Bugac neve az egész világ számára ismerősen cseng. A hamisítatlan magyar „puszta”, a pásztoréletmód és a Kiskunsági Nemzeti Park által ismertté vált vidék páratlan hagyományőrző összefogással készül az újabb hun–magyar törzsi gyűlésre.

Az első Kurultájt még két esztendővel korábban Bösztörpusztán rendezték meg, ahol a résztvevők megállapodása szerint az idei évet jelölték ki a következő találkozó számára. Akik részt vettek az akkori seregszemlén, a szervezők ígérete szerint idén sem fognak csalódni. A másfélszáz hazai hagyományőrző szervezet és szövetség mellett tizenkét rokon kultúrájú népcsoport követei érkeznek az alföldi településre, magukkal hozva múltjuk egy-egy szegletét.

Az alig háromezer lelket számláló településnek azonban a világhír dacára is nagy lehetőség a törzsi gyűlés megszervezése, hiszen számtalan országból érkeznek majd a résztvevők.

– Amikor meghallottuk, hogy nem a 2008-as Kurultáj helyszínén akarják megszervezni a 2010-es rendezvényt, jeleztük a Magyar-Turán Alapítványnak, nyitottak vagyunk arra, hogy Bugac adhasson otthont nekik. Mivel az első Kurultáj is Bács megyében volt, szerettük volna, ha itt is maradhat, hiszen nemcsak a rendező településnek, de a régiónak is nagy lehetőség, ha minden második évben megrendezésre kerül – avat be a település polgármestere Szabó László. – A Kiskunsági Nemzeti Park és az a környezet, ami a vendégeket itt fogadja, olyan hiteles díszletet ad a rendezvénynek, amely hozzásegített minket ahhoz, hogy a körülbelül tíz jelentkező település közül ránk essen a választás.

Az előkészületek javában folynak, s egész Bugac hagyományőrző lázban ég. Alig három héttel a rendezvény kezdete előtt, előnyitóünnepségként leplezték le a település kézzel faragott rovásírásos tábláját.

– Szerettünk volna beszámolni az előkészületekről, s egyúttal pótolni is szerettük volna azt a hiányosságot, hogy településünk neve eddig csak latin betűkkel volt olvasható. Ez adta a táblaavató apropóját. Példátlan összefogással született meg a helységnévtábla, a faanyagot helyi vállalkozók ajánlották fel, György László fafaragóművész pedig elkészítette azt a táblát, mely még méltóbban köszönti az ide látogatókat – mondja Szabó László.

Az avatáson részt vett Bugac polgárain, a környékbeli hagyományőrzőkön kívül a Magyar-Turán Alapítvány képviseletében a Kurultáj szervezőbizottsága is. Bíró András Zsolt, a rendezvény főszervezője köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy idén a második hazai Kurultájt szervezik meg, a plagizáló, megkérdőjelezhető érdekek által vezérelt Magyarok Szövetségének tavalyi gyűlése nem tekinthető a rendezvény folytatásának. A főszervező örömét fejezte ki, hogy a magyar hagyományőrzők megosztására tett kísérlet is sikertelen volt.

– Míg a 2008-as rendezvényen nyolcvannégy, addig idén több mint száztizenhat, a hazai tradíciókat ápoló hagyományőrző csapat vesz részt a rendezvényen – mondta.

A sajtótájékoztató és a tábla felavatása mellett szintén Bugac adott otthont az elmúlt évek legfontosabb felfedezésének is. Az évtizedek óta zajló fegyvertani kutatások eredményeképpen a lovas harcászat mestere, Kelemen Zsolt fegyverrekonstruktőr egy eredeti avar vértezetet mutatott be a közönségnek.

A lovasíjász hatásos bemutatóval szemléltette a páncélzat erejét. Először sportnyíllal, majd korabeli, háromosztatú hun acélheggyel lőtt a páncélba öltöztetett bábura. A lövések semmilyen látható nyomot nem hagytak a páncélon, ami nem csoda, hiszen a rekonstruált ősi technika a mai, legmodernebb golyóálló mellények kialakításával vetekszik. A korábbi lőtéri kísérletek alapján a 0,22 kaliberű kézi lőfegyvereket, a puskát és a 9 mm-es Parabellumot is sérülés nélkül állja, belső oldalán, az emberi testet védő bőrlemezen egy karcolást sem ejtenek a modern fegyverek.

– A páncélzatot valójában a Kurultájon szerettük volna bemutatni, de a sok program között elveszett volna ez a nagyszerű felfedezés – tájékoztat a bugaci polgármester. – Remélem, hogy a megfelelő helyen fogja kezelni a közvélemény is, hiszen nagyon sok munka, sok kutatási eredmény vezetett a rekonstrukcióhoz.

A hunok harci kultúrája kivételes eszközeikben és harcmodorukban rejlett. A történelem folyamán a lovasíjászatnál nem volt ütőképesebb fegyvernem, mely oly sok évszázadon át, a korszakok fegyvereinek váltakozásában képes volt folyamatosan az egyik legmagasabb harcértéket képviselni.

A hunok számtalan újítást vezettek be a hadviselésben, mellyel legyőzhetetlenné váltak, s ami hozzásegítette őket ahhoz, hogy egy körülbelül nyolcezer kilométer hosszan elnyúló sávban uralják az eurázsiai sztyeppevidéket a belső-mongóliai Ordos-vidékétől a La Manche csatornáig. Ők adták a modern világnak a nyerget, amely képessé tette a lovasokat a folyamatos lovon maradásra, a nagy távolságok veszteség nélküli áthidalására. Feltalálták a kengyelt és a zablát, melyek a ló feletti uralomhoz szükségesek. Kiváló vérvonalú, pontos ismereteken nyugvó tapasztalatok alapján tenyésztett lovaik gyorsak és kitartóak voltak. Merev szarvú, visszacsapó íjukkal, s a gyors lövéseket biztosító készenléti tegezzel legyőzhetetlen ellenfélként harcoltak, ők voltak képesek a világ történetében először a nyílzápor alkalmazására.

Fémművességük is messze meghaladta korát. Kardjaik, páncélzatuk acéledző technikájuknak köszönhetően legyőzhetetlenné tette őket. A lamellás szerkezetű vértek és páncélok, melyek közül egyet Kelemen Zsolt a napokban mutatott be Bugacon, a Kárpát-medencében a VI–VII. századi sírokban jelentek meg a betelepülő avar vagy fehér hun hadaknak köszönhetően, ám vélhetőleg száz esztendővel korábban egy előzőleg itt élő hun törzs, Atilla hadai is használták technikájukat.

– A Kárpát-medencében a VI–VIII. századi leletek ezrével állnak rendelkezésünkre. Ezek alapján próbáltuk megérteni az úgynevezett avar vagy hun páncél működési elvét és ez alapján ugyanazt a konstrukciót létrehozni – avat be a páncélrekonstrukció titkaiba Kelemen Attila. – Ami a formakialakításban segített, az a kunszentmártoni és a budakalászi lelet. A sorozatgyártás érdekében azonban kisebb megalkuvásokra kényszerültünk, a mai világban ugyanis nem él olyan sok szakember, aki képes kézzel elkészíteni az ehhez szükséges alkatrészeket. A felszerelés ennek következtében nagyjából megfizethetővé, illetve konfekcionálhatóvá vált – s ennek köszönhetően augusztus 7-én, a Kiskunsági Nemzeti Parkban megrendezett Kurultájon egy nagyszabású csatabemutatón a nagyközönség is megcsodálhatja lovon és lovasokon, harc közben.

Gerhát Petra

A hunok vértezete. Míg a szkíták úgynevezett pikkelyvértezetet használtak, azaz a páncélzatot alkotó lemezek maximum 50 százalékban fedték egymást, a hunok és leszármazottaik, az avarok lamellás szerkezetű páncélzatot fejlesztettek ki a jobb védelem reményében. A lamellás szerkezet működési elve alapján elkészített páncélrekonstrukció egy milliméteres acéllemezekből áll, melyet két milliméteres bőrszalagokkal fűznek össze. Az emberi testtel közvetlenül egy védő bőrréteg érintkezik. A más kultúrákban elterjedt emberi testet védő, úgymond pufferréteg ez esetben kimarad, így a mozgás sokkal könnyebbé válik ló és lovas számára egyaránt. A páncélzatot alkotó acél lemezsorok teljesen fedik egymást, a legáthatolhatatlanabb részeken egymás felett két lemezsor, egy bőrsor, majd ismét két acélsor, azaz összesen öt réteg adja a védelmet. A páncél még a leggyengébb részeken, ahol csak egy lemez és a bőr illeszkedik a test fölé, ugyanúgy állja a modern fegyverek támadását, mint a legvastagabb részeken, s még az azonos pontra érkező találatok sem képesek átszakítani az acéllemezeket. A páncélzat össztömege körülbelül 25 kilogramm, a sisak hasonló technikával készül: védi nemcsak a fejet, de a nyakat is.