– Ferencváros kapcsán sokaknak az elsők között az jut eszébe, hogy nagyon magas a szegények, a társadalom alsó rétegéhez tartozók aránya. Ez változott az elmúlt években?

– Igen, amiben nagy része volt az országban párját ritkító mértékű, 1992-ben indult városrehabilitációnak. Nagyon sok új társasház épült, régiek újultak meg teljesen, s ezeken a részeken szebbek lettek z utcák, a közterek, sőt a zöldterületek aránya is nőtt. Kezdetben utcánként haladt a beruházás, az első évek után most már tömbönként halad a munka. Több mint kétszázmilliárd forintba került eddig a rehabilitáció, aminek közel egyharmada önkormányzati, fővárosi pályázatokból származó összeg, a fennmaradó rész pedig a befektetők, illetve az itt ingatlant vásárlók pénze. Mindennek köszönhetően a lakosság összetétele is megváltozott. Sok fiatal házas és többgyermekes család vett lakást a megújult részeken.

– Mi lett a korábban itt élőkkel?

– Mindenkivel megállapodás született: volt, aki pénzbeli megváltást kért az ingatlanáért, mások cserelakást, de olyanok is akadtak, akik maradtak.

– Pesten örökzöld téma a közbiztonság…

– Ferencváros bármelyik részére megyünk, mindenhol ez az első számú gondja az embereknek. Bár más típusú bűnügyek jellemzőek mondjuk a Kálvin tér környéki belvárosias részen, mások a tömbrehabilitációs területeken, s mások mondjuk a József Attila lakótelepen, de mindenki félti a vagyonát, a testi épségét. Az önkormányzat önmagában ezen nem tud segíteni, az igazi hatása annak lehet, ha érezhető lesz a kormányprogramban szereplő megnövelt rendőri jelenlét hatása, ennek csak kiegészítése lehet például a térfi gyelő kamerarendszer fejlesztése.

– Meglehetősen érdekes politikai helyzet alakult ki tavaly a ferencvárosi képviselő-testületben. Ez mennyire hátráltatta a munkát?

– Nem hogy negatív hatást nem érzékeltem, de azt mondhatom, az elmúlt másfélkét év az eddigi legideálisabb, legdemokratikusabb időszaka volt Ferencvárosnak. A 2006-os őszödi beszéd után ugyanis elkezdődött az MSZP-frakció lemorzsolódása, többen kiléptek, majd Gegesy Ferenc polgármester is távozott az SZDSZ-ből, így megbomlott az addig működő szocialista–szabad demokrata koalíció. Ebből következően még hangsúlyosabb lett a Ferencvárosi Polgári Frakció szerepe, s nem politikai döntések születtek, hanem egy-egy ügyben alkalmi többség jöttek létre a képviselő-testületben.

– Sok önkormányzatot fenyeget az eladósodottság. A IX. kerület hogy áll anyagilag?

– Mi a szerencsésebbek közé tartozunk. Emlékszünk mindannyian arra a nyolc évvel ezelőtti szocialista kampányszlogenre, ami úgy szólt, hogy „több pénzt az önkormányzatoknak”. Nos, ennek éppen ellenkezője történt, évről évre nehezebb lett a helyzet. A bevételeink azonban még így is azon a szinten vannak, hogy csőd nem fenyeget, igaz, sok megvalósítandó feladatra viszont nem tellett.

– Amennyiben megválasztják polgármesternek, mit tenne másképpen, mint Gegesy Ferenc?

– Ha valaki a Ferencváros nevet hallja, először a futballcsapat jut eszébe, másodjára pedig a városrehabilitáció. Ez utóbbit tehát folytatni kell, a középső Ferencváros esetében véleményem szerint gyorsítani is. Az eddigi vezetés nagy hangsúlyt fektetett a Ráday utca és környéke fejlesztésére, hogy a kávéházak, éttermek megnyitásával fejlődjön a kulturális, közösségi élet, ami nem rossz irány, ugyanakkor a másik végletet sem tartom helyesnek, hogy itt egyfajta vigalmi negyed alakuljon ki. Az Aszódi úti MÁV-lakótelep, úgy érzem, kicsit háttérbe szorult, itt is fejlesztésekre van szükség, mint ahogy a József Attila lakótelepről sem szabad megfeledkezni, gondolok itt például a szigetelés és a fűtésrendszer átépítésére. A lakótelep-rekonstrukciós program mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell szentelni a szociálisan hátrányos helyzetűekre, a nyugdíjasokra, de a fiatalokra is gondolni kell, hiszen, mint említettem, sok a nemrég beköltözött gyerekes család, így óvodai, bölcsődei férőhelyeket kell bővíteni.

– Erre honnan lesz pénz?

– Az elmúlt két évtized hibája volt, hogy sokáig kevés volt a sikeres pályázat. Másfél éve lettem pályázatokért felelős alpolgármester, és tényszerűen nyomon követhető, hogy megnőtt az így befolyt pénzek nagysága. Például pályázaton nyertünk pénzt egy bölcsőde megépítésére, ami kiegészült azzal, hogy a polgári frakció elérte, ne legyen óvodai férőhely-leépítés, és ez nagy eredmény. Ezen az úton kell továbbmennünk.

– Két ellenfele lesz, Gegesy Ferenc jelenlegi polgármester mellett Pál Tibor szocialista politikus is elindul. Milyen esélyeket lát a győzelemre?

– Dolgoztam a versenyszférában is, és ott megtanultam, hogy ne az ellenfelekről beszéljünk, hanem magunkról. Tény, az elmúlt két évtizedben voltak szép sikerek, de húsz év elég arra is, hogy egy stratégia, egy koncepció elkopjon, elfáradjon. Ezért frissítésre van szükség a városvezetésben, hogy Ferencváros fejlődése új lendületet vehessen. Ennek kapcsán pedig előny lehet, ha az új kerületi vezetés programja beleillik a kormány elképzeléseibe.

Bándy Péter

Ingatlanpanama gyanúja a Ferencvárosban

A budapesti IX. kerületbe tervezett zeneközpontra az egyik hazai kiadó, a BMC Kft. 2006 márciusában csereszerződést kötött a ferencvárosi önkormányzattal, amelyet Gegesy Ferenc polgármester írt alá. A magáncég öt társasházi lakást ajánlott fel a kiszemelt ingatlanért cserébe, összértéküket először 170 millió forintra becsülték. Az önkormányzati telken akkor még szintén társasház állt, ahonnan a lakókat 183 millió forintból költöztették ki. Mivel helyi rendelet tiltja, hogy az önkormányzat a kiköltöztetés költségénél kevesebbért váljon meg a tulajdonában lévő ingatlantól, ezért a csereingatlanokra új értékbecslést készítettek, s mit tesz isten, már nem állt fent az értékkülönbség. A beruházás egyébként máig nem valósulhat meg, mivel a finanszírozását több pénzintézet is elutasította.