A harcművészetekről viszonylag keveset tudnak azok, akik nem próbálták ezeknek valamelyik ágát. Bruce Lee- vagy Jackie Chan-filmeket persze szinte mindenki látott már, de ha más nem, a Linda című magyar sorozatból vélhetően sokaknak rémlik, hogy a fiatal rendőrnő olykor sikítozni és ütni, rúgni kezdett. A valóság persze ennél sokkal összetettebb és komolyabb.

– A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején kezdett kialakulni, ismertebbé válni Magyarországon a küzdősportok rendszere, én is akkoriban, diákként ismerkedtem meg a shotokan karatéval, amit főiskolásként űztem is – mondja a kezdetekről Simicskó István. – Hozzáteszem, gyermekkoromtól kezdve sportolok, testnevelés tagozatra jártam, kosárlabdáztam is a Csepel SC-ben, tehát a testmozgás addig sem hiányzott az életemből. Ennek olyan személyes oka is volt, hogy vidékről felköltözött gyerekként akadtak, akik nehezebben fogadtak be a fővárosban, s a sport és a tanulás által tudtam elfogadtatni magam. Aztán egy barátom hívta fel figyelmemet a Wing Tsun Kung Fu nevű harcművészeti ágra, amit először kicsit furcsának találtam a karatéhoz képest, de ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább megértettem és az életem részévé vált. Immár tizenhét éve gyakorlom.

Simicskó István szerint az ember a lelki megaláztatást még csak-csak kezelni tudja, de ennél fontosabb számára, hogy őt és szeretteit ne tudják fizikailag bántalmazni.

– Itt nem mások, hanem önmagunk gyengeségeinek legyőzése, megismerése a lényeg. Az önismeret olyan tárházát nyitja meg előttünk, amit az ember eleinte nem is gondolna. Mindenki számára kihívás, hogy mire képes, hogyan tud fejlődni, továbblépni, hogyan válik egyre magabiztosabbá. Nem csupán fizikai, hanem lelki értelemben is. Emellett olyan nyugalmat ad, ami nélkülözhetetlen a mindennapi életben, egyensúlyban tartja a szívet, a lelket, a fizikumot. Ennek a politikában is nagy hasznát veszem. Aki ezt a sportot űzi, az minden élethelyzetben a békére törekszik. Ha pedig harcra kerül a sor, meg kell védeni magunkat vagy a szeretteinket, akkor a cél a béke minél gyorsabb helyreállítása, nem pedig a másik kínzása.

Mint a kereszténydemokrata politikus meséli, a Wing Tsun Kung Fu nem merül ki a fizikai küzdelemben, hiszen egy összetett rendszer. Komoly filozófiai háttere van, emellett pedig technikai képzés, erőnléti képzés, gyorsaságnövelés, különböző eszközök – például bot és negyven centis pengéjű rövid kard – ismerete és használata is szerepel a tudásanyagban. A legfontosabb gyakorlóeszköz pedig a fabábu, ami a pusztakezes harc csúcsa. Otthon, a garázsában ő is szokott ezen edzeni.

– Ez nem tartozik azon sportok közé, amelyeket csak fiatalon lehet elkezdeni vagy komolyabban űzni. Pontosan azért, mert nem a fizikai erő a legfontosabb tényező. Hiszen ahogy az ember idősödik, a biológia törvényszerűségei miatt már nem tudja érdemben növelni az izomtömegét, és így válik egyre lényegesebbé a technikai tudás, valamint a külső erő helyett a belső erő használata. Vagyis önmagunk, képességeink ismerete, gyengeségeink legyőzése. A belső az igazi erő, nem csak a filmekben fordulhat elő, ahogy egy idős mester legyőz egy Terminátor-alkatú, százkilós izomkolosszust; ez a valóságban is lehetséges. Biztató, hogy nem csupán kortól, nemtől is független, ki kezdhet Wing Tsun Kung Fut űzni.

Simicskó István 19 éves lányát is többször biztatta arra, hogy ismerkedjen meg e harcművészettel. Egyelőre azonban háromesztendős kisfia lelkesebb e téren.

A legenda szerint egyébként a kung fu ezen ága egy hölgyről kapta a nevét. Állítólag Wing Tsunt (Gyönyörű Tavaszt) egy rablóvezér akarta feleségül venni a középkorban. Ő viszont mást szeretett, bármi áron el akarta kerülni a frigyet. A síró leányhoz odament egy shaolin pap, és azt mondta neki, ne bánkódjon, van még kiút a házasságból. Mondja azt a vőlegénynek, hogy akkor megy hozzá, ha jövő tavasszal, a falu szeme láttára fölé kerekedik a harcban. A lány persze hitetlenkedett, hogyan tudna ő legyőzni egy sokkal erősebb férfit, az idős mester azonban megtanított neki egy új harcművészeti stílust. Ez a Wing Tsun Kung Fu. Ennek alapfilozófiája az, hogy nem az erő a lényeg, hanem a nyugodtság, a technika, az ellenfél gyenge pontjának ismerete.

– Aki elkezdi az alapoktól ezt a harcművészetet, egy idő után elmehet vizsgára, ahol számot ad a tudásáról, s ha ezt sikerrel teszi, akkor mehet tovább és tovább. Nálunk tizenkét tanulófokozat van, majd tíz mesterfokozat következik. Nekem tizenhét évnyi kungfuzás után, negyvennyolc évesen most adatott meg, hogy letegyem a negyedik mestervizsgámat, de mint látható, még közel sem vagyok az út végén. Persze, a parlamenti munka miatt nehéz időt találni az edzésre, de ha mást nem, reggel vagy este gyakorolok egy kicsit otthon, ismételgetem az ütéseket, fekvőtámaszozom, hetente egyszer-kétszer pedig egy edzőtárssal készülünk közösen. Azt vettem ugyanis észre, hogy ha kihagyok néhány hetet, annak jelei a munkában, a mindennapokban is jelentkeznek – meséli Simicskó István.

A kung fu jelentése kemény munka. És ez fedi is a valóságot.

– Sokszor unalmasnak, monotonnak tűnhet több százszor végigcsinálni egy formagyakorlatot, megcsinálni naponta ezer leütést, de megéri. Nagyon jó stresszoldó, fejleszti a koncentrációs képességet, karbantartja a testet és a szellemet. Hongkongi nagymesterünk 63 éves, ami egyébként egyáltalán nem látszik rajta, de a mai napig le tud győzni sokkal fiatalabb, erősebb testalkatú ellenfeleket. Úgyhogy még néhány évtizedig én sem tervezem, hogy felhagyok a kungfuzással.

Bándy Péter