– Az új kormány elképzelései teljes gazdaságpolitikai váltást jelentenek. Először a foglalkoztatást és a beruházást bővítik, hiteleket kínálnak, ezek segítségével növekedést generálnak, és ezen keresztül érik el a deficit és az államadósság szintjének csökkentését – foglalta össze a következő évek gazdaságpolitikáját Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a bizottsági meghallgatásokon. A Fidesz gazdasági teoretikusa a célok érdekében hároméves vállalkozói adócsökkentési programot, egymillió új munkahelyet, alacsonyabb kamatokat, könnyebben elérhető hiteleket, és az állami bürokrácia csökkentését helyezte kilátásba. Emellett fontosnak tartotta leszögezni: az új gazdaságpolitika két lábon áll majd, vagyis a külföldi tőke mellett a belső piacra is támaszkodik.

Felolvasztani a gazdaságot

Megérett az idő a váltásra. Bár a most leköszönő Bajnai-kormány sikeres volt az államháztartási hiány visszaszorításában, az elmúlt négy évben Magyarországon gyakorlatilag befagyott a gazdaság. Míg korábban hazánk GDP-je évi 4-5 százalékkal bővült, amivel lassan, de folyamatosan zárkóztunk az unió régebbi tagországaihoz, 2007-től megtört ez a folyamat. Hazánk gazdasági növekedése előbb évi 1 százalék körüli szintre esett, majd a gazdasági világválság eredményeként kirívóan mélyre, 6 százalékos visszaesésbe zuhant. S ami még rosszabb: a Századvég Gazdaságkutató közelmúltban készült összegzése kimutatta: a hibás gazdaságpolitika eredményeként hazánk GDP-jének potenciális növekedési képessége (vagyis az a lehetőség, ami kormányzati intézkedések nélkül is benne van a gazdaságban) 1,5 százalékra zuhant – amivel Magyarország képtelen közelíteni a nyugat-európai államokhoz.

A Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány ugyanis kizárólag megszorításokkal próbálta elérni a költségvetési egyensúlyt. Emelték az adókat, csökkentették az állami támogatásokat, aminek eredményeként estek a bérek, elszegényedtek az emberek, két évtizede látott szintre emelkedett a munkanélküliség, a belső piac beszűkült, a vállalkozások csökkenő kereslettel szembesültek, ami csődhullámot, de legalábbis a termelés visszaesését váltotta ki. Megvalósult az öncélú pénzügyi egyensúly: a gazdaság mutatószámai látványosan javultak, csak épp a gazdaság – és a társadalom – vérzett el.

Vélhetően ez is oka, hogy az új kormány megszüntette e szemlélet legmarkánsabb képviselőjét, a „kassza őrének” szerepében tetszelgő Pénzügyminisztériumot.

Az elmúlt évek történései bebizonyították: nem igaz, hogy csak a megszorításokból előbb-utóbb magától kinő a gazdasági növekedés. Ahogy az sem, hogy a magyar gazdaság felvirágoztatásához elég az exportszektorra támaszkodni. Jellemző, hogy múlt héten már a Figyelő gazdasági hetilap is ezzel a címlappal jelent meg: „a magyar modell megbukott, Kelet-Európa már bánja, hogy a külföldi tőkétől várta a csodát”.

A magyar export 70 százalékát ugyanis a multinacionális cégek biztosítják, amelyek viszont a hazai dolgozóknak csupán 30 százalékát foglalkoztatják. Márpedig munkanélküliek tömegéből, versenyképtelen hazai vállalkozásokból nem nőhet ki társadalmi jólét – sőt, a munkaerőpiac siralmas helyzete magasabb adók kivetésére kényszeríti az államot. Ahogy a gazdasági hetilap fogalmaz: az eddigiek helyett aktív gazdaságpolitikára lenne szükség…

Belső motorok

A tennivalók tehát világosak, a kérdés csak az, milyen eszközökkel tudja „aktivizálni” a gazdaságpolitikát az új kormány. Ehhez ugyanis mindenekelőtt pénz kéne, ami viszont mostanában rendkívül szűkös tényező a magyar költségvetésben. A bizottsági meghallgatáson Matolcsy ugyan felvetette: a magyar állam 2800 milliárd forintot, a GDP 10,5 százalékát költi el különböző bürokratikus kiadásokra, ami felével több, mint a környező, vagy a nyugat-európai országokban. A bürokrácia 30 százalékos visszaszorítása elvileg 900 milliárdot szabadíthatna fel, a korábbi próbálkozások azonban azt mutatták: Magyarországon meglehetősen merev az állami foglalkoztatási szerkezet, eddig folyamatosan kudarcot vallottak a kisebb állam megteremtését célzó próbálkozások. Emellett a miniszter csak az uniós források átcsoportosításából remélhet pluszforrásokat.

Mint többször hangoztatta, eddig azok többségét – bizonyos becslések szerint 90 százalékát – presztízsberuházásokra kötötte le az ország. Most az EU-támogatások legalább felét szeretnék átirányítani gazdaságfejlesztési célokra. Hivatalosan ez évi 450 milliárd forint körüli nyereséget jelenthet a vállalkozói szféra számára – valójában azonban az idei és jövő évi keret jelentős részére már szerződést kötött a Bajnai-kormány.

Szintén nem igényel állami pénzeket a bankrendszerben heverő ezermilliárdok megmozgatása. Ahogy Matolcsy mondta: jelenleg a bankok 4500 milliárd forintot tartanak a jegybanknál különböző betétekben ahelyett, hogy a gazdasági szereplőknek juttatnák. Az új kormány meg szeretné találni annak módját, hogy ezek a pénzek a vállalkozásokhoz jussanak. Ehhez azonban Matolcsy szerint mintegy 4,5 százalékra kellene csökkenteni a jelenleg 5,25 százalékos jegybanki alapkamatot.

A nemzetgazdasági miniszter további tervei minden bizonnyal növelni fogják a költségvetési hiányt. A foglalkoztatás és a beruházások élénkítése – amelyek kulcsfontosságúak a növekedés beindításában – ugyanis nem képzelhetők el tőkejuttatás nélkül. Ennek megfelelően Matolcsy meg is hirdette a négyéves vállalkozói adómérséklési programot: eszerint 2014-re a környező országok szintjére kell csökkennie az adóterhelésnek. Ez elvileg 30 százalékos adócsökkentést jelent, ami az ígéretek szerint elsősorban a munkát terhelő járulékok, a foglalkoztatás terheinek mérséklését jelenti majd. A vállalkozói adócsökkentéshez csatlakozik majd egy lakossági adómérséklő program, ezt a tervek szerint hat év alatt hajtaná majd végre a kormány. A terhek csökkentése rendkívül indokolt. Ahogy a miniszter rámutatott: 183 vizsgált ország közül 151-ben alacsonyabb az adóterhelés, mint hazánkban. Hogy azért a költségvetési hiány mégse szaladjon el, a vállalkozási és személyi adók és járulékok csökkentése mellett Matolcsy emelné a fogyasztási és forgalmi adókat – ennek végrehajtása azonban erősen kétséges, Magyarország ugyanis már így is a világ három legmagasabb áfakulcsát kivető országának egyike.

Az adócsökkentés persze nem okoz gondot, ha ezzel egyidejűleg sikerül növelni a foglalkoztatást. Több munkavállalótól ugyanis alacsonyabb adókulcs mellett is beszedhető ugyanaz az összeg. Volt már ilyesmire példa: Békesi László 1994-ben felére csökkentette a társasági adót, mégsem estek vissza az ebből származó állami bevételek, 1998–2002 között pedig a Fidesz nyeste háromnegyedére a munkaadói járulékokat, ami szintén nem okozott egyensúlytalanságot.

Az alacsonyabb adószint mellett ugyanis a vállalkozásoknak megérte „kifehéríteni” addig feketén-szürkén szerzett jövedelmeiket, legalizálni addig féllegális munkavállalóikat. Gyakoribb azonban, hogy az adócsökkentés hatása csak egy-két év múlva jelentkezik, ami átmenetileg növelheti a költségvetési hiányt. Nyilván ezért ódzkodik a Fidesz, hogy részleteket közöljön adócsökkentési elképzeléseiből – meg akarják várni, hogy a nemzetközi szervezetek is áldásukat adják gazdaságélénkítő elképzeléseikre.

Félig kitaposott ösvényen

Élénkítő gazdaságpolitikával a Fidesz tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtene. Mindez a jelenlegi, rendkívül alacsonynak nevezhető 55 százalékról 65 százalékra emelné a foglalkoztatási szintet. Ez egyébként nem kirívóan magas érték, Csehország, Portugália vagy épp Észtország szintjét jelenti, a német vagy a brit gazdaság 70, a skandináv országok ennél is magasabb foglalkoztatási rátával büszkélkedhetnek. Hazánknak azonban másfél évtized alatt sem sikerült kitörni az 53-57 százalékos sávból.

A foglalkoztatottak számának bővülése önmagában emeli a belső fogyasztást. Hogy azonban biztosra menjen, Matolcsy állami fejlesztési programokat is kilátásba helyezett. A korábbi Széchenyi Tervekhez hasonlóan ezúttal is támogatnák a lakásépítést, a turisztikai beruházásokat. Az egykori harmadik húzótényező, az autópálya-építések ma már nem időszerűek: helyette az energiahatékonysági beruházásokat, a mezőgazdaságot jelölte meg kiemelt területként a miniszter. Mindezek együttes eredményeként térhet vissza Magyarország néhány év alatt a növekedési pályára, hogy aztán magasabb szinten állhasson helyre a költségvetési egyensúly.

Matolcsy elképzelései nagyjából egybevágnak azzal, amit tavaly a fejlett országok tettek a gazdasági világválság tompítása érdekében. Köztudott: a nagy nyugati kormányok euró-százmilliárdokat fordítottak vállalkozások támogatására, a belső kereslet élénkítésére. Ennek eredményeként arrafelé 3-5 százalékos GDP-visszaeséssel megúszták a válságot, s a szintén élénkítő politikát folytató Szlovákia is csupán 4,7 százalékos GDP-csökkenést szenvedett el. Ennek tükrében különösen igazságtalannak tűnt, hogy a kivérzett Magyarországtól viszont a megszorítások következetes végrehajtását várták el a nemzetközi szervezetek. Okkal várták tehát a Fidesz gazdaságpolitikusai, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió hazánk számára is engedélyezi az élénkítő gazdaságpolitikát – főleg, ha azt egybekötik egy gazdasági szerkezetátalakító programmal.

Az elmúlt hetek eseményei: a görög válság, valamint az ír, spanyol, vagy éppen brit költségvetés rendkívüli túlköltekezése azonban kétségessé teszik ezeket az engedményeket – tulajdonképpen alapjaiban kérdőjelezve meg a Matolcsy által ismertetett gazdaságpolitikát.

Ami egyébként nem veszélytelen. Ma már kevesen emlékeznek rá, de 1993–94-ben az MDF-vezette kormány próbálkozott hasonlóval. Emlékezetes: Antall Józsefnek korábban szintén Matolcsy volt a személyes gazdasági tanácsadója, bár ekkorra ő már távozott a kormány környezetéből.

Szabó Iván pénzügyminiszter a választásokra készülve viszont hasonlóan érvelt: ne törődjünk a deficittel, a romló államadósság-mutatókkal, ha ugyanis az ország fejlesztésébe öljük a pénzeket, magasabb szinten áll helyre az egyensúly. Hogy az elképzelés életképes volt-e, sohasem derült ki. Az MDF ugyanis megbukott, maga mögött méretes hiányt hagyva, az őket követő Horn-kormány viszont megszorításokra és a külföldi privatizációra építő, úgynevezett neoliberális gazdaságpolitikát vezetett be – aminek most derült ki működésképtelensége. Szabó Iván kísérletéből annyi azért kiderült: az efféle gazdaságpolitikát, ha már belefogtak, jobb végigcsinálni, a lehető legkárosabb – lásd Bokros-csomag – ugyanis az, ha félbehagyják.

Londoni elemzők azért nem tartják esélytelennek, hogy Matolcsy nemzetgazdasági minisztériuma meg tud egyezni a nemzetközi szervezetekkel. Amennyiben ez megtörténik, becslésük szerint jövőre akár 3,5 százalékra is ugorhat Magyarország gazdasági növekedése.

Kárász Andor