Pestiesen mondva, a Fradi–Dózsa-derbi a botránykrónikák ellenére több volt egyszerű szurkolói rendbontásnál, és már jóval azelőtt elkezdődött, hogy a csapatok kifutottak volna a Szusza Ferenc stadion gyepére.

– Spárta, Athén és a többi görög városállam mindig büszke volt saját külön kultúrájára, berendezkedésére, az egyiket két király vezette, a másikban választással döntöttek a vezető személyéről. De amikor a perzsák Hellászra támadtak, mindegyik városállam összefogott, merthogy ők együtt voltak a görögök. A békeidőben egymással is sokszor acsarkodó arvernusok, allobroxok és a Gallia területén élő számos törzs gallként fogott össze a római hódítók ellen. Afrikában vagy akár Afganisztánban ma is számtalanszor látható, hogy az egy ország területén élő törzsek szabályos háborút vívnak egymással. Ezekhez a törzsekhez hasonló jeleket mutatnak a modern futballklubok is – mondja Nagy Kálmán szociológus.

A nemzetközi nagycsapatok sok tízezres szurkolótáborai a csapat mezében feszítve buzdítják övéiket a győzelemre, élükön nagynevű vezetőedzőkkel, akik taktikai húzásokkal, harci formációkkal és játékosaik egyéni képességeire alapozva igyekeznek legyűrni az ellenfelet. A patinás kluboknak hatalmas rajongótáboruk alakul ki, a csapat meccseire óriási távolságokra is, jó pénzért, szervezetten szállítják a szurkolókat, akik legtöbbször egy életre választanak maguknak kedvenc csapatot, és érte sem időt, sem pénzt nem kímélnek. A szurkolótáborok között összefogás legfeljebb a nemzeti válogatott kapcsán alakul ki.

Második otthon

A futball őshazájában, Angliában végzett felmérés szerint a csapathoz tartozás élményéhez szervesen hozzátartozik a klub stadionja is, amely a szurkoló második otthonát testesíti meg. A pályán küzdő játékos és az őt buzdító szurkoló ugyanazt éli meg – az egyik a pályán, a másik a lelátón. A szurkolók mezzel, sálakkal is kifejezik a csapathoz tartozást, a csapatnak szurkolni önmagában is önbizalomnövelő dolog, a csapat sikerében osztozni pedig hihetetlen energiákat szabadít fel. Ha pedig nem megy jól a csapat szekere, a szurkolónak a kudarcot is könnyebb megélnie közösségben, hiszen az egész törzs vele szenved.

A saját és a rivális csapatok szurkolótáborai között a saját klub iránti elkötelezettségből fakadóan sokszor durva ellentét keletkezik, és ekkor a harcias hordaként viselkedő szurkolók tagjaiból eltűnik minden gátlás, felerősödnek az ősi ösztönök és úgy vetik rá magukat az ellenfél szurkolóira, ahogy az őskorban vetették rá magukat a rivális törzs vadászaira a mamut nagy nehezen legyűrt teteme fölött…

LeBon francia szociológus mindezt úgy fogalmazta meg, hogy „az elszigetelt ember egyéni kezdeményezése, bölcs meggondolása, sőt értelmi ereje is eltűnik, mihelyt ez az ember más emberek tömegébe keveredik. A tömeg, akárcsak a gyermek, nagyon érzékeny, nem szereti, ha kellemetlen dolgokat mondanak neki. Aki nem mond szépeket, nem hízeleg, azt könnyen meggyűlöli.”

A hirdetők és szponzorok ugyanakkor éppen a tömegek miatt vannak jelen a futballban. A támogatók neve ott virít a játékosok mezén, és ezáltal a szurkolókon is: eladó a stadion és a bajnokság neve is. A mérkőzéseket közvetítő tévétársaságok hatalmas összegeket fizetnek a ligának és a kluboknak a közvetítési jogokért, a mérkőzések szünetében reklámokat sugároznak.

A sztárjátékosok szponzori szerződések révén a fizetésükön felül további bevételekre tesznek szert. A törzsi ösztönök nagyszerűen becsatornázhatók a világcégek marketingstratégiáiba: a Real Madrid nemrég jelentette be, hogy adósságai jelentős hányadát visszafizette, az Arsenal pedig a napokban tudatta, hogy ötvenmillió fontos nyereségre tett szert annak ellenére, hogy a játékosok bére, a pálya fenntartása, az utazási költségek hatalmas kiadásokkal járnak.

A XXI. század gigaüzleteit látván jogosan merülhet fel a kérdés, tulajdonképpen milyen emberek sportja a futball?

– Bár már az ókorban megjelentek bizonyos labdajátékok, megfigyelhető, hogy a foci térhódítása a XIX. században kezdődött, amikor a mezőgazdasági eszközök fejlődése szükségtelenné tette az élelemszerzési célzatú vadászatot a férfiak számára – véli Benedek János pszichológus. – Addig a létfenntartás biztosítása érdekében, speciális térbeli tájékozódó képességüket felhasználva a férfiak vadakat cserkésztek be, és addig űzték őket, amíg elejtették. Ezt a képességet forgatták át a labdajátékok mezsgyéjére, kialakították a labdarúgás szabályrendszerét, és a foci hamar a tömegek, elsősorban a férfiak tömegeinek kedvenc sportja lett. Miközben csapatának szurkol, a férfi újra átéli a sikeres vadászat minden élményét, annyira azonosul érzelmileg a pályán rohangáló játékosokkal, mintha maga is egy volna közülük, tanácsokat kiabál a labdát vezetőnek, hová lőjön, kinek passzoljon, és diadalüvöltéssel nyugtázza, ha kedvencei gólt szereznek. Szidják a bírót egy-egy tévesnek gondolt ítélet után, rigmusokat faragnak az ellentábor becsmérlésére, szurkolói csoportokat alakítanak. A foci a legtöbb férfi számára olyan tevékenységgé vált, amelynek során egy csapathoz tartozhat, ráadásul, ha a csapat jól szerepel, az a szurkoló számára olyan sikerélményt jelent, amit még a munkájában sem tud elérni. Megfigyelések bizonyítják, hogy általában azok a férfiak szeretik leginkább rajongásig a különböző versenysportokat, akik egyhangú, monoton, kreativitást kevéssé igénylő munkakörben dolgoznak, a sport iránti szenvedély náluk egyszerűen hiányt pótol – mondja a pszichológus.

Se stadion, se pénz

A Ferencváros szurkolóinak az utóbbi időben talán túl sok lehetőségük van együtt megélni a kudarcélményt, annak ellenére, hogy csapatuk a legutóbbi fordulóban 3-1-re legyőzte a Vasast. A csapat önmagához és főleg a klub múltjához képest rosszul szerepel, a vetélytársakkal szemben is vannak a múltból és a jelenből származó erős ellenérzések.

– Az Újpest és a Siófok elleni vereség után a Fradi szurkolói érthetően igen elkeseredettek, főleg a lilák elleni hatnullás zakó sajog, felébresztve a régi fradista sérelmeket – mondja Máté, aki bár még csupán húszas évei végén jár, igazi Ferencváros-szurkolónak számít. – Amikor az első Orbán-kormány alatt megépült a stadion Újpesten, a Fradi-szurkolók úgy érezték, az Újpestnek adott a kormány, míg nekik csak egy fehér öltönyös bohóc jutott Torgyán József személyében, aki még a csapat összeállításába is bele akart szólni. Az Újpestnél az idő tájt megjelentek a nagyhírű szponzorok, a Mol, az atomerőmű. Amit mi kaptunk és amit az ősi rivális lilák, az nem éppen csereszabatos. 2006-ban a Fradit kizárták az első osztályból. Amikor Orbán Viktor Fradi-bérletet vett a kizárás után, az jóleső érzés volt a drukkereknek, de nem követte semmi érdemi lépés. A Fradi-táborban szélkakasnak könyvelték el, aki a Vidit tömi pénzzel. Ráadásul a ballib Gegesy-féle IX. kerületi önkormányzat is kijelentette, hogy versenysportot nem támogat, ez most remélhetőleg Kocsis Máté polgármestersége alatt megváltozik.

Amikor Kevin McCabe idejött, nagy felbuzdulás övezte, ígért új stadiont, meg Bajnokok Ligáját öt éven belül. Az NB I-be visszakerülni nem volt érdem, az kötelező elvárás volt. Azóta csak az látszik, hogy nincs pénz. Sem a csapat megerősítésére, sem másra. A stadion lepusztult, koszos a WC, gyakoriak a zárt kapus meccsek, büntetésekkel sújtják a csapatot.

McCabe egy ingatlanforgalmazó projektcégen keresztül tulajdonosa a Fradinak, a cégnek jelenleg két vezetője van, a nem előélet nélküli Gerstl úr, és az orosz államadósság lebontásában szerepet vivő Szász András. Nyárig Berki Krisztián volt a cég vezérigazgatója, utódját, Berkes Gábort 45 nap után kirúgták. Júniusban felállt a technikai vezető, az edző, gyakorlatilag kicserélődött az egész adminisztráció, új a csapat is, ami mégsem lehet annyira rossz, hogy egy sima hatost kapjon a liláktól.

– Ebben a helyzetben két dolgot tehetünk – magyarázza a helyzetet Máté. – Az egyik, hogy temetik a csapatot, a másik pedig, hogy nyugalmat teremtenek a csapat háza táján. De mit lát az egyszerű szurkoló? Stadiont ígértek, de nincs, mert a válság ugye. A Ferencváros sorsa a szurkoló szemében két dolgon múlik: legyen új stadion, és az első csapat szerepeljen jól, a többi nem érdekes. A szurkolótábor most az államtól vár segítséget, de csak azt látja, hogy az MLSZ új elnöke, a milliárdos Csányi Sándor és Orbán Viktor miniszterelnök együtt örülnek a Videoton-góloknak.

– A Videotonnal eddig semleges volt a viszonyunk, most ez megfordult. A Sport1-nek adott miniszterelnöki interjú túl sok vizet nem zavart, de azt tudom, hogy a rigmust, amit a Fradi-tábor az egész meccs alatt énekelt, Orbán Viktor nem felejti el nekünk – mondja Máté, utalva arra a nem túl udvarias szövegre, amit a Fradi-drukkerek kemény magja skandált.

Amúgy nem példa nélküli, hogy egy vezető közéleti személyiség felfedi, melyik futballcsapat áll hozzá a legközelebb. Silvio Berlusconi olasz miniszterelnöknek saját csapata is van, az AC Milan. Angliában Erzsébet királynő a közelmúltban árulta fel, hogy ötven éve az Arsenal csapatának drukkol, és kedvence az Ágyúsok katalán középpályása, Fabregas. Harry herceg többször kilátogatott a csapat stadionjába is. A futball területén elért eredményei elismeréseképpen lovaggá ütötték a Manchester United vezetőedzőjét, Sir Alex Fergusont, és senki sem gondolta úgy, hogy ettől csorbulna a demokrácia, vagy hátrányba kerülne a többi csapat.

Bíznak az államban

Egy felmérés szerint az öt évvel ezelőtti adatokhoz képest a labdarúgás az olasz társadalom minden rétegét átjárja, 22 százalékosra nőtt a szenvedélyes drukkerek aránya. A rajongótáborok növekedését a felmérés szerint a növekvő munkanélküliség miatti frusztráció levezetése és a politikában való csalódás motiválja. Érdekes módon a legtöbben a torinói Juventusnak drukkolnak, amelyiket a Fradihoz hasonlóan a másodosztályba száműzték.

Az olasz csapatot egyébként a bundabotrány kényszerítette az alsóbb osztályba. Az AC Milan szurkolóinak közel fele, a Lazio drukkereinek majdnem teljes egésze a jobboldalt támogatja, az AS Roma rajongói többnyire balközép szavazók. A felmérés szerint a másik milánói csapat, az Internazionale szurkolói főként arra az Északi Liga nevű pártra szavaznak, amelyik bevándorlásellenes politikát képvisel, annak ellenére, hogy az Interben csak elvétve találni olasz játékost.

A Fradi szurkolóinak politikai kötődését firtató kérdésre Máté úgy felel, a szurkolók kemény magja egyértelműen radikális, jobbikos.

– A szurkolók közötti arányokra szerintem az jellemző, ami az országos átlag. Az, hogy „a fél ország fradista”, erős túlzás. Az is túlzó, hogy a magyar szurkolók nyolcvan százaléka fradista. Gondoljon bele bárki: itt vagyunk egy kétmilliós nagyvárosban egy tizenháromezres stadionnal, ahol jó, ha tízezren kijönnek szurkolni. Van egy olyan réteg, amelyik eljár meccsekre, meg egy olyan, amelyik a karosszékből nézi tévén és utána megbeszélik az eredményt a haverokkal. Arról van szó, hogy a Fradival a médiában mindent sokkal jobban el lehet adni. Sokan vannak, akiket a Fradi valóban érdekel, de akik tényleg szurkolnak, azok száma rohamosan fogy – véli a fiatalember.

Arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor szerepvállalása, elkötelezettsége más csapatok iránt távol tarthatja-e a Fidesz-érzelmű fradistákat a szavazóurnáktól október harmadikán, így felel:

– A dolgokat szét kell választani. A közvetlen környezetemben úgy vagyunk vele, hogy a szoci hordát el kell tüntetni. Tavasszal már rúgtunk rajtuk egy nagyot, rúgjunk beléjük most is. Ez a vágy sokkal erősebb mindenkiben. Orbán biztos nem lesz közönségkedvenc az Üllői úton, de a Fradi szurkolói bíznak az állami segítségben. Senkit se érdekel, hogy hány utánpótlásbázist építenek, a szurkolónak csak az első csapat teljesítménye számít. Meg kell egy új stadion – ismétli az egyik leghőbb fradista kívánságot.

Azon ellenvetésünkre, hogy a Tottenham, az Arsenal, a West Ham, meg a többi csapat se rohan a londoni önkormányzathoz, vagy az angol államhoz pénzért és támogatásért, megjegyzi:

– A mi szintünket nem lehet összehasonlítani azokéval. A mi szintünk Az elitligák és a magyar bajnokság közti hatalmas szakadék mellett a magyar válogatott és más országok nemzeti csapatai közt is óriási különbség van. A svédek elleni vereséget, majd Moldova kínkeserves, 2-1-es legyőzését követően Huszti Szabolcs mondott le a válogatottságról, sajtóközleményben kifejtve, nem tetszik neki az az irány, amelyik felé a válogatott halad. Huszti szerint nem volna szabad a hazai bajnokságban rendszeresen szerepet kapó játékosokkal felváltani a nagy nemzetközi rutinnal rendelkező olyan „nagy neveket”, mint Vanczák, a Dortmundból idén kiszoruló Hajnal, vagy épp ő maga. Klubcsapatában, a szentpétervári Zenitben is a padot koptató Huszti a holland és a német csapat néhány játékosának példáján keresztül közleményében azt bizonygatta, nem az számít, ki mennyit játszik klubcsapatában, és visszautasította a motiváltság hiányát, amivel a nemzeti válogatott edzője, Egervári Sándor megvádolta.

„Én nem fogok visszatérni az NB I-be, nem igazolok a Videotonba, hogy sztenderd válogatott lehessek. Alig vártam, hogy kikerüljek külföldre, és azt tanácsolom minden magyar focistának: amint lehetősége van, igazoljon ki, mert ég és föld a különbség a hazai és a külföldi labdarúgás között. Azt hiszem, ezt alátámasztja, hogy a Vidit a Maribor simán kiejtette az Európa-liga selejtezőköréből, a Basel pedig könnyedén átgázolt a Debrecenen, hogy csak a jelenlegi állapotokra mutassak rá” – írja Huszti, aki arra már nem tért ki, hogy az őt és emlegetett csapattársait a soraiban tudó Koeman-féle válogatott semmivel sem nyújtott jobb, kiegyensúlyozottabb, eredményesebb játékot, mit az Egervári-alakulat.

A mellőzött középpályást többször kereste edzője, hogy megbeszéljék Huszti mondatait, mindhiába.

– Tízszer nem vette fel a telefont, tizenegyedszerre már nem hívom fel – nyilatkozta Egervári.

Huszti nyilatkozata azt sejteti, hogy létezik a fejekben egy olyan elmélet, miszerint a nemzeti válogatott kerettagjait alapvetően a Videotonból, illetve néhány olyan kivételezett csapatból kell beválogatni, mint a Debrecen, ez pedig egyértelműen kormányzati nyomást jelent, hiszen az Orbán Viktor alapította felcsúti labdarúgó-akadémia szoros kapcsolatokat ápol a székesfehérvári csapattal, a Lokit pedig Kósa Lajos debreceni polgármester támogatja, vagyis néhány csapat számára adott a kormányzati hátszél.

Vajon valóban Debrecen és Felcsút volna a magyar futball fellegvára? „Az európai középmezőny eléréséhez pénz kell. Ez az, ami leginkább hiányzik a magyar futballból. Ha lenne, akkor olyan stadionokat kellene építeni, mint amilyenekben ősszel vendégeskedtünk, olyan edzőcentrumokat működtetni, mint például Liverpoolban, s ha lenne pénz, akkor a leg jobb focisták nem elmenni akarnának, hanem épp ellenkezőleg, igazán jó játékosokat lehetne Magyarországra csábítani. S lehetne bőven sorolni, mi mindenhez kellene még pénz. Ránk is csodálkozik Európa, bármerre játszunk, hogy hozzájuk képest ilyen minimális költségvetésből miként lehet boldogulni” – állítja Szima Gábor, a debreceni klub tulajdonosa. A Debrecen – amelyben az igazgatósági elnök a részvények 72, a város önkormányzata 26 százalékát birtokolja, a maradékon 14 kisebb tulajdonos osztozik – tavaly kétmilliárd forintot meghaladó pénzhez jutott a BL-ben való szereplésnek köszönhetően, és bár nyerni nem tudott, egy ízben három gólt lőtt a Fiorentinának és csak egy góllal kapott ki a Liverpooltól.

A cívisváros büszkeségét az Európa Liga küzdelmeinek idei első csoportkörében 5-0-ra alázta meg az ukrán Metalliszt Harkiv, a bajnokság legutóbbi fordulójában a Siófok gárdájától is négy gólt kapott egy ellenében és a Sampdoria is 1-0-ra verte, igaz, kínkeservesen. A fociban azonban nincs szép vereség, mert csak a győzelmet pontozzák. Mindez világosan mutatja, hogy a magyar csapatoknak teljesen szokatlan az elitligák sorozatterhelése, vagyis az, hogy mind a hazai bajnokságban, mind a nemzetközi kupaporondon helyt kell állni, szerda-szombat ritmusban heti két meccset kell játszani kiegyensúlyozott módon a legmagasabb színvonalon.

Érzelmi otthonok

A szurkolók az eredmények láttán azt hiszik, a nemzetközi kupákban való indulás legfőbb záloga egy-két igazi sztárjátékos, aki a hátán vinné a csapatot. Sztárok leigazolása helyett azonban a jövő a futballakadémia. Ilyet létesít a DVSC is. Az országban egyre több helyen működik olyan utánpótlásképző bázis, ahol a fiatal fiúk egyszerre képezhetik magukat a labdarúgás neves szakembereinek segítségével és járhatnak jó középiskolába.

A miniszterelnök, aki a felcsúti Puskás Akadémia alapítója, saját bevallása szerint elsősorban embereket és jó sportembereket szeretne képeztetni a létesítményben. A labdarúgás ma már sokkal inkább üzlet, mint sport. Ezt a dél-afrikai vébén mindenki láthatta, aki nem vak. Az utánpótlásképzők az egész világon elterjedtek, s egyfajta modern gladiátorképzőknek kell őket tekintenünk, ugyanis a tehetséges gyerekeket egészen kicsi koruktól kell fizikailag, lelkileg és szellemileg felkészíteni arra az extra terhelésre, ami profi szinten vár rájuk. Éppen úgy, mint a teniszben, ahol soha nem lesz élvonalbeli játékos, akit nem valamelyik világhírű istállóban nevelnek fel.

A rendszerben a fiatal sportoló is megtalálja a számítását, hiszen jó körülmények között fejlődhet, nyelvet tanul, nem kell gigantikus pénzt költenie a képzésére, sőt elég hamar pénzt is kereshet, és ha igazán tehetséges, harmincéves korára imádott világsztár és milliárdos lehet.

Debrecen valóban be akar törni a nemzetközi élvonalba. Nem csupán akadémiát indít, de Kósa Lajos polgármester bejelentette, immár kormányhatározat garantálja, hogy tízmilliárdos befektetéssel 2012-re elkészül és legalább 80 százalékos kihasználtsággal működni fog a csapat új stadionja, a Loki „érzelmi otthona” a Nagyerdőn. A hajdúságiak „érzelmi otthona” bizonyára kiveri a biztosítékot a szintén stadionra ácsingózó zöld-fehéreknél, akik, ismerjük el, teljes joggal mondhatják, akkor a kormány nekik is garantáljon egy hasonlót, hiszen a Fradi az Fradi.

Egyelőre azonban inkább az Újpest elleni rangadó utóhatásait kell kiheverniük, amelynek nyomán új nevet kapott a jelek szerint gyógyíthatatlan kisebbrendűségben szenvedő lilák csapatújságja, az eddigi 8-3-ról 6-0-ra változtatva nevét, ami azt bizonyítja, hogy sem a múltjukban, sem nemzetközi pályafutásukban nem találtak olyan sikert, ami értékesebb volna számukra a Fradi feletti győzelemnél. Az említett meccsen egyébként az történt, hogy a bajnoki rangadó első félidejében a játékvezető kiállította Heinzet, a Fradi csatárát. A kiállítás sokkolta a Fradi játékosait, ami – akár igazságos volt, akár nem – amatőr hiba volt. A lilák ezért hamar 2-0-s vezetésre tettek szert.

– Nyilvánvaló, hogy az erőszakosságot, a túlzott vehemenciát a bíró nem tűrheti el. A mérkőzésen az Újpest játékosa, Böőr Zoltán sárga lapot kellett volna hogy kapjon, az FTC csatárát, Heinzet pedig szintén csak sárga lappal kellett volna büntetnie Solymosi játékvezetőnek ahelyett, hogy kiállította volna – nyilatkozta a mérkőzés után Puhl Sándor.

A második játékrészt nem lehetett időben elkezdeni, mivel a Bors napilap invitálására érkező Jimmy Jump nevű katalán bajkeverő berohant a pályára és csak hosszas kergetőzés után tudták kivezetni a biztonságiak. Ha már így alakult, az újpesti ultrák is szerepeltek egy kicsit: füstbombákat dobáltak a pályára, a játékot le kellett állítani. A teljesen hiszterizálódott légkörben a Fradi focistái elveszítették tartásukat, az Újpest focistái pedig vérszemet kaptak. A hetvenedik perc környékén, már 5-0-s vezetésnél a megalázás miatt tomboló Fradi-drukkerek egy része beugrált a játéktérre. Kiszorításukra felsorakoztak a rohamrendőrök, a mérkőzés ismét félbeszakadt.

Bonyolítja a helyzetet, hogy az Újpest 500 jegyet adott a Fradi szurkolói szervezetének, amely a kemény magnak továbbította azokat, így éppen a vendéglátók gondoskodtak arról, hogy a lelátókon elszabaduljon a pokol. Amelyhez az is hozzájárulhatott, hogy a mérkőzés előtt egy húsztagú banda megkéselt egy 17 éves fiút.

Puhl Sándor, a jeles játékvezető különösnek tartja a Fradi és az Újpest szurkolóinak ilyen mérvű szembenállását, figyelemmel arra, hogy a klubok egykori legendái, Nyilasi Tibor és Törőcsik András jó barátok. Ennél tovább ment a bírálatban a meccs visszásságait büntető fegyelmi bizottság, amely megállapította, a stadionba lépéskor csak szúrópróbaszerűen vizsgálták át a drukkereket, a biztonsági emberek nem tudták kiszűrni a füstbombákat és petárdákat. Az újpestiek szerint valótlanság, hogy szándékosan locsolták le és ezzel hergelték a Fradi szurkolóit, mielőtt azok a pályára ugráltak. Szerintük az történt, hogy az FTC drukkerei több helyen felgyújtották az üléseket, ezt oltotta el egy hivatásos tűzoltó.

Abból élnek, akitől félnek

A fegyelmi bizottság szerint megmosolyogtató volt az Újpest azon érvelése is, hogy gyermekes családok választották programjuknak a meccset. Az állítással szemben az ellenőri jelentés harminchat különböző szurkolói rendbontásról számolt be, tizennégy embert állítottak elő, egyet megkéseltek, amivel aligha lehet a kisgyerekes családokat meccsnézésre csábítani. A fegyelmi eljárás végén a lilák és a zöld-fehérek egyaránt egymillió forintos pénzbüntetést kaptak, a szervezési hiányosságok miatt az Újpestet két zárt kapus találkozóval sújtották. A játékvezetőket ellenőrző testület egyik neve elhallgatását kérő tagja azt mondta a Demokratának, Solymosit utóbb megdicsérték amiatt, hogy nem fújta le a meccset, mert abból még nagyobb botrány lett volna. Eléggé meghökkentő érvelés. Ezzel együtt reménykeltő, hogy a nem új keletű szurkolói rendbontások ellen hatékony lépéseket tervez az MLSZ. Samu István, a szövetség biztonsági bizottságának elnöke úgy véli, névre szóló jegyeket kell árusítani a szurkolóknak, a stadionba lépési jogosultságot pedig ellenőrizni kell, kizárva a notórius rendbontókat.

Borbély Zoltán, az MLSZ elnökségi tagja maximum hat hónapig tartó, letöltendő börtönbüntetést is szorgalmaz a futballhuligánok ellen. Pintér Sándor belügyminiszter néhány nappal ezelőtti nyilatkozatában pedig úgy vélte, „az országban jelentősen vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek, egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül nem lesz megoldható. Nyilvánvaló, hogy egyre több lesz a fegyveres rablástól kezdve minden más”, ami akár a szurkolói rendbontásokra is vonatkozhat, ha nem történnek érdemi ellenlépések.

Az mindenesetre bizonyos, hogy erre a túlhevített indulatokkal teli törzsi küzdőtérre, a magyar klubcsapatok világába bemerészkedni nem lehet anélkül, hogy az érintett óhatatlanul ellenségeket ne szerezzen, ha pedig vezető politikus foglal állást valamely csapat mellett, a riválisok őt fogják hibáztatni saját csapatuk állapota miatt.

Orbán Viktor miniszterelnök kormánya mindent igyekszik megtenni a devizahitelesek megmentéséért, a közbiztonság javításáért, munkahelyteremtésért, hogy megőrizhesse azt a választási szövetséget, amely a középosztály és a szegényebb rétegek közti érdekazonosságon alapul, és amely a kétharmados győzelmet eredményezte. Most azonban a szurkoló, amikor csak azt látja, hogy a mindig zöld-fehér sálat viselő Prukner László, a javarészt idegenlégiósokból álló Fradi edzője egy vesztes meccs után két rohamsisakos rendőr – KR1023 és KR1045 – feje felett, a kordonon lógva kényszerül nyugtatni a szurkolókat, aligha fog annak örülni, hogy most már legalább azonosító szám van a rendőrökön. Sokan vannak, akik alig várják, hogy végre az Orbán-kormány rendőrsége verje véresre a randalírozó szurkolókat, mert abban reménykednek, hogy egy ilyen lépéssel jóvátehetetlenül megbomlana a jobboldali szövetség.

A helyzet azonban ennél sokkal egyszerűbb. A modern nagyvárosi létben elidegenedett, gyökerét vesztett alsó népréteg a focicsapatok szurkolói közösségében találta meg azt a törzsi közeget, amelyik neki új és használható identitást adott. Ezt az érzést nem csupán erősíti, de tudatosan fel is korbácsolja a futball-cirkusz, mert ebben a cirkuszban addig van rengeteg pénz, ameddig a szurkolókat fanatizálni lehet.

Orbán Viktor azzal, hogy elárulta, maga is az egyik törzshöz tartozónak tartja magát, taktikai hibát követett el: leereszkedett abba a közegbe, ahol egyetlen törvény van: legyőzni minden ellenfelet bármi áron, következésképpen ahol mindenki, aki nem tartozik a törzshöz, ellenség.

A foci persze szép sport, és ha jól játszik a válogatott, az egész ország boldog. De megtartani, sőt táplálni a szurkolói hordákat, hogy jól meg lehessen élni belőlük, ugyanakkor kordában tartani őket, hogy csak viszonylag kevés vér folyjék a stadionokban és a környező kocsmákban, az Londontól Rómán át Moszkváig legalább olyan megválaszolhatatlannak látszó kérdés, mint az, hogy miért kapott ki már megint a válogatott a Vatikáni Nyugdíjas Teremőrök Tartalékos Válogatottjától, vagy hogy miért bántják a Fradit.

Udvarhelyi István