A tó felszíne ovális alakú. Északról két vízfolyás torkollik a tóba; vizét délen a 10-12 méter széles Hévízi-csatorna vezeti le a Zala folyóba és onnan a Balatonba. Ez olyan óriási „pazarlás”, amit vízszűkében levő országok irigységgel és csodálattal vesznek tudomásul. A tó keresztmetszete dél felé hajló tölcsér képét mutatja, amely a forrásnál a legmélyebb. A Hévízi-tó hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye. Ez táplálja a tavat. Nyáron a víz hőfoka 33-35 Celsius-fok, ősszel és télen valamivel alacsonyabb. A víz hőfoka a fürdőzőkre és a betegekre nyugtatólag hat. A fölötte elhelyezkedő páraréteg megakadályozza a víz lehűlését, a tavat tápláló forrás pedig a tó vizét állandó mozgásban tartja. A víz a felszínen lassan lehűl és így ismét lefelé áramlik. Az egyenletes és állandó vízjárás jótékonyan hat a szervezetre, mert a fürdőzőket állandó masszázsban részesíti.

A Hévízi-tó a Tapolcai-medence vulkáni kúpjaival és a Tihanyi-félsziget forráskúpjaival 2003 januárjában felkerült a Világörökség listájára. Hévíz a rómaiak idejében is ismert fürdő volt, reneszánsza az 1770-es években alakult ki. Az első szanatórium-jellegű épületet 1795-ben a gróf Festetich család alakította ki.

A tóról az első felmérés 1769-ben készült, majd 1864 és 1869 között a tófürdő épületeinek építésekor Hencz Antal keszthelyi építész 43 méter mélynek határozta meg.

A tó pontos mélységét és forrását valóban csak 1972-ben sikerült feltárni. Forrása egy 38,5 méter mélységű, függőleges homokkőfal aljában van, amelyen percenként 30-40 ezer liter 39,56 Celsius-fokos víz áramlik ki a felső-triász fődolomitból. A kráterben 10 százalékban hideg és 90 százalékban meleg források ömlenek, ami azt jelenti, hogy a Hévízi-tó vize kettős eredetű; termálvizes és karsztvizes. Az iszapnyereg keleti oldalán 40-43 méter között 17,2 Celsius-fokos, a nyugati oldalon 46 méter mélységben pedig 40 fokos víz tör fel. A két különböző hőmérsékletű víz keveredése révén alakult ki a forrásnyíláson át kijutó, a kráter vizét pótló 38,8 Celsius-fokos gyógyvíz. A hideg források 5-7 ezer évesre, a meleg források 10-12 ezer évesre tehetők. A vizek útjuk során sokféle fémet, kőzetet oldanak fel, és így jutnak a felszínre. A meleg víz feltörési pontja körül sárgásan, fémesen csillogó markazitgumók és melegkedvelő Actinomyces baktériumtársulások láthatók.

A tó vízhozama az 1970-es évektől a Bakonyban folyó bauxitkitermeléssel együtt járó karsztvíz-kitermeléssel rohamosan csökkent. Megmentése érdekében 1990-ben létrehozták a Hévízi-tó Alapítványt, amely összegyűjti az adatokat és állandóan figyeli a vízjárást.

A gyógyvíz összetételét már a XVIII. században elemezték, de tudományos megállapításokra csak az 1950-es években került sor. A víz kalcium-, magnézium-, hidro-karbonát-, kén- és enyhe radontartalmú gyógyvíz. Biológiai aktivitása a szerves vegyületek jelenléte következtében jelentős; ez utóbbi adja egyedi jellegét.

A Hévízi-tó ma a világ legnagyobb vulkanikus eredetű, tőzegiszapos, biológiailag aktív természetes termáltava. A víztömeg folyamatos és többsíkú áramlása miatt a hatóanyag eloszlása egyenletes. A hidrosztatikus nyomás jótékony hatással van a végtagokra, felhajtóereje következtében könnyebbé válik az egyes testrészek mozgatása. A testfelületet apró gázbuborékok lepik el. A több tízezer éves Pannon-tengerből származó gyógyiszap reumatikus és mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas. A gyógyiszap legfontosabb hatóanyaga a kén, ami természetes gyógyszer az ízületi betegségekre. A tó medrében lévő vastag iszap egyaránt tartalmaz szerves és szervetlen anyagokat, főleg rádiumsókat és redukált kénvegyületeket. Mivel a gyógyvíz egyenlő mértékben gazdag oldott és gáznemű anyagokban, ezért a gyulladásgátló kalcium, az idegcsillapító magnézium, az értágító szénsav gyógyhatásai mellett a karbonát bársonyossá varázsolja a bőrt, a nemesgázok a mellékvesét több gyulladásgátló hormon képzésére, a pajzsmirigyet pedig több csontépítő hormon termelésére késztetik; így ízületi betegség és a csontritkulás esetén a beteg saját természetes hormonjaival képes az állapotán javítani. A víz emellett jótékonyan hat a szervezet ösztrogénszintjére, ezért a krónikus nőgyógyászati problémák kezelésére is alkalmas.

Hankó Ildikó