Bezárt, befuccsolt boltok, pangó, üres üzletek, silány bóvli, negyedévente változó portfólió, újabb és újabb kétségbeesett próbálkozások kísérik a hazai kis-és középvállalkozások kálváriáját. Van, aki már a saját fizetését forgatja vissza az üzletébe, hogy úgy-ahogy még működni tudjon. Mások elbocsátják a munkatársaikat és egyedül dolgoznak tovább, vagy minden bevételt felemésztenek az egyre növekvő költségek. Hitelcsapdában vergődve, forráshiányban, adósságban fuldokolva egyre többen látják kilátástalannak a jövőt. S bár már a mélyponton túl vagyunk, a legtöbben ezt még nem érzékelik. Noha a makrogazdasági adatok már a válságból való kilábalás jeleit mutatják, a hazai kis- és közepes vállalkozások gazdasági helyzetét továbbra is a mély krízis jellemzi.

Kimerültek a tartalékok

Pedig a magyarországi működő vállalkozások 99 százalékát még 2008-ban is a kis- és középvállalkozások, rövidítve a kkv-k adták – derül ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kimutatásából. Magyarországon 2008-ban több mint 1,5 millió regisztrált vállalkozás volt, amelyből 701 ezer működött.

Részesedésük a bruttó hozzáadott értékből 55 százalék, a nettó árbevételből 61,3 százalék, az exportból 27,8 százalék volt, és ők fizették be a költségvetésbe a vállalkozói adók 60 százalékát. A hazai dolgozói létszám csaknem 75 százalékát, 2,2 millió embert foglalkoztatva az érintett 1,7 millió családtaggal együtt a hazai gazdaság gerincét képezték.

A legtöbb vállalkozás az ingatlanforgalmazást, ingatlan bérbeadást, számítástechnikai és gazdasági, illetve gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatást folytatott. Ezt követték a kereskedelmi vállalkozások, majd az építőipar és a feldolgozóipar. Ennél a mezőgazdaság, a szállítás, a vendéglátás, illetve az egyéb szolgáltató ágazatok súlya valamivel kisebb volt.

Bár a válság jelei már 2008-ban is érezhetőek voltak, a krízis 2009-re drámai felszámolási és csődhullámba torkollott. A felszámolási eljárások száma 1998 óta folyamatos növekedést mutat, 2009-ben minden eddigi rekordot megdöntött: a tavalyi évben a felszámolás alá kerülő cégek száma 14 574-re nőtt, amely a már ugyancsak magas 2008-as évi 10 677 felszámoláshoz képest is több mint a harmadával nőtt. A vészjósló trend 2010-ben tovább folytatódott: idén már az év első felében megközelíti a 2008-as szintet. Hasonló a helyzet a végelszámolások terén is: a 2008-as 5722 eljárásnak több mint a kétszeresére, 11 443 végelszámolásra került sor a tavalyi évben, idén pedig már júniusban 6664-nél tartunk és még messze nincs vége az évnek.

Területi bontásban Budapesten indult a legtöbb felszámolási eljárás. A fővárosban a 2008-as évi 2984 eljáráshoz képest tavaly 4710 esetben kezdeményeztek eljárást fizetésképtelen cégek ellen. Pest megyében 1341, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1337 céget számoltak fel 2009-ben a feketelista.hu adatai szerint.

Minden eddiginél drámaibb növekedés következett be a csődeljárások számában: az előző két esztendőhöz képest a csődeljárások száma több mint a hatszorosára (!) nőtt, és a társaságok több mint a fele a Budapesten bejegyezett cégek közül került ki. A 2009-ben tapasztalt tendencia nem hagyott alább 2010-ben sem. Márciusban újra rekordszámú cég ellen indult felszámolási eljárás. 2009-re a kis-és középvállalkozások zöme felélte végső tartalékait.

Miközben a társas vállalkozások száma a rendszerváltás óta 2008-ig folyamatosan gyarapodott, 2010 márciusában már csak 544 979 vállalkozás működött Magyarországon, ami a 2008-as 710 ezer céghez képest 23 százalékos csökkenést mutat. A válság generálta bizonytalanság, a forráshiány egyedül a pénzügyi szolgáltató cégeknek kedvezett: közel 13 százalékkal nőtt a pénzügyi, biztosítási, tevékenységet folytató cégek száma, miközben az ingatlanpiaci válság következtében közel 40 százalékkal csökkent az ingatlanügyletekkel foglalkozó új cégalapítások száma.

Visszaesett azonban az építőipari, a szórakoztatással, az infokommunikációval és a szabadidős tevékenységekkel foglalkozó új cégalapítások száma is. A bedőlési arány még mindig az építőiparban a legmagasabb, de kockázatossá vált a szálláshely-szolgáltatás, a vendéglátás, a szállítás, a raktározás, a textilipar, és az élelmiszer, ital, és dohánytermék gyártása is.

A statisztika tehát nem támasztja alá a magyar gazdaság növekedésével kapcsolatos, utóbbi időben érezhető optimizmust. Azok a cégek, amelyek még 2008-ban növekedtek, mára már felélték tartalékaikat, a hitelek törlesztésére pedig a csökkenő megrendelésszám nem ad fedezetet.

Kompaktor Emília, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közgazdasági igazgatója a magyar kis- és középvállalkozások legnagyobb problémájának a kedvezőtlen gazdasági környezet mellett a megrendelések számának visszaesését és ezzel összefüggésben az árbevételük csökkenését tartja.

– 2009-ben a kkv-k 88 százalékánál csökkent az árbevétel, miközben a válság miatt elsősorban a működési költségek csökkentésére összpontosítottak, de a piac bővítésére is tettek erőfeszítéseket. 2010-ben a vállalkozások, különösen a kisebbek számára továbbra is a belföldi kereslet zsugorodása és a források szűkössége okoz gondot – vázolta a krónikus alulfinanszírozottsággal jellemezhető tüneteket az igazgató asszony. A kis- és középvállalkozások alacsony tőkeellátottsága és a szűkös erőforrások miatt a külső támogatás szinte nélkülözhetetlen, ráadásul a kis méretükből eredő hátrányok miatt például kevesebb forrás közül válogathatnak.

Kompaktor Emília tapasztalatait a K&H adatai is alátámasztják. A pénzintézet kutatásai szerint a vállalkozások zöme nem tud mit kezdeni az uniós pályázati kiírásokkal, kétharmaduk ezért tanácsadó cégeken keresztül informálódik a lehetőségekről – derül ki a K&H felméréséből, amely további problémaként az életszerűség hiányára mutat rá akkor, amikor megállapítja, hogy csak minden harmadik cég talál olyan pályázatot, ami komolyan érdekli, a szigorodó feltételek miatt pedig egyre kevesebb vállalkozás lát esélyt arra, hogy valóban hozzájusson a pályázati támogatásokhoz. Az uniós pályázatokkal kapcsolatban megkérdezett 700 mikro-, kis- és középvállalkozás vezetőinek mintegy 67 százaléka a pályázati tanácsadó cégeket jelölte meg információs forrásként. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara adatai is ezt támasztják alá.

A kkv-k pályázat-benyújtási hajlandósága folyamatosan csökken, a vállalkozások legfeljebb tíz százaléka gondolkodik pályázat beadásán. Nagy teher a pályázati anyag összeállítása, a szerződéskötések, a finanszírozás hosszú átfutási ideje és az a kötöttség, amelyet a pályázati feltételek betartása jelent. Nem mellékes, hogy a pályázati folyamat tranzakciós költségei közül a legmagasabbak épp azok a pénzügyi költségek, amelyek a bankgaranciát, a kezességvállalási költségeket, a hitelkamatokat, a különféle engedélyek, igazolások beszerzésére fordított költségeket, valamint a pályázásra fordított időkiesés költségeit foglalják magukba. Ehhez kell még hozzáadni a pályázatíró díját: ezek az úgynevezett tranzakciós költségek összességében akár a támogatási összeg 5-10 százalékát is elérhetik.

A legnehezebb helyzetben a kis- és középvállalkozások legnagyobb részét, több mint kilencven százalékát kitevő mikrovállalatok vannak. Őket sújtja leginkább az erőteljes függés a belső fogyasztástól és ők a legkiszolgáltatottabbak a feketegazdaságnak.

Szomorú és sokszor ismételt tény, hogy éllovasból sereghajtók lettünk. A visegrádi országok közül a magyar kis- és középvállalkozások a legkevésbé versenyképesek: az adókon túl a magas adminisztrációs terhek, az energiaköltségek, az állami hivatalok lassú ügyintézése, a nem megfelelően képzett munkaerő és a vállalati hitelek irreálisan magas kamata behozhatatlan versenyhátrányt jelent a szomszédos országokhoz képest is.

Van kiút

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke utalt arra, hogy a kamara az előző kormány regnálása idején többször figyelmeztette a döntéshozókat az elhibázott gazdaságpolitika várható következményeire.

– Megmondtuk előre a konvergenciaprogramnál, hogy le fogja hűteni a gazdaságot, felhívtuk a figyelmet arra, hogy rosszul használjuk fel az uniós forrásokat. Ravatalozókat újítunk fel, betonba öntjük az uniós pénzeket… Jeleztük, hogy rossz az irány, hogy nem lesz 2008-ban bevezethető az euró, de azt tapasztaltuk, hogy szakmai viták helyett a kormány megpróbált minket betolni a politikai erőtérbe azzal, hogy az állításainkat politikai értelemben értelmezték. Ami a kis- és közepes vállalkozások helyzetét illeti, várhatóan az idei évben a helyzet még tovább fog romlani – vázolta a kilátásokat Parragh László, aki szerint azért van ok a bizakodásra, hisz erőforrás, mozgástér mindig van, még akkor is, ha ez a mozgástér most rendkívül szűk. – El van adósodva minden jövedelemtulajdonos: az állam, az önkormányzatok, a vállalkozói szféra, és a lakosság is. Ennek okán belső fogyasztásra rövid távon nem lehet számítani. Csak belső átcsoportosításokra lehet építeni, ami azonban szükségszerűen érdeksérelemmel is együtt jár. Nagyobb viszont a mozgásterünk az uniós források felhasználása terén. Ha ezeket a forrásokat ügyesen átcsoportosítjuk, lendületet adhatunk a gazdaságnak. A másik erőforrás, amire támaszkodhatunk, hogy az export piacok megmozdultak – tette hozzá.

De vajon nem csak a forintgyengülés hatására? Parragh László szerint nem. A kamara elnöke úgy véli, erős és gyenge forinttal egyaránt lehet jó gazdaságpolitikát kialakítani, csak egy módon nem lehet: ha az árfolyam kiszámíthatatlan. Megengedhetetlen egy ilyen helyzetben, hogy a jegybank és a kormány ne működjön együtt a gazdaságpolitikai célok elérésében. Ha nincs összhang, az árt a gazdaságnak és árt az országnak is.

A kereskedelmi és iparkamara elnöke szerint az uniós források eddigi felhasználásával a legnagyobb probléma az volt, hogy egy fejlett ország logikájával használtuk fel a pénzeket, miközben egy felzárkózó ország vagyunk. A forrásokat a gazdaságba kellett volna fektetni, a vállalkozások hatékonyságának javítására. Parragh László példaként említette a Komáromi Vár felújítását.

– Közel négymilliárd forintot költünk erre az egyébként nemes célra. De nem lett volna jobb, ha ebből a négymilliárd forintból a helyi vállalkozóknak adunk pénzt beruházásra, arra, hogy például az esztergályos vegyen egy új esztergagépet, vagy arra, hogy felerősítjük a beszállítói láncokat? Az így befolyó bevételekből pedig futotta volna a vár felújítására is…

A kamara elnöke szerint rengeteg önkormányzat van, amely lassan fenntartani sem tudja az uniós forrásból megépített beruházást: elmondják, hogy megcsináltatták a díszkivilágítást, de két év múlva nem lesz pénz arra sem, hogy kicseréljék a villanykörtéket.

– A történelmi bűn abban áll, hogy ha beruházásokra költötték volna a pénzt 2006 és 2008 között, amikor még volt piac és élénkebb volt a kereslet, akkor most nem itt tartanánk. Ez volt a konvergenciaprogram egyik legsúlyosabb tévedése – tette hozzá.

A kamara elnöke szerint a konvergenciaprogram nem szólt másról, mint arról, hogy hogy lehet tisztán pénzügyileg egyensúlyt teremteni, de azt már nem mérte föl, hogy ez a fiskális szemlélet a gazdaságban milyen károkat okoz. Parragh László az uniós pénzek kapcsán a másik nagy problémát a lassú kifizetésekben látja.

– A beruházás időpontja és a pályázat lefutása időben messze esik egymástól. Vegyünk például egy cukrászt, aki fagylaltgépet akar venni. Lehetőleg most, nyáron, nem decemberben, amikor nem akar senki fagylaltot enni. A vállalkozások egy része szezonális, ám erre a bürokrácia általában nincs tekintettel. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) végrehajtó, a döntéseket minisztériumi szinten kell meghozni, ezzel szemben az NFÜ, és vele együtt szinte minden uniós apparátus mára állam az államban: önálló nyelvezettel, önálló ügymenettel… GOP, ROP, KÖZOP. Ki érti ezeket a kifejezéseket? Egy privilegizált osztály jött létre, amely létrehozta és használja ezt a nyelvet és amelynek az a feladata, hogy az egyszerű földi halandókra ezt a túlbonyolított rendszert rákényszerítse. Ennek okán nőttek meg a tranzakciós költségek, és duzzadt hatalmassá a bürokrácia.

Parragh László szerint csak annyit szabadna elvárni a pályázótól, amennyit Brüsszel Magyarországtól az elszámoláskor követel. És nem többet.

– Az nem lehet, hogy ifjú titánok sportot űzzenek abból, hogy kitalálnak különféle technikákat arra, hogy hogyan lehet a pályázatokat lassítani, és ily módon a saját szerepüket növelni, a felelősséget pedig szétteríteni – tette hozzá. – Mindemellett szemléletváltozásra is szükség van. A legtöbben igénylik a változást, de csak addig a pontig, amíg nem nekik kell változniuk. Ezen a téren is áttörésre van szükség.

A tét óriási. Magyarország 2006 óta nem közeledik, hanem vásárlóerő-paritáson távolodik Európától. Amit látunk, az nem konvergencia, hanem divergencia. Ezt a folyamatot teljesen meg kell fordítani, át kell alakítani. A kormánynak feladták a leckét: az új kabinet előtt történelmi feladat áll.

Hernádi Zsuzsa

A vállalkozások által legjelentősebbnek érzékelt akadályok

Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) felmérése szerint

– Közbeszerzési eljárások bonyolultsága

– Pályázatokban jártas szakember hiányában nem ismerik kellően a közbeszerzési eljárásokat

– Túlzott adminisztrációs terhek és költségek

– Túl rövid határidő a pályázatok elkészítéséhez

– Korrupciós ügyek miatti bizalomvesztés

– Aránytalan alkalmassági feltételek

– Nehézségek az információszerzésben

– A szerződések nagyságából adódó problémák