Bunyevácz Zsuzsa még a Vasárnapi rádió boldogult nemzeti korában fölhívta magára a hallgatóság figyelmét kemény megszólalásaival, egyes választ váró kérdéseivel. Később különböző okoknál fogva a rádió közkedvelt műsora liberális lett, így Bunyevácz Zsuzsának is, mint több más kollégájának, mennie kellett. De akibe beszorult a mondanivaló, azt úgyis elmondja valami más módon. Többek között így született meg az első kötet a Grálról. Eltelt több mint egy év, a szerző éjt nappallá téve vetette számítógépbe azokat a gondolatokat, amelyek a magyar ősemlékezetben még megfoghatók és akarva-akaratlanul befolyásolják jelenünket és jövőnket. A tudat mélyéről felszínre hozott események, történések, érzelmek, önazonosságunk bizonyítékai egyre több kérdést vetettek föl, és a témán elgondolkodó emberek szerették volna, ha valaki útvonaljelzőt ad a kezükbe, hogy merre induljanak gondolataik labirintusából a kivezető út felé. Ennek a sok kérésnek eleget téve írta meg újabb kötetét Bunyevácz Zsuzsa „Az Új Világrend tízparancsolata, avagy a Szent Grál elrablása” címmel.

Ki is a szerző, milyen alapon vállalkozott egy ilyen nagyívű, múltat és jelent összekapcsoló munka megírására? Furcsa, de képzettségét tekintve gyógyszerész-biokémikus, történelmi ismereteit különböző, hitelesnek tartott forrásokból merítette. Tehát nem tett mást, amit bármelyikünk megtehetne, éles szemmel és elmével, érzékeny lélekkel elgondolkodott a magyarság sorsán, jól érzékelhető küldetésén, különlegességén az európai népek körében, kereszténységét, mint elhivatottságot hordozó mivoltán.

Őseink mindig is közel álltak a Teremtőhöz, ősemlékezetünkben ez ma is megtalálható, ha valaki figyelemmel elemzi a mégoly küzdelmesnek tartott életünk eseményeit is. Maga az a tény, hogy a XXI. évszázadban is él egy erős nemzet – mert a jövőnk ezt fogja igazolni – Európa szívében, csak azzal magyarázható, hogy az Isten tenyerén hordozza a magyarságot.

Mi lehet az előnye annak, hogy valaki gyógyszerész létére történelmi következtetéseket von le megtörtént dolgokból? Egyszerűen annyi, hogy természettudományos gondolkodású ember könnyen észreveszi az összefüggéseket a látszólag egymástól különálló dolgok között. Képzeljenek el egy hatalmas kirakós képet (puzzle), amelynek megvannak a darabjai, csak a megfelelő helyre kell beilleszteni azokat, hogy értelmes képet kapjunk. Ezt végezte el Bunyevácz Zsuzsa; az egyes részleteket a megfelelő helyre tette. És nem hiányzott egy darab sem? Dehogynem. Azokat később kell majd beilleszteni a magyarság sorstörténetének hatalmas életképébe.

A kötet öt részből áll: Szép(?) új világ; Az aranykor fiai – Bűnös nép?; Az Új Világrend tízparancsolata; A Szent Grál elrablása? Már az egyes részek címei is azt sugallják, hogy az elemzés napjaink politikáját is belehelyezi a sorstérkép megfelelő helyeire. Még erőltetni sem kell az egyes darabokat. A szerző logikája szerint simán beillik minden, számunkra érthetetlennek látszó tény a helyére. A legmegdöbbentőbb, hogy azok az erők, amelyek igyekeznek amnéziás állapotban tartani a magyarságot, szinte mindent tudnak ősi meghívásunkról, hiszen épp ez az oka annak az erőszakos, brutális agymosásnak, sokszor véres megtorlásnak, amit a mai napig folytatnak a magyarság és a keresztény világ ellen.

Mi válthat ki ekkora indulatot? A félelem. Félelem egy néptől, amely kultúrájában, vallásában, hagyományaiban, őstudásában kiválasztatott a Teremtő által. Mire? Arra, hogy a Gonosz által épített új világrend kiteljesedését megakadályozza. Milyen erő által? Amit a Szent Grál képvisel és ami azonos őstudásunkkal. Egykor a tudás a világegyetem egészének ismeretét jelentette; a testét, a lélekét és a szellemét is. Czakó Gábor neves írónk nagyon találóan bölcsességtudásnak nevezi. Ezt mára jórészt kiirtották az emberek tudatából, hiszen az Új Világrendre ez veszélyt jelent. Valaha a szakrális uralkodó hatalma Istentől származott, a mai hatalomban semmi transzcendens nincs. Az erőszak az erő eldurvulása. Ezt alkalmazzák az Új Világrend hatalmasai a maguk alá gyűrt népek ellen. Az Új Világrendet egy, az összeesküvésnél sokkal veszélyesebb erő tartja működésben: egy elmélet, amelyet szentírásként fogadnak el. Eszerint a gazdasági növekedés az emberiség hasznára van. Ez pedig azért nem igaz, mert csak a globális erőknek hoz hasznot. Ezért nem kell elhinnünk, hogy ez a fejlődés normális velejárója, hogy megváltoztathatatlan.

Korten szerint saját kezünkbe kell venni életünket, újra kell szőnünk a család és a közösség gondoskodásának szőttesét. A Gerogia állambeli Elbert Countyban egy hatalmas gránit emlékmű áll, amelyet Amerikai Stonhengenek neveznek. Ezen az emberiségnek szánt üzenet van, az Új Világrend tízparancsolata. Egy jólöltözött ember rendelte meg a kolosszust, hogy kiknek a nevében, azt csak sejteni lehet. Már-már úgy tűnik ezt a tízparancsolatot sikerül beprogramozni az elbódított emberek fejébe…

Van más megoldás? A szerző erre is ad tippet, amelyet Hamvas Béla és Korten nagyon érthetően már megfogalmaztak. Ha az erkölcsöt elválasztják az államtól és a közélettől, a lezüllesztett népek az új világrend prédáivá lesznek. Ezért nem kell elfogadni az új tízparancsolatot. Minden ember által hozott törvény megváltoztatható, csak az isteni törvények nem.

Hankó Ildikó