– Az LMP eddigi parlamenti munkájáról kiadott, saját készítésű füzetüket lapozva az az érzésünk, mintha meg akarnák győzni az olvasót, hogy az ellenzéki pártok közül a Lehet Más a Politika volt a legkonstruktívabb és a legkövetkezetesebb. A statisztika tényleg azt mutatja, hogy a legaktívabb képviselőcsoport az önöké volt, de munkájukkal vajon mennyire sikerült árnyalni vagy megváltoztatni azt a képet, hogy az LMP egy irány nélküli, meghatározhatatlan ideológiájú és a politikai helyét eredménytelenül kereső párt?

– A tavaszi országgyűlési választások második fordulójának éjszakáján azt mondtam, hogy kemény és következes, de konstruktív ellenzéki magatartásra készülünk. Ezt a tervünket megvalósítottuk. Amikor a kiadványt szerkesztettem, a parlamenti szereplés száraz adatai visszaigazolták ezt. Így például az az arány, hogy hány alkalommal és milyen típusú ügyekben szavaztuk meg a többségi oldal előterjesztéseit, illetve mikor mentünk azokkal szembe. Az alapvető kérdésekben vitánk van a kormányoldallal, kemény vitánk, és ennek hangot is adtunk. Az LMP az egyedüli párt, amelyik a Fidesz–KDNP összes alkotmánymódosítási javaslatát leszavazta. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ott, ahol egyébként kialakítható egyetértés, csak azért, mert ellenzékben vagyunk, nem fogunk lövészárokból lőni a másik oldalra. Többek között pontosan ennek a lövészárok- vagy szekértábor-politikának a felszámolására jöttünk létre.

– Mindez csak megerősített sok elemzőt abban, hogy az LMP stratégia és irány nélküli párt.

– Nem várhattuk el, hogy pár hónap után mindenki számára kristálytiszta legyen a párt ideológiai profilja. Főleg, ha egy párt azzal a szándékkal lép a politikai pástra, hogy egy új politikai filozófiát kíván képviselni, és túl akar lépni azon a megosztottságon, ami az elmúlt húsz évben jellemezte a közéletet, át akarja rajzolni a politikai térképet. Ennek, ha úgy tetszik, kellemetlen velejárója a mi számunkra, hogy azok, akár politikai elemzők is, akik az elmúlt húsz év megszokott sémáiban gondolkodnak, értetlenséggel szemlélik a Lehet Más a Politikát. Ha az eddigi bal-jobb koordinátarendszerben, vagy a konzervatív, liberális, szociáldemokrata mezőben mi azt mondtuk volna, hogy kicsit ilyenek vagyunk, kicsit meg olyanok, ettől ennyi kilométerre, attól meg annyi kilométerre állunk, akkor nagyon kellemes lenne a helyzetünk, mert már régen ott lennénk csatolt részként egyik vagy másik nagy tömbnél. Viszont erre nem szerveztünk volna pártot. Az LMP köszöni szépen, jól van. Mi magunk, akár a frakcióban, akár a párt belső közvéleményében pontosan tudjuk, hogy mi a profilunk.

– Megosztaná velünk is?

– Ez egy ökopolitikai párt, ami egyszerre kíván a technokrata, illetve a populista politikákkal szemben alternatívát kínálni. Vannak a szavazóink, szimpatizánsaink között, akik a zöld ügyek, az ökológiai politika képviseletével azonosítják az LMP-t. Mások számára fontos az, hogy van egy kiforrott antikorrupciós programunk. Mások – talán még nem eléggé jelentős számban pedig – egy esélyteremtő, a társadalmi kohéziót erősítő igazságossági politika miatt fognak az LMP-re szavazni. De nincsenek illúzióim, tudom, hogy szép számmal vannak olyan szavazóink is, akik pusztán a lehetőséget, az elmúlt 20 év demokratikus meghaladásának a lehetőségét látják bele az LMP-be. Mi ennek szeretnénk is megfelelni, ugyanakkor nem árulunk zsákbamacskát. Nem centrumpártot alapítottunk és nem is egy blöff pártot, viccpártot hoztunk létre.

– Kevés párt van, amelyik ne támadná hevesen önöket. Kezdjük a liberálisokkal. Két volt szabad demokrata politikus, a budapesti főpolgármester-jelöltségért sikertelenül küzdő Ungár Klára és a pártalapításon gondolkozó Hack Péter is zavarosnak ítéli az LMP politikáját. Hack úgy fogalmazott, hogy az LMP a Fidesszel kórusban állítja, hogy megbukott a szabadpiac és a versenyalapú nyugati kapitalizmus. A Lehet Más a Politikára nem először próbálják meg rásütni a globalizáció ellenesség és az antikapitalizmus bélyegét. Van ennek alapja?

– Hack Péterrel a címkékben sem értünk egyet, nemhogy ennél komolyabb dolgokban. A Fidesz, amióta kormányon van, éppen arról tett bizonyságot, hogy nem kapitalizmusellenes, sőt még csak nem is rendszer- vagy kapitalizmuskritikus párt. Azok a programok, amiket Orbán Viktor meghirdetett, egy tőrőlmetszett neokonzervatív gazdaságpolitikának ágyaznak meg. Amikor mi javaslatot tettünk le az országgyűlés asztalára, hogy szülessen döntés az úgynevezett Tobin-adó bevezetéséről, és hogy Magyarország legyen kezdeményező a pénzügyi piacok újraszabályozása tekintetében, ez lepergett a kormányfőről és a Fideszről. Ez az összehasonlítás Hack Péter részéről a valóság totális félreértése. Mi sem vagyunk antiglobalisták. Globalizáció- és kapitalizmuskritikus párt vagyunk. A globalizációt ellenezni vagy tagadni egészen egyszerűen értelmetlenség. Nem a kapitalista rendszer felszámolására felesküdött forradalmi élcsapat vagyunk, hanem egy olyan párt, amelynek komoly kritikái vannak a globális kapitalizmussal szemben. Ez két nagyon különböző dolog. Szeretnénk elérni a spekulatív tőkemozgások megadóztatását, de semmiféle olyan forradalmi lendület nincs bennünk, ami mondjuk a tőkemozgások megszüntetésére irányulna. De megértem, hogy azok, akik az elmúlt 20-30 évben a neokonzervatív-neo liberális iskolán nőttek fel, nem tudják elképzelni, hogy Magyarországon, egyáltalán a posztkommunista térségben létezhet olyan rendszerkritikus politika, ami nem szélsőjobboldali.

– Különös macska-egér harcot játszanak, ahol mintha az MSZP lenne a macska, és az LMP az egér. Az egyik utolsó vád szerint önök ellopták a szocialisták Budapest-programjának egy részét. Bekebelezési és közeledési kísérletek váltogatják egymást, megfigyelhető volt ez a tavaszi országgyűlési választási kampányban és a mostani budapesti során is.

– Fontosnak tartjuk, hogy a demokratikus parlamenti pártok között legyen párbeszéd. Főként, ha mindkét párt egyszerre van ellenzékben, akkor valamifajta ésszerű, mindennapi parlamenti együttműködés kialakuljon közöttünk. Ennek jegyében az MSZP pártelnök-frakcióvezetőjét elhívtuk a frakcióülésünkre. Úgy tűnik, hogy ő nem kíván ezzel élni. Szerintem itt kibújik a szög a zsákból. Azért az meglehetősen groteszk, hogy miközben a minimális parlamenti együttműködésre sem nyitottak az LMP-vel, a másik irányban úgy gondolják, hogy mi sem természetesebb, mint hogy választási együttműködést kössünk. Ez egyszerűen nevetséges.

– A Jobbik ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, mert Karácsony Gergely, az LMP kampányfőnöke azt nyilatkozta, hogy a Fidesz segítséget ajánlott az ajánlószelvények gyűjtésében. Ezt ön később cáfolta, miközben Karácsony Gergely elismerte. Zavaros történet, az biztos. Mi az igazság?

– Ez vihar egy pohár vízben. Tartalmilag Gergővel egyáltalán nem mondtunk mást. A polémiám nem is vele volt, hanem az újságíróval. Karácsony Gergely arról tett említést, hogy egyes helyi fideszes vezetők olyan utalásokat tettek, amiket akár úgy is lehetett érteni, hogy segíteni kívánnának a kopogtatócédula-gyűjtésben. Ezt szerencsére sehol nem vették igénybe az embereink. Erről tett ő említést, és erről született egy cikk. Én azt nem tudtam, hogy Karácsony Gergely utólag jóváhagyta a cikket. Ebből keletkezett a félreértés.

– Egy másik ügyben is magyarázkodniuk kell. Egy nyilvánosságra került hangfelvételen egyik aktivistájuk nem zárkózik el ajánlószelvények vásárlásától és a feketén foglalkoztatástól sem.

– A fegyelmi eljárás folyamatban van, de bűncselekmény gyanúja szerintem nem merült föl. A helyi aktivistánk semmiképpen sem úgy reagált ebben a helyzetben, ahogy az elvárható lett volna. Szerencsére a többi esetben, amikor hasonló megkeresések voltak, a helyi képviselőink a lehető leghatározottabban jártak el. Kőbányán például rendőrkézre adtak egy személyt az ottani embereink.

– Milyen erős az LMP? A közvélemény-kutatók mérései alapján tavasz óta stagnál a párt támogatottsága.

– Én azt mondanám, hogy stabilizáltuk a tavaszi pozíciónkat, ami szerintem tisztes eredmény. Nagyjából a ciklusfelezőre várom azt, hogy érzékelhető mértékben tud az LMP népszerűsége, támogatottsága növekedni.

– Mennyi kopogtatócédulát gyűjtöttek tavaszhoz képest, van-e erről kimutatás?

– Ellenfeleink nehezen hiszik el, de a tavaszi kampányban nemcsak, hogy adatbázist nem tudtunk készíteni, de még arra sem voltunk képesek, hogy országosan összesítsük a kopogtatócédulák számát. Hozzávetőleges számaink vannak. Budapesten nagyjából 24 ezer ajánlószelvényt gyűjtöttünk tavasszal a 32 egyéni választókerületben, ehhez képest most több mint 31 ezerrel sétáltunk be a Városházára.

– Vidéken milyen arányok tapasztalhatók?

– Baranya megyét tudom említeni, ahol hibátlanul teljesítettünk most is, van pécsi polgármesterjelöltünk és megyei listánk. Pontos számaink nincsenek, de már csak a Fidesz által megnehezített feltételek miatt is biztos, hogy ott is darabszámra többet gyűjtöttünk. Objektív adatok mutatják azt, hogy az LMP iránt nőtt a választói szimpátia, kevesebb idő alatt többen adták oda a szelvényüket, mint tavasszal.

– Ugyanezek az objektív adatok azt is mutatják, hogy országosan csak 26 polgármesterjelöltjük van és mindössze négy megyei listát állítottak.

– Ha a Fidesz nem változtatja meg nyáron a játékszabályokat, akkor ma gyakorlatilag minden kerületben lenne polgármesterjelöltünk és minden vagy majdnem minden megyei listánk állna.

– Nincs jó helyzetben az LMP anyagilag, hitelt kellett felvennie, Ön és Jávor Benedek maguk is hozzájárultak a kampányköltségekhez.

– Az, hogy rosszul állunk anyagilag, sohasem volt titok. Egy hazánkban élő amerikai ingatlanvállalkozótól kaptunk egyszer nagyobb összeget, amit már elköltöttünk. Azóta az állami támogatás az egyetlen nagyobb léptékű apanázs, azon kívül pedig jó néhányan a zsebünkbe nyúltunk. Az egyik legnagyobb kérdés, nemcsak az LMP-nek, a magyar társadalomnak is, hogy vannak-e független vállalkozók, tehetősebb emberek az országban, akik hajlandók áldozni a politikai változásra.

– A Lehet Más a Politika szakpolitikai kérdésekben egyelőre kevés sikert tud felmutatni. A Sukoró-ügy az egyik olyan, ahol a közvélemény egy része a párttal azonosítja a napvilágra került dokumentumokat és a botrány eszkalálódását. Mi ebben a kérdésben az LMP végcélja?

– A közvetlen célunk az, hogy Orbán Viktor és kormánya vonja vissza Gyurcsány Ferenc hattyúdalát, tehát azt a kormányrendeletet, ami kedvezményezte a befektetőket, akik banánköztársasági módon levajazták ezt a bizniszt a Gyurcsány-kormánnyal. A Velencei-tó védett környezetét meg kell óvnunk az ilyen megaprojektektől. A védett tájképi, történeti környezetben a szelíd turizmust és a kisléptékű családi gazdaságokat kellene fejleszteni.

– Múlt héten kezdetét vette a parlamenti munka. Mik a párt tervei az őszre?

– Elsősorban az antikorrupciós csomagunkból, illetve a magyar demokrácia megújításával kapcsolatban tett vállalásaink kapcsán fogunk törvényjavaslatokat benyújtani. Jávor Benedekkel és Karácsony Gergellyel már beadtuk a helyi népszavazások könnyítésére, illetve az önkormányzati zárt ülések korlátozására vonatkozó törvényjavaslatunkat is.

– Többször mondták, az LMP egyik célja, hogy az önkormányzati választások után a fővárosi közgyűlésben ne kerüljenek többségbe a kormánypártok, akiket így együttműködésre kényszerítenének. Ha valóban így történik, és LMP-s szavazatokon múlik Budapesten a Fidesz és a KDNP többsége, akkor ezt kihasználva országos szinten, a parlamentben is megpróbálnak nyomást gyakorolni rájuk, hogy saját javaslataikat elfogadtassák?

– Az ilyen spekuláció teljesen idegen tőlünk. Komoly fék lenne a Fidesz féktelen hatalmi étvágyának, ha Budapesten megegyezésre lenne kényszerítve. De a parlamenti politika más. Az LMP nem az a párt, amely adott esetben a fővárosi költségvetés elfogadását vagy különböző fővárosi rendeletek megalkotását szabja mondjuk egy-egy parlamenti törvényjavaslat elfogadásának feltételéül.

Monostori Tibor