Isten vértanúja
Ezer évvel ezelőtt Szent László király választotta önálló püspökségnek Nagyváradot és térségét, s ő volt az, aki az első nagy feladatot jelentette az ifjú egyházmegye számára, hiszen őt magát is itt emelték a szentek sorába. A város és az egyházmegye történetében eleddig két alkalommal leplezhettek le a szenteknek kijáró tisztelettel egy-egy elődünket, egy királyt és egy püspököt, de a térség nem csak őket adta az anyaszentegyháznak.
Vértanúi sorába tartozik boldog Apor Vilmos, aki saját testével védelmezte az oltalmat kereső asszonyokat a szovjet katonák elől, valamint Márton Áron is, aki Szilárd püspökhöz hasonló körülmények között igyekezett a kommunista Romániával szemben megóvni híveit.
Szent László királyunk, a katonák és harcosok mindenkori védőszentje szelleme ezer év múltán is a város és szülöttei felett lebeg, hiszen ritka az, amikor egy térségből ily sokan választanak hasonló, Istenhez vezető utat.
Nagy volt a készülődés a Nagyváradi Katolikus Egyházmegyében, mióta XVI. Benedek pápa március 27-én engedélyezte az egykori nagyváradi püspök boldoggá avatási eljárásának megindítását.
– Megrendítő, nagy ünnepre gyűltünk ma egybe! Ötvenhét éve vártuk ezt a napot. Várta az itteni egész katolikus közösség, várta a magyarság, várták mindazok, akik tudták vagy sejtették, hogy milyen szörnyű megpróbáltatás nehezedett az Egyházra és a hívő emberekre a háború, majd a fanatikus kommunizmus nehéz és sötét évei alatt. Bogdánff y Szilárd vértanú püspök boldoggá avatása megtöri az évtizedek hallgatásának csendjét, a liturgia fenségével és titokzatos erejével indítja el azok hosszú sorának nyilvános tiszteletét, akik vértanúként vagy hitvallóként, szenvedés árán is helytálltak Krisztus és az Egyház igazságáért – mondta szentbeszédében Erdő Péter, a római egyház bíborosa.
Való igaz, hazánkban boldog Szilárd nyitja a sort a kommunizmus egyházi áldozataként. Már fiatal korában tudta, pap lesz. Az első román uralom idején végezte el tanulmányait, s szentelték pappá. 1939-ben a román hatóságok a Rongyos Gárda szervezésében való részvétel vádjával letartóztatták, megkínozták, majd kitiltották Romániából. Ezt követően Magyarországon tanult és doktorált. 1948 júliusában a kommunista veszélyt felismerő XII. Piusz pápa kiadta a Nominatio substitutorum, azaz az Utódok kinevezése kezdetű dekrétumát, melyben előírta a még aktív püspököknek az utódok életükben való kinevezését.
A szentatya félt, hogy vezető nélkül maradhatnak az egyházmegyék a keleti blokkban. Igaza volt. Isten szolgája, a szintén a boldoggá avatásra váró Scheffler János váradi püspök az egyházmegye titkos kormányzójáva nevezte Bogdánffy Szilárdot, aki eme tisztség mellett vállalta a bukaresti apostoli nunciatúra összekötői tisztséget is. A román kormány hamarosan megfosztotta jogállásától és száműzte elődjét.
Boldog Szilárdot 1949. február 14-én nevezte ki Gerald Patrick O’Hara nunciatúrai régens Nagyvárad titkos püspökévé a következő szavakkal: „Szilárd testvérem, téged a vértanúságra szentellek püspökké.”
A román állambiztonsági szervek alig két hónappal később, április 5-én letartóztatták, kényszermunkára hurcolták. Négy éven át tartották fogva minden jogalap nélkül a korszak rettegett munkatáboraiban, Zsilavában, a fekete-tengeri Capul Midiában és Máramarosszigeten.
Koncepciós perére csak 1953 áprilisában került sor, amikor 12 év kényszermunkára ítélték árulásban való bűnrészesség vádjával. Bár családjának és ügyvédjének sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, még perének újratárgyalása előtt, 1953. október 2-án belehalt a nagyenyedi börtönben az elszenvedett kínzásokba. Életét megmenthették volna, ám a visszaemlékezések szerint a börtönorvos nem volt hajlandó segíteni rajta katolikus hite miatt.
1992 márciusában Tempfli József akkori nagyváradi megyéspüspök indította el boldoggá avatási ügyét, mellyel már II. János Pál is foglalkozott. Az előző pápát halála akadályozta meg az eljárás lefolytatásában, utóda azonban a nem formális vértanúság ellenére mindvégig támogatta boldog Szilárd életszentségének elismerését. Hivatalosan ugyanis azt az embert nevezzük vértanúnak, mártírnak, aki az egyházért vagy Krisztusért elviselt embertelen szenvedések okán veszti vérét.
Boldog Szilárd formálisan ugyan nem ontotta vérét az Emberfiáért, ám sorozatos megkínzatása és hitvallása vezetett halálához, az egyházfő és a vatikáni teológiai bizottság ennek ellenére egyhangúlag elismerte életszentségét.
A szertartásra kivételes módon nem a Vatikánban, hanem működési helyén, a nagyváradi székesegyházban került sor, hatalmas érdeklődés mellett. A több ezer ember befogadására képes dómban egy tűt sem lehetett volna leejteni, a szomszédos püspöki palota kertjében, a kivetítők előtt is nagy volt a tömeg, határokon innen és túlról több ezer zarándok érkezett, hogy lerója kegyeletét a kommunista államhatalom elsőként elismert vértanúja előtt.
A magyar és a román püspöki konferenciákon kívül ortodox és görög rítusú egyházatyák is részt vettek Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási szertartásán. A pápát Angelo Amato bíboros, címzetes silensisi érsek, a szentté avatási ügyek kongregációjának prefektusa helyettesítette, a szentmise főcelebránsa pedig Erdő Péter, Magyarország prímása, a püspöki konferencia elnöke volt.
– Milyen lélekkel viselte Szilárd püspök a szenvedést? Egyáltalán: miért kellett szenvednie? – tette fel a kérdést a szertartást vezető esztergom–budapesti érsek. – Ahogy egyik kínzója gúnyolódva kérdezte: „még most is kitartasz a pápa melletti hűségben?” Ez volt hát az ok, a Krisztushoz, az egyházhoz, a pápához való hűséges ragaszkodás, amiért nagylelkű szeretettel vállalta a halált is.
A szovjet megszállás idején a Kárpát-medence keresztény lakossága, főként az egyház elöljárói, szerzetesei, papjai az ősközösségekhez hasonló mértékű üldöztetésben részesültek. Azon megszállt országrészeken, ahol keleti rítusok uralkodtak, nemcsak a rendszerrel, de az erőszakosan terjeszkedő ortodoxiával is meg kellett küzdeniük. Templomaikat elfoglalták, ingatlanjaiktól megfosztották őket. Kivétel nélkül minden utódországban elszámolták a szerzetesrendeket, tönkretéve ezzel az addig világhírű oktatási és gyógyítási rendszereket.
1948. után szabad volt a vásár, az egyház képviselőit legtöbbször még a minimálisan szükséges látszólagos indokok nélkül távolították el híveiktől, s igyekeztek megtörni Istenbe vetett hitüket. Hogy hányan is váltak hitük mártírjaivá, nem ismert, az azonban bizonyos, a Kárpátok minden szegletében találunk példát a boldog Bogdánffy Szilárdéhoz hasonló helytállásra.
Az elismertség soká váratott magára, s számtalan nevet ismerünk, vértanúkat és hitvallókat, akik még nem részesülhettek a nekik kijáró tiszteletben. Prohászka Ottokár, Mindszenty József bíboros-hercegprímás, a Kazahsztánba száműzött atya, Chira Sándor, a kötél általi halálra ítélt hitvalló, Sándor István szalézi kistestvér nem egyedüliek, csak a legismertebbek a sorban. A Vatikán azonban boldog Bogdánffy Szilárd életszentségének elismerésén keresztül ismét nyilvánvalóvá tette, nem feledhetők a kommunizmus bűnei, nekünk, túlélőknek emlékeznünk kell azokra, hogy méltóképpen tisztelhessük áldozatait.
Gerhát Petra
A vértanú püspök közbenjáró imája:
Irgalmas Istenünk,
te Boldog Szilárd vértanú
püspöknek erőt adtál,
hogy bátor lélekkel kitartson
a szenvedés gyötrelmei között
és élete feláldozásával tegyen tanúságot
Egyházadhoz való hűségéről.
Alázatosan kérünk,
közbenjárására adj erőt nekünk is,
hogy földi életünk gyötrelmei után
választottaid seregében örökké
örvendezhessünk.
A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik
a Szentlélekkel egységben
Isten mindörökkön örökké. Ámen.
