Tisztul az egészségügy

– Az utóbbi másfél évben majdnem minden hónapra jutott valamilyen meglepetés, ami erősen borzolta az ellenzék és a piaci szereplők kedélyét. Küszöbön áll a tavaly év végén nyugdíjazott vagy leváltott kórházigazgatók helyére pályázók kinevezése. Nem tart újabb támadásoktól?

– Tavaly év végén valóban az a döntés született, hogy felmentjük azokat a kórházigazgatókat, akik betöltötték a 65. évüket, vagy a teljesítményük nem felelt meg az általunk elvárt szintnek. A 65. életévüket betöltött kollégák továbbra is végezhetnek orvosszakmai munkát, de az intézmény irányítását át kell adniuk azoknak, akik pályázati úton elnyerik a pozíciók betöltésének jogát. Meggyőződésem, hogy nem szerencsés, ha valaki ugyanazon a helyen évtizedeken át, akár élete végéig kórházigazgatóként dolgozik, mert ez megakadályozza, hogy kitermelődjék egy ambiciózus, tehetséges, menedzserszemléletű középvezetői gárda. Tizenhét kolléga nyugdíjba vonult, hét kórházigazgatót pedig teljesítményproblémák miatt mentettünk fel. A pozíciók betöltésére pályázatokat írtunk ki.

– A kórházak még ma is küzdenek az eladósodással. Akadt elegendő jelentkező, akik vállalják az intézmények konszolidációját?

– Első körben a vármegyei kórházak élére vártunk pályázókat, a pályázatok leadásának határideje február 28. volt. Egy kivételével mindegyik álláshelyre többen jelentkeztek. Azon túl, hogy minősítjük az orvosszakmai, ellátásszervezési és gazdálkodási terveket, a jelöltnek át kell mennie egy olyan folyamaton is, amelynek során a vezetői képességeket vizsgáljuk. Felmérjük, milyen empátiás vagy éppen problémamegoldó készsége van, illetve miként tudja motiválni az alkalmazottakat. Vagyis minden esetben egy komplex vezetőiképesség-felmérés után kerül sor a nyertes pályázó kiválasztására.

– Milyen adóssághelyzet vár az újonnan kinevezett kórházigazgatókra?

– Köztudott, hogy a fekvőbeteg-ellátás alapvetően forráshiányos. Az állam persze mindig bele-beleteszi a pénzt a kasszába év végén, de a tartozásra addigra mindig rárakódnak a kamatterhek is. Most arról tárgyalunk a Pénzügyminisztérium szakértőivel, hogy ne csak év végén kerüljön sor konszolidációra, hanem év közben is hozzájussanak az intézmények a szükséges forráshoz. Ez lényegesen csökkentené a kórházakra nehezedő nyomást. Az is nyilvánvaló, hogy vannak intézmények, amelyek az átlagosnál lényegesen rosszabb gazdálkodási környezetben működnek. A betegszám például nem éri el azt a szintet, ami lehetővé tenné az optimális üzemméretet, vagy éppen olyan területen nyújt szolgáltatást, amely eleve drágábban működtethető. Azon dolgozunk, hogy az egyes szakmák közötti különbségeket kiegyenlítsük a finanszírozás területén. Ez is megkönnyíti majd, hogy az elkövetkező vezetők hatékonyan vegyék fel a küzdelmet az eladósodással.

– A szakmai vezetést óriási támadások érték a piacot uraló magáncégek és az ellenzék részéről az ügyeleti rendszer átalakítása miatt. Legutóbb Pest és a Fejér vármegyében álltak át az új működési módra. Ám ezúttal csak kisebb zúgolódások kísérték a változást. Ezt mivel magyarázza?

– Amikor elkezdtük az ügyeleti rendszer átalakítását Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Győr-Moson-Sopron vármegyében, akkor az ügyeletszervező magáncégek álltak a támadások hátterében. Most Pest vármegyében zömmel politikai támadásokat kaptunk a baloldali városvezetőktől, pártoktól és az őket támogató sajtóorgánumoktól. Ezekkel azonban szembe tudtuk állítani a számokban is megmutatkozó gyakorlati tapasztalatokat, hiszen február előtt már 17 megyében a lakosság nagy megelégedésére az új rendszer szerint működött az ügyeleti ellátás. Március elején összesen 419 ezer ügyeleti esemény történt a csatlakozott vármegyékben, ezek 90 százalékában megfelelő megoldásnak bizonyult az ügyeleti ellátás, 36 ezer beteget kellett további szakellátásra vagy kórházi felvételre küldeni. 29 ezer emberhez kellett kimennie az ügyeleti kocsinak, 46 ezernek elegendő volt telefonos tanácsadást nyújtani. Az orvoskollégák kezdeti ellenállása megszűnt, hiszen maguk mögött tudják az Országos Mentőszolgálatot. Az OMSZ adja az asszisztenst, a jól felszerelt rendelőt, kocsit és a fogyóeszközöket. Ráadásul sokkal több pénzt kapnak az orvosok az ügyeletért, mint korábban. A 1830-as ügyeleti szám is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, kiválóan működik a telefonos betegirányítás. A mentősök is jól jártak az új rendszerrel, hiszen lényegesen lecsökkent az indokolatlan riasztások száma. És ami a legfontosabb: a felmérések szerint a betegek is elégedettek, hiszen a segítségkérő hívásokat képzett egészségügyi dolgozók fogadják, akiktől azonnali segítséget kapnak. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a betegbiztonság szempontjából is sokkal jobb rendszert hoztunk létre, nem lehet fogást találni rajtunk, akárhogy próbálnak is.

– Még hátravan a nagy falat, a budapesti ügyeleti rendszer átalakítása. Ez mikorra várható?

– A pontos dátumról még nem született döntés, de idén biztosan megtörténik. Tudni kell azonban, hogy a budapesti betegellátásban sajátos szempontokra is figyelnünk kell. Az országos helyzettől eltérően alakult például a háziorvosok rendelési ideje. A délutáni rendelési idő zömmel este 8-ig tart. Fővárosi sajátosság továbbá, hogy tömegközlekedéssel könnyen, gyorsan elérhetők a kórházak. Számításba kell vennünk azt is, hogy Budapesten az országos átlagnál jelentősen magasabb a közterületi halálozások száma, így a halottszemlék megszervezése is nagyobb terhet jelenthet. Nekünk ezt a helyzetet is menedzselnünk kell. Most azon dolgozunk a mentős kollégákkal, hogy e területen is minőségi változás következzen be.

– Néhány hete arról cikkezett a baloldali sajtó, hogy összeomlott a budapesti kórházi ellátás, mert megtiltották, hogy a kórházak munkaerő-közvetítők révén alkalmazzanak úgynevezett bérnővéreket. Ez valóban ekkora bajt okozott?

– Kezdetben voltak ugyan zökkenők, ám a baloldal által harsogott összeomlástól nagyon messze volt a rendszer. Egy beteg sem maradt ellátás nélkül! Annál is kevésbé, mert a fekvőbeteg-férőhelyek kihasználtsága jellemzően 60 százalék alatt van. Az érintett budai kórházak kisegítették egymást, ahol átmenetileg probléma adódott. A felzúdulást a változtatásban ellenérdekelt munkaközvetítő cégek részéről azonban értem, hiszen ez a lépésünk is komoly üzleti érdekeket sértett. Hat-hét nagy és számtalan kisebb cég foglalkozott azzal, hogy összeszedegesse azokat a szakdolgozókat, akiknek volt szabad kapacitásuk, és kiközvetítse őket kórházakhoz. Az óradíjakból pedig 25 százalékos sápot vett le magának. Ráadásul ezek a cégek olyan szerződéseket kötöttek, hogy amennyiben fél éven belül az ő megkerülésükkel helyezkedik el valaki, akkor ötszázezer-egymillió forintot kell hogy fizessen a dolgozó a közvetítőcégnek kártérítésként. Mi azonban az egészségügyi szakdolgozók érdekében azt mondtuk: ha valaki pluszmunkát szeretne vállalni akár a saját kórházában, akár egy másik intézményben, azt szabadon megteheti anélkül, hogy odaadná a bére negyedét egy közvetítőnek. A kezdeti nehézségeken hamar úrrá lettünk. Elmondhatjuk, hogy a fent említett egészségügyi szakdolgozók egy része már az egészségügyi szolgálati jogviszony keretében dolgozik. Ez részben annak is köszönhető, hogy jogi segítséget nyújtottunk azoknak, akikkel aláíratták korábban ezeket a jogellenes szerződéseket.

– A nővérhiány azonban továbbra is megoldandó probléma…

– Valóban kár volna tagadni, hogy országos probléma a szakdolgozóhiány, ráadásul Budapesten fokozottan jelentkezik. E jelenség hátterében az áll, hogy a Gyurcsány-korszakban sem a gazdaság állapota nem engedte meg a béremelést, sem politikai szándék nem volt rá. A 2004 utáni időszakról beszélek. Akkor gyakorlatilag a középnemzedék tekintélyes része elhagyta a pályát. Az orvosok zömmel külföldre mentek, a szakdolgozók pedig elhelyezkedtek a kereskedelemben vagy különböző szolgáltatási területeken. Gondoljunk bele, milyen helyzetben voltunk 2010 előtt. A baloldali kormányok gyakorlatilag minden jövedelemtermelő ágazatot eladtak. A franciáké lett a víz- és csatornahálózat, a németeké a gáz- és villamoshálózat. A Mol részvényeinek nagy részét pedig átjátszották az oroszoknak. Mindezeken felül még egy tetemes IMF-hitelt is felvettek. Gyakorlatilag kivéreztették az országot. 2010 óta folyamatosan pótoljuk az egészségügytől korábban elvett forrásokat, növeljük az ápolók és orvosok bérét, a béremelésekkel és az ösztöndíjakkal vonzóvá tettük az egészségügyi pályát a fiatalok számára. 2012-ben emeltük ugyan a pedagógus- és a szakdolgozói béreket, de komolyabb bérrendezésre először 2016-tól gondolhattunk, el is indultak a béremelési programok. Ez mutatja a fontossági sorrendet is: azoknál kezdtük a bérrendezést, akikre a számunkra legfontosabbakat bízzuk, vagyis a pedagógusokkal, akik a gyerekeinket oktatják és a szakdolgozókkal, akik például az idős, beteg hozzátartozóinkról gondoskodnak. Aztán jött a Covid, és megvalósult a történelmi orvosbéremelés. Úgy „lőttük be” az orvosbéreket, hogy arányokban a német gyakorlathoz igazodtunk. A magyar GDP nagyjából 60 százaléka a németnek, tehát a magyar orvosbéreket is úgy állítottuk be, hogy a német orvosbérek 60 százalékát keresse a magyar orvos. Ez azt jelenti, hogy most az átlagkeresetük bruttó 2,2 millió forint havonta, ami a nemzetgazdasági átlag háromszorosa. Ezzel az aránnyal az OECD-tagországok között az elsők vagyunk. Többek között ennek is köszönhető, hogy gyakorlatilag sikerült visszaszorítani a paraszolvenciát.

– Hasonló módszertan alapján emelték a szakdolgozói béreket is?

– Igen. Megvizsgáltuk, hogy Németországban, Írországban, Franciaországban, Luxemburgban és Dániában milyen az orvosok és szakdolgozók közötti bérarány. Úgy találtuk, 34-38 százalék között mozog. A Pénzügyminisztériummal folyamatosan egyeztetve sikerült úgy alakítani, hogy nálunk 37 százalék legyen. Ez is előkelő helyet biztosít számunkra az OECD-tagországok között. Igaz, a béremelés mindig lehetne nagyobb, de a kormány elkötelezettségét mutatja, hogy a mostani nehéz időkben is kevesebb mint egy év alatt 240 milliárd forintot fordítottunk csak bérfejlesztésre, amiért nagyon hálásak vagyunk a pénzügyminisztériumi kollégáknak. A háborús idők ellenére tavaly egységesen 18, most márciustól átlagosan 20 százalékkal emelkedett a szakdolgozók alapbére. A jogszabályban meghatározott sávokon belül a munkáltatók döntése az emelés mértéke.

– Ám a hírek szerint sok a panasz amiatt, hogy nem mindenütt kapják meg az ígért emelést az emberek.

– Jellemzően az ellenzéki önkormányzatok által fenntartott szakrendelőkből érkeznek olyan panaszok, hogy nem megfelelően hajtják végre a béremelést. Előfordult, hogy annyival növelték csak a fizetéseket, amennyit kitesznek az alapbérre rakodó pótlékok. Ez szembemegy a szakpolitikai szándékkal, és nem felel meg a Belügyminisztérium ajánlásának sem, amely szerint a megemelt alapbérhez kell hozzáadni a most megszűnő pótlékok összegét. A hibát az érintett szolgáltatóknál korrigálni kell.

– Küszöbön áll a kórházi patikák átszervezése is. Ezek működtetését a kormány egy projektcégre bízná. Ezt mi indokolja?

– A fő célunk, hogy olyan szereplőt hozzunk helyzetbe, amely az összes magyar kórházat egy-egy multinacionális gyártóval szemben képviseli az ártárgyaláson. Mert a rendelési tétel nagysága nagyon is számít. Köztudott, hogy egész Európában gyógyszerhiány van, ami a Covid idején vált kritikussá. Az Európai Unió elhibázott gazdaságpolitikája azt eredményezte, hogy az összes nagy gyógyszergyártó kivitte az alapanyaggyártást Indiába, Kínába. Mi többször jeleztük egyébként, hogy ez a folyamat nem helyes, és a magyar gyártókat ösztönözzük is, hogy hatóanyagot itthon gyártsanak. Az Európai Unió erre nem figyelt egészen a Covid időszakáig. Amikor Kína bevezette a zéró Covid-toleranciát, a hatóanyaggyártás bizonyos termékek esetében elfeleződött. Ez nagyon komoly gyógyszerhiányokat eredményezett Európában, amit aztán az ukrajnai háborúra adott elhibázott szankciós politika csak tovább fokozott. Szakpolitikai szinten egyébként az egészségügyben kimondottan jó az együttműködés. A gyógyszerellátásért felelős társhatóságok képesek az együttműködésre, alkalmanként ki is segítik egymást a tagországok, mind az EU-ban, mind a V4-ek szintjén, ha valahol hiány mutatkozik. Kiépülőben van egy szolidaritási mechanizmus, amellyel hosszabb távon el tudjuk kerülni, hogy tartós gyógyszerhiány alakuljon ki nálunk is. Szerencsére az ideológiavezérelt nagypolitika nem ereszkedik le a szakpolitikák szintjére, így bízom benne, hogy ez az együttműködés továbbra is zökkenőmentes lesz. Most még azonban egész Európában gyógyszerhiány van, ilyenkor a piac farkastörvényei uralkodnak. A gyártó annak fogja eladni a terméket, aki nagy volumenben rendel. Gondoljunk bele, hogy egy kis vidéki kórház, ahol van 150 ágy, és havonta egy bizonyos gyógyszerből húsz dobozzal fogy, az milyen ár-érdekérvényesítő képességgel rendelkezik… Erre nekünk reagálni kellett. Ezért létrehozunk a kórházi tulajdonban lévő gyógyszertárak működtetésére egyetlenegy szereplőt. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy csak a működtetésről van szó, a tulajdon nem kerül át. Több szakmai egyeztetés után is vitánk van a gyógyszerészi kamarával, és nem mindenben jutottunk egyetértésre. Állításuk szerint mostantól a kórházak ott nyitnak patikát, ahol akarnak. Ezúton is szeretném megnyugtatni a kamara elnökét és minden kollégát, hogy nem így van. A gyógyszertár létesítésének feltételei ugyanolyan szigorúak, mint voltak. Egyébként a Magyar Gyógyszerészi Kamara és a polgári kormány közös érdeme volt 2011-ben, hogy a patikaliberalizációt megállítottuk, és nagyon szigorú szabályrendszert alkottunk. Ez nem változott, tehát például nem fog tudni a kecskeméti kórház öt patikát nyitni Kecskemét belvárosában. Se a koncesszor, se a kórház. Szeretném megnyugtatni a patikusokat is, hogy ilyen szempontból piacfoglalási szándék sincsen. A legfontosabb célunk az ellátás biztonsága és az, hogy minden kórházban fekvő magyar beteg megfelelő minőségű és mennyiségű gyógyszerhez jusson, lehetőleg jó áron.