A Svéd Királyi Tudományos Akadémia Alfred Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletéhez tartva magát, a vagyonának kamataiból évről évre a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom és a béke legjobbjait részesíti az összegből. A XIX. század vége óta az eredeti tőkét többször igazították napjaink gazdaságához, és jövedelmező befektetéssel növelték a törzstőkét. Így érthető, hogy a díjjal járó pénzbeli elismerés is változik. Az idén mintegy egymillió svéd korona jutott egy-egy díjra, ami megfelel 300 millió forintnak. A lista 1968-ban kiegészült a közgazdasági emlékdíjjal, bár sokan nem értik, miért kellett a klasszikus Nobel-díjhoz kapcsolni olyan tudományágat, amelyet eredetileg nem ismert a díj alapítója.

Hasonló módon évente kihirdetik az „alternatív Nobel-díj” győzteseit is. Ezt az eredeti nevén Right Livelihood díjat (Helyes Életmód díj) 1980-ban, egy németsvéd író, egykori európai parlamenti képviselő alapította. Olyan személyek kapják az elismerést, akik a mai világ problémáira alternatív válaszokat adnak és már jelentős, távlati eredményeket értek el; különös tekintettel az emberi jogokra, a mindennapi élet megkönnyítésére és az élet minőségének javítására. Sokan ezt tartják a svéd kémikus alapította Nobel-díj legautentikusabb kiegészítésének. Bár a díjat osztó alapítvány maga sohasem használja az „alternatív Nobel-díj” kifejezést.

Érdekes jóslás kezdődött az utóbbi évek októbereiben. A Thomson Reuters hírügynökség megtippeli a díjazottakat. A cég jóslataiból évente átlag egy bejön; 2009-ben az orvosi élettani díjat találták el. Tippelésük alapja az impakt faktor, vagyis hogy a legnevesebb folyóiratokban kik és hányszor publikálnak és hányszor hivatkoznak rájuk. A legmagasabb impakt faktorral rendelkező folyóiratok közé tartozik a Nature, a Science és a New England Journal of Medicine. Ezek után elképzelhető, hogy milyen tülekedés folyik egy-egy téma közléséért; persze nem árt mellé néhány keresztapa sem.

Az idén összesen 21 személyt neveztek meg várományosnak. (Az irodalmi Nobelre esélyeseket a Reuters cég természetesen nem tippeli meg.) 2010-ben orvosi Nobel-díjra hat esélyest jelöltek, őssejt-témában, anyagcsere-szabályozásban és az úgynevezett dendrikus sejtek felfedezésében. A tippelés nem jött be, mert nagyon is gyakorlati sikerért adták ki az orvosi Nobel-díjat, a „lombikbébi” módszer kidolgozásáért.

Fizikai díjra hét kutatót tartottak esélyesnek, hárman a világegyetem korával, hárman pedig az úgynevezett Ia-típusú szupernóva-robbanásokkal kimutatott univerzum gyorsuló tágulásáért. A hetedik egy norvég kutató lett volna, aki optikai vizsgálatokkal ért el sikert. Mellétaláltak a tippelők, mert a világ legerősebb anyagának előállításáért adtak aranyérmet.

Kémiai Nobel-díjra négy kutatót tartottak esélyesnek: egyet a DNS-chip fejlesztéséért, egyet a platinaalapú rákgyógyszerek tökéletesítéséért, kettőt a fémorganikus vegyületek vizsgálatáért. Itt sem volt találat, bár a téma közelebb járt a sikerhez, mint az előző két esetben.

Lombikbébik

Kevés olyan díjat adtak ki eddig, amelyik ennyire gyakorlati kutatást célzott meg és az eljárás kidolgozójának még az életében beérett. Robert Geoff rey Edwards a mesterséges megtermékenyítés kidolgozásáért kapta az elismerést. A nyolcvanöt éves kutató Manchester városában született és első sikeres „in vitro fertilization” (IVF) után 1978. július 25-én született meg az első bébi, Louise Brown. Edwards munkatársa Patrick C. Steptoe brit sebész volt, ő 1988-ban elhunyt; Nobel-díjat pedig csak élő kutató kaphat.

A terméketlenség a párok tíz százalékát érinti világszerte, így egyre nőtt az igény a módszer iránt. Eleinte heves viták kísérték a „lombikbébi” módszert, de ahogy nőtt az egészséges babák száma, a viták elcsendesedtek. Jelenleg világszerte a babák 1-2 százaléka születik ezzel a módszerrel; Nyugat-Európában a születések 3-4 százaléka ilyen.

Hazánkban évente 1500-2000 baba fogan a szervezeten kívül. Az IVF itthoni elterjesztője Czeizel Endre orvos-genetikus volt. Jelenleg a világon mintegy 4 millió baba született ezzel a módszerrel. Ami vitathatóvá teszi az eljárást, az a megfogant embriók száma.

A biztonság kedvéért kezdetben 3-4, később már csak két embriót (hólyagcsírát) ültetnek be az anyaméhbe. Közülük többes vagy kettes ikerterhesség alakulhat ki, ami eleve veszélyeztetett terhességnek számít. A megmaradt és be nem ültetett kis életeket legtöbb esetben elpusztítják. Ez megoldandó etikai kérdés: úgy kell fejleszteni a módszert, hogy csak annyi embriót ültessenek be, ahány megfogant.

A Nobel-díjat a Vatikán bírálta a módszer összetettsége okán. Matthias Beck bécsi orvosprofesszor és erkölcsteológus szerint a kérdés összetett. Egyrészt kétségtelenül segítenek a gyermekre vágyó szülőkön, ám ehhez számos „halálra ítélt” embrió szükséges. A módszer fejlesztésével ez a tökéletlenség kiküszöbölhető lesz.

A legerősebb anyag

Igazi alaptudományi kutatásért kapott díjat Andrej Geim és Konsztantyin Novo szelov orosz származású fizikus. Egy teljesen új anyagot állítottak elő, a grafént. Ennél vékonyabbat és erősebbet eddig még nem állítottak elő.

Geim holland állampolgár, 1958-ban született Oroszországban, Novoszelov brit-orosz állampolgár, 1974-ben született. Közönséges grafitból (szén) állították elő ezt az elektronikát is forradalmasító anyagot, méghozzá egyetlen atom vastagságú rétegben.

Az előzményekhez tartozik, hogy 1985-ben felfedezték a fullerént, amely 60 szénatomból álló, egy nanométer átmérőjű „focilabda”. 1996-ban már ezért is Nobel-díjat adtak. Majd egy japán kutató felfedezte a szén-nanocsöveket és ezután került képbe a grafén: a csodaanyag nem más, mint egy kitekert szén-nanocső.

A grafén legígéretesebb felhasználási területe a nanoelektronika. Optimista felmérések szerint a szilíciumalapú elektronika még maximum tíz évig képes fejlődni, mivel a tranzisztorok addigra olyan kicsinyek lesznek, hogy káros mellékjelenségek lépnek föl, ha szilíciumra építenek. A félvezetőipar régóta keres valami kiutat ebből a zsákutcából. A grafén új reményt adott; ha megfelel az elvárásoknak, akkor új típusú tranzisztorként is működhet majd. A hardvert át kell majd alakítani, de ugyanazok a szoftverek futnának rajta, mint amit a szilíciumalapú elektronikára már kidolgoztak.

Molekulagyártók

A szerves kémia a „teremtés művészetévé” vált a három díjazott kutató munkásságának köszönhetően. Kutatásaiknak az egész emberiség haszonélvezője, mivel az eljárással új gyógyszerek, sokkal fejlettebb elektronikai eszközök és technológiai anyagok jelentek meg. Hárman megosztva kapták a díjat. Richard F. Heck amerikai, 1931-ben született, Negisi Ei-icsi japán kutató, 1935-ben született és Szuzuki Akira ugyancsak japán, 1930-ban látta meg a napvilágot; a Hokkaido Egyetem professzora.

A szerves vagy szénvegyületek előállításának alapvető problémája, hogy a stabil szénatomok hajlandóak legyenek összekapcsolódni. Ezen segítenek a katalizátorok, például a palládium (fém) alkalmazása. Az úgynevezett palládium-katalizált keresztkapcsolásokat világszerte használják új molekulák előállításához. Ezt a módszert nevezik Szuzuki-Miyaura reakciónak, ami alkalmazásának gyakoriságával és változatosságával emelkedik ki. Se szeri, se száma azoknak a vegyületeknek, amelyeket ezzel a módszerrel állítottak elő. A díj kicsit későn, de nem megkésve érkezett.

Élhető életet

Az egyik alternatív Nobel-díjat Nnimmo Bassey nigériai környezetvédő kapta, amiért feltárta az olajkitermelés társadalmi költségeit. A Brazíliában élő Erwin Krautler püspök az indián őslakosok védelmében folytatott tevékenységéért részesült kitüntetésben. A nepáli Sappros szervezet és alapítója, Srikrisna Upadhjaj azzal mutatott példát, hogy faluközösségeket mozgósított saját szegénységük elleni harcra, méghozzá sikerrel. Negyedikként az izraeli Orvosok az Emberi Jogokért szervezetet tüntette ki a svéd alapítvány. A díjazottak összesen 200 ezer euró támogatásban részesültek.

Összegezve: az idei Nobel-díjasok között sok az alkalmazott kutatásban tevékenykedő tudós. Érdekes az életkorok megoszlása: a két orosz fizikus meglehetősen fiatal, ugyanakkor a többiek jócskán elrúgták már a hetvenet, inkább nyolcvan körül vannak.

Az idősebb generáció által létrehozott tudományos értékek mára hozták meg azt a sikert, amit reméltek az eredményektől. A tudományos kutatás hosszú távú befektetés, ami a magas nívójú oktatással kezdődik, már kisiskolás kortól.

Évente kérdezik a tudomány iránt érdeklődők, hogy mikor lesz újabb magyar Nobel-díjas? Az alapozás most folyik az iskolarendszer megújításával. A „gyümölcsöt” ennek eredményessége után szakíthatja le a magyarság, úgy, mint korábban Nobel-díjasaink kiváló iskolái és tanárai munkája nyomán.

Hankó Ildikó