A rendszerek változnak, miként a törvények és a határok is. Kik tudnák ezt jobban a világon, mint Közép-Európa népei? Az elmúlt száz évet mérlegre téve Magyarország a változások vesztese volt: megtizedelt népesség, területi traumák, eltörpülő hatás a világ folyására. Az új parlamenti többség alapvetése, hogy a gyengülés, a hanyatlás csak akkor fordítható vissza, ha a politika újra azokban a keretekben mer gondolkodni, amelyek között az ország egykor virágkorát élte. Akkor is, ha ezek a keretek kifakultak és sokszor alig kivehetők már a történelem ködében. Hogy olyan magasra kell tennie a lécet, amilyenre a magyar államiság ezer éve és a határokon túli magyarság száz éven át tanúsított életereje kötelezi őt.

Magyarok milliói nem hisznek most a szemüknek. Amit a szocialista–szabad demokrata kormányok fel sem mertek vetni, vagy csak fél szívvel támogattak, azt a Fidesz és a KNDP még a közös kormány megalakulása előtt bevezette. A magyar állampolgárságról szóló törvény módosításának fogadtatása a sokak által várt és beígért európai össztűz helyett szinte az unalomba fulladt, csupán néhány tájékozatlan újságíró és Robert Fico szlovák kormányfő, néhány szlovákiai párt vezetőjével együtt csattogtatja életlen kardját. Ilyen egyszerű lenne minden?

Nem szimbólum

Május 26-án az Országgyűlés elsöprő többséggel szavazta meg a törvénymódosítást. Annak indoklásánál nehéz eurokonformabbat elképzelni. A patikamérlegen mért pontosságú megfogalmazásokkal teli szövegben a benyújtók (Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László, Németh Zsolt és Kósa Lajos) leszögezik: szándékuk nem irányult másra, mint hogy a határon túli magyarok az eddigieknél egyszerűbben, kedvezményesen jussanak magyar állampolgársághoz. Hivatkoznak a nemzetközi jogi szabályozásra (az állampolgárságról szóló Európai Egyezményre), az Alkotmánybíróság állásfoglalására és európai példákra. A változtatások lényege, hogy a szomszédos országokban élők honosításának folyamata leegyszerűsödik és felgyorsul. Bárki lehet magyar állampolgár, akinek a felmenői között is volt ilyen. Mindehhez 2011. január elsejétől sem magyarországi tartózkodásra, sem az alkotmányos alapismeretek vizsga letételére nem lesz szükség, de még Magyarországra sem kell utaznia az állampolgárságot kérő személynek. A fentiek következtében sokkal könnyebbé válik a magyarországi letelepedés.

Eddig, és ne tovább – mondta ekkor a Fidesz és a KDNP. A választójog megadása egyelőre nem szerepel a terveik között, bár a Jobbik ezt is szerette volna megadni a kérelmezőknek. Állandó magyarországi lakcím nélkül továbbra sem szavazhat senki, miként nem jár automatikusan az új állampolgársághoz szociális és nyugdíjellátás sem. Semjén Zsolt (még miniszterelnök-helyettesi kinevezése előtt) hangsúlyozta ugyan, hogy nem szeretne első- és másodrangú állampolgárságot, ezt azonban nem lehet elkerülni, hiszen a kettős állampolgárok nem tudnak egyszerre két ország törvényeinek engedelmeskedni, két különböző államban dolgozni és adózni és két különböző pártrendszer és közélet történéseiben naprakésznek lenni.

A határon túli magyaroktól kezdve elemzőkön át magyar politikusokig sokan szimbolikusnak, a majdani új állampolgárok életében kevés gyakorlati változással járónak tartják a döntést, de valójában egyáltalán nem jelképes módosításról van szó. Nem nevezhető jelképesnek az olyan változás, ami a magyarságnak támogatást és segítséget ad nyelvük megőrzéséhez és kultúrájuk megéléséhez, és hosszú távon hozzájárulhat az asszimiláció visszafordításához és a nemzeti-politikai öntudat megerősödéséhez.

A honosítás feltételeinek megváltozását és hatásait persze anyagi előnyökre is lehet fordítani és forintosítani. Ez sem elhanyagolható szempont egy külhoni magyar számára akkor, amikor fontolóra veszi majd az állampolgárság megszerzését. A kép igen vegyes. Akik már Magyarországon élnek, sokkal könnyebben eshetnek át az eddig sokszor kínosan hosszú és megalázó procedúrán. A szlovákiai magyaroknak szinte semmilyen anyagi előnnyel nem fog járni a magyar okirat, hiszen országuk is az unió és a schengeni övezet tagja, így eddig is szabadon utazhattak Magyarországra és vállalhattak itt munkát. Legfeljebb ezentúl egyszerűbben kezdhetnek vállalkozásba. A kárpátaljaiaknak ezzel szemben (a szlovákiai helyzettel ellentétes módon) hatalmas lehetőséget nyújthat az útlevél. A szerb állampolgárok, köztük a vajdasági magyarok tavaly december óta már vízummentesen utazhatnak uniós országokba. Nekik, valamint Románia és Ukrajna magyarjainak az Egyesült Államokba történő vízummentes utazás lehetősége lehet hívogató.

Az állampolgársági kérvények számát egyelőre lehetetlen megjósolni, miként azt is, miként befolyásolja majd az új törvény az áttelepülések gyakoriságát. Nagyon sok függ a törvényhez kapcsolódó végrehajtási utasításoktól: hol, mikor és pontosan milyen feltételekkel lehet majd igényelni az állampolgárságot, és attól is, hogy megszűnik- e az első Orbán-kormány időszakában bevezetett magyarigazolvány. A szomszédos országok is még meglepő igényekkel állhatnak elő.

Ellenreakciók

Szerbia, Horvátország és Szlovénia saját, hasonló természetű törvényeik és (utóbbi két esetben) kis számú magyar nemzetiségű lakosságuk folytán sem emelt kifogást eddig a honosítási törvény ellen. Romániában június elején fogják behatóbban tanulmányozni azt, de az ottani állampolgársági törvény és különösen a keleti szomszéd, Moldávia román nemzetiségű lakosainak tömeges honosítása miatt Bukarest részéről sem valószínű valamiféle vétó vagy külpolitikai szembeszegülés. Ukrajna és Ausztria nehéz falat lehet az Orbán-kormány számára, előbbiben elméletileg nem lehetséges a kettős állampolgárság, bár a gyakorlatban létezik, nyugati szomszédunknál pedig szigorúan korlátozzák azt. Ezekben az esetekben inkább csendes diplomáciai küzdelemre kell számítani.

Az unió igyekszik távol tartani magát attól, hogy állást foglaljon ezekben a kérdésekben. Ezt a szlovák nyelvtörvény ügyében hazánk a saját bőrén tapasztalhatta meg. Az Európai Bizottság alapjogokért is felelős biztosa, Viviane Reding szóvivője útján jelezte, hogy nincsen illetékességük honosítási ügyekben. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet norvég kisebbségügyi főbiztosa, Knut Vollwebaek úgy foglalt állást, hogy az állampolgárság kérdésében a nemzetközi gyakorlat szerint minden állam maga dönt, továbbá, hogy nem lát regionális biztonsági kockázatot a törvénymódosításban, feltéve, ha az nem jár útlevelek tömeges kiadásával.

Visszafogott nyilatkozatát a szlovák kormány nagy bánatára tette. A szlovák politikai elit voltaképpen az egyetlen Európában, amelyik nemcsak felemelte szavát az Orbán-kormány intézkedése ellen, de példátlan ellenkampányba és offenzívába kezdett. Pozsony elvárta volna, már csak a szlovák-magyar alaptörvényben foglaltak miatt is, hogy a választásokon győztes magyar pártok előzetes konzultációt folytassanak velük a kérdésben. Ám az európai állampolgársági egyezmény csak a felek tájékoztatási kötelezettségéről szól, Martonyi János akkor még külügyminiszter-jelöltként ezt meg is tette a szlovák fővárosban.

Fico számára nem volt ilyen fontos az előzetes tárgyalások kérdése akkor, amikor meghozták a nyelvtörvényt. A szlovákiai magyar pártok és lapok nagy része éppen amiatt bírálták a Fideszt és a KDNP-t, mert nem vártak a szlovákiai kampány végéig. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja és Bugár Béla, a Most-Híd elnöke is ezt szerette volna. Az MSZP hasonló ellenvetéseket fogalmazott meg, de Orbán Viktor úgy válaszolt ezekre, hogy álszentség lett volna tovább csúsztatni a téma napirendre vételét, Németh Zsolt külügyi államtitkár pedig azt hangsúlyozta, hogy a szlovák elit később hasonlóképpen reagált volna a kérdésben.

A szlovák kormányfő nem számított arra, hogy ilyen erős ellenállásba ütközik. A belügyekbe való beavatkozást emlegető Fico még a magyar törvénymódosítás napján elfogadtatta pártjával, a Smerrel és koalíciós partnereivel, Jan Slota Szlovák Nemzeti Pártjával és Vladimír Meciar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Néppártjával azt a törvényt, amellyel Szlovákia megszüntette a kettős állampolgárság intézményét. Július közepétől, aki egy másik országét igényli és kapja meg, az a szlovákot elveszíti. Ezentúl bizonyos munkaköröket sem tölthet be, amelyek kapcsolatban vannak a nemzetbiztonsággal.

Bár a törvény ellentétes a szlovák alkotmánnyal, a szakértők szerint ez csak technikai akadályt jelenthet a kormánynak. Nagyobb gond, hogy a jövőben a csehek számára is nehezebbé válik, hogy szlovák állampolgárok maradjanak. Azt a megoldást, hogy az állampolgárság elvesztése csak a magyarokra vonatkozzék, a már említett Vollebaek főbiztos igen rossz szemmel nézné.

Az állampolgárság azonban magánügy. Csak titkosszolgálati eszközökkel tudná ellenőrizni Pozsony, hogy ki folyamodott sikeresen magyar papírokért, ez viszont demokráciaellenes. Hogy mennyire elrugaszkodott a kabinet a valóságtól, azt jól jelzi, hogy Fico szerint, ha az MKP képviselői ígéretüknek megfelelően kérelmezni fogják a magyar honosítást, akkor el fogják veszíteni parlamenti mandátumukat, ami abszurd és kivitelezhetetlen, hiszen ez a demokrácia megtagadása lenne.

A túlbuzgó szlovák nacionalizmuson túl az is közrejátszhat Fico miniszterelnök keménykedésében, hogy június 12-én csúfosan megbukhat a szlovák kormánykoalíció. A Smer népszerűsége csökkenőben, Slota és Meciar pártjai pedig az ötszázalékos parlamenti küszöb környékén állnak. Ha elbuknak, akkor az ellenzéki pártok (a szintén a bejutásért küzdő magyar pártok segítségével) leválthatják Ficót és azt a kabinetet, amelyet több kudarc is megtépázott az elmúlt egy-két évben: a kormányfő az ország lehetőségeihez képest túl sokat vállalt Görögország pénzügyi megsegítéséből, két tárcában, a mezőgazdasági és a környezetvédelmi minisztériumban pedig egymást érték a botrányok. Ráadásul Fico pártját az egyik ellenzéki párt várhatóan feljelenti adócsalás és korrupció vádjával.

Miként a nemzetközi színtéren, úgy a hazai belpolitikában is csekély ellenállásba ütközött a történelmi jelentőségű honosítási törvény. Az új parlament mindegyik frakciója támogatta, közel 98 százalékos többséget kapott. Nemmel csupán három MSZP-s szavazott: Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor. Néhány szocialista és LMP-s tartózkodott. Távollétével tüntetett a szocialista Juhász Ferenc, Kiss Péter, Kovács László és Lendvai Ildikó, és nem szavazott a jobbikos Vona Gábor sem.

Az igazsághoz tartozik, hogy a benyújtott törvényjavaslat lényegében már a szocialistákkal való előzetes egyeztetés során megszületett az előző ciklusban. A szocialisták (2004. december 5-i álláspontjukon változtatva) ugyanis már támogathatónak tartották a magyar állampolgárság megadását, amennyiben az nem jár a szavazójog kiterjesztésével, vagy a szociális ellátórendszer túlzott megterhelésével. A médiában leginkább a liberális Bauer Tamás közgazdász, Gyurcsány Ferenc egyik legelkötelezettebb híve állt ki a törvény ellen, továbbfejlesztve azt a mítoszt, amely szerint a szociálliberális kormányok a magyar kisebbségek ügyét minden esetben a szomszédos államokkal való megbékélés alapján kezelték, alapszerződésekkel, összhangban a kisebbségi pártok törekvésével, mégpedig úgy, hogy a kisebbségi jogvédelmet összekapcsolták az ottani társadalomba való integrációval, míg a Fidesz-kormányok ezzel szemben újra és újra a szomszédokkal vívott hidegháború politikáját követték, korábban a státustörvénnyel, majd most a kettős állampolgárságról szóló törvénnyel.

Emléknap és revízió

Pozsonyt (és a hazai értelmiség egy részét) a trianoni békediktátumról való megemlékezés ügye is felzaklatta. A Jobbik kezdeményezését is figyelembe véve, a Fidesz és a KDNP benyújtotta, az Országgyűlés pedig május 31-én elfogadta a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslatot, amely június 4-én, a trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján lép életbe. Az aznapra tervezett emlékülésen beszédet mond Sólyom László köztársasági elnök és Német László nagybecskereki megyéspüspök is. A képviselők ezután a Szent István-bazilikába mennek, ahol a történelmi egyházak képviselői szólalnak fel.

A törvény szövegének értelmezése rendkívül fontos, hiszen lényegében a hazai jobboldal válaszát jelentik a hogyan tovább? kérdésre a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadása után. A Bauer Tamás-féle beolvadási attitűddel szemben a Fidesz és a KDNP egy dinamikusabb nézőpontot képvisel. A pártok láthatóan keresik a lehetőségét annak, hogy miként lehetne a határokon túli nemzetegyesítést minél teljesebben végigvinni.

Ez rendkívül nehéz feladat, hiszen a mindenkori magyar kormány igen szűk mezsgyén mozoghat, és a konfrontációt most már nem elsősorban a belpolitikai ellenfelekkel (a mind jelentéktelenebb MSZP-vel és a harsány, bár e téren lojális Jobbikkal), hanem a semleges vagy barátságtalan szomszédos országokkal és a hasonlóan gyanakvó, a Magyarországra oly gyakran a térséget destabilizáló tényezőként tekintő nemzetközi közvéleménnyel kell vállalni. Mindezt úgy, hogy a határon túli magyarok között is állandó a széthúzás és a Budapesttel szembeni bizalmatlanság.

A tanúságtételről szóló törvényjavaslat sorai között olvasva akár egy modern nemzeteszme és jövőkép koncepciója sejlik fel. Ez egyrészt kinyilvánítja, hogy a Kárpát-medence sok nép közös hazája, másrészt szelíden, de egyértelműen támogatja a határon túli magyar közösségeket abban a céljukban, hogy területi autonómiát szerezzenek.

Végül, kizárva az idegen hatalmak segítségével történő jövőbeli területi revíziót, nem zárja ki egyértelműen, hogy egy esetleges határmódosítás a népek közös, békés megegyezésével valóban bekövetkezzen. Ez valójában egy természetes, passzív revizionizmus, amelynek lényege: szeretnénk, de nem akarjuk, csak amennyire ti is akarnátok.

2010 Magyarországán csupán hárman beszélnek valamiféle aktív revizionizmusról. A Jobbik és a tőle jobbra álló erők néhány tagja, illetve Peter Weiss, Szlovákia magyarországi nagykövete, aki a minap a honosítási törvény kapcsán puha revizionizmust, továbbá a már idézett Bauer Tamás, aki részleges revizionizmust vizionált.

Ők hárman (a magyar nacionalisták, a szlovák nacionalisták és a magyar liberálisok) azok, akik Közép-Európában még a XXI. század második évtizedébe lépve, az Európai Unió közepén is csak államokat látnak, mozaikokat, amelyek kizárólag egymás rovására, egymást megfojtva növekedhetnek. Ez az a filozófia, amelyik Fico vagy Slota érvelésében is megjelenik: nem ülhet a Szlovák Nemzeti Tanácsban olyan politikus, aki magyar állampolgári esküt tesz, hiszen az illető legalábbis nemzetbiztonsági kockázatot jelent Szlovákiára. Ez az a filozófia, amelyik nem képes megérteni, hogy az embereknek (emberi mivoltuk mellett) lehet kettős vagy többes identitásuk. Vagy ha meg is érti, azok közül legalább az egyiket elnyomná, vagy egy kémcsőben oldaná fel az összeset valamiféle internacionális vegyületté.

Ez az a filozófia, amelyik nem képes elképzelni, hogy aki több országot is a hazájának tekint, még nem potenciális bűnöző. Amelyik elfelejti, hogy a szlovákiai magyarnak, ha fel is fogja venni a magyar állampolgárságot, helyben marad a szülőföldje és ott érzi otthon magát. A Kárpát-medencében, magyarként.

Monostori Tibor

* * *

A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS MELLETTI TANÚSÁGTÉTELRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT

(2010. május 31-én szavazott róla az Országgyűlés):

Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk:

1. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése tisztelettel adózik mindazon emberek, közösségeik és azok vezetői, illetve az ő emlékük előtt, akik 1920. június 4., a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, s képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is. Az Országgyűlés fejet hajt mindazon nők és férfiak, illetve az ő emlékük előtt, akik e küzdelemben az elmúlt kilencven év során magyarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek, külön megemlékezve azokról, akik az életüket kényszerültek áldozni nemzeti önazonosságuk vállalásáért.

2. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése megállapítja, hogy a trianoni békediktátum által felvetett kérdések történelemből ismert eddigi megoldási kísérletei – mind az idegen hatalmak segítségével végrehajtott újabb határmódosítások, mind a nemzeti önazonosságnak a nemzetköziség ideológiája jegyében történt felszámolására irányuló törekvések – kudarcot vallottak. Ebből kiindulva az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a fenti problémák megoldását csak a nemzetközi jogi szabályok által kijelölt keretek között, demokratikus berendezkedésű, szuverenitásuk birtokában lévő, polgáraik és közösségeik számára gyarapodó jólétet, jogbiztonságot és a gyakorlatban is érvényesülő jogegyenlőséget biztosító, egyenrangú országok kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködése eredményezheti, melynek kiindulópontja csak az egyének – a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló – szabadsága s a nemzeti közösségek belső önrendelkezéshez való joga lehet. Az Országgyűlés ugyanakkor elítél minden olyan törekvést, amely az adott állam területén kisebbségben élő nemzetrészek asszimilációjának előidézésére irányul.

3. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ebből kiindulva az Országgyűlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására.

4. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése kötelességének tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt mentve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. Ennek érdekében az Országgyűlés június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítja.

* * *

AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGI TÖRVÉNY 1993. ÉVI LV. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSAI:

A „születésnél fogva” szókapcsolat mellé a „leszármazással” szó is bekerült az új törvényszövegbe. Állampolgárság az alapján is adható a határon túli magyaroknak, ha őseik 1918 vagy 1945 előtt magyar állampolgárok voltak. A „felmenőm magyar állampolgár volt” szavak igazolása valószínűleg hivatalos dokumentumokkal, igazolványokkal történhet majd meg. Az úgynevezett „csángó klauzula” értelmében az is kedvezményesen honosítható, aki csak „valószínűsíti magyarországi származását”, hiszen a csángók ősei nem rendelkeztek magyar állampolgársággal. A honosítás feltétele lesz, hogy a kérelmező tudjon magyarul, de nem lesz feltétele a magyarországi tartózkodás és az állampolgársági vizsga letétele. Kizáró ok a büntetett előélet és Magyarország közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági érdekeinek sérelme lehet. Az állampolgársági esküt az egyes országokban a magyar külképviselet vezetője előtt is le lehet majd tenni. A honosításra továbbra is csak egyéni kérelemre, nem pedig kollektíven és automatikusan kerülhet sor. A törvény felgyorsítja az ügyintézés folyamatát, tizenkét és (visszahonosítás esetében) hat hónapról három hónapra rövidül a határidő. Mindkét esetben, miként eddig, a köztársasági elnök dönt, a közigazgatási és igazságügyi miniszter előterjesztésére. A törvény 2010. augusztus 20-án lép hatályba, rendelkezéseit 2011. január elsejétől alkalmazzák.