– „Az egészségügyi ágazat irányítói nem szankciókkal, hanem ösztönzéssel kívánják eltéríteni a fiatalokat a külföldi munkavállalástól” – jelentette ki nemrégiben Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár. Milyen hozadéka van a változásoknak? Miként motiválhatók a fiatal orvosok? Milyen elemekre épül az életpályamodelljük?

– A pályakezdő kollégák olyannyira pozitívan fogadták az intézkedést, hogy a távozást fontolgató hallgatók öthatoda – körülbelül 660 orvos végez idén – az itthon maradást választotta, így kétszázharminceggyel több orvos pályázott a szakorvosképzésbe, mint amennyi a kormány intézkedése nélkül jelentkezett volna. Ha elmennek, a személyükön túl négymilliárd forint, vagyis a képzésük költsége is odaveszett volna. A jelentkezési arányok alapján úgy tűnik, a tűzoltás sikeres volt. Az orvos utánpótlás biztosítása szempontjából nagyon jelentős rendelkezés született.

– Amennyiben nem módosítják a törvényt, hány évig kellett volna kötelezően Magyarországon maradniuk?

– Az előző kormány által kidolgozott jogszabály úgy rendelkezett, hogy a rezidenseknek, választott szaktól függően, néhány kiskapu lehetőségétől eltekintve, kilenc-tizenegy évig abban a kórházban kellett volna dolgozniuk, amellyel tanulmányi szerződést kötöttek. Ha azt feltételezzük, hogy a Bajnai-kormány intézkedése a fiatal orvosok hazánkban tartását célozta meg, a hatása akkor is ezzel épp ellentétesnek bizonyult. A fiatalok reakciója az volt, hogy ilyen feltételek közt már a szakképzést sem itthon kezdik el. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenleg is gyenge lábakon álló szakorvosképzés több szankciót már nem bír el.

– A szerződést megszegőket mivel büntették volna?

– Azok, akiknek ez alatt az egy évtized alatt a szerződésben vállaltaktól eltérően alakult volna az élete, azokat súlyos, akár hét-nyolc millió forintos visszafizetési kötelezettség terhelte volna. Például azoknak is fizetniük kellett volna, akik egynél több gyermeket akartak ezen idő alatt szülni.

– Mennyi egy friss diplomás munkabére?

– Bruttó százhuszonkilencezer, vagyis nettó kilencvenötezer forint. Ha a külföldi lehetőségeket nézzük, Németországban kétezer eurót (ötszázhetvenezer forintot), Angliában háromezer fontot (közel egymillió forintot) kap kézhez havonta egy kezdő osztályos orvos. Hangsúlyozom, hogy ezek a bérek olyan kollégákra vonatkoznak, akik még semmilyen szakmai tapasztalattal nem rendelkeznek. Ehhez képest idehaza a pályája csúcsán járó 50-60 éves orvosoknak is csak havi 180-190 ezer forint a nettó fizetésük.

– Akárhogy is nézzük, nagy a kísértés. Nem véletlenül környékezik meg a fejvadász cégek a hatodéves, illetve a frissen végzett, szakmai vizsgával még nem rendelkező orvosokat.

– Nagy, ám a döntés meghozatalában mégsem csak a pénzről van szó.

– Hanem?

– A megbecsültségről, a szakmai fejlődés és a kibontakozás lehetőségéről. Az orvosi hivatásban nem a pénz a legjelentősebb motiváló erő. Legalább ennyire lényegesek a munkakörülmények, a képzés színvonala, a munkatársak közti viszonyok, az etikai és erkölcsi normák. A fiatal orvosok megalázónak tartják a borítékdugdosást, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a felmérés, mely szerint a pályájukat kezdő orvosok kilencvenhárom százaléka vállalná, hogy nem fogad el hálapénzt, ha a jelenlegi bérek kétszeresét megkeresheti. Erről eddig kevés szó esett, mégis világosan látszik, hogy nagyon sok kollégát a hálapénzrendszer és a hozzá kapcsolódó közeg az, ami külföldre űz. Ideje kimondanunk: ahhoz, hogy Magyarországon tudjuk tartani a fiatal orvosokat, elengedhetetlen az egészségügy morális megújítása, megújulása.

– Mekkora bérekkel lehet felszámolni ezt a kényszerhelyzetet, illetve nekilátni az új morális keretek kialakításához?

– Az egészségügyet morális lejtőre az egykori állampárti időszak tette, és erről a lejtmenetről azóta sem állította senki új pályára. Az orvosokat a döntéshozók 60 éve kényszerpályán tartják azzal, hogy a munkájuk mellé nem biztosítják a megélhetésükhöz szükséges feltételeket. Ezen változtatni kell. Ehhez, a közhiedelemmel ellentétben, nincs szükség milliós bérekre. Néhány év alatt kigazdálkodható, reálértékben kétszeres fizetés alkalmas arra, hogy az orvosok végre méltósággal meg tudjanak élni a munkájukból.

– Az átalakításnak várhatóan lesznek vesztesei. Nem félnek attól, hogy ellenállásba fognak ütközni?

– Természetszerű, hogy minden változásnak vannak ellenérdekeltjei. A tisztánlátáshoz az is hozzátartozik, hogy ma a hálapénz sajnos a magyar egészségügyi rendszer egyik mozgatórugója. A hálapénz intézménye fenntartja és megerősíti az egészségügyi hierarchiát. Értelemszerűen azoknak az orvosoknak, akik jelentős mennyiségű paraszolvenciában részesülnek, inkább a jelenlegi kaotikus egészségügyi rendszer fenntartása az érdekük, mint bármiféle változás. És ők nem azok, akik a hierarchia alsó szintjein tevékenykednek. Mégis, érezzük, hogy a kollégák többsége és a betegek is változást akarnak.

– Ha jól értjük, azt szeretnék elérni, hogy a szakmai döntésekben ne legyen szerepe az orvos egzisztenciális helyzetének?

– Így van! Más értékrendi közegben szeretnénk dolgozni. Ahogy már említettem, az egészségügy megújulásának alapja a morális megújulás. Normális élet- és munkakörülményeket szeretnénk. Egy, nem pedig két, három állásból, fizetésből és nem borítékból szeretnénk megélni, egzisztenciát teremteni. Szeretnénk kilátást olyan életpályára, amely más értelmiségi szakmákban, közgazdászként, mérnökként, jelenleg is elérhető. Ne feledjük, az orvosi munka hihetetlen felelősséggel jár – s amikor rendezetlen körülmények között élő, túlhajszolt és kiégett orvosokkal találkozik a beteg, jelentősen megnő a hibázás lehetősége. Az orvosok, akár tetszik, akár nem, olyan szimbolikus társadalmi csoportot képeznek, amelynek magatartása mintaként szolgál az egész társadalom számára. Egy olyan országban, ahol az orvosi működésben a hálapénz ennyire hangsúlyosan jelen van, ne csodálkozzunk, ha virágzik a korrupció.

– A fontos motiváló tényezők között említette a képzés minőségét is. Azon is van jelenleg javítanivaló?

– A szakorvosképzés teljes rendszere átgondolásra szorul. Jelenleg nagyon sok a rövid gyakorlat, amely sem a tanulásra, sem az érdemi munkavégzésre nem ad lehetőséget. Nagyon gyakran önképzés zajlik. A műtétes szakmák helyzete különösen aggasztó. Sok esetben még a rutinműtétek nagy részét is a professzorok végzik, a fiatalok csak papíron operálhatják le a szakvizsgához előírt műtétszámot.

– Külföldön ez hogyan működik?

– Egy bizonyos esetszám után a fiatal orvos önállóan dolgozhat, a mester pedig „csak” asszisztál mellette. Átadja a tudását, a fejlődésben segíti, nem pedig lefojtja a fiatalt.

– Magyarországon is vannak ilyen mesterek?

– Hála istennek vannak, akik mellett éjszakába nyúlóan, akár ingyen is dolgoznak a fiatal orvosok csak azért, hogy tanulhassanak.

– A fizetésekre visszatérve, kérni lehet, de miből adjon a kormány, ha a gazdasági helyzet olyan, amilyen.

– Természetesen nem azt várjuk, hogy a kormány varázsütésre változtasson meg mindent. De a bérek lépcsőzetes rendezése és az egészségügy belső viszonyrendszerének az átalakítása stratégiai kérdés kell legyen. Számunkra fontos üzenete van annak, hogy a kormány érdemben tárgyalt velünk, és az érveink figyelembevételével új szakképzési rendelet született. Értékrendi váltás történt. Ez a továbbiakra nézve óvatos optimizmussal tölt el bennünket. Az, hogy az új szabályozás értelmében a hiányszakmákban dolgozók, például a neurológus, pszichiáter, traumatológus pályakezdők bérét ötven százalékkal megemelték, komoly megtartó erő, aminek már most látszik az eredménye. Több fontos vidéki kórház orvoshiánya csökkenhet, hiszen az állásaikra idén sokkal több rezidens jelentkezett. Mi hosszú távra is tervezünk, ezért jelenleg egy orvosi életútmodell kialakításán dolgozunk. Bár még csak az egyeztetések elején járunk, biztató jel az, hogy az új egészségügyi vezetés fogékonyságot mutat ennek a megvalósításához. Fiatal orvosként azon leszünk, hogy minden eszközünkkel segítsük az orvosok itthon tartását, az egészségügy átalakítását egy olyan rendszer irányába, amelyben méltósággal tud dolgozni az orvos és méltó ellátásban részesül a beteg. Ugyanakkor többről van szó, mint néhány ezer orvos problémájáról. Biztosak vagyunk abban, hogy az egészségügy morális megújulása nélkül elképzelhetetlen a társadalom morális megújulása is.

R. Papp Ágnes

Új szemlélet

Az Orbán-kormány július 7-én több ponton is módosította a rezidensrendeletet. Az egyik lényeges változás az, hogy megszűnik a pályakezdő orvosok röghöz kötöttsége. Az idei év lett volna az első, amikor a szakorvosképzésbe belépők csak úgy kezdhették volna meg a munkát, ha hűségnyilatkozatban vállalják, hogy a szakvizsgát követő négy évig az adott intézményben maradnak. Ellenkező esetben a szakképzés teljes költségét vissza kellett volna fizetniük.

Az eredeti szabályozás értelmében a szakképzést három évnél hosszabb időre gyermekvállalás vagy tudományos munka esetén sem lehetett volna megszakítani. A rendelet a frissen végzett orvosok körében nagy ellenállást keltett, az államvizsga időpontjában a hallgatók több mint hatvan százaléka nyilatkozott úgy, hogy ezekkel a feltételekkel nem kezdi meg a szakképzést.

A kormány egyik első egészségügyi intézkedéseként ezt a rendeletet szabadította meg a szankcióktól: eszerint a szakképzés gyermekvállalás, tudományos munka vagy betegség esetén már korlátozás nélkül megszakítható, s kikerült a rendeletből a fiatalok feje felett Damoklész kardjaként függő visszafizetési kötelezettség is. Orvosaink itthon tartása ezzel az intézkedéssel önmagában még nem oldódik meg. A fiatal generáció hosszú távú megtartása azonban azért is rendkívül fontos, mivel a több sebből vérző magyar egészségügy meghatározó részét az ügyeletben és a sürgősségi betegellátásban dolgozó fiatal orvosok tartják életben.

Havi 300 ezer

A hat évig tartó orvosi alapképzés az államnak tizenöt, a huszonhat hónapig tartó szakképzés újabb három-nyolc millió forintjába kerül. Az általános orvos szakképzése havi 300 ezer forint, a fogorvosé 330 ezer. Ezt az összeget a képzőhelyenként kijelölt kórház biztosítja (bér + képzés költsége). Évente hétszáz friss diplomás orvos, százötven fogorvos, háromszáz gyógyszerész kezdi meg a gyógyítást. A szakképzésben mintegy négyezer orvos vesz részt.