A Gallicoop az ország legnagyobb pulykafeldolgozó vállalata, a Szarvas határában levő üzemben évi 2,8 millió pulykát dolgoznak fel. S nemcsak levágják, feldolgozzák, konyhakész szintig előkészítik az állatokat, hanem a környéken levő telepeken nagy többségét maguk is nevelik.

Az uniós csatlakozás után épp ez, a nagy tömeg okozott gondot. A brüsszeli előírások ugyanis megtiltották, hogy az állatok trágyáját közvetlenül a földre lehessen szórni, helyette tárolók létesítéséről rendelkeztek, ami telepenként 30-40 millió forintba kerül. S szintén megtiltották, hogy a vágóhídi melléktermékeket fehérjeként a takarmányba keverjék, ahogy évszázadok óta történik – helyette költséges eljárással kellene megsemmisíteni azt.

Európa legnagyobbjai között

– Nem értek egyet ezekkel az előírásokkal, luxusberuházásokra kényszerítik a gazdaságokat. Úgyhogy inkább megpróbáltuk megnézni, megsemmisítés helyett hogy hasznosíthatnánk az állati maradványtermékeket. Így jött képbe a biogázüzem – mondja Erdélyi István, a Gallicoop Zrt. vezérigazgatója. Aki azt reméli: az üzem évi százmilliós megtakarítást hoz cégének.

A nyereség nagyobbik része egyébként nem a megsemmisítési költségek „megspórolásából” adódik majd. A biogázüzem ugyanis szó szerint megmutatja, hogy lehet az ürülékből várat építeni – vagyis a biogázt hasznosító gázmotorok révén előállított energiából biztosítani a gyár fűtését, a meleg vizet, a tisztítókban a gőzt, a hűtőtermekben a 7-8 fokos hideget. A hőenergia egyébként még mindig csak mellékterméke a biogázüzemnek. A fő funkció az áramtermelés. A szarvasi üzem óránként 4,2 kW elektromos energiát fog táplálni az országos hálózatba. Amivel rögtön két és félszer nagyobb lesz, mint az eddig legjelentősebbnek számító pálhalmai biogázüzem (Demokrata, 2008/37).

– A szarvasi nemcsak az ország legnagyobb biogázüzeme lesz, de európai összevetésben is a tíz legnagyobb közé tartozik – avat be a műszaki részletekbe Kecskés József, a beruházó Aufwind Neue Energien GmbH projektvezetője. A német cég egyébként 15 éve foglalkozik biogáz projektek teljes körű lebonyolításával, mely magába foglalja a biogázüzemek tervezését, kivitelezését, üzemeltetését és finanszírozását, ami szintén ritkaságnak számít a világban. Ennek ellenére számukra is kihívást jelent a szarvasi üzem, mert ilyen méretben Németországban sem létesülnek biogáztelepek. Az úgynevezett zöldberuházások egyik alapja ugyanis, hogy a szállítási költségek minimalizálása céljából csak a közvetlen környékről származó alapanyagból dolgozzanak.

Márpedig ilyen sűrűségű szerves hulladék, mint ami Szarvason keletkezik, a nagyvilágban is rendkívül ritka. A biogázüzem egyébként két, egymástól távol eső telephelyen fog működni. A hulladékok feldolgozása a Gallicoop üzemétől négy kilométerre, Szarvas külterületén történik majd. Bár a fő alapanyagok a pulykafeldolgozás melléktermékeiből (és persze a szerves trágyából) kerülnek majd ki, az üzem hasznosítja a közeli tejfeldolgozó tejsavóját, egy nyolcszáz kocás sertéstelep hígtrágyáját, valamint a környéken megtermelt cukorcirokot is. Ezek az alapanyagok a biogáz-üzem fermentoraiba (erjesztőtartályokba) kerülnek, ahol másfél-két hónapig metánképző baktériumok állítják elő a kb. 55-60 százalékban metánt tartalmazó biogázt. A biogázt aztán gázmotorokban elégetik, ekkor keletkezik az áram, amit eladnak az országos hálózatba. Egyúttal hő is keletkezik, mely a kinti telephelyen a biogázüzem saját energiaigényét biztosítja. Az erjesztési folyamatok után visszamaradó leerjedt zagyot pedig steril trágyaként immár nyugodtan hasznosíthatja a mezőgazdaság.

Mindent hasznosítani

– Az elmúlt ötven évben rengeteg problémát okozott a mezőgazdaságban a hulladék, amit költségként, gondként kezeltek, és nem lehetőségként – mondta a feldolgozó ünnepélyes alapkőletételén Domokos László, a Békés megyei közgyűlés korábbi elnöke. Hozzátéve: a régi paraszti gazdaságokban még tudták, hogyan kell mindent hasznosítani. Most magasabb szinten újra igazolódhatnak a népi bölcsességek.

– Magyarországnak rendkívüli kihasználatlan tartalékai vannak a megújuló energiaforrások területén – tette hozzá Bencsik János, a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékes államtitkára.

Babák Mihály, Szarvas polgármestere ígéri: ha meg tudnak egyezni egy kedvező árban, a város leválik az országos elektromos hálózatról, és inkább az új biogázüzemtől veszi az áramot. Vallja, hogy csak az a térség tud megállni a lábán, amelyik belső erőforrásai kihasználására törekszik.

– Ez a környék sosem volt iparvidék. Pulyka, sajt, kukoricavetőmag, hal termesztéséből éltünk, valamint abból, hogy az emberek egymásnak biztosítottak szolgáltatásokat. Ez az úgynevezett autarchia kitűnően működik Belgiumban, Hollandiában: az emberek helyi dolgokat vásárolnak, a legkisebb közösségek szintjén is helyi szolgáltatásokat rendelnek meg, hogy egymást segítsék. Nálunk ezzel szemben tönkrement a húsipar, a baromfi ipar, a malomipar.

A polgármester épp ezért figyeli szimpátiával a Gallicoop tevékenységét, amely viszont élen jár a belső források hasznosításában. A biogázüzemet megelőzően például élő gyökérzónás szennyvíztisztítót épített, és állataikat is saját ivóvíznyerő berendezéseikről itatják. S persze ezek az üzemek kedvezőek abból a szempontból is, hogy munkahelyeket teremtenek. A polgármester egyetlen bánata, hogy a biogázüzemet nem magyar, hanem német befektető építi és fogja működtetni. A Gallicooppal és a termelői integrációjába tartozó kapcsolt vállalkozásaival kötött szállítási szerződések értelmében az Aufwind kedvező áron veszi át a trágyát és vágóhídi hulladékot, a hőt pedig a piacinál valamivel olcsóbban adja tovább a pulykafeldolgozónak. Az áram- és hőtermelésből befolyó bevétel felett ugyanakkor – magától értetődően – teljes mértékben a német befektető rendelkezik. Természetesen csak azután, miután megtérült a beruházási értéken számított nettó 4 milliárd forintnyi befektetés. Ez a magyar valóság: hazánkban egyelőre nincsenek olyan cégek, amelyek kellő tőkeerővel és kellő szakmai tapasztalattal rendelkeznének egy ekkora biogázüzem felépítéséhez.

Fojtogató bürokrácia

Mindebben persze része lehet a magyarországi engedélyeztetés hihetetlen bonyolultságának. Jellemző adat: az Aufwind egy év alatt megépíti az üzemet, ám előtte négy év kellett az összes engedély beszerzéséhez. Ahogy az alapkő letételénél is elhangzott: több tucat hatósági jóváhagyást, hozzájárulást, ill. engedélyt kellett összeszedniük.

A szakemberek nem tartják megfelelőnek a biogázüzemek által termelt áram kötelező átvételi tarifáit sem. Mert igaz, a csúcsidőben előállított áramra 2010-ben kiemelten magas, 32 forintos díjat fizet az áramot átvevő helyi energiaszolgáltató, a késő éjszakai órákra meghatározott, úgynevezett mélyvölgytarifa azonban mindössze 11 forint – ez jóval alacsonyabb az áram előállítási költségénél. Mint mondják, Németországban nincsenek tarifasávok, a nap minden órájában ugyanazt a fix díjat fizetik, valamint az átvételi árak a termelés megindításától számított 20 évig változatlanok maradnak, amely rendkívül jó tervezési biztonságot és kiszámítható befektetői környezetet jelent.

Magyarországon ráadásul még a fenti átvételi összegek is csökkenhetnek az úgynevezett menetrendtartási kötelezettség következtében. A szolgáltatóknak ugyanis egy nappal előre, negyedórás bontásban meg kell határozniuk, mennyi áramot fognak adni, és ha attól 20 százaléknál jobban eltérnek – ami, tekintettel a biogázüzemben lezajló igen komplex műszaki-biológiai folyamatokra, nem elképzelhetetlen – minden egyes termelt kilowattóra után 5 forint büntetést kell fizetniük.

E nehézségek mellett a magyar állam ugyanakkor támogatja a biogáz-beruházásokat. A szarvasi projekt például 494 millió forintos (a beruházás összegének 12 százalékára rúgó) vissza nem térítendő uniós támogatást kapott. És az elmúlt években ez volt a legvisszafogottabb támogatás: más, lényegesen kisebb biogázüzem építéseknél a beruházás összegének 30-70 százalékát is kifizette az állam.

A befektető abban bízik: az üzem egyúttal jó referencia is lesz, ami más önkormányzatoknak és ipari létesítményeknek is kedvet csinál hasonló beruházásokhoz. Biogázüzemet ugyanis jóformán a legtöbb településen előforduló szerves hulladékbázisra és élelmiszeripari hulladékra is lehet építeni. Vagy fel nem használt szántóföldi növények, azok maradékainak hasznosítására – Németországban a legtöbb biogázüzemet növényi alapanyagokkal táplálják.

Ahogy Erdélyi István is elmondta: a mezőgazdaságban termelődő hulladékokkal hihetetlen mennyiségű energiát lehetne kiváltani. A magyar kormány épp most fordít 400 milliárd forintot új gáztározó építésére. Ha ezt a pénzt 50 százalékos támogatással biogázüzemek létesítésére fordítanák, elméletileg kétszáz, a szarvasihoz hasonló létesítmény épülhetne szerte az országban, ami alkalmas lenne Paks termelése 50 százalékának megfelelő energia előállítására. Mindez óriási lépés lenne az ország energiafüggőségének csökkentése felé és a hazai energiatermelés decentralizálását is elősegítené – ráadásul kialakulhatna egy biogázra épülő magyar háttéripar is.

Mindez azonban még csupán vízió. Magyarországon napjainkban tíz biogázüzem működik, amelyek az ország villamosáram-fogyasztásának kimutathatatlan kis részét biztosítják. S egyelőre egyetlen olyan üzem sincs, amely Szarvashoz hasonlóan képes biztosítani a körülötte elterülő település energiaellátását.

Kárász Andor