A magyarságot a közvélemény borivó és borkészítő nemzetként tartja számon, s hajlamos elfeledkezni arról, hogy egy másik igen kiváló nedű előállításában is ezeréves történelemmel rendelkezünk. A sör, a komlóból, árpából, búzából vagy éppen más gabonafélékből készített erjesztett ital ugyanis már a honfoglaló magyarok korában nagy népszerűségnek örvendett. Ezeréves receptjeink ugyan a múlt homályába vesztek, ám a sörkészítés a magyarság története során egy pillanatra sem felejtődött el. Az ezzel kapcsolatos első írott feljegyzés a pannonhalmi apátságból származik, 1152-ből.

A XIV. századig kizárólag házilag készítették az értékes nedűt, a sörfőzés a nők feladata volt, s a jó serital úgy minősítette a ház asszonyát, mint egy-egy jól elkészített étel. Miután a sörfogyasztás gyorsan terjedt, főként a szerzetesrendi kolostorok, apátságok és püspökségek környezetében, a férfiak egyre inkább kezdték átvállalni az erjesztéssel kapcsolatos feladatokat. A serfőzés a középkorra valódi szakmává nőtte ki magát, a sörivás pedig a mindennapi élet részévé vált.

Bár a céhrendszer már a XIV. század Magyarországán megjelent, a szabad serfőzési lehetőségek miatt csak kétszáz évvel később alakultak meg az első sermestereket tömörítő érdekvédelmi szervezetek. Ezzel párhuzamosan jöttek létre a főzdék szomszédságában a civil lakosság számára is fogyasztási lehetőséget biztosító ivók, s később azok bérbeadásával egy idő után már tényleg csak azon mesterek tudtak életképes vállalkozásokat működtetni, akik igazán jó sert készítettek. A reformkorig a házi főzdék mellett az apátsági, szerzetesi sörfőzdék, valamint az ipari sörgyártás is megjelent.

A hazai sörtörténelemben az 1840-es Serrendtartási Rendelet jelentette a vízválasztót, mely a céhrendszerrel szemben a szabad ipari versenyt támogatta. A rendtartás kimondta, hogy úgynevezett servám fizetése mellett minden pesti polgár szabadon főzhet sört. Pest városa ezzel visszaadta az ősi magyar sörfőzési jogokat, lehetőséget teremtve az ipari sörfőzdék kialakulására.

1844-ben Schmidt Péter építette az első szabad sörfőzdét Pesten, az egykori kőbányai bánya területén. A bányászat során kialakult, hatalmas kiterjedésű föld alatti labirintusrendszer ugyanis az egyik legmegfelelőbb helyszín volt a sörkészítéshez, s az, hogy a bányászat megszűnésével felszabadult, valódi lehetőséget teremtett a szakma számára. Ezt ismerte fel az akkorra már sörkészítő dinasztiává vált bajor Dreher-család. Az alsóerjesztésű sörfőzési technika feltalálója Schmidt Péter sörét tanulmányozva jött rá, hogy a kőbányai sziklapincék állandó hőmérséklete, a bányászat során létrejött kutak vize kiváló lehetőségeket biztosít az ászokoláshoz, vagyis az alsóerjesztésű lager bier előállításához.

1862-re sikerült megvásárolnia a Kőbányai Serház Társaság sörfőzdéjét, majd további szabad telkeket is, ám halála megakadályozta abban, hogy életműve kiteljesedhessen. Fia, ifjabb Dreher Antal azonban jó gyakorlati érzékkel varázsolt az egykori kőbányából igazi sörvárost, s a századfordulóra a Dreher Sörgyár Magyarország legnagyobb főzdéjévé vált.

Az első világháború és a trianoni döntés következtében elcsatolt területek nagy hiányát érezve a fejlődés is megszakadt, a gazdasági világválság túlélését pedig csak bölcs előrelátásának köszönhette a gyár, hiszen korábban a sörfogyasztás megcsappanása miatt likőr-, csokoládé-, margarin- és szappangyártással is foglalkoztak. A válság után alig három évvel már külföldön is elismertté váltak, szó szerint az egész világ a Dreherek sörét itta Afrikától Ázsián és Amerikán át egészen Ausztráliáig.

Bár a második világháborút követően hamar beindult a termelés, 1948-ban államosították a család teljes magyarországi tulajdonát. Egy évvel később a Dreher Sörgyárat összevonták a Polgári és a Fővárosi Serfőzdével, az Export Magyar Malátagyárral, valamint a Kanizsai Király Serfőzdével. A nagy múltú Dreher név közel hatvan évre eltűnt a köztudatból, a hazai serfőzést pedig a Kőbányai Sörgyár központosította. A család életben maradt tagjai és leszármazottai közül később egy sem folytatta elődei munkáját, a sörgyártás és a Dreher-család útja az államosítással végleg különváltak.

A rendszerváltást követően a dél-afrikai illetőségű SAB, a South African Breweries vásárolta meg a Kőbányai Sörgyárat, s később Dreher Sörgyárak Rt.-re változtatta meg a nevét. A fél évszázados elhallgatás után 1997-ben fogyaszthattak újra Drehert a magyar sörbarátok. A él-afrikai tulajdonos felismerte a kőbányai „sörvárosban” rejlő lehetőségeket, és az egész világon egyedülálló módon az egykori, 1912-es technikát felújítva hozott létre egy olyan műemlék sörgyárat, amely a modern fejlesztések mellett a korabeli technikákkal készíti italait.

– Söreink titkos receptek alapján készülnek. A Dreher Sörgyárak számára a legfontosabb érték a minőség, gyártási technológiánkat évtizedek alatt tökéletesítettük. Termékeink egyedülálló aromáját mesterséges adalékanyag hozzáadása nélkül, kizárólag válogatott alapanyagok és védett forrásmajori kutakból származó, kristálytiszta víz felhasználása garantálja – avat be Agócs Mónika, a Dreher Sörgyárak vállalati kapcsolatok vezetője.

A cég söreinek állandó ízminőségét az iparágban egyedülálló műszeres felszereltséggel rendelkező analitikai laboratóriumi vizsgálatok, valamint a folyamatos képzésben részesülő érzékszervi bíráló szakemberek garantálják. 2002-re készültek el az épületkomplexum teljes, korhű felújításával. A századelőn felhúzott épületeknek nem csak a külsejét hagyták meg eredeti formában, az erjesztéshez szükséges, vakítóan csillogó üstök java része eredeti, 1912-ben készült. A falakat eozinmázas Zsolnay-csempék díszítik. A századfordulós díszletek között rejtve ugyan, de a legmodernebb technikával dolgoznak, az átlagember számára elképzelhetetlen mennyiségű malátát, komlót és élesztőt felhasználva. Több száz ember keze munkája által naponta két és fél millió üveg sört palackoznak. Ez a mennyiség egy átlag magyar sörfogyasztó számára közel háromezer évig biztosítaná a napi sörfogyasztáshoz szükséges mennyiséget.

A tetemes mennyiségű sörre szerencsére egyre nagyobb szükség van. Amióta a SAB és a Miller Brewing Company egyesült, és létrejött a SAB-Miller, a Dreher a világ második legnagyobb sörgyártó vállalkozásának részévé vált, hat kontinens hetvenöt országába szállítja nedűit. A kőbányai sörgyár külföldi receptúra alapján készült sörei mellett három hazai sercsalád, a Dreher, az Arany Ászok és a Kőbányai is egyre keresettebb a határokon túl.

– Mint ahogy eredményeink is bizonyítják, a magyar sörök az élvonalba tartoznak a világpiacon. Fogyasztóink örömmel választják hazai márkáinkat, a külföldi turisták pedig kifejezetten kérik a termékeinket. Ez számunkra az egyik legnagyobb elismerés – meséli Agócs Mónika.

A söröket azonban nemcsak a fogyasztók minősítik. A Monde Selection, a világ legrangosabb minőségbiztosítási versenye, ötven éve teszteli a legkülönfélébb terméket, közöttük természetesen a söröket is. Az 1897-ben alakult Institute Meurice hetven vegyésze és oktatója, valamint a világ minden tájáról érkező Michelin-csillagos séfek minden évben négy hónapon keresztül kóstolnak és ízlelnek, hogy végül kiosszák a világ legjobb söreinek járó elismerést, az arany medaliont, az öt fő kategória győztesei számára. Az alsó és felső erjesztésű sörök mellett a spontán erjedésű, az ízesített, valamint az alkoholmentes kategóriákban elnyerhető díjak világszintű rangot jelentenek.

A hazai sörgyárak közül a Dreher tartja a rekordot az eddigi elismerések tekintetében, 1980 óta egy 65 medálból álló gyűjteményre tett szert, 48 arany, 13 ezüst és 4 bronzérmet szereztek. A 2010-es versenyen minden kategóriát megnyertek, ahol valamelyik terméküket elindították.

– Büszkék vagyunk, hogy minden indított termékünk díjat kapott. Söreink évről évre a legrangosabb, és aranyérmeink számát tekintve a legfényesebb nemzetközi elismerésben részesülnek. Egy ilyen győzelem számunkra megerősítés: egy független, elismert szakértői intézet szerint termékeink folyamatosan kiváló minőséget képviselnek, így fogyasztóink mindig bizalommal választhatnak bennünket – fogalmazza meg eredményeik jelentőségét a Dreher Sörgyárak vállalati kapcsolatok vezetője.

A folyamatos minőséget pedig mi sem garantálja jobban, mint az, ha egy-egy termék éveken át újra részesül az elismerésben. A Dreher Sörgyár ebben is világszínvonalat képvisel. Az idén aranyéremmel jutalmazott Dreher Classic kilencedik éve folyamatosan a dobogó tetején áll, a Bak, azaz a barna, valamint az alkoholmentes Dreher 24 sorban a negyedik medálját gyűjtötte be. Az Arany Ászok pedig tizenkét éve dobogós helyezésben részesült, s idén harmadszorra díjazták aranyéremmel. Az Ászok, a Bak és a Classic emellett a Nagy Aranymedált is elnyerte, állandó jó szereplésük biztosítékká vált. Újonc indulójuk, a hazai sörpiac egyik legfrissebb terméke, az Arany Ászok Félbarna minőségét is elismerték.

– A Dreher Sörgyárak számára kiemelten fontos az innováció, ezért cégünk nagy hangsúlyt fektet arra, hogy folyamatosan újdonságokkal, újításokkal jelenjünk meg a hazai sörpiacon. 2009 végén vezettük be a kategória megtestesítőjét, az Arany Ászok Félbarna termékünket, amely négyféle malátából készül. A világos és barna sör megfelelő aránya ötvözi a két típus nagyszerű tulajdonságait, és a speciális receptúra garantálja a páratlan ízélményt – mutatja be a hazai piac legújabb tagját a szakértő.

A félbarna sörkülönlegességet alig pár hónappal megszületése után a világ kiválóságai közé választották. A gyártó folyamatos kiemelkedő szereplése okán jogosulttá vált a Nemzetközi Kiváló Minőség Trófeára is, az elmúlt három esztendőben szerzett arany medalionokért. A nemzetközi sikerek az elmúlt évek gazdasági válságának kárain is enyhíthetnek.

– Bízunk benne, hogy a jelen árérzékeny helyzet ellenére is inkább a megbízható minőséget és nem az esetenként olcsóbb, gyenge minőségű, gyakran ismeretlen eredetű termékeket választják a fogyasztók – bizakodik Agócs Mónika.

Kevesen tudják, de a söripar a második legnagyobb élelmiszeripari ágazat Magyarországon. Míg a második világháborút megelőzően hazánkban majdnem ugyanannyi sör fogyott, mint bor, a szocializmus idején alapvetően változott meg a hazai sörfogyasztás. Míg korábban a csapolt volt a kelendőbb, a Kádár-korszak idejére ez alig 10 százalékra csökkent. Az üveges sörök előretörése azóta is töretlen, ám a sörcsapok is kezdik lassan visszanyerni becsületüket. Egy magyar ember jelenlegi sörfogyasztása évi hetven liter körüli, melynek kilencven százalékát a hazai sörök, a kőbányai, a bőcsi és a soproni gyár sörei teszik ki. A vizsgálatok szerint azonban a hetvenliteres és a zömében itthoni termékek fogyasztásának átlaga is folyamatosan csökken, a hazai sörivás a mélypontját járja.

A gazdasági világválság következtében a hazai sörpiac tavaly kilenc százalékkal kevesebb sört adott el a korábbi évekhez képest, míg az egyre olcsóbban megjelenő külföldi, alsó kategóriás sörök terjedésével a minőségi, hazai alapanyagokból készülő nedűkből vásárolnak kevesebbet.

A sör renoméjának gyengítése sem tett jót a sörkultúrának, jó ideig a kártékony alkoholos italok közé sorolták a folyékony kenyeret is. A két évvel ezelőtt Bécsben megrendezett Sör és egészség címet viselő nemzetközi szimpóziumon azonban meglepően új kutatási eredményekkel álltak elő a szakértők. Eszerint a malátából erjesztett italok nemcsak magas antioxidáns-, tápérték- és vitamintartalmuk miatt lehetnek jótékony hatással egészségünkre, de különféle vírusokkal szemben is ellenállóvá tehetik szervezetünket. Vízhajtó hatása miatt több helyütt, köztük Lengyelországban és Csehországban immár évek óta receptre írva, orvosi javallatra gyógyszerként tekintenek rá. Az orvosság azonban csak akkor válik gyógyszerré, ha a megfelelő helyről szerezzük be.

Az idei Monde Selection gálán díjazott, összesen 21 érmet szerzett magyar sörgyártás ismét bebizonyította, ott a helye a világ nagy sörkészítő nemzetei között. Ha sörre támad tehát szomjunk, bátran válasszunk hazait!

Gerhát Petra