– Kunszentmiklós nem tartozik a legismertebb városok közé. Baj?

– Nem baj, hiba. Városunk a Felső-Kiskunság északi részének legnagyobb települése, történelme az Árpád korba nyúlik vissza. Jelenleg 8800 lélek lakja Kunszentmiklóst, sajnos a lakosságszám csökken, mivel a beszűkült megélhetési lehetőségek miatt sokan másutt próbálnak boldogulni. A munkanélküliek aránya tartósan tizenegy százalék körül van, ez több az országos átlagnál. Ezért az elmúlt négy évben, megszenvedve a központi kormányzat folyamatos forráskivonását, képviselőtársaimmal együtt legfőbb törekvésünk volt, hogy ipart telepítsünk Kunszentmiklósra. Örömmel mondhatom, hogy sikerrel jártunk, hiszen hazánk egyik legnagyobb cserépgyártó üzeme, a tisztán magyar tulajdonú Mediterrán Kft. létesített itt üzemegységet. Ugyancsak nálunk telepedett meg az elektronikai alkatrészeket gyártó Metzcontakt Kft., melynek tulajdonosa németországi testvérvárosunk, Blumberg egyik vállalkozója. Ezenkívül a kapcsolóberendezéseket előállító Areva Kft. is bővítette itteni termelőkapacitását, így összesen több mint száz új munkahelyet sikerült létrehoznunk.

– Megsüvegelendő teljesítmény.

– Tekintve, hogy nincs kiemelkedő nagyságrendű iparűzési adóbevételünk, az egyetlen helyi adót pedig megszüntette a képviselő-testület, 2002 óta mi különösképpen megszenvedtük azon kormányzati politikát, mely évente 10-15 százalékkal szűkítette forrásainkat. E rendkívül jelentős elvonás mára több mint egymilliárd forint mínuszt jelent. Ez Kunszentmiklós egyévi költségvetésének felel meg. Ennek ellenére 2002-ben azonnal nagyszabású útfelújítási és útépítési munkálatokba kezdtünk, így a város jelentős része megújult. Több évtizedes adósságot törlesztettünk a helyiek felé, amikor megépítettük a létfontosságú mentőállomást, habár a költségek hetven százalékát saját erőből kellett előteremteni. Megoldottuk a sportcsarnok tetőszigetelését, és akadálymentesítettük is az épületet, ingatlanokat vásároltunk, a gyógyszertár fölött bérlakásokat építettünk. Megnyertünk egy díszkutat, melyet a városközpont teljes átalakítása, megszépítése után itt állítunk majd fel. Számos épületet is felújítottunk, és kiépítettük a térfigyelő kamerák rendszerét. Fákat telepítettünk, rendbe hoztuk az elhanyagolt játszótereket és a város több parkolóját. Kunbábonyban telket vásároltunk a játszótérhez. Ezenközben több terv készült a főtér rehabilitációjára, szeretnénk közműalagutat kialakítani, hogy a nem túl esztétikus kábelrengeteg abban fusson. Elkészült a szennyvízcsatornázás tervdokumentációja, épületet vásároltunk a piactéren, ahol terveink szerint gazdaboltot hozunk létre, hogy ott a helyi termelők közvetlenül a vásárlóknak adhassák el termékeiket. Erre az elmúlt nyolc évben nem volt lehetőség, az új kormány azonban zöld jelzést adott a közvetlen értékesítésnek.

– Honnan lett minderre pénz?

– Ellentmondásnak tűnhet, hogy miközben városunk költségvetéséből hiányzik 1,2 milliárd forint, addig számos tervünket meg tudtuk valósítani. A magyarázat részben az önkormányzati kassza minimális tartalékaiban rejlik, ezeket mozgósítottuk, annak ellenére, hogy tudtuk, hosszú távon ez kockázatos. Az idei belvizek idején, rendkívüli helyzetben nagyon megéreztük, hogy kivéreztették a helyhatóságokat. Egy-két évet át lehet vészelni súlyos megszorításokkal, nyolc év ilyen állapotban azonban tartós károsodást okoz. Az emberi szervezet is kibírja rövid ideig a koplalást, egy-két hónap azonban halálhoz vezethet. Az előrelépések másik magyarázata, hogy nemcsak a helyhatóság, hanem a kunszentmiklósiak is minden létező tartalékukat mozgósították, ideértve emberi kapcsolataikat is. Minden pátosz nélkül mondhatom, hogy mindenki átérezte a helyzet súlyosságát, és lehetőségeihez mérten hozzáadott a közöshöz. Igyekeztünk ezen időszak alatt intézményeink működőképességét megőrizni, de az igazán nagy fejlesztések kényszerűségből elmaradtak. A következő időszakban sokkal kedvezőbb politikai légkörben dolgozhatunk, nagy reményeket fűzünk a közeljövőhöz. Ami intézményeinket illeti, Kunszentmiklóst iskolavárosnak is nevezhetjük, hiszen közel ezerfős református kollégiumunkban alsó tagozattól érettségiig tanulhatnak a diákok, általános művelődési központunkban óvoda, általános iskola, művészeti és zeneiskola, valamint városi könyvtár együttesen megtalálható. Itt nyolcszáz tanulónk van. Meg kell még említeni a negyvennyolcas honvédtisztről elnevezett Virágh Gedeon Szakközépiskolát és Szakiskolát, ahol 420 diák tanul, és a felnőttképzés akkreditációja is folyamatban van. Ezen oktatási intézmény több, viszonylag új slágerszakmát is tanít, amilyen például a fémforgácsoló vagy a mechatronikus. Két év előkészítés után a rendvédelmi szakközépiskola szakoktatása is elkezdődött. Hosszabb távon ez a rendőrség állományának utánpótlását is biztosíthatja.

– Kevés a rendőr?

– Szerencsére nem, sőt amióta 2002-ben, az első Orbán-kormány idején rendőrkapitányságunk lett, Kunszentmiklós közbiztonsága kifejezetten jó. Természetesen nincs olyan település a világon, ahol nem történik bűncselekmény, de a rendőrkapitány úr és emberei elhivatottsága eredményeként a bűnügyi és felderítési mutatók a megye legjobb statisztikái közé tartoznak. A térfigyelő kamerák kiépítése nyomán jelentősen visszaszorult a bűnözés.

– A hazafias értékrend viszont láthatólag előtérbe került, markáns nemzeti elkötelezettségről, múlttiszteletről tanúskodik a város bejáratánál álló rovásos helységnévtábla…

– Három évvel ezelőtt állítottuk fel a Kunszentmiklósi Megmaradásért Egyesület kezdeményezésére. Nagy örömömre szolgált, hogy Magyarországon először nálunk avatott ilyet Szakács Gábor, a Demokrata munkatársa. Ugyancsak e helyi civil egyesületnek köszönhetjük a kőbe vésett kun Miatyánkot, mely a kun nyelvemlékek értékes fennmaradt darabja. A múlt megismerése és büszke vállalása rendkívül fontos, hiszen szilárd azonosságtudat nélkül nem lehetünk úrrá a mindennapi élet zavarain. Anyagi gyarapodásunk lelki, szellemi gyógyulásunk nyomán következhet be. A fejünk fölemelésére irányuló egyre erősebb akarat szerencsére ma már országszerte tapintható.

– Ennek jele a Kunszentmiklóshoz tartozó Bösztörpusztán megrendezett Magyarok Országos Gyűlése?

– Igen, és nagyon büszke vagyok rá, hogy itt került sor az első Kurultájra. Kazak és más vendégeink ünnepélyes fogadása nagy érdeklődést váltott ki a városban. A másnapi bösztörpusztai rendezvényen négy-ötezer emberre számítottunk, ehhez képest elállt a lélegzetünk, amikor mintegy harmincöt ezres tömeg özönlötte el a pusztát. Mivel jelentősen alulbecsültük az érdeklődést, kevés parkolóhelyet, büfét, egyebet alakítottunk ki, az emberek mégis csodálatra méltó türelemmel, fegyelemmel, szeretettel várták ki sorukat. Bebizonyították, hogy a magyarokban mérhetetlen türelem és udvariasság van. Ez elképzelhetetlen erő. A hagyományőrző rendezvényt, a Magyarok Országos Gyűlését pedig szeretnénk évente megrendezni, nemcsak a múlt tisztelete okán, hanem a jövő építésének szándékával is, hiszen például az egészséges, természetes élelmiszerek előállításának tudása felbecsülhetetlen érték, korszerű szellemi tőke. A mai világban a közösségi lét, a közös alkotás, építés – ha tetszik, a kalákázás – nemcsak helyi szinten, hanem országos, sőt Kárpát-medencei viszonylatban is a nemzeti újjáépítés egyetlen lehetséges útja. Az elmúlt ezer esztendőben erre számos példát találhatunk, melyek tájékozódási pontként szolgálnak. Rendre rábukkanunk az egymás iránti felelősségre, szolidaritásra. Egész városok születtek úgy, hogy a rokonok, a barátok közösen dolgoztak a mesteremberek keze alá. Már Szent István is úgy rendelkezett, minden tíz falu építsen egy templomot. Bizonyára sokan ismerik a kőlevesről szóló mesét, melyben a szegénylegény úgy főz kiadós vacsorát egy maroknyi kőből, hogy ki-ki belead valamit a közösbe: zöldséget, fűszert, húst, egyebet. Így vagyunk ma mi, magyarok. Minél gyakrabban kell találkoznunk, közösen alkotnunk összetartó szeretetben. Mindenkire és minden értékünkre szükség van: ősi jelképeinkre, a népi hímzésre, a honfoglalás kori mintázatú tarsolyokra, hagyományos étel- és borkultúránkra, a barantára, táncainkra és dalainkra, az íjra, a nyílra és így tovább. Mindez nem délibábos ködevés, hanem gondolkodási és viselkedési mód, életforma, nemzeti karakter. Ez a lehető legidőszerűbb üzenet. Ugyancsak a közösségépítés jegyében bővítettük testvérvárosi kapcsolatainkat. 2002-ben két testvérvárosunk volt, Blumberg és Székelykeresztúr, hozzájuk csatlakozott az Al-Dunánál található, ma Szerbiához tartozó legdélebbi színtiszta magyar település, Székelykeve. Tavaly Karcaggal is testvérvárosi szerződést írtunk alá, és tárgyalunk a felvidéki Zoboraljával. Ily módon folyamatos, egyre mélyülő, valódi tartalommal megtöltött kapcsolatot ápolunk részben a trianoni határon túl élő magyarokkal, részben a nagykunokkal, akikkel a magyarságon belül is közös a történelmünk.

– Ha októberben harmadszor is polgármesterré választják, melyek lesznek legfontosabb célkitűzései?

– Élre kívánkozik a csatornázás ügye. Kunszentmiklósnak van egy gerinchálózata és egy régi típusú szennyvíztisztító telepe, ami teljes átépítésre szorul, és szeretnénk elérni a teljes csatornázottságot. Az erre készített, mintegy hárommilliárd forintot jelentő európai uniós pályázati csomagot október közepén adjuk be. Szintén fontos vállalkozásunk lesz a város központjának átfogó felújítása, a főtér teljes átalakítása, hogy közösségi tartózkodásra, programok lebonyolítására alkalmas legyen. Szeretnénk egy fedett fürdőt is felépíteni, hiszen 350 méter mélyről fakadó gyógyvizünk van, ami jelenleg kihasználatlan. Ez a városrehabilitáció 1,3 milliárd forintos beruházás lesz, erre is van pályázatunk. Tervezési szakaszban van a geotermikus kút kiépítése, ez a központban lévő összes közintézményünk fűtését megoldaná, s így a működési költségek csökkenthetők lennének. Emellett olyan kertészetet álmodtunk meg, melynek alagcsövezését e geotermikus kúttal oldanánk meg. Ezáltal egészséges, vegyszermentes, primőr árut lehetne termelni. A gödöllői Szent István Egyetemen ugyanis kísérletekkel megállapították, hogyha a gyökér melegben van, a növény 7-8 Celsius-fokban is termőképes, ami viszont a gombáknak, kártevőknek nem kedvez. Tehát nincs szükség növényvédő szerekre, így biotermék állítható elő. Egyébként ez is Bösztörpusztán hangzott el, az Élhető falu című egész napos rendezvényen, melynek programvezetője Márai Géza professzor úr volt a gödöllői egyetemről. Ő kezdeményezte városunkban egy öko-juh-vágóhíd létesítését, mely naponta négyszáz jószág levágását tenné lehetővé. A juhágazat ily módon biztonságba kerülhetne, az üzem pedig munkahelyeket teremtene, akárcsak a feltámasztandó feldolgozóipar vagy a gyapjút hasznosító szövőüzemek. Szeretnénk, ha ezt mielőbb megvalósíthatnánk. A jövőben ki akarjuk aknázni a rendelkezésünkre álló gyógyvizet, melynek összetétele majdnem azonos a hévízivel. Ezért egészségügyi központtá szeretnénk fejleszteni Kunszentmiklóst. Október elsejétől tíz szakrendelés fog működni a városban, reményeink szerint hamarosan belefoghatunk egy összetett egészségügyi centrum felépítésébe. Ez fizioterápiával, balneológiával sokszínű gyógyító-megelőző tevékenységet folytathat. Ehhez szeretnénk egy legalább százágyas szállodát is építeni, a Kiskunsági Nemzeti Park közelsége ugyanis turisztikai kiugrási lehetőség: a szikes puszta, a fokozottan védett túzokállomány, a szürkemarhagulyák és birkanyájak, továbbá tárlataink, múzeumaink egyéb látványosságot, kulturális kikapcsolódási lehetőséget is kínálnak. Közös akarattal, együttes munkával most jó alkalom kínálkozik arra, hogy Kunszentmiklóst nem csupán a Magyarok Országos Gyűlésének három napjára, hanem egész évben vonzóvá és sikeressé tegyük.

Ágoston Balázs

BŐDI SZABOLCS

1951-ben született Kunszentmiklóson.

A Bajai Tanítóképző Intézetben 1973-ban tanítói diplomát szerzett.

1976-tól a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola népművelési szakán és a Testnevelési Főiskola birkózóedzői szakán tanult, majd drámapedagógiából másoddiplomázott Baján.

A tanári pályát politikusira cserélte, 1994-től 1999-ig szülővárosa önkormányzati képviselője volt, 2002-ben a Fidesz és az MDF jelöltjeként Kunszentmiklós polgármesterévé választották, azóta a város elöljárója.

Nős, öt gyermek édesapja.