A sporttelep a pesterzsébeti Gubacsi híd közelében, a Vízisport utcában található. Teljes területe 3,6 hektár. Egy részét már lecsípték befektetők, de 2,5 hektár bérleti jogát további harminc évre megnyerték pályázat útján az evezősök. Az utolsó pillanatban, mert vállalkozók már kiszemelték maguknak ezt a területet is. Bár a gyönyörű csónakházak 1923-ban épültek, a vörösfenyőből készült fagerendázat kiállta az idők próbáját. Idén májusban azonban majdnem baj történt: kigyulladt az egyik épület tetőszerkezete, de szerencsére a tüzet hamar eloltották és nem okozott jóvátehetetlen kárt.

„Eladó egy negyvenes években épült, kétszemélyes kielboat” – áll egy falra szegezett fényképes hirdetésen. Mielőtt eltűnődnénk, milyen lehet a valóságban a hajó, a vízparton rögtön megpillantunk egyet.

– Ez az egyedi készítésű hajó a második világháború idején készülhetett, akkoriban évente csak három-négy ilyen hajó készült – mondja Balázs István, aki ifjúkorában a Honvéd igazolt evezőse volt. – Hamar beleszerettem az evezésbe, még akkor is, ha csajozni nem lehetett, mert a lányok féltek a Dunától – meséli mosolyogva, majd hozzáteszi, közéletünk egyik legsürgetőbb feladatának tartja, hogy minél több fiatalt neveljen a sport szeretetére.

– Ezt a csónakot egy házaspártól vettük, itt tároljuk a telepen, és most a feleségemmel kicsit rendbe hozzuk, mielőtt kieveznénk. Minden fém rézből van, a szegecsek is, amelyek összetartják a hajót. A víz beszivárgását a speciális csónaklakk is gátolja. Nagyon szeretünk a vízen kikapcsolódni, és ha elfáradnánk, az sem baj, mert van a csónaknak egy ötven köbcentis motorja is – magyarázza.

A tervezett felújítás arra az alapgondolatra épül, hogy az evezőstelep eredeti funkciói megmaradnak, ugyanakkor egy olyan korszerű sport- és szabadidőközpont épül, amelyet nemcsak a vízisport szerelmesei kereshetnek fel, hanem mindenki, aki a vízparton szeret nyaralni, pihenni, piknikezni, bográcsozni. A szövetség most nagy dologra készül. Fel akarják ébreszteni szendergéséből a klasszikus evezőssportot. Ehhez kell ez a bázis, melynek felújítása arra az alapgondolatra épül, hogy miközben az evezőstelep eredeti funkciói megmaradnak, egy olyan korszerű sport- és szabadidőközpont létesüljön, amit nemcsak a versenyzők látogathatnak, hanem mint a boldog békeidőkben, mindenki, aki szereti a vizet, a vízpartot, a polgárian barátságos és elegáns környezetet, és ha kedve támad rá, az evezést.

– Három műemlékileg védett csónakház, összesen mintegy huszonötezer négyzetméter nagyságú terület és közel négyezer négyzetméternyi épület maradt további harminc évre a Magyar Evezős Szövetség használatában – mondja dr. Mitnyan György, a szövetség májusban megválasztott új elnöke.

A telepen már zajlanak a rehabilitációs munkálatok. Az I-es csónakházban jelenleg olyan motorcsónakok vannak, amelyeknek tulajdonosai bérleti díjat fizetnek hajójuk tárolásáért. A II-es a bérelhető evezős hajók háza, melynek padlója sima föld, ami a korábbi bölcs építőket dicsérendő, homokkal van borítva, hogy a csodaszép, fából készült kielboatok ne száradjanak ki. A felújítás után e két hajóház eredeti funkciója megmarad: a bérlők motoros hajói és a bérelhető evezős hajók, túrakajakok, kenuk lesznek itt. A III-as csónakház csak a szövetségi hajóké lesz, itt van a szövetség eszközparkja, a muzeális értékű hajóktól kezdve a korszerű, modern versenyhajókig. Ez az épület további kiszolgálófunkciókat is kap.

A csónakházak oldalában kicsi, de roppant barátságos, szoba méretű lakókabinok sorakoznak. Nagy részük üres, mert a sok évtizedes elhanyagolás megtette hatását, ám soknak mégis van bérlője. Az evezés és a vízpart rendíthetetlen szerelmesei fél évszázada is életben tartják a reményt, hogy egyszer visszatér ide a klasszikus csónakházi élet. Annál is inkább, mert a telep működési költségeit most is a kabinok, öltözőfülkék és az egyéb szolgáltatások díja fedezi. Itt lesz a legnagyobb változás. Gazdálkodó szervezetek anyagi támogatásával a szövetség minden kabint felújít, és bérbe adja nyaralni, kikapcsolódni vágyó családoknak, így megmarad a terület eredeti, háború előtti nyaralófunkciója is… A csónakházak felső szintjén is öltözőfülkék vannak, amelyeket régen a Dunában fürdőzők, strandolók, horgászok használtak. Aki ide benéz, láthatja, mikor állt meg az idő: Fabulon-reklám, Bee Gees-poszter, Kőbányai Világos és társaik a hatvanas évekből…

Béres Józseftől, a telep csónakmesterétől megtudjuk, a régi időkben 350 lakókabint béreltek, ma már csak mintegy hetvenet.

– Az utóbbi években nagyon sok bérlő elment, mert nem tudták fizetni a díjat. Vannak, akik már negyven-ötven éve itt laknak. Nekik viszont mindegy, mennyibe kerül, ragaszkodnak a telephez, hiszen itt élték le a fél életüket, és ragaszkodnak az emlékeikhez – magyarázza.

Ilyen a hetvenhét éves Szilágyi Istvánné is, aki húszéves korában jött először ide. – Az ötvenes évek elején nekem még nem, csak anyukám nagybátyjának volt kabinja, hozzá jártunk le minden nyáron – mondja Alice néni, akit arra kértünk, meséljen a régi időkről. – Már első látásra annyira beleszerettem a vidékbe, hogy itt ragadtam, és azóta minden évben április elsejétől október közepéig itt éltem az életem, a gyerekeim is itt nőttek fel. Pezsgő, csodálatos élet volt a telepen. Minden kabinban lakott egy-egy család, nagy volt közöttünk az összetartás. Általában munkáscsaládok laktak itt, a tehetősebb rétegnek a Balatonon volt nyaralója.

A lakókabin sokak számára elérhetetlen vágyálom maradt, ugyanis azt csak a csónaktulajdonosok bérelhettek, tájékoztat Alice néni, aki kérdésünkre, hogy milyen csónakja volt, előhúz fiókja mélyéről egy kis füzetet „Magyar Motorcsónak Szövetség, 1973” felirattal.

– Ebben a nevem és az eredményeim is szerepelnek, ugyanis a Pestvidéki Gépgyár Sport Klub motorcsónak-versenyzője voltam, ötszáz köbcentis motorral – mutatja. Az egyesületnél ő volt az egyetlen nő. Sikeres versenyző volt. Elmesél egy történetet, amikor az egyik verseny előtt a fiúk titokban hashajtót adtak neki, hogy ne mindig ő nyerjen.

– Még Dunaharasztit sem értük el, amikor éreztem, ki kell kötnöm. De még így sem sikerült elérniük, hogy utolsó legyek, egy versenyzőt még így is megelőztem – meséli mosolyogva. – Gyönyörű életem volt itt. Csak beültettem a fiamat a csónakba, és átmentünk a zsilipen, ki a Nagy-Dunára.

Amikor kitiltották a motorcsónakokat a főmederről, és a látása is megromlott, elajándékozta a csónakot. De maradt. A felújítási munkálatok miatt most ki kellett költöznie régi kabinjából, de nem aggódik, reméli, hogy pár év múlva a telep ismét a régi fényében tündököl.

– Igyekszünk óvatosan bánni a régi használati tárgyakkal – mondja Béres József csónakmester, és a csónakház falára akasztott fémvödörre mutat. – Ez például még azokból az időkből származik, amikor nem volt poroltó. Sok ilyen régi, muzeális értékű tárgy van a telepen, ha az ember talál valamit, nem szabad rögtön kidobni.

Kérdésünkre megnyugtat, az evezés könnyen megtanulható:

– Aki életében először ül csónakba, az is gyorsan megtanulhatja. A túracsónakokkal az evezés roppant kellemes. Nem is sport az, hanem élvezet! Aki még nem ült csónakban, azoknak túracsónakot adunk. Csak elmagyarázom, mire kell figyelni, például ha motorcsónak jön, hogyan kell nekimenni a hullámnak, és már indulhat is.

Motorcsónakba azonban csak az ülhet, akinek csónakvezetési engedélye van, magyarázza a csónakmester, aki nyolc éve a telepen él. Ahogy ő mondja, a víz az élete. Az MTK-nak, amint az FTC-nek is, itt az evezőstelepen van a csónakháza. Balogh Zsolt evezősoktató úgy tapasztalja, újabban egyre többen érdeklődnek e sport iránt.

– Bár az evezés drágább, mint a kajak vagy a kenu, azért ajánlom mégis, mert az emberi test minden izmát megmozgatja – világosít fel a sport lényegéről. A versenyhajók vízre bocsátásához szükséges rámpákat és lépcsős stégeket is megépíti a szövetség. Kialakítják a Semmelweis Egyetem Sporttudományi Karának oktatótermeit is. A csónakházak feletti részen a szövetség irodái és tárgyalói lesznek, valamint helytörténeti és evezős múzeumot rendeznek be.

Épülnek sportpályák, amelyek a szövetségi edzéseket, a környék iskoláit, valamint a sportolni vágyókat egyaránt kiszolgálják majd. A két műanyag focipálya már idén októbertől használható lesz. A felújítás után ezek mellett egy nagyobb méretű öltöző- és kondicionáló épület épül, melynek víz felé eső szárnyában egy, a Kis-Dunára nyitott éttermet alakítanak ki. A ma is teljesen zárt, vagyonőrrel védett, hosszú, téglalap alakú park teljes hosszában stégek és kikötők lesznek, a már most is hangulatos Duna-parti sétányt vörösfenyők kiültetésével gazdagítják. A négyszázmillió forintból megvalósuló beruházásból háromszázmilliót alvállalkozók, százmilliót a szövetség áll, az építkezés három év alatt fejeződik be.

A sportszerű evezés gróf Széchenyi István nevéhez fűződik. A gróf 1823. évi angliai útján ismerkedett meg ezzel a sporttal, ezt követően élete része lett az evezés. Az első evezősversenyt 1843-ban a Lánchidat építő angol és magyar munkások, valamint olasz utászkatonák részvételével rendezték meg. A győztes magyar csapatot Clark Ádám kormányozta. Széchenyi halála után barátai és tisztelői 1861-ben létrehozták az első, sportszerű evezéssel foglalkozó Buda-Pesti Hajós Egyletet. A huszonkilenc alapító tag közül huszonhárom gróf vagy báró volt. A kommunista hatalom ezért „úri sportnak” minősítette az evezést, a nagy múltú klubokat felszámolták, egymásba olvasztották, államosították.

A csónakházak nagy része megszűnt. A rendszerváltás után minden klub önálló lett, egy fillér állami támogatás nélkül. Mégis, még ma is harmincöt egyesület működik az országban.

– A Kádár-rendszerben a sportág célja az életben maradás volt, emiatt nemzetközi eredményeink lassan elmaradtak. Ennek ellenére 1950 után volt világbajnokunk, olimpiai érmünk – folytatja a szövetség elnöke. – Szakmailag nagyon nehéz volt megszervezni, hogy a sportág működni tudjon. Hiányzott egy szövetségi edzőbázis, ahol a versenyzők szervezetten együtt készülhetnek, és ahol a hajókat, felszereléseket egy helyen tudjuk tárolni. A megújított teleppel ezek a gondok megoldódnak. Azért dolgozunk, hogy ne csak ez a szép park, hanem az egész sportág feléledjen. Szeretnénk, ha ez az elmúlt több mint fél évszázadban mellőzött tevékenység hagyományaival és eleganciájával együtt térne vissza és lenne belőle ismét népszerű sportág – mondja Mitnyan György.

Az elnök elárulja, hogy a szövetség reményei szerint az éremben szegény évek után a 2016-os olimpián már érmet kívánnak szerezni az országnak. Ehhez azonban további fejlesztések kellenek.

– Távolabbi terveink közé tartozik, hogy itt a Ráckevei-Duna-ág felső felén legyen kiépítve egy minden feltételnek megfelelő, korszerű versenypálya, mert ez az olimpiai rendezés feltétele is – mutat különféle tervdokumentációkat Mitnyan György, és hozzáteszi, jelenleg Magyarországnak nincs evezősverseny rendezésére alkalmas, olimpiai szintű sportlétesítménye, ugyanis a velencei és a Szeged melletti Maty-éri pályák egy budapesti olimpián nehezen jöhetnének szóba, ráadásul a nemzetközi szabványoknak sem felelnek meg maradéktalanul. Itt azonban, a Csepel-sziget északi csúcsánál kialakítható a minimum két és fél kilométeres pálya, ami ráadásul az átellenben lévő országos kajak-kenu bázis számára is tökéletesen megfelelne.

A szövetség vezetése igyekszik felpörgetni az eseményeket. Jövőre az angliai Oxford–Cambridge evezősverseny mintájára megrendezik a Nagy-Duna budapesti szakaszán az addigra már megnyíló CET épülete előtt az Egyetemek Regattáját. A látványos versennyel nemcsak a hagyományteremtés a cél, hanem a Kis-Duna visszahódítása is, ugyanis az ide is beengedett nagy testű motorcsónakok forgalma miatt a törékenyebb, kézzel hajtott vízi járművek innen szinte teljesen kiszorultak.

A Nemzetközi Duna Stratégia kapcsán az evezős és a kajak-kenu szakszövetség együtt lobbizik, hogy a Kis-Duna képe megváltozzon, minél többen evezzenek, kajakozzanak rajta.

Lass Gábor

Csónakház kiadó

A sláger szerint egy Duna-parti csónakházban nagy a jókedv mindennap. A múlt század húszas éveiben átadott pesterzsébeti evezőstelep csónakházait mintegy 350 darab, egyenként négy négyzetméteres szobából álló kabinsor övezi, amelyek ugyanekkora elkerített terasszal is rendelkeznek. Csak villany van bennük, mert a sorok végén, mint egy kempingben, jól felszerelt tisztálkodóhelyiségek és WC-k találhatók. Ezeket a szobányi kabinokat arra tervezték, hogy az ide érkező családok ne csak átöltözhessenek, hanem akár le is pihenhessenek bennük, itt lévő eszközeiket ne kelljen naponta hazavinni. Nagy részük most üres, ám sokban tavasztól őszig itt élnek bérlőik. A kis szobát hálóhelynek, a teraszt nappalinak használják és élvezik a tágas part hangulatát. Vannak továbbá körülbelül egy négyzetméteres öltözőfülkékből álló kabinsorok is azok számára, akik csak átöltözni és lepakolni akarnak.

A Magyar Evezős Szövetség nemcsak a szobákat és kabinokat újítja fel, hanem az egész parkot, a kerítést, a teljes infrastruktúrát. Lesz étterem, büfé, minden, ami kell. Aki itt szobát vagy fülkét bérel, a pesti belvárostól félórás autóbuszozásra, egy vízparti kempingben, a közel 60 kilométer hosszú Kis-Duna partján egy nyaralótelep hangulatát élvezheti, kiegészítve a békebeli csónakházak minden varázsával. Evezhet és fürödhet a gyakorlatilag álló vízben, de akár horgászhat is. Mivel a szövetség azt szeretné, hogy a megszépülő vízitelepen elsősorban olyanok béreljenek szobát, illetve fülkét, akik megbecsülik egymást és szeretik a szép környezetet, a pesti Duna-part talán utolsónak megmaradt közösségi kincsét elsőnek a Demokrata előfizetői számára, tíz százalék kedvezménnyel ajánlja fel: béreljenek szobát vagy fülkét az újjászülető evezőstelepen!

Az evezőstelep helyszíni megtekintésére is lehetőség van. Érdemes mielőbb jelentkezni, mert a telep megújulásának hírére máris sokan érdeklődnek, így ilyen lehetőség több már nem lesz. bázis tömegközlekedéssel megközelíthető a pesti Boráros térről a 23-as, Pesterzsébet és Csepel felől a 48-as, 51-es és 59-es busszal, illetve a Közvágóhídtól induló dunaharaszti HÉV-vel a Pesterzsébet felső megállóig (Gubacsi híd), onnan gyalog a Vízisport úton 15-20 perc.

Akit a részletek érdekelnek, munkaidőben személyesen a szerkesztőségben (Budapest V., Andrássy út 124.) vagy a 0630-682-1681-es telefonszámon Adame Judit titkárnőnél jelentkezzen. Tájékoztatásul közöljük, hogy a Demokrata szerkesztősége néhány lakókabin bérletét saját célra lekötötte. Mi már ott vagyunk.

Lakókabin és öltözőfülke éves bérleti díjak 10% kedvezménnyel (zárójelben az eredeti díj):

Öltözőfülke: 40 500 (45 000) Ft

Lakókabin előtérrel: 175 500 (193 750) Ft

Sirály kabin előtérrel

(több mint 4 nm): 189 000 (206 250) Ft

Evezőshajó napi

bérleti díja: 2 500 Ft

Éves tárolási díjak csónakházban

evezőshajó, kicsi: 36 250 Ft

evezőshajó, nagy: 40 000 Ft

motorcsónak: 100 000 Ft

Éves tárolási díjak szabad térben

motorcsónak stégnél: 93 750 Ft

motorcsónak parton: 80 000 Ft