Szörnyű volt látni a sok romba dőlt házat Felsőzsolcán, tördelte a kezét az egyik biztosítótársaság kárbiztosa, akit egy budapesti lakás beázása miatt hívtak ki a nyári özönvízszerű esőzések során.

– Azt sem tudtam, hol áll a fejem. Ez a kis beázás nekem már nem probléma. Szimpla kis ügy. Felsőzsolca, az kemény. Ahogy ült a nénike a sámlin az összedőlt háza előtt. Totálkár. Még szerencse, hogy autóval hoztak-vittek, mert oda sem találtam volna a címekre. Négycsillagos szállodában laktunk, teljes ellátással, de azt sem tudom, merre volt a wellnessrészleg, két hét alatt egyszer sem volt időm bemenni a szaunába – sopánkodott a kárbiztos, majd megigazította nyakkendőjét, összecsukta laptopját és beszállt elegáns autójába.

De hát nem dolgozni ment oda? Még hogy wellness, még hogy szauna, háborog magában a károsult, de hangosan szólni már nem mer, nehogy magára haragítsa ezt a jóembert, mert ezen múlhat a megítélt kártérítés mértéke…

Valahogy így lehetnek ezzel azok az autósok is, akik most a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kampány hajrájában biztosítót váltottak: nem meggyőződésből, hanem mert az a pár ezer forint számít.

Köbcentikről és kilowattokról folyt a vita, ahogy az már lenni szokott, a lényegről kevesebb szó esett. Igazságos kötelező biztosítás nincs, állítják a biztosítótársaságok képviselői, de arról már hallgatnak, hogy működési költségeik az égbe szöknek. Ez így van mindenütt a világon.

Az Allianz németországi üzletkötői Mallorcán vagy Toscanában nyaralnak, ha tudják teljesíteni az előírt kötésszámot. De nemcsak ezek a prémiumutak növelik a működési költségeket. A biztosítótársaságok milliárdokat költenek reklámra, az átlagosnál jóval magasabb bérekre, egyéb juttatásokra, ha pedig csillogó-villogó, ötcsillagos szállodánál is elegánsabb palotába botlunk bárhol a világban, biztosak lehetünk abban, hogy a pompás irodaház egy bank vagy egy biztosító székház. Az ügyfél pedig fizet, kiváltképp, ha a fizetés kötelező.

Október végén két országos napilapban összesen 68 oldalon tették közzé a 2011-es évre érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjait a biztosítótársaságok. Az egy hónapig tartó biztosítóváltási szezonban összesen 14 biztosítótársaság versengett az ügyfelekért. Végül három biztosító vitte el a váltani szándékozók több mint felét: a K&H Biztosító, az Allianz és az Astra. Ők lettek az idei kampány nyertesei.

A netrisk.hu online ügynökség számítása szerint eddig 1,2 millió autós váltott biztosítót, az átlagdíj negyven százalékot zuhant az idei kampányban. Ennél valamivel kisebb, 32 százalékos áreséssel számolt a biztosítás.hu, amely szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás átlagdíja az idei 25 ezer forintról 17 ezer forintra esik vissza jövőre, aminek következtében a biztosítók 129 milliárd forintos díjbevétele valamivel a 100 milliárd alá kerül. Több biztosító ma már veszteséget vizionál a kialakult árverseny miatt és az alkuszok biztosra veszik, hogy jövőre a díjak újra emelkedésnek indulnak…

Jákfalvi Zoltán, a Generali Biztosító gépjármű-üzletági igazgatója szerint a biztosítótársaságok tulajdonosai nem fogadják majd el a kötelező üzletág veszteségessé válását, ami a díjak jövő évi emelkedését vetíti előre.

Örüljünk a pillanatnyi áresésnek, de jó, ha tudjuk, ez csak a nagyok expanzív törekvéseit szolgálja. Közben a hazai gépjármű-tulajdonos olykor már úgy érzi, hogy elvész a számok rengetegében.

A biztosítóváltási kampány során több tucat cikk jelent meg a nyomtatott sajtóban és százszámra láttak napvilágot az internetes tarifaelemzések, illetve a biztosítók saját reklámanyagai, de arról már kevesebben írtak, hogy hárommilliárd forintot költöttek el a biztosítók és az alkuszok csak magára a kampányra…

– Ne dőljünk be a biztosítók trükkjének! – figyelmeztet a kotelezo.hu portál, utalva arra, hogy az ügyfelek átlagosan tíz-tizenöt százalékos díjcsökkentésről értesülnek, aminek megörülnek, és nem néznek utána, hogy akár 20-30 százalékos megtakarítást is elérhettek volna. Ilyen nagy kedvezményeket viszont csak a legnagyobbak kínálnak…

Extraprofit, magas üzemeltetési költségek. Milliárdok reklámra. Hol van már az a bátor hajóskapitány, aki azért, hogy a viharban a rakomány java részét és a legénységet megmentse, a süllyedő hajóból a kereskedők portékáinak egy részét a tengerbe dobta, majd a keletkezett kárt a többiektől az áruérték arányában beszedte, hogy abból kártalanítsa a pórul járt kereskedőket? Ő maga nem is sejthette, hogy akaratlanul létrehozta a világ első nonprofit kockázatközösségét. Kevesen tudják, hogy a Lloyds, amely utóbb az egyik legnagyobb biztosítótársasággá nőtte ki magát, a kockázatközösségen alapuló biztosítás ötletét a saját hajósától vette. Lassan azonban a nonprofit helyébe az extraprofit lépett, a kockázatközösségeket pedig szétaprózta az egyre erősödő verseny. Ami azért nagy baj, mert minél nagyobb egy kockázatközösség, annál biztosabb lábakon áll. Ennek az ellenkezője is igaz: minél kisebb, annál labilisabb. Annál nehezebben tud fizetni, ha bekövetkezik a káresemény.

Az erősödő árversenyben szétaprózódik a káralap is, így a károk rendezése jóval megterhelőbb: a biztosító jellemzően valamilyen indokkal kibújik a kárrendezés kötelezettsége alól. A kisebb társaságok nem bírják az egyre növekvő árversenyt és előbb-utóbb tönkremennek, a nagy multik viszont degeszre keresik magukat. Ez a folyamat addig tart, míg végül ketten-hárman maradnak életben. Ők nem versenyeznek többé egymással, még akkor sem, ha kifelé úgy tűnik. A két-három piaci szereplőből álló oligopólium kartellszerűen működik, az áraikat fej-fej mellett jegyzik. Ezt láthattuk idén novemberben, amikor egymást érték a különböző ajánlatok, és 14 biztosítótársaság bombázta a 2,8 millió magyar autóst. Végül hárman szerezték meg az új kötések több mint felét, oly módon, hogy negyven százalékokat engedtek a díjaikból! Volt miből. Van bőven tartalék.

De vajon érdemes egy olyan területen versenyeztetni egymással a piac szereplőit, ahol a kötelező bevételeket a törvény garantálja? Bogár László közgazdász szerint nem.

– Itt lenne az ideje annak, hogy létrehozzuk azt a kizárólagos joggal rendelkező nonprofit kockázatközösséget, aminek a tagja lenne valamennyi magyar autós. A gépkocsi-tulajdonosok a kötelező biztosításukat ebbe a közös alapba fizetnék. Ezt a kockázatközösséget az állam felügyelné, így ha keletkezne profit, azt nem vinnék ki az országból a multik, hanem bekerülne a pénz az útalapba, vagy más hasznos célokra lehetne fordítani – vetette föl a neves közgazdász, aki szerint éves szinten ez körülbelül ötvenmilliárd forintnyi megtakarítást jelentene.

Bogár László több év tendenciája alapján arra a következtetésre jutott, hogy a néhány millió magyar autós évek óta több mint százmilliárd forintot fizet be a kötelező felelősségbiztosítás rendszerébe, miközben a megtérítendő kár általában nem haladja meg az ötvenmilliárd forintot.

– Bár a biztosítók kárráfordítás címén ennél magasabb összeget tüntetnek fel, de ebben már benne van a magas működési költségek egy része is – mutat rá a közgazdász. – A maradék 45-50 milliárd java részét azután az adók befizetése után kiviszik az országból.

Bogár László állítását a számok is alátámasztják. A Magyar Biztosítók Évkönyvében közzétett adatok szerint 2008-ban a piacvezető Allianz valamivel több mint 47 milliárd forint díjbevételre tett szert a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításból, miközben a kárráfordításra 39 milliárdot költött. Ha a kárráfordításban már a működési költségek is szerepelnek, nem nehéz kiszámolni, hogy egy év alatt nyolcmilliárd forint körüli eredményt könyvelhet el egyetlen biztosítótársaság csak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás terén.

Az összesített adatok még megdöbbentőbb képet mutatnak: 2008-ban az összes magyarországi biztosítótársaság kötelező gépjármű-felelősségbiztosításból származó díjbevétele összesen 134 milliárd 482 millió forint volt, miközben kárráfordításra csak 89 milliárd 246 millió forintot költöttek. Vagyis egyetlen év alatt 45 milliárd 236 millió forint nyereségre tettek szert a biztosítótársaságok a kötelező gépjármű-biztosításból.

Ebben az évben csúcsot döntöttek, 2009-ben és 2010-ben már mérsékelték az áraikat, 2011-ben pedig jelentős díjcsökkentést hajtanak végre. Ám ennek célja egyértelmű: nagyobb piaci részesedésre szert tenni, megszerezni az ügyfelek mind nagyobb részét, kiszorítani azokat, akik az árversenyt már nem bírják finanszírozni.

Eközben a nonprofit alapon működő kockázatközösségek iránti igény újra és újra megjelenik. 1996-ban alapították a Közlekedési Biztosító Egyesületet (KÖBE), az alapítók között a Fuvosz és tagvállalatai mellett magánszemélyek és egyéb szervezetek egyaránt szerepelnek.

Az egyesület az alapító iratok szerint nyereségmentesen, nonprofit módon végzi a munkáját. Ugyanakkor a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás terén a KÖBE a piacvezető Allianz részesedésének csak alig több mint tíz százalékát éri el, az idei nyertesek közül is kiszorult. Az ok a szétaprózódás, amelyben a piac vezető szereplői saját maguknak szeretnék megszerezni az ügyfelek mind nagyobb hányadát.

Kötelező biztosításra természetesen szükség van. Célja, hogy a gépjárművel okozott károk a károkozó fizetőképességétől függetlenül megtérüljenek. Minden magyarországi telephelyű gépjármű üzembentartója köteles a gépjármű üzemeltetése során okozott károk fedezetére felelősségbiztosítási szerződést kötni, és a szerződést folyamatos díjfizetéssel fenntartani.

De van-e annál biztosabb üzlet, mint az olyan fizetési kötelezettség, amit a törvény garantál? Aligha létezik ilyen. Képzeljük el, ha a kötelezően fizetendő adóforintjaink felett egy tucat magáncég őrködne. Ha piaci alapon versenyeznének értünk a nagy külföldi tulajdonnal rendelkező társaságok, és évente egyszer váltani lehetne őket! Képtelenség? Pedig a kötelező biztosítási formák mindegyikével épp ez a helyzet. Nem ez történt vajon a magánnyugdíjpénztárak létrehozásával, amikor egy tollvonással kihúzták a mai nyugdíjasok alól a nyugdíjuk fedezetét azért, hogy magánpénztáraknak játsszák át a munkabérből kötelezően levont járulékok összegét?

A gépjármű-felelősségbiztosításon is a piac szereplői osztoznak: a biztosítótársaságok csak egymás közt versenyeznek az ügyfelekért, ráadásul úgy tesznek szert profi tra, hogy az eladott termékük megvásárlása kötelező. Ez a rendszer is felemás lábakon áll, akárcsak a magánnyugdíjpénztár igazságtalan és gazdaságtalan rendszere.

A megoldás egy – és csak egy – olyan állami kontroll alatt működő kockázatközösség, amelynek kizárólagos joga a kötelező felelősségbiztosítások beszedése, kezelése és amelynek kötelezően tagja minden magyar gépkocsi-tulajdonos. Egy ekkora közösség már elég nagy ahhoz, hogy gazdaságosan tudjon működni, ráadásul a működési költségekből sokat lefaraghat az állam. A profitot pedig ahelyett hogy kivinnék az országból, közcélra lehetne fordítani.

A biztosítók sem maradnának ki a gépjármű-biztosítási üzletből, hisz számukra ott a Casco. Ami nem kötelező, így ez egy olyan szolgáltatás, ahol a szolgáltatók között valódi verseny alakulhat ki. A Casco is óriási üzlet: közel akkora bevételhez juttatja a biztosítótársaságokat, mint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás.

2008-ban a Casco-üzletágban a magyarországi biztosítók összesen 98 milliárd 705 millió forint bevételt könyvelhettek el, miközben a kárráfordítás nem érte el az 56 milliárd forintot…

Még mielőtt a nagytőke magyar hangja, a liberális-gyurcsányista politika valamennyi élharcosa az utcára vonul, és államosításról meg lopásról kezd szónokolni, jó, ha felidézzük, hogy a pénzpiaci válságot épp a pénzcsinálók, a liberális gazdaságpolitika felkent papjai idézték elő.

Kilábalni belőle csak úgy lehet, ha változtatunk: növeljük az állam szerepét, és ahol nem indokolt, nem tartjuk fenn tovább a piac mindenhatóságát. Ideje számba venni az összes ilyen területet.

Hernádi Zsuzsa