Az évszázad árvize Felsőzsolcára irányította a figyelmet. A tragédia páratlan összefogáshoz vezetett, hatalmas rakományok érkeztek a városba. Az élelmiszersegélyeket árvíz idején is osztották, de a bútorok, műszaki cikkek, értékes ajándékok jelentős része még mindig az önkormányzat raktáraiban tornyosul. A kormány 1,7 milliárd forintot biztosít a Felsőzsolcán keletkezett károk helyreállítására, az újjáépítésre. Az itt élők egy része mégis elégedetlen: azt állítják, az adományokat csak a televízióban látják, a valóságban csak lassan ér célba a segítség.

Zsolcai mozgalom

A településen az árvízi védekezés és a lakosság ellátása a helyiek szerint szervezetlen volt. Többen attól tartanak az adományok kiosztása és a házak újjáépítése sem fog gördülékenyen menni, ha az önkormányzat végzi a feladatot. Az árvíz mélyen lappangó problémákat is felszínre vetett, a katasztrófahelyzetben fellobbantak a feszültségek, és egymásra találtak azok a helyi vállalkozók, akiket mindezidáig nem kényeztetett el megbízásokkal a helyi városvezetés.

Felsőzsolcán káosz volt, mikor a víz betört a településre. Több adakozó nem is a polgármestert, hanem olyan önkénteseket keresett fel, akik csónakokkal hordták az adományt azokhoz a házakhoz, amelyeket nem mertek elhagyni a tulajdonosok. Az önszerveződő csoportok tevékenységéből Zsolcán mozgalom lett. A kisvárosban spontán jöttek létre a magánraktárak, több vállalkozó helyet biztosított a csomagoknak, majd továbbította a rászorulóknak. Az adományozás ezen a vonalon gyorsabban, gördülékenyebben ment, mint a hivatalos keretek között. Most is önkéntesek járják az utcákat, felmérik kinek, mire van szüksége, és személyre szabottan segítenek.

Balogh Zoltánné telefonja egész nap csörög. Egyházak, civil szervezetek és nagy cégek jutatják el rajta keresztül adományaikat a rászorulóknak.

– Az egyik idős asszonynak bútort szereztem, a szomszédjának hűtőre lenne szüksége, a ruhák is jól jönnek ott, ahol minden elveszett. A Petőfi utcában megrongálódott a tornácos parasztház, a tulajdonos nem akarja elbontani a műemléknek számító otthonát, neki építkezési anyagok kellenek – sorolja a jó szándékú vállalkozó, akivel a romokban heverő utcákat járjuk.

Balogh Zoltánnénak nincsenek politikai ambíciói, kapcsolatrendszerét a bajbajutottak érdekében veti latba. Aki ellátogat Felsőzsolcára, hamar rádöbben, a városvezetés népszerűségét elmosta az árvíz. És bizony nem minden segítő független.

– Virágokat ültetettek Káli Sándor háza köré és Zsolca frekventált pontjaira, virágosítással foglalkoztak, akkor, amikor több utca még víz alatt volt, és orrfacsaró bűz keringet a városban – panaszolja egy helyi lakos.

Sokan haraggal emlegetik a jegyzőt és a polgármestert, már júniusban is aláírásokat gyűjtöttek, petíciót írtak, amelyben Fehér Attila polgármester felelősségét firtatták. A kisváros a katasztrófa miatt rendszeresen szerepel sajtóban, a nyilvánosság ereje miatt, beindult a kampány.

A pártatlanok gyűrűjében

Hevesen támadják Fehér Attilát, pedig tudják, a független polgármester az árvízbe már belebukott. Összecsaptak a hullámok a feje felett, az emberek úgy érzik, magukra maradtak a bajban. Ellenfeleik – köztük a Jobbikot támogató vállalkozók, akik pártatlannak nevezik magukat – igyekeznek a polgári jobboldal képviselőit összemosni a most népszerűtlen független városvezetéssel. És miközben az árvízi botrány már az ügyészségen van, s lehet, hogy hamarosan kihallgatnak egy-két vezető szocialista politikust a korrupciógyanús ártéri építkezések miatt, a Jobbikot támogató érdekcsoportok nem firtatják Káli Sándor felelősségét Zsolca tragédiájában, inkább a helyi önkormányzatot támadják. Pedig az árvíz idején még példaértékű volt az összefogás.

– Az emberek összefogtak a bajban, egymáshoz menekültek, volt olyan ház, amelynek emeletére húszan húzódtak. Sokan szomszédjuk teraszáról nézték végig, ahogy összedől a házuk. Együtt védték a Zsolcát. Szocialisták és fideszesek együtt zsákoltak, a jobbikos vállalkozó átvágta az utat, mentette a várost, de most beindult a kampány – állítja zsolcai informátorunk.

Múlt szerdán tüntetők vonultak a városháza elé, egy csoport még a polgármesteri hivatalba is betört, de az indulatok szerencsére csak szavakban öltöttek testet.

Felháborodott romák, elkeseredett nyugdíjasok, kilátástalan helyzetbe sodródott emberek követelték, hogy álljon a nyilvánosság elé a település vezetője és adjon tájékoztatást arról, mikor osztják ki az adományokat, és hogy jut el az emberekhez a kormányzati támogatás. Fehér Attila nem volt a hivatalban, mert Miskolcon, a megyeházán tárgyalt az árvízi helyreállítás ügyében.

– A városvezetés emberszámba sem veszi a zsolcaiakat, ha nem változtatnak a hozzáállásukon, újabb tüntetés jöhet, amely lehet, hogy nem lesz ilyen békés, napról napra nő az elégedetlenség – hangsúlyozta az egyik helyi nagyvállalkozó felesége, aki szerint eredményes volt a megmozdulás, hiszen az önkormányzat tájékoztató szórólapokat terjeszt, így válaszol a tüntetők kérdéseinek egy részére.

A Jobbik elnöke, Vona Gábor is Borsodban járt, a politikus azt állítja, Felsőzsolcának kormánybiztosra van szüksége, mert a helyiek képtelennek kézben tartani az eseményeket. A körzet országgyűlési képviselője azonban másként látja a helyzetet.

Hangulatkeltés folyik

– Nem a pártállami időkben élünk, nem szabad felülről várni a megoldást, helyben kell kezelni a helyi ügyeket. A kormány figyel Felsőzsolcára, jelentős összeget biztosít az újjáépítésére, a város minden segítséget megkap. Az árvíz idején valóban nem állt a helyzet magaslatán a városvezetés, tudom, nagyon elkeseredettek az emberek, de pánikkeltés helyett építkezni kell, hogy minél hamarabb hazatérhessenek azok, akiknek elmosta otthonukat a víz, és mielőbb ki kell építeni Zsolca árvízvédelmi rendszerét. Járom a várost, találkozom a lakosokkal, és úgy érzem, hangulatkeltés folyik. Páratlan természeti csapás érte települést, a katasztrófák idején, akárcsak a háborúban, a szóbeszéd hamar rémhírré duzzad. Nem tartom helyesnek, hogy bizonyos csoportok politikai tőkét próbálnak kovácsolni a tragédiából. Közelednek az önkormányzati választások, a szavazófülkékben majd eldől, melyik polgármesterjelölt kap bizalmat. Esztelen és veszélyes magatartás lincshangulatot szítani. Az adományok szétosztása már megkezdődött. A máltai szeretetszolgálat munkatársai mellett önkéntes helyi lakosok, vállalkozók is részt vesznek a munkában. Az újjáépítés a legfontosabb feladatunk, de a felelősség kérdése, az ártéri építkezések és a védekezés ügye sem merülhet homályba – mondja a Demokratának Csöbör Katalin, a térség fideszes országgyűlési képviselője.

Felsőzsolcára készül Illés Zoltán, a környezetvédelmi államtitkár is, aki a korrupciógyanús ártéri építkezések miatt korábban több szálon vizsgálatot indított. Szombaton lakossági fórumon találkozik a helyiekkel.

A látogatás híre futótűzként terjed a kisvárosban. A fórumra készül a polgármester is, aki azt állítja, nem igaz a szóbeszéd, nem bújt el soha a zsolcaiak elől.

– Ha eleget tennénk a tüntetők követelésének, és feloszlana a testület, nem tudnánk megoldani az újjáépítéssel kapcsolatos feladatokat. Az önkormányzati választások évében már nem lehet időközi megmérettetést tartani. Amint levonult a víz, kiadtuk a bontási engedélyeket, a költségeket az önkormányzat állta. Most megkaptuk a kormányzati támogatást is, ezért értelmetlennek tartom a demonstrációt. Szerintem a tájékozatlanság vezetett ide, ezért minden háztartásba eljutattuk a szórólapokat. Az adományokat folyamatosan osztják, és hamarosan kezdődik az újjáépítés, nincs ok a pánikra – állítja Fehér Attila, a város polgármestere.

Átutazók

A helyieket saját sorsuk érdekli leginkább, nem a kibontakozó kampány. A településen pedig rossz a hangulat. Takarítják a romokat, bontják az életveszélyessé vált házakat. Sokan miskolci rokonaiknál találtak ideiglenes hajlékot, de délutánonként „hazajárnak” Felsőzsolcára, elidőznek utcájukban, bekukkantanak portájukra, ahol életük munkája hever romokban. Zokogva, keserűen szemlélik a bontást.

– Mindenünk odavan. Életveszélyes az épület, már fehérneműt sem hozhattunk ki. Ha nem lennének Arnóton családtagjaink, földönfutóvá váltunk volna – sorolja Kovács Imre, akinek épp most bontják a házát. Felesége nem bírja a látványt, sírva fakad, odébbáll.

– Segítséget nem, de bosszantó leveleket kaptunk a jegyzőtől. Két hete felszólítottak, hogy bontsam el a házam, szállítassam el a törmelékeket, mert ha nem teszem, félmillió forintos bírsággal sújtanak. Ez morbid húzás volt – teszi hozzá felháborodva a szomszéd ház tulajdonosa.

A Petőfi utcában paprikás a hangulat, itt sok ház összedőlt.

– Édesanyám mindössze húszezer forintot kapott. Már rég felmérték a kárt, de a biztosító lapít, nem jelentkezik. Osztogattak ugyan csomagokat, de fejetlenül ment itt minden az árvíz idején. Nekünk csak Baloghné, az egyik helyi vállalkozó segített. Ötven csirkénk pusztult el. A hivataltól még gumikesztyűt sem kaptam, hogy összeszedjem a baromfit – panaszolja Balzer Ottó. – De az árvíz összehozta az embereket, szerencsére épségben megúsztuk, és néhány nap után Fricit, a kölyökkutyát is sikerült kimenteni, a macskákat is kihoztuk a romok alól. Eddig folyton fújtak egymásra, verekedtek, de a veszélyben megszelídültek, már egy tányérból esznek – teszi hozzá mosolyogva.

Este visszatérnek ideiglenes miskolci szállásaikra az átutazók, akik délutánonként bekukkantanak életveszélyessé vált zsolcai portájukra. A hetes buszról keserű pillantásokat vetnek a Keleti Kapura, az ártérben húzódó nagyáruházakra, de van, aki a polgármestert, míg más a biztosítótársaságokat szidja. Latolgatják saját esélyeiket, azon gondolkodnak, vajon milyen ütemben végzik Zsolcán az újjáépítéseket, vajon mikor kerül rájuk a sor, hiszen közel kétszáz ház összedőlt. Találgatják, mikorra lesz fedél a fejük felett, bíznak benne, hogy ismét lesz otthonuk.

Juhári Andrea