– Európa minden történelmi múlttal rendelkező országa, államformától függetlenül, fenntart egy történelmi egyenruhát viselő díszcsapatot. Vajon miért?

– Mert ezek a díszkatonák az illető ország történelmének dicső korszakát idéző egyenruhát viselnek és az ország jelképének számítanak. Fontos szerepük van a büszkeség és önazonosság fenntartásában, a nemzetközi protokollban, emellett felbecsülhetetlen értékű az országképformáló és idegenforgalmi hatásuk. Csekély létszámuk mellett fenntartási költségük sokszorosan megtérül. Tudják ezt a történelmi múlttal nem rendelkező államok is, így például Szlovákia is felállított egy fantáziaviseletbe bújtatott gárdát.

– Nálunk viszont a díszszázad surranós, barnakabátos Kádár-bakákból áll. Ön kiket javasol díszkatonáknak?

– Akik mindig is azok voltak. Magyarország, nem mellékesen Európa legrégibb történelmi folytonosságú állama, hosszú időn át rendelkezett hagyományos állami díszegységgel. Ez a Mária Terézia által 1760-ban alapított Nemesi Testőrség, amely Magyar Királyi Lovastestőrség néven egészen 1945-ig működött. A csapat minden idők legszebb huszáregyenruhájában pompázott. Párducbőr kacagány, piros dolmány és nadrág, kócsagforgós, zöld leffentyűs kalpag, zöld tarsoly és lótakaró, mely az ezüst paszománydíszekkel, zsinórokkal és a szürke (hófehér) bábolnai arab lovakkal a nemzeti színeket mutatta. Mint az uralkodó személye körül szolgáló testőrcsapat, válogatott legénységből állt, melybe bekerülni dicsőség és biztos életpálya volt. A legénység tiszti, a kapitány tábornoki rangot viselt. A testőrök nemcsak képzett katonák és kitűnő lovasok voltak, de magas műveltségű, udvarképes emberek, akik diplomáciai feladatokat is el tudtak látni. A tizennyolcadik-tizenkilencedik század írói, tábornokai, miniszterei közül sokan kezdték testőrként a pályafutásukat. A huszadik században a testőrök működtették a Budai Spanyol Lovasiskolát és kitűnő sporteredményeket értek el.

– Kétezerben, az első Orbán-kormány idején állt elő először ezzel a javaslattal. Hogyan fogadták?

– Nem túl jól. A javaslat a kisgazda vezetésű minisztérium elzárkózása miatt a Miniszterelnöki Hivatal nyomására került csak fel a Belügyminisztériumhoz. Takarékossági megfontolásból azonban lovas rendőröket öltöztettek be.

– De nem testőrnek, mivel 1848-as huszárruhát kaptak.

– Ezt az akkori szervezőbizottság is csak ideiglenes megoldásnak tekintette. Rögzítettük az alapító iratban, hogy később a testőregyenruhára és a szürke arab lovakra kell áttérni.

– Hogyan indult a munka?

– A gondolat és a szervezés a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetségből indult ki. Magas rangú rendőrtisztek mellett a szövetség három vezetője kapott helyet a szemlebizottságban. Alakuláskor a díszegység felerészt lovas rendőrökből, felerészt hagyományőrző huszárokból állt, akik a lovas rendőröktől kaptak kiképzést. Az ő feladatuk pedig az volt, hogy nemzeti és történelmi szellemet vigyenek a csapatba.

– Sikerült?

– Nem. A lovas rendőrök nem titkolt ellenszenvvel teljesítették ezt a feladatot, és ez a hozzáállás az eltelt tíz évben csak fokozódott. A hagyományőrzőket fokozatosan kiszorították, alkalmilag berendelt rendőröket és rendőrnőket öltöztettek be, akik ezért a szolgálatért érdemi juttatást nem kaptak. Történelmi és nemzeti oktatásban sem részesültek, ezért a huszárruhát nemszeretem jelmeznek tekintették.

– Ami fájdalmasan ütött vissza 2006. október 23-án, amikor ugyanazok a lovas rendőrök, akik délelőtt huszárruhában parádéztak, délután részt vettek a civil lakosság elleni erőszakos cselekményekben. Önök erre hogyan reagáltak?

– A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség megszakította a kapcsolatot a díszegységgel, és a történelmi egyenruha viselésére méltatlannak nyilvánította azokat, akik ártatlan járókelőket bántalmaztak, és akik a tetteseket azóta is fedezik.

– A rendőr kevesebb, mint testőr…

– A 2006-os események csak megerősítik, hogy hibás döntés volt a díszegységet rendőrökre alapozni. Ez egész Európában példátlan. A rendőrség és a díszelgő testőrség két nagyon eltérő, összeegyeztethetetlen hivatás. A nemzeti elkötelezettség, hazaszeretet, történelemtudás sajnos ma még nem része a rendőrszakmának. A rendőr, akit munkája során civil polgárok ellen küldenek, aki a polgárban lehetséges szabálysértőt kell lásson, érzelmileg szemben áll saját országa lakosságával. Ha két bevetés között pár órára huszárviseletbe öltöztetik, ismeretei és érzelmei nem változnak át. A testőr ezzel szemben katona. Honvéd, akit a civilek elleni erőszakra nem lehet mozgósítani, hanem éppen ellenkezőleg, olyan, akit országa lakosságához, a hazához védelmező és szerető elkötelezettség fűz, vagy is ennek megfelelő érzelmek alakulnak ki benne. Ellenségképét nem civil honfitársai, hanem az egyenruhás idegenek testesítik meg.

– Vagyis a lovas testőrség a honvédségen belül kell működjön?

– Természetesen. A magyar nemzetet jelképező lovas díszalakulat helye a Honvédelmi Minisztérium keretei között van.

– És mi legyen a rendőr-huszárokkal?

– Mivel az emberek és a lovak kiképzése éveket igényel, addig a lovas rendőrség az elkerülhetetlen személyi és eszmei változásokat követően az 1848-as egyenruhában is betöltheti ezt a szerepet. Akár hosszú távon is fennmaradhat mint a Belügyminisztérium lovas díszegysége. Más, hozzánk hasonlóan nagy múltú országokban is találunk többféle díszelgő alakulatot, például az olaszoknál és a franciáknál is.

– Kikből válhatna testőr?

– Az újjászülető Magyar Lovas test őrségnek nyelveket beszélő, nemzetvédelmi egyetemet és történelem szakot végzett fiatal tisztekből kell állnia, akiknek a testőrség teljes foglalkozást és életpályát jelent.

– Az új kormány erőfeszítéseinek túlnyomó része arra irányul, hogy az ország működőképességét az elképesztő károk, hiányok és adósságok ellenére fenntartsa. Ilyen helyzetben mit válaszolna arra a megjegyzésre, hogy a lovas testőrség ma még túl költséges luxus?

– Azt, hogy ez nem igaz. A testőrség fenntartása a kis létszám miatt viszonylag olcsó, ami busásan megtérül az országkép alakításában és az idegenforgalomra gyakorolt hatásban. S mivel a testőrségnek folyamatosan legalább ötven kiképzett szürke arab herélt lóra van szüksége, feladatot, nemes célt és hatalmas lendületet adna az állami tulajdonú és remélhetően ott is maradó bábolnai ménesbirtoknak is.

Bencsik András