A Szamos valódi hungarikum. A ritkaságszámba menő, magyar tulajdonban lévő pilisvörösvári termelőüzem a hazai édességgyártás fellegvárának számít. Vérbeli családi vállalkozás. Története a harmincas években kezdődött, amikor Szavics Mladen, az apa nélkül felnövő szerb cukrásztanonc a nagy hírű Augusztnál egy dán mestertől megtanulta, hogyan kell marcipánrózsát készíteni. Nevét Szamos Mátyásra magyarosította, majd feleségével és kisebbik fiával együtt megalapította saját cukrászüzemét. A termelésbe lassan testvére és gyermekei is bekapcsolódtak, ma már a harmadik generáció is aktív részese az édességbirodalomnak. Tulajdonostársaik az üzlet legrégebbi dolgozóiból kerülnek ki, s együtt, közös munkával építik és óvják eleik hagyatékát.

A Szamos Marcipán Kft.-nél kétszázötven ember dolgozik a marcipángyártásban. Összesen körülbelül négy-ötszáz embernek adunk munkát – meséli Szamos László. – Valódi manufaktúra vagyunk, ahol a kézi munkának nagyon nagy szerepe van. Mi, a család és a tulajdonosok nagyon vigyáztunk arra, hogy ez a fajta szemlélet megmaradjon a cég életében, s hogy a vevő ne a gyárat, ne a futószalagot, hanem az igényes kézi munka jelenlétét érezze.

A préselt, formába öntött figurák mellett száz százalékig kézi munkával készült termékeket állítanak elő. Sikerük titka a már a kezdetekkor meghökkentő formavilág. Szamos Mátyás egyszerű marcipánrózsákkal kezdte, melyek akkoriban egész Közép-Európában egyedülállóak voltak, hiszen az édességeket még nem dísznek tartották. A figurális édességkészítés azóta is a cég fő profilja.

– Közös munkával határozzuk meg, milyen színű, milyen formájú termékeket készítsünk el, igyekszünk figyelembe venni saját ízlésvilágunk határain belül az uralkodó trendeket is. A tulajdonosok és a családtagok döntenek minden változtatásról – fogalmazza meg a cég alapvetéseit a cégalapító ifjabbik fia.

A „Szamos-stílus”, melyet Szamos László elsősorban a kiváló minőségre törekvéssel és a tradíciók megtartásával jellemez, minden terméküket meghatározza. Nem készítenek modern figurákat. Hiába tudják, mire van igény, ha az nem találkozik erkölcsükkel vagy ízlésükkel és nem tudnak vele azonosulni, nem készítik el.

Ők egészen másfelé nyitottak, és mégis sikerrel vették a modern kor kihívásait. A Szamos az elmúlt esztendőkben nemcsak finomabbnál finomabb termékeivel, de édességekből készült szobraival is felhívta magára az ország és a világ figyelmét. Cukorszobrásza a három olimpiai aranyéremmel díjazott Kimmelné Izsák Tünde, aki a mindennapok során a szentendrei marcipánmúzeum látványkonyhájában dolgozik, ahol a múzeum látogatói élőben nézhetik a marcipánmanufaktúra alkotóit.

– Egyszer egy vendég megkérdezte, mi az, amit nem szeretnék semmiféleképpen elkészíteni. Ilyen kérdéssel még nem találkoztam. Akkor jutott eszembe, hogy a Parlamentet nem szeretném, mert az szörnyen nehéz lehet. Nem sokkal utána jött az ötlet a főnökömtől, hogy a következő munka az Országház legyen – meséli nevetve Tünde. – Visszagondolva azonban, ez volt az egyik kedvenc munkám, valósággal beleszerettem.

Egy-egy kompozíció elkészítése a mérettől és a mintázat bonyolultságától is függ. A marcipánszobrász elmondása szerint az Országház tartott a leghosszabb ideig, hét hónap munka után született meg. Izsák Tünde fő műve jelenleg a fővárosi Corinthia Grand Hotel Royal szálloda földszintjén, a Szamos Cukrászdában tekinthető meg. Az idei év legcsodásabb cukrászati alkotása is tőle származik: a koronázási jelvények méretarányos, hiteles másolata, melyek összesen 14 kilogramm tömör marcipán felhasználásával készültek.

Az egyetlen különbség a fogyasztásra és a szobrászkodásra készített marcipántömbök között a cukor és a mandula arányaiban rejlik, amely azonban még a szakavatott marcipánfogyasztóknak sem lenne észrevehető. Elárulunk egy apró műhelytitkot: az építmény belsejét stabil váz alkotja, ami azonban erre a nem romlandó vázra kerül, az marcipán.

A szilárd váz több évig eláll, valódi kiállítási tárgyként bírja a hőt és a fényt. Ha pedig valaki szívesen elfogyasztana például egy Szépművészeti Múzeum alakú tortát, akkor a számára csokoládé- és tésztavázzal készítik el. A külső felületet étellakkal borítják, melynek fényességét burgonyaszirup adja.

Gerhát Petra