Ijesztően viselkedik nyár eleje óta a forint árfolyama. Nemzeti valutánk június közepe óta berendezkedett a 285 körüli euróárfolyam környékén. Néhányszor ugyan erőtlenül fel-felkúszott a 278-279-es szintig, e bágyadt kísérleteket azonban mindig hanyatlás követte. Három hete pedig a halvány remény is elhalni látszik: a forint már a 283-as árfolyamot sem képes áttörni. Úgy tűnik, a Fidesz-vezette kormányt büntetik a pénzpiacok. A választások előtt az euróhoz 265 körüli árfolyamon lehetett hozzájutni – s valutánk folyamatosan erősödött.

Az első figyelmeztetések

A lendület már április végén megtört: a Fidesz választási győzelme után három nappal a forint hirtelen gyengülni kezdett, s négy munkanap alatt az euró ára 14 forinttal gyengülve, 281 forintra ment fel – ami valutánk számára éves mélypontot jelentett. Akkor a gazdasági szaklapok sem tudtak mit kezdeni a váratlan mozgással.

„Nincs rossz hír, mégis gyengül” – a Figyelő például ezzel a címmel csodálkozott rá a történtekre. Majd jobb híján a görög válság begyűrűzésével magyarázta, vagyis hogy a befektetők általában óvatosabbak lettek az eladósodottabb országokkal szemben. Csakhogy a görög válság akkor már hónapokkal korábbi fejlemény volt, s abban az időben épp Görögország megmentéséről, hatalmas segélycsomagról szóltak a hírek, aminek erősítenie kellett volna a nemzetközi bizalmat. Az utólagos fejlemények ismeretében ma már mondhatjuk: a pénzpiacok ekkor üzenhettek először az új magyar vezetésnek.

Az akkori mélypontról ugyan még valamennyit visszaerősödött a valutánk, ám a 270-nél erősebb árfolyamoktól végleg búcsút vehettünk. Májusban 272 és 280-as árfolyam között ingázott a forint – noha még fel sem állt az új kormány. Ugyanakkor a nemzetközi sajtóban egyre gyakrabban jelentek meg olyan vélemények, amelyek azt sugallták: Magyarország kockázatos befektetési tereppé vált. Az elemzők ezt azzal indokolták, hogy hazánk nem fogja tudni teljesíteni a 3,8 százalékos költségvetési hiányt. Ez egyébként egybevágott az akkor még hivatalba sem lépett Orbán Viktor, Matolcsy György vagy Varga Mihály értékeléseivel, akik a Bajnai-kormány költségvetési aknái miatt (Demokrata, 2010/37.) 4,5 százalékos hiányt valószínűsítettek. Csakhogy a költségvetés állapota nem lehetett meglepetés az elemzőknek. A rossz pályát már sejteni lehetett márciusban is, amikor a hiány három hónap alatt elérte az egész évre tervezett 70 százalékát – akkor mégis 262 körüli árfolyamon hasított a forint. A 4,5 százalékos hiány felemlegetése pedig meglehetősen erőltetettnek tűnik ahhoz képest, hogy Nagy-Britannia például 10 százalékos hiányt tervez az idei évre.

Június elejét, a Fidesz-kormány hatalomra lépését ismét jelentős eséssel honorálták a pénzpiacok. Igaz, ebben szerepet játszott Kósa Lajos Fidesz-alelnök egy konferencián elhangzott szerencsétlen vélemény-nyilvánítása is, amelyben azt mondta: „az átadás-átvétel alapján úgy tűnik, hogy Magyarország számára a közvetlen államcsőd elkerülése a cél, s csak szűk esély van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét”. A forint előbb 281-es árfolyamig zuhant, majd egy nappal később, amikor Szijjártó Péter megerősítette, hogy „az előző kormány manipulálta a költségvetést”, újabb éves mélypontra, 287-es szintre zuhant. Pedig Szijjártó kijelentése szintén nem érhette meglepetésként az elemzőket: május végén már az egész évi terv 84 százalékán állt az államháztartási hiány.

Hiába a stabilizáció

Meglepő módon Magyarország rossz nemzetközi sajtója a nyári hónapokban sem enyhült, amikor az új kormány már komoly lépéseket tett a költségvetés stabilizálása érdekében. Varga Mihály már június első harmadában bejelentette: a megörökölt nehézségek ellenére a kormány tartani kívánja a 3,8 százalékos hiánycélt. Bár korábban az elemzők azt állították, a piacok erre a hírre várnak, a forint mégsem erősödött a 280-as euróárfolyam alá. S nem hozott változást a Varga-féle prognózis gyakorlati megvalósítása, az Orbán Viktor által bejelentett, 29 pontos gazdasági mentőcsomag sem – pedig abban világosan részletezve volt, milyen intézkedésekkel fogják biztosítani az alacsony hiányt. A várt erősödéssel szemben június végén – ezúttal Románia nehézségei miatt – 286-os szintre gyengült a valutánk.

Szűk egy hónappal később pedig újabb dráma várta a forintot. Július 18-án, vasárnap bejelentették: Magyarország nem egyeztet tovább az IMF-fel, alapvető nézetkülönbségek miatt a szervezet képviselői hazautaztak Budapestről. Másnap a valutánk újabb éves mélyponttal, 290-es euró árfolyammal nyitott a bankközi piacon. S azóta nem segített az sem, hogy Matolcsy György két hete bejelentette: hazánk tartani szándékozik a Bajnai-kormány által a jövő évre ígért, 3 százalékos hiánycélt is. A forint augusztusban 280, szeptemberben 284 körüli euró árfolyamon ingadozott. Vagyis a rossz hírekre – még ha azok nem is Magyarországon történnek – valutánk gyengüléssel reagál, a jó hírekre viszont közömbös a piac.

Mindebben jókora szerepük lehet a nemzetközi elemző és hitelminősítő szervezeteknek, amelyek az utóbbi hónapokban is szabályos pánikhangulatot keltettek Magyarországgal kapcsolatban. A sort rögtön a tárgyalások megszakadása után a Magyarországról kivonuló delegáció vezetője, Cristoph Rosenberg nyitotta, amikor kijelentette: Magyarországnak idén és jövőre is költségvetési nehézségekkel kell szembesülnie. Az IMF-vonatra azonban szinte rögtön felszállt két nagy nemzetközi hitelminősítő, a Moody’s és a Standard&Poor’s is. Előbbi négy nappal később bejelentette, hogy felülvizsgálja Magyarország közepes befektetői besorolását, mert nem biztos benne, hogy hazánk adósságteher-viselő képessége stabilizálódik a következő években. S néhány órával később a másik hitelminősítő is bejelentette a felülvizsgálatról szóló közleményt.

A Standard&Poor’s bejelentése azért is sokkolta a nemzetközi piacokat, mert ők Magyarországot eleve lejjebb sorolták a Moody’s-nál (minősítésünk mindegyik intézetnél B, vagyis befektetői, ám ez három sávból áll). Vagyis a leminősítéssel hazánk kötvényei a spekulációs kategóriába kerülnének. S a vészkórust a nemzetközi elemző szervezetek fenyegető moraja vitte tovább: a londoni Barclays Capital annak a véleményének adott hangot, hogy „Magyarországnak az IMF és az EU további szoros felügyeletére van szüksége a befektetői bizalom megőrzéséhez”. Ugyanezt visszhangozta a JP Morgan két héttel ezelőtti értékelése: Magyarországnak az IMF felügyeleti infrastruktúrájára van szüksége a Fidesz gazdaságpolitikájának hitelessé tételéhez. S lényegében ugyanez volt kiolvasható a Capital Economics, az UBS prognózisaiból is.

A Standard&Poor’s napokban megjelent elemzése végül újabb döfést adott hazánknak. Ebben a „bukott angyal” címre leginkább esélyes államként emlegetik hazánkat, vagyis olyan országként, amely elveszítheti a befektetői kategóriára szóló ajánlást. Indoklásuk szerint a magyar kormányprogram „kulcsfontosságú alkotó elemei veszélyeztethetik a magyar gazdaság középtávú növekedési kilátásait”.

Ébredés vagy önbeteljesítés

Mintha mindenki vissza akarná kényszeríteni hazánkat az IMF tárgyalóasztalához.

– Időnként a nemzetközi szervezetek úgy viselkednek, mintha a bankárok nemzetközi szakszervezetei lennének – mondta még a szakítás időszakában Orbán Viktor, s ami azóta történt, őt igazolja.

A vészharangot kongató elemzők és hitelminősítők ugyanis csak azt nem tudják megmagyarázni, mitől annyira veszélyes Magyarország helyzete. Gazdasági mutatóink ugyanis egyáltalán nem kedvezőtlenebbek a nagy uniós országoknál, sőt a jelenlegi válsághelyzetben sok tekintetben jobbak is. Az idei évre várható 3,8 százalékos költségvetési hiány például sokkal alacsonyabb Németország 5, vagy Franciaország 8 százalékra várható deficitjénél. S az elemzők által előszeretettel felrótt államadósság sem annyira kirívó: jóval magasabb ugyan, mint a Gyurcsány-korszak előtt volt, ám még mindig kevesebb, mint az Egyesült Államok 84, vagy Olaszország 115 százalékos rátája. S hasonló adósságállománnyal küzdenek a nagy nyugati gazdaságok is: Nagy-Britannia 68, Németország 73, Franciaország 77 százalékkal – őket mégis elsőrangú adósként tartják nyilván a hitelminősítő intézetek.

– Fáziskésésben vannak az elemzők – vélekedett a kritikákról egy hónappal ezelőtt Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára. Arra célozva, hogy olyan bűnöket varrnak a jelenlegi kormány nyakába (fenntarthatatlan költségvetés, gyorsan növekvő adósságállomány), amelyek valójában az előző kormányra voltak jellemzőek. Ha ez tényleg így van, nem kell mást tenni, mint kivárni, hogy egyszer felébredjenek, s a valós számok alapján ítélkezzenek. Ezzel kapcsolatban biztató, hogy hazai elemzők szerint jövőre 270-nél erősebb euróárfolyamon mozoghat a forint.

De van egy rosszabb forgatókönyv is: az önbeteljesítő jóslat. A nemzetközi befektetési alapok egyelőre ütemesen vásárolják a magyar állampapírokat, ám meglehet, ha folyamatosan azt hallják, hogy Magyarország veszélyben van, előbb-utóbb inkább más befektetési célpontot választanak. Ebben az esetben tényleg finanszírozhatatlanná válik a magyar államadósság, s a jó költségvetési adatok ellenére is bekövetkezik mindaz, amivel a jóslatok fenyegetnek. A hitelminősítők szózatait semmi esetre sem tekinthetjük pusztába kiáltott szónak: a magyar állampapírok CDS-árazása (ez egyfajta biztosítási díj, amit a papírok nemfizetés elleni garanciavállalására kérnek a biztosító társaságok) folyamatosan emelkedik.

A Bajnai-kormány időszaka alatt még csak a papírok névértékének 0,2, nyár elején már 0,3, most pedig már 0,35 százalékát kérik el az intézetek.

Amikor a magyar kormány lerázta magáról a Valutaalap fennhatóságát, a haladó erők világszerte követendő példának állították. Orbán Viktor kormányfő és Matolcsy György gazdasági miniszter pedig többször hangsúlyozták, olyan folyamat vette kezdetét, amely Magyarország számára a pénzügyi függetlenséget hozza el.

Ahogy Orbán Viktor fogalmazott a kormány száz napját értékelő beszédében: „Úgy akarunk beilleszkedni a világgazdaság körforgásába, hogy a beilleszkedésről szóló döntések a mi döntéseink legyenek.”

Kárász Andor