2006. október 16-án Minich Károlyt, az Európa és Szamaritánus Mentőszolgálat többségi tulajdonosát, utóbbi ügyvezető igazgatóját gyanúsítottként hallgatta ki a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya. Azzal vádolták, hogy még 2003-ban megbízást adott Takács Zoltán, az OMSZ 2006. augusztusban rendkívüli lemondással távozó főigazgatójának a megöletésére. Fél évvel később, 2007. június 18-án a Pest Megyei Főügyészség a nyomozás megszüntetéséről határozott. Bár a nyomozást megszüntették, Minich Károly ügyvédje nem értett egyet az indoklás szövegével, ezért a Legfőbb Ügyészséghez fordult. A Legfőbb Ügyészség 2007. október 8-án, csaknem egy évvel Minich Ferenc meggyanúsítása után mondta ki jogerősen, hogy a nyomozást azért szünteti meg, mert nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt.

Fellélegezhet végre Minich Károly? Elégtételül szolgálhat vajon a megalázó lejáratásért ez a néhány soros ítélet? Aligha. Az orvos-dinasztiából származó Minich Károly büszke családi hagyományaira. 1848-ban a Minich család díszsírhelyet kapott a Fiumei úti temetőben, felmenőit nagyra becsülték, az orvostudományok és az antropológia területén kifejtett munkásságát elismerték. Minich úr fiai is folytatják a családi hagyományokat: ketten mentőznek… A média azonban két óra alatt képes lerombolni mindazt, amit egy család évszázadok óta épít: a jó hírnevet. Persze csak akkor, ha a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő információ birtokába jut.

Miközben 2006. október 16-án a feltételezett merényletterv híre viharos sebességgel és meglepően összehangolva követelt helyet magának a közszolgálati médiumok főműsoridejében és a lapok címoldalán, addig a nyomozás megszüntetéséről még egy mínuszos hír sem látott napvilágot. Minich Károly ezért a nyomozás megszüntetését követően úgy döntött, pert indít a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ellen kártérítés és személyiségi jog megsértése ügyében. De erről sem szóltak a hírek. Nem úgy, mint 2006-ban.

„Hová jutott a világ? Magas rangú politikusok és az alvilág urai után már akár egy mentőorvos is a profi gyilkosok célkeresztjébe kerülhet!” – csodálkozott álszent naivitással a Blikk. A meggyanúsítás híre a Független Hírügynökség kétsoros tájékoztatása után néhány órával médiaszenzációvá duzzadt, a közszolgálati televízióban már kész is volt a műsor: a Kékfény hosszasan foglalkozott az üggyel.

A közvéleményt a hároméves késéshez képest meglepő agresszivitással rohanta le a média, mintegy karmesteri beintésre. Cikkek jelentek meg a Színes Mai Laptól a Népszaváig, a HVG-től a Népszabadságig, foglalkozott az üggyel az RTL Klub és a TV2 Tények című műsora is Meg akarták öletni a mentőszolgálat vezetőjét címmel.

De hogy kezdődött ez az egész?

– 2006 tavaszán telefonon felhívtak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságról és azt kérték, menjek be. Eleget tettem a kérésnek, bár furcsának találtam, hogy egy beszélgetésről – hangsúlyozták, kihallgatásról szó sincs – jegyzőkönyvet vegyenek fel – emlékezik vissza az első nem hivatalos kihallgatására Minich Károly, az Európa és a Szamaritánus Mentőszolgálat többségi tulajdonosa, a Szamaritánus ügyvezető igazgatója.

– Fél évvel később, október 16-án újra beidéztek telefonon és azt mondták, nem szükséges a jogi képviselő jelenléte sem, csak feltesznek néhány kérdést, pillanatok alatt végzünk… Fél tízkor mentem be a Teve utcába, órákig várakoztattak. Egyszer csak közölték, azzal gyanúsítanak, hogy 2003-ban Gyula Tiborral együtt megbízást adtunk Czibere Attilának arra, hogy Takács Zoltánt, a Főnix S.O.S Rt. akkori ügyvezetőjét ölesse meg. Délután fél öt volt, amikor kijöttem az épületből. Megdöbbentem ezen a képtelenségen, annyira hihetetlen volt az egész, hogy akkor még fel sem fogtam, mi történik. Ráadásul emberileg jó viszonyban voltam Takács Zoltánnal, még akkor is, ha szakmailag több dologban nem értettem vele egyet. Fél öt volt tehát, amikor elhagytam a Teve utcát. Bekapcsoltam a telefonomat és a cégünk központjába, a Szamaritánus Mentő szolgálat Gyöngyvirág utcai székházába hajtottam. Folyamatosan csörgött a telefonom, valósággal lerohant a média. Alighogy meggyanúsítottak a rendőrségen, negyed órával azután, hogy kijöttem a Teve utcai épületből, már képben volt a sajtó jelentős része, ott toporogtak az újságírók a Gyöngyvirág utcában – emlékezett vissza 2006. október 16-ára a frissen meggyanúsított Minich Károly.

Honnan szerezhetett híreket a sajtó ilyen villámsebesen? Csak a rendőrségtől. A hír szelektíven szivárgott: valaki megtudta, valaki nem.

A Demokratát például nem tájékoztatta senki. Nem küldtek meghívót sajtótájékoztatóra és nem hívott fel minket a rendőrség szóvivője sem, így csak a megjelenő hírekből, a Kékfény adásából, a Független Hírügynökség soraiból és az interneten egymással versenyző hírportálok közléseiből szereztünk tudomást az esetről. Elgondolkodtunk viszont azon a különös ellentmondáson, hogy mi a hír egy olyan állítólagos merényletben, amiről két fontos dolog tudható: nem történt meg, és éppen három éve nem történt meg…

A Demokrata 2006. október 26-i számában fel is tettük a kérdést: „Vajon miért akarnának megölni valakit egy olyan tevékenység megkaparintása végett, amit, ha igazat mondott a volt mentős főigazgató, azért választanak le az állami mentőszolgálatról, mert ráfizetéses?” Takács Zoltán, a feltételezett merénylet célpontja ugyanis épp akkoriban fejtette ki, hogy ezentúl nem kíván sem mentéssel, sem betegszállítással foglalkozni.

2003-ban Takács Zoltán volt az elnöke a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesületének. Az egyesület a magánbetegszállítókat fogta össze, komoly befolyással rendelkezett a kapacitáselosztás területén. Ekkor tehát Takács a Főnix S. O. S. magánmentő cég tulajdonos-vezérigazgatója volt, és nem az OMSZ főigazgatója. Arra a posztra csak 2004 márciusában nevezte ki Kökény Mihály akkori egészségügyi miniszter. Különösnek találtuk, hogy a Takács Zoltánt védelmező Expol Kft. vezetője, Doszpot Péter egykori gyilkossági nyomozó, majd szocialista országgyűlési képviselő szerint egyértelműen Takács Zoltán főigazgatói ténykedése szúrta a merénylet kitervelőinek a szemét, de amikor lemondott, megszűnt a fenyegetettsége. Doszpot Péter arra nem adott magyarázatot, hogy 2003-ban, a merénylet kitervelésének feltételezett időpontjában, amikor Takács még nem volt OMSZ-főigazgató, ugyan ki tört volna az életére és miért? Mint ahogy arra sem, hogy miért csak 2006-ban kezdtek nyomozni egy olyan ügyben, amely állításuk szerint 2003-ban történt. Meglepő volt az is, hogy Takács, a közszolgáltató mentő vezetőjeként nem vett igénybe rendőrségi védelmet, helyette inkább egy magáncég szolgáltatásait preferálta.

Mi lehetett ennek a különös merénylethistóriának a hátterében? A Magyar Hírlap értesülései szerint egy őrizetben lévő bűnöző arról tájékoztatta a rendőrséget, hogy két magánmentő-szolgálat vezetője merényletet készül végrehajtatni Takács Zoltán ellen. A nyomozók értesítették Takácsot a tervezett bűncselekményről.

„A vallomást tévő férfit feltehetőleg – egy vádalku erejéig – érdekeltté tették abban, hogy egy ilyen súlyú bűncselekményt feltárjon. A nyomozók a nap okban elegendő bizonyítékot gyűjtöttek az állítás alátámasztására, így már nem ismeretlen tettesek, hanem konkrét gyanúsítottak ellen indítottak nyomozást” – közölte a Magyar Hírlap. A gyanúsítottak nevét a médiumok világgá kürtölték: a Szamaritánus Mentőszolgálat és az Európa Mentőszolgálat visszavonhatatlanul képbe került. Ekkor döntött úgy Minich Károly, hogy mivel az eddig megjelent hírek bizonyítottság nélkül, önmagukban alkalmasak a mentőszolgálatok lejáratására, minden lehetséges és szükséges jogi lépést megtesznek, akár bűncselekmény, akár polgári jogi felelősség lehetősége merül fel az üggyel kapcsolatban.

– A sajtóban megjelent spekulatív feltételezések, amelyek szerint az OMSZ főigazgatója és az alternatív betegszállítók közötti üzleti ellentét miatt került volna sor a feltételezett cselekményre, már csak azért is nélkülöztek minden alapot, mert a gyanúsításban szereplő feltételezett időpontban Takács Zoltán még nem volt az Országos Mentőszolgálat főigazgatója – szögezte le Minich Károly, hozzátéve, hogy meggyanúsítását követően a bizalomvesztés egyre érezhetőbbé vált, ráadásul az OMSZ-nél felszabaduló betegszállítási kapacitásokból a cégei azóta sem kaptak többletkapacitást.

– Ez az alapja a kártérítési igényünknek, azonban a legfontosabbnak az erkölcsi elégtételt tartjuk – mondta a Demokratának Szentes Béla, Minich Károly ügyvédje. A keresetben Minich Károly az általános kártérítés megfizetése mellett azt kéri, hogy a bíróság kötelezze a per alperesét, vagyis a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságot arra, hogy a keresetlevélben felsorolt összes médiumban saját költségére tegye közzé a nyomozást megszüntető határozatot, és annak indoklását, ezzel adva elégtételt Minich Károlynak.

A Demokrata reménykedik abban, hogy az új belügyi és rendőri vezetésnek majd eszébe jut feltenni a legfontosabb kérdést, hogy kinek állt érdekében a gyilkos kártyát megjátszani?

Hernádi Zsuzsa