Elindult a biohulladék országos szervezett gyűjtése
Konyhai szemétből komposzt
Januártól fokozatosan 14 hazai város társasházas övezetében indul el a szerves konyhai hulladék gyűjtése. Az első körben mintegy félmillió állampolgárt érintő új rendszerhez önként és ingyenesen csatlakozhatnak a társasházak lakóközösségei. A Demokrata annak járt utána, mi lesz az így begyűjtött biohulladékkal, mennyire bonyolult maga a gyűjtés, és gazdaságos-e a feldolgozás.
2035-re az uniós előírások szerint a településeken keletkező összes lakossági hulladék közel kétharmadát kellene újrahasznosítani, ezzel párhuzamosan pedig tíz százalék alá mérsékelni a lerakókban elhelyezett, nem hasznosított hulladék mértékét. E kitűzött cél nem teljesíthető a biohulladék szelektív gyűjtése nélkül. Éppen ezért 2024-től a tagországokban biztosítani kell a konyhai zöld-, illetve élelmiszer-hulladék elkülönített gyűjtését és feldolgozását. A szerves hulladék átvételét, gyűjtését és elszállítását hazánkban alapvetően a Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. végzi.
Önkéntes és ingyenes
Az új rendszer januári bevezetése óta már második alkalommal érkezik a Kaposvári Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. kukásautója a biohulladékért a belvárosi Irányi utcai társasház udvarára. A konyhai zöld- és élelmiszer-hulladék gyűjtésére kihelyezett 120 literes barna kukákat a cég munkatársai ürítés és alapos tisztítás után helyezik vissza a lépcsőházakba. Récsi András gyűjtési-szállítási osztályvezető arról tájékoztat, hogy a kaposváriak könnyen alkalmazkodtak az új szisztémához, hétről hétre egyre aktívabban veszik igénybe a nemrég bevezetett szolgáltatást.
– A dél-dunántúli régióhoz tartozó Kaposváron első körben 16 ezer fő lehet a potenciális érintettek köre. A kezdeti fázisban a programhoz 24 társasház közössége csatlakozott ingyenesen és önként. A lakóknak ötliteres, jól zárható műanyag edényeket osztottunk ki, hogy otthonukban gyűjthessék a biohulladékot, mielőtt a lépcsőházakban elhelyezett nagy méretű barna kukákba öntenék. A házhoz menő gyűjtés mellett cégünk a város közterületeire is helyezett ki speciális barna kukákat, így a szerves hulladék ezeken a szemléletformáló közösségi helyszíneken is gyűjthető. A tapasztalatok szerint az elszállított mennyiség folyamatosan növekszik, az összegyűjtött szerves anyagot a megyeszékhelytől 26 kilométerre fekvő kaposszekcsői biogázüzemben dolgozzuk fel.
A konyhai zöld- és élelmiszer-hulladékból megújuló energiaforrásként áramot és hőt állítanak elő, de a szilárd végtermék sem megy veszendőbe. Magas természetes tápanyagtartalma miatt mezőgazdasági komposzt lesz belőle, ami környezetkímélő módon műtrágya helyettesítésére is alkalmas.
Dióhéjat és csontot ne!
Dr. Javós Csilla közös képviselőtől megtudjuk, hogy Kaposvár belvárosában már nagyon várták a szelektív gyűjtőedényeket a társasházak környezettudatos lakói. Nem is kellett őket különösebben győzködni, közgyűlésen szavazták meg csatlakozási szándékukat. A közös képviselőknek egy hosszú előkészítő folyamat részeként többször tartottak tájékoztató előadást a Mohu, a helyi önkormányzat és a Pannon Egyetem szakemberei arról, hogy mit szabad és mit tilos a gyűjtőedényekbe tenni. A bedobható élelmiszerek listája a Mohu weboldalán is megtalálható.
– A tipikus konyhai hulladék mellett, mint például a krumpli- és gyümölcshéj vagy a kávézacc, a megmaradt készételek és a feldolgozott élelmiszerek is gyűjthetők az ötliteres edényekben, tilos ugyanakkor beledobni a csontot, a dióhéjat, a csomagolóanyagot, a nem növényevő állatok almát, a papír zsebkendőt vagy a pelenkát, illetve az ezekhez hasonló anyagokat, mert amellett, hogy nem komposztálhatók, károsíthatják a hasznosítást végző gépeket. Nem szabad beletenni a kerti hulladékot és a használt sütőolajat vagy zsírt sem, hiszen ezeket továbbra is külön gyűjtik.
Javós Csilla szerint felvetődött ugyan a tulajdonosokban, hogy mi lesz a nyári melegben a szagos hulladékkal, de a közös képviselő reméli, hogy emiatt nem kell aggódniuk: nyáron nemcsak hogy heti kétszer jön majd a kukásautó a mostani egy alkalommal szemben, de a nagy barna tárolókat a cég munkatársai folyamatosan tisztán tartják, a szag- és kifolyásmentes lakossági vödrök használat utáni kiöblítése pedig nem jár nagyobb kényelmetlenséggel.
– Én úgy látom, hogy akár még spórolhatunk is az új rendszerrel, hiszen ha elkülönítve gyűjtjük a konyhai szerves hulladékot, akkor minden bizonnyal kevesebb kommunális szemét keletkezik a társasházakban, vagyis nem kell majd annyi vegyes kukát rendelnünk.
A lakóközösség motivál
A Mohu koncessziós szerződésben, a helyi szolgáltatókkal mint alvállalkozókkal együttműködve ingyenesen helyezi ki a lakosságnak az edényzetet, veszi át és szállítja el a biohulladékot. Az új barna kukákat egyelőre főként hagyományos szemétszállító autókkal ürítik, de hosszú távon speciálisan erre tervezett járművekben is gondolkodnak. Első körben azokat a főként társasházi környezetben fekvő területeket kapcsolják be a programba, amelyek biogázüzemek közelében találhatók, hogy a hulladékot ne kelljen túlságosan messzire szállítani.
Borsfay-Horváth Juditnak, a Mohu termék- és anyagáram-vezetőjének elmondása szerint legkésőbb márciusban mind a 14 említett településen megkapják a lakosok a gyűjtőedényeket, majd a helyi szolgáltatók el is kezdik a gyűjtést.
– Kaposváron, Székesfehérváron, Szolnokon, Cegléden és Miskolcon már elindult a program, a következő hetekben csatlakozik Budapest XI., XX. és XXI. kerülete is, ahol a terveink szerint júniusra érjük el a 200 ezer főt. A visszajelzések szerint a lakóközösség tagjai eredményesen tudják motiválni egymást. Az eddigi benyomásaink alapján a bevezetés óta hétről hétre megduplázódik a begyűjtött mennyiség, az eleinte szennyezettebb hulladék folyamatosan tisztul, egyre kevesebb csomagolóanyag, műanyag zacskó kerül a barna kukákba.
A székesfehérvári szolgáltató február közepén már több mint másfél tonnát szedett össze a kezdeti 150 kilogrammhoz képest. Arra számítunk, hogy az első években a háztartásokban keletkező konyhai hulladék legalább felét be tudjuk majd gyűjteni, ami a programban részt vevők esetében fejenként heti fél kilogramm biohulladékot jelenthet.
A szakemberek továbbra is várják a szelektív konyhaihulladék-gyűjtési kezdeményhez csatlakozni kívánó társasházak jelentkezését, mert amint hangsúlyozzák, a hulladék nagyon is értékes alapanyag.
A jövő nyersanyaga a kukában van
Tapasztalataim szerint az első körben érintettek kedvezően fogadták az organikus hulladék gyűjtésére vonatkozó új gyakorlatot. Nagyon bízom abban, hogy a programhoz önként csatlakozó lakóközösségek környezettudatosan, a szabályokat betartva vesznek majd részt a programban, hiszen a nem megfelelően elvégzett szelekció jelentős károkat okozhat az újrahasznosítás során – nyilatkozta a Demokratának dr. Kurdi Róbert, a Pannon Egyetem dékánhelyettese, a Hulladékgazdálkodási Kompetencia Központ szakmai vezetője.
– A Pannon Egyetem szakértőjeként, a Mohuval együttműködve folyamatosan járják a programba első körben bevont 14 települést, hogy a helyi szolgáltatók részvételével tájékoztató előadásokon informálják a lakosságot. Milyen tapasztalatokról tud beszámolni?
– Úgy vélem, hogy az előadásokon részt vevő városvezetők és közös képviselők értik az új rendszer lényegét. Az általuk megfogalmazott kérdéseken keresztül kollégáimmal együtt felelős, környezettudatos hozzáállást tapasztaltunk a részükről.
– Mennyi biológiai konyhai hulladék keletkezik évente átlagosan a magyar településeken?
– A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kimutatása alapján Magyarországon fejenként átlagosan 65,5 kilogramm élelmiszer-hulladékot termelünk a háztartásunkban egy év során, ami a teljes lakosságra vetítve 635 ezer tonna. Jól szemlélteti az arányokat, hogy például a Szolnokon keletkező összes biohulladék éves mennyisége nyolc Tiszavirág híd súlyának felel meg.
– Ráadásul ezek a számok csak a konyhai élelmiszer-hulladékra vonatkoznak?
– Igen, hiszen a magyar háztartásokban termelt összes szilárd települési hulladék a teljes lakosságra vetítve évente 3,9 millió tonna, ami az organikus hulladék több mint hatszorosa.
– Hova került eddig a konyhai élelmiszer-hulladék?
– Legnagyobb része, több mint 60 százaléka mostanáig a vegyes kukákba, vagyis a kommunális szemétbe került, 19 százaléka az állatok etetése során hasznosult, a maradék 18 százalékból pedig komposzt készült a mezőgazdaság számára. Ezek természetesen csak átlagolt és becsült számok, hiszen bizonyára más-más adatokkal találkoznánk a városi sokemeletes társasházakban, mint a vidéki kertes házas övezetekben.
– Azon túlmenően, hogy a biogázüzemekben energiát állítanak elő a konyhai hulladékból, miért fontos a szelektív gyűjtés?
– Amint említettem, jelenleg a vegyes kukákból a konyhai hulladék nagy része a lerakókba kerül, vagyis kiesik a természetes szervesanyag-körforgásból, végső soron a gazdasági folyamatokból. Ugyanakkor a hulladékból a lerakókban is keletkezhet metán, illetve szén-dioxid-tartalmú biogáz, ami üvegházhatása miatt hátráltatja a globális klímaváltozás elleni harcot. Ráadásul 2035-től EU-s irányelvek alapján a tárolókban lerakott összes kommunális hulladék mennyiségét 10 százalék alá kell csökkenteni a tagországokban. Hazánkban ez a tétel napjainkban 50 százalék körüli. A konyhai hulladék szeletív gyűjtésével nagy mértékben csökkenthető a tárolókban lerakott mennyiség.
– A januárban bevezetett magyar rendszerhez képest milyen hasznosítási módokat alkalmaznak az EU-ban?
– Az EU legtöbb tagországában már korábban is történtek lépések a konyhai hulladék szelektív gyűjtésére, de a gyakorlat a különböző nemzeteknél nem egységes abban a tekintetben, hogy használnak-e lakossági gyűjtőedényeket, vagy egyéb módon oldják meg a szerves hulladék elkülönítését. Svédországban például a közszolgáltató által biztosított papírzacskókban gyűjtik a konyhai hulladékot, ami azért nem előnyös, mert a nedves élelmiszer, a leves vagy főzelékmaradék nem kerülhet a tasakba, hiszen eláztatná. Milánóban és Koppenhágában edényzetet kapnak ugyan a lakosok, de abba műanyag zacskót tesznek, így gyűjtik a biohulladékot, amit aztán a nagy közös kukákba dobnak. Bár ezzel a módszerrel kevesebbet kell tisztítani a benti edényeket, hátránya, hogy a biogázüzembe szállított hulladékot a telephelyen szelektálni kell. További problémákat vet fel, hogy amennyiben a lakosság nem biológiailag lebomló tasakot használ, az üzemben keletkezett komposzton keresztül mikroműanyagok kerülhetnek ki a természetbe. A magyarországihoz hasonló módszerrel, vagyis a helyi szolgáltatók által kiosztott kisebb lakossági gyűjtőedényekkel például a kanadai Vancouverben lehet találkozni.
– A háztartásokban keletkezett mennyiség mekkora részét gyűjtik be és hasznosítják újra az EU-ban átlagosan?
– A feltételezett mennyiséghez képest 2020-ban átlagosan mintegy 26 százalékot gyűjtöttek be. A zászlóvivők Olaszország és Norvégia. Előbbiben a lakosságtól származó szerves hulladék 62, míg utóbbiban 55 százaléka került a biogázüzemekbe.
– Át lehet-e ezeket a számokat fordítani energiává?
– Oslói példa alapján két kilogramm konyhai hulladék újrahasznosításából származó energiával egy biogázüzemű autóbusz 250 métert képes megtenni. Ha tehát Magyarországon évente fejenként átlagosan 65,5 kg élelmiszer-hulladékot termelünk a háztartásunkban, ennek teljes újrahasznosítása elegendő lenne egy autóbusz nyolc kilométeres útjához…
