Öt éve nem volt ilyen: már júniusban túllépte az államháztartási hiány az egész évre tervezett mértéket. Miután a félév utolsó hónapjában az állam kiadásai 297 milliárd forinttal múlták felül a bevételeket, az első hat hónap 1034 milliárdos hiányt produkált. Mindez máris 19 százalékkal több az egész évre tervezett 870 milliárdos keretszámnál. Valójában ennyire rossz még sosem volt a helyzet.

2005-ben, az eddigi legrosszabb évben is „csupán” az éves hiány 100 százalékát sikerült összeszedni június végéig. Hasonlóra azért egyszer volt példa: 2009 első félévének végére a költségvetés már összehozta az egész évre tervezett hiány 141 százalékát. Ekkorra azonban a Bajnai-kormánynak már sikerült megállapodnia a nemzetközi szervezetekkel a deficitcél 2,6 százalékról 3,9 százalékra emeléséről. Az elmúlt hetekben ugyanezek a szervezetek világosan kifejezték: ezúttal ilyesmire nem számíthatunk.

Oszkóék felelőssége

Az 1034 milliárd forintos hiány lényegesen több, mint amit még az Oszkó Péter vezette Pénzügyminisztérium előre jelzett. A tárca honlapjáról a választások előtti hetekben már leszedték az éves prognózisokat, de év elején még az volt olvasható: a költségvetési hiány júniusban, sőt egész nyáron az egész évre tervezett érték 100 százaléka alatt marad, az őszi hónapokban aztán átlépi ezt, novemberre eléri a 130 százalékot, majd innen az év utolsó hónapjában visszafordulva állapodik meg 100 százalékon. Furcsa módon a hiány egész a kormányváltásig tényleg úgy viselkedett, ahogy a minisztérium megjósolta: februárban 40 százalékra ugrott, áprilisban már 72 százalék volt, májusra pedig elérte az egész évre tervezett összeg 85 százalékát. Aztán most, a kormányváltás után már az első hónapban kiborult a bili.

Oszkó Péter blogjában így magyarázkodik: a korábbi hónapok deficitpályájából egyáltalán nem következett a 300 milliárdos júniusi hiány. Majd hozzáteszi: mintha az új kormány elengedte volna a gyeplőt, hogy a későbbi hónapokat tehermentesítse, és úgy tudjon tenni, mintha az ő munkája eredményeként következett volna be érdemi javulás a hiánypályán. A valós képhez ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a június hagyományosan gyenge hónapja a költségvetésnek. Az elmúlt három évben 250-290 milliárd forintnyi mínusszal, vagyis a mostaninál alig jobb egyenleggel zárt ebben a hónapban az államháztartás, azelőtt pedig 300 milliárd forintot kissé meghaladó mínuszok is előfordultak. De akkor miért is terveztek

Oszkóék ezúttal a szokásosnál sokkal fényesebb júniust? Talán azért, hogy így el tudják rejteni az első öt hónap egyensúlytalanságát? Hogy pontosan mi okozta az eltérést, csak néhány héttel később, a részletes adatok közzétételénél derül majd ki. Jelenleg csak annyi ismert, hogy leginkább a bevételek terén tapasztalhatók elmaradások. Azok ugyanis 72 milliárd forinttal maradtak alatta a 2009 júniusi összegnek. A kiadások jóval pontosabbak voltak: mindössze 5 milliárdnyi túlköltekezésről vall a mérleg.

A bevételek elmaradása egyébként már a korábbi hónapokban is megfigyelhető volt. Az Ecostat már az áprilisi államháztartási adatok elemzésénél felhívta a figyelmet: addig a tervezettnél 180 milliárd forinttal kevesebb folyt be az államkasszába. Egyébként később ezt a Pénzügyminisztérium is elismerte: 180 milliárd forintnyi pótlólagos forrást kell találni a költségvetésben, mivel év végéig ennyivel kevesebb adóbefizetés érkezik majd. A Bajnai-kormány különböző adócsökkentései miatt 12 százalékkal estek az SZJA-bevételek, 8,5 százalékkal a társadalombiztosítási járulékból érkező bevételek.

Nagy mértékben nőttek ugyanakkor az áfabefizetések, 26 százalékkal több érkezett az államkasszába. A folyamatosan kisebb adóbevételek azonban ismét felvetik a kérdést: miért gondolták Oszkóék, hogy júniusban hirtelen megfordulnak a folyamatok?

Kockázatos játszma

Az első féléves 1034 milliárdos hiányból jól látható: nem tartható az egész évre tervezett 870 milliárd forintos államháztartási deficit. A korábbi évek statisztikáiból megfigyelhető, hogy a féléves hiány év végéig jellemzően még további 25 százalékkal nő. Ha valóban ezen az úton mennek tovább a folyamatok, akkor a hiány év végére szűk 1300 milliárd forinton, vagyis a GDP 5,7 százalékán állna meg. Abban ugyanis igaza volt az előző pénzügyminiszternek, hogy az év első felében nagyobb deficitet halmoz fel a költségvetés, mint a másodikban – több adóbefizetés ugyanis az év utolsó hónapjában érkezik meg. Olyan viszont még nem volt, hogy a költségvetés az év második felében 164 milliárd forintos többletet halmozzon fel – márpedig most épp erre lenne szükség az éves hiánycél tartásához.

A számítások szerint tehát a pillanatnyi helyzet 430 milliárd forintos többletdeficitet vetít előre az év végére. Nehezíti a helyzetet, hogy Orbán Viktor 29 pontja között szintén vannak olyanok, amik növelik a költségvetés hiányát. A társasági adó 19-ről 10 százalékra csökkentése például 70-90 milliárddal csökkenti az államháztartás bevételeit, s további 10 milliárdnyi veszteséget okoz az úgynevezett kisadók megszüntetése. Amennyiben tehát a kormány tényleg tartani akarja a nemzetközi szervezetek felé vállalt 3,8 százalékos hiányt, összesen 250 milliárdos megtakarítást (a már említett 164 milliárdos deficittöbblet + az adócsökkentések mintegy 90 milliárdja) kell összeszednie az év második felében. S nem szabad engednie, hogy az államháztartási folyamatok „hozzátermeljék” az eddigi hiányhoz a szokásos +25 százalékot, vagyis további 250 milliárd forintot.

Az Ecostat Gazdaság- és Társadalomkutató intézet múlt heti prognózisa mégis úgy fogalmaz: tartható a kitűzött hiánycél. Zádor Márta, az intézet megbízott főigazgatója a dokumentum sajtóbemutatóján azért hozzátette: ennek érdekében elkerülhetetlen a bankadóból, valamint a költségvetési intézmények szigorúbb gazdálkodásából remélt többletbevételek beszedése. Mint köztudott, előbbiből 187 milliárd forintnyi pluszt remél a kormány. Utóbbinak pedig a költségvetési intézmények keretének 48 milliárdos összehúzásából, valamint a külsős szakértői megbízások 120 milliárdnyi lefaragásából kellene összejönnie. A bankadó, valamint a költségvetési szektor megszorításának összege épp annyi, mint ami a többletdeficit lefaragásához szükséges. Mégsem teljesen kockázatmentes a játék.

A vállalkozások adócsökkentése ugyanis már július elsejétől életbe lépett, a bankadóról viszont egyre inkább elhúzódni látszanak a tárgyalások, ráadásul a nemzetközi szervezetek közül is egyre többen szólalnak fel az „extra mértékű terhelés” ellen. Valóban nem kis elvonást jelent a bankadó. A kormány tervei szerint a pénzintézeteknek a mérlegfőösszeg 0,45 százalékát kell befizetniük. Az adónemet szintén bevezetni szándékozó Németországban vagy Nagy-Britanniában ugyanez 0,04-0,07 százalék – vagyis tizedannyi. S még inkább bizonytalannak látszanak az állami szektorban bejelentett megtakarítások. Az ígért 15 százalékos bértömegcsökkentés ugyanis egyelőre még sehol nem vezetett a fizetések visszanyeséséhez vagy jelentősebb elbocsátásokhoz – márpedig minél később kezdenek ezekhez hozzá, annál kisebb megtakarítás érhető el éves szinten. Előfordulhat tehát, hogy miközben az adócsökkentő lépéseket maradéktalanul végrehajtják, az állami bevételnövelő pontok sehogy, vagy csak hiányosan valósulnak meg – ez azt jelentené, hogy 1400 milliárdon, vagyis az éves GDP 6,1 százalékán állna meg év végén a költségvetési deficit.

Meglehet, a Fidesznél úgy gondolják: mivel a nemzetközi szervezetek most nem adták áldásukat, hogy a kormány év közben megemelje a deficitcélt, év végén már könnyebben le tudják nyomni a torkukon, ha „a kormány minden erőfeszítése ellenére” is magasabban állapodik meg a hiány. Emlékezetes, hatalomra kerülésük után a Fidesz politikusai úgy nyilatkoztak: 2010-ben 4,5-6,5 százalék közötti költségvetési hiány várható. Ez épp megfelel a most számított mértéknek.

Rejtett tartalékok

A múlt heti eseményekből az is látszik: a nagy mértékű állami takarékoskodás helyett mintha a Fidesz-vezetők is kezdenének valamiféle B-variánsban gondolkodni. Annál inkább, mert az olcsóbb állam jelszava már Gyurcsány Ferenc célkitűzései között is felbukkant néhányszor, ám egyetlenegyszer sem sikerült eredményt elérni ezen a területen. S főleg nem a most megcélzott mértékben…

Első körben már korábban lekerült tehát a napirendről a MÁV, a Malév, a BKV, az önkormányzatok konszolidálása. Majd legújabban lázas keresgélés kezdődött a költségvetés rejtett tartalékai után, s nem is eredmény nélkül. Döntöttek például arról, hogy a költségvetési szervek többletbevételei a jövőben nem maradnak a társaságoknál, hanem a büdzsé bevételeit szaporítják. S szintén a központi költségvetésbe irányítják át az úgynevezett minisztériumi maradványokat. Azokat a pénzeket, amelyeket egykor államilag támogatott beruházásokra különítettek el, ám a beruházás elhúzódása miatt az adott fejezet számláján maradtak. A költségvetési szervek bevételeinek lefoglalása becslések szerint évi 150-300, a maradványok felhasználása idén 40 milliárd forintot hozhat a központi költségvetésnek.

Egyúttal törvényt hoztak arról, hogy az állami vállalatok költségvetési vonatkozásai (osztalék, tőkeemelés stb) kikerülnek a költségvetés tételei közül. De vajon még meddig szorítható a prés, meddig kell bravúroskodni az újabb és újabb rejtett tartalékok feltárásával? 2011-et illetően az elemzők már nem annyira optimisták. Előbb-utóbb ugyanis tényleg sort kell keríteni az állami vállalatok konszolidációjára, nem is beszélve a januártól beígért jövedelemadó-csökkentésről.

Egybehangzó vélemények szerint a konvergenciaprogramban szereplő 2,8 százalék helyett a GDP 4-4,5 százaléka körül alakulhat az államháztartás 2011-es hiánya. Addig azonban még hosszas tárgyalások várnak a kormányra a Nemzetközi Valutaalappal.

Kárász Andor