biomenza az iskolában. Talán furcsa, de Franciaországban vidéken talán még nehezebb a helyzet, mint a nagyvárosokban. A filmben szereplő falucskában is csak néhány zöldség az, amit ökológiai gazdálkodásban tudnak termelni, egyébként a kenyér, a hús, a hal, az édesség nem a környékről származik. Barjac úgy van ellátva élelmiszerrel, mint egy nagyváros, miközben a barjaci embereknek elvben megvolna a képességük és a lehetőségük arra, hogy a saját terményeiket fogyasszák, műveljék a földjeiket, de nem tehetik, hiszen szennyezett a föld, a víz. Ez egy igazi paradoxon.

– Ahogyan az is, hogy Magyarország egyedülálló táji, természeti adottságokkal rendelkezik, nálunk a föld nincs annyira kizsigerelve, mint Nyugat-Európában. Elvben minden lehetőségünk megvolna tehát a biogazdálkodás nagyarányú elterjedésére, a most leköszönő kormány azonban a gazdálkodóknak nyújtott támogatások csökkentésével, a mezőgazdasági vállalkozások ellehetetlenítésével épp ennek ellenkezőjét érte el. Az előállított biotermékeink 90 százaléka pedig külföldi piacokon landol.

– Azt gondolom, hogy a kormányuk nem tudatosította magában azt, hogy milyen gazdagság van ebben az országban. Ez az igazi érték, ezt foggal-körömmel kellene védeni. A döntéshelyzetben lévő politikusok szerepe épp ennek az örökségnek a védelme volna. Elfogadhatatlan, hogy a biogazdálkodás elterjedését ne támogassák, és hagyják, hogy a vegyi anyagokkal működő mezőgazdaság lépjen a helyére. Franciaország éppen a szennyezett mezőgazdaság okozta betegségektől szenved: a rákos megbetegedések hetven százalékáért a környezeti hatások okolhatók, ebből harminc százalék a környezetszennyezéshez, negyven pedig az élelmiszerekhez köthető. Évente 1,1 százalékkal nő a gyerekek rákos megbetegedéseinek száma, a felnőttek esetében ez az arány kilencvenhárom százalékkal nőtt negyed évszázad alatt. Ettől meg kell menteni a társadalmat. A civil szféra sokat tehet ennek érdekében: például úgy, hogy csak magyar terméket vásárol, elsősorban az őstermelőktől, vagy előnyben részesíti azokat a vendéglátóhelyeket, ahol az itteni alapanyagokat használják fel a konyhán.

– A filmjével járja a világot: mit szólnak a nézők, milyenek a reakciók?

– Nem túlzás, sokkolja az embereket, hiszen szembesülnek az igazsággal, amelyet sokáig csak rejtegettek előlük. Többen mondták nekem, ez a film forradalmi alkotás. Ma, ha kimondjuk az igazságot, az forradalmi tettnek számít? Ez egyébként semmi mást nem bizonyít, mint a vegyipari lobbi marketingjének erejét, hiszen ez a politikai erő óriási összegeket áldoz arra, hogy a lakosság ne lásson tisztán ebben a kérdésben. Hosszú évek óta hazugságban tartják a franciákat, sőt az egész európai lakosságot, és e hazugság eredményeképp egész Európa olyan vegyszereket használ, amelyektől krónikus betegségeket, daganatot, cukorbetegséget kaphatunk. Franciaországban évente ugyanis 76 ezer tonna növényvédő szert zúdítanak a földekre. Ezzel a lobbival szemben én viszont egy sokkal nagyobb erőt tudhatok a hátam mögött: a civil társadalom akaraterejét. Azt pedig ne felejtsük el, hogy ebben a harcban az édesanyákon nagyon sok múlik.

– A hazájában a hivatalos politika ingerküszöbét elérte a film?

– Azt állapítottam meg, hogy a politikusok – a film francia címe Nous enfants nous accuseront, azaz a Gyerekeink minket fognak vádolni – a film bemutatója óta egyre többször ejtenek szót a gyerekekről –, csak remélni tudom, hogy ezt őszintén teszik. Az viszont tény, hogy új biomenzák nyíltak az országban, s ehhez döntési helyzetben lévő emberek is segítséget nyújtottak. Sőt, arra is akadt példa, hogy a termelők, miután megnézték a filmet, úgy döntöttek, hogy változtatnak saját gazdaságukban, jóval kevesebb vegyszert fognak használni.

– A következő filmje is a környezetvédelemmel foglalkozik?

– Ez a film most került a francia mozikba, a címe Severn – gyermekeink hangja (Severn, la voix de nos enfants). Pár évvel ezelőtt láttam az interneten egy tizenkét éves kislányt, aki szenvedélyes és felkavaró beszédet tartott hosszú évekkel ezelőtt a Rio de Janeiró-i első Föld csúcstalálkozón. Azokhoz szólt, akik szennyezik a Földet, pusztítják a környezetet. Ma ez a beszéd még aktuálisabb, mint valaha. Megkerestem ezt a lányt, aki most első gyermekét várja, ő ennek a filmnek a főszereplője.

Szentei Anna

* * *

JEAN-PAUL JAUD

Ecole Louis Lumiere-ben szerzett diplomát.

Részt vett a CANAL+ csatorna megalapításában, amelynek elsősorban futball- és élő sportközvetítéseket készített.

1990-ben rendezte a „Les Quatre saisons du berger” (A négy évszak egy juhász életében) című filmet, mellyel számos díjat nyert, s mely a „Négy évszak Franciaországban” című sorozat kiinduló darabjává vált.

2008-ban forgatta a Vigyázat, ehető! című dokumentumfilmet, melyre csak Franciaországban háromszázezren voltak kíváncsiak. E munkája 2009-ben a Göteborgi Filmfesztivál dokumentumfilm-szekciójában, a Berlinale Culinary Cinema szekciójában, a Tokiói Francia Filmfesztiválon és a riói filmfesztiválon is díjat kapott.