Fotó: ShutterStock
Kijevi utca orosz dróntámadás után január 5-én
Hirdetés

Ukrajna azt tervezi, hogy idén átszervezi csapatait, és új ellentámadást indít. Erről a szárazföldi erők újonnan kinevezett parancsnoka beszélt a minap, hozzátéve, hogy a legsürgetőbb feladat most az orosz előrenyomulás megállítása és az ukrán egységek átcsoportosítása, a kimerült erők rotálása, pihentetése, majd az ellencsapásokra képesek felállítása. Olekszandr Pavljuk altábornagy bízik benne, hogy Avgyijivka/Avgyejevka feladása után az ukrán hadsereg rövidesen stabilizálja a helyzetet a donecki fronton és a zaporizzsjai arcvonalon Robotinénál/Rabotyinónál is, majd újra magához ragadja a kezdeményezést.

Egyelőre azonban az új parancsnok kincstári optimizmusával szemben ott tartunk, hogy a 2023 nyarán indított ellentámadás súlyos veszteségekkel járó és számos, nyugati szállításokból származó harckocsi és más fegyver megsemmisülését hozó kifulladása után az ukrán hadsereg egyre inkább teret veszít. Az orosz erők Avgyijivka bevétele után lélegzetvételnyi időt sem hagytak, és az ukránoknak a Donbaszban is csak lassan sikerül stabilizálniuk a frontot a Berdicsi–Orlivka/Orlovka–Tonenyke/Tonyenykoje vonal mentén. A donecki területen Csasziv/Csaszov Jar lehet a következő trófea, amellyel az orosz erők megerősítenék Bahmut védelmét. Erősödik az orosz nyomás a Harkivi területen Kupjanszknál, a zaporizzsjai fronton megszerzett területeket pedig folyamatosan adja fel az ukrán hadsereg. Jelenleg a legnagyobb kérdés ukrán szempontból, hogy képesek lesznek-e, és ha igen, milyen gyorsan előnyös védelmi pozíciókat felvenni.

A veszteség Kijev egyre súlyosbodó lőszerhiánya és a nyugati katonai segélyszállítmányok késedelmei mellett következett be. Az ukrán háborús erőfeszítéseket tovább nehezítette az amerikai kongresszusban hónapok óta tartó belharc, amelynek következtében a republikánus törvényhozók 61 milliárd dollár értékű katonai segélyt blokkoltak.

A háború dinamikája összességében lelassult, mindkét fél a másik kifárasztására, felőrlésére játszik. Oroszország mindenekelőtt katonai értelemben igyekszik kimeríteni az ukrán hadsereget. Ugyanezzel próbálkozik Kijev is, ám jobb híján a mélységi csapásokkal és a diverzánsakciókkal inkább csak az orosz társadalom kifárasztását, elbizonytalanítását, morális megtörését szeretné elérni. Az ilyen, orosz területeket érintő drón- és rakétatámadásokkal a háború menetét nem lehet megfordítani, ezért a cél inkább az, hogy az orosz lakosság számára láthatóbbá tegyék a tőlük távol zajló háborút.

Korábban írtuk

Az Egyesült Államok vezette Nyugat eközben a konfliktus elhúzásával és a szankciókkal – hidegháborús tapasztalatokra apellálva – az orosz gazdaság kimerítésére játszik, miután mára szembesült azzal, hogy katonai értelemben nem lehet Oroszországot legyőzni. Az orosz felőrlő taktika a frontokon azonban meglehetősen hatékony, a piacalapú gazdaság pedig jóval sikeresebben alkalmazkodik az új helyzethez, mint a végül összeomló szovjet. A szankciókkal ugyanis az állam hatékony támogatásával mindenekelőtt a magánszektor küzd, és miután számára ez egzisztenciális kérdés, sokkal sikeresebben, mint tette annak idején a Szovjetunió. Ráadásul ez a szankciós politika Európát legalább annyira, ha nem jobban sújtja, mint Oroszországot.

Az idő tehát rövid távon Oroszországnak dolgozik, Moszkva a jelenlegi intenzitás mellett 3-4 évig különösebb gond nélkül bírja ezt a háborút. Ukrajna közben a túlélésért küzd annak reményében, hogy ezen idő alatt az Egyesült Államokban és Európában megnyugszik és számára kedvezően alakul a belpolitikai helyzet, és az így felpörgő nyugati hadiipar újra hathatós támogatásával majd valamikor 2025–2026-ban megfordíthatja a harcok menetét.

Ennyire azonban ne szaladjunk előre, és maradjunk a 2024-ben várható forgatókönyveknél. Abban minden elemző egyetért, hogy az események alakulását a következő hónapokban alapvetően három tényező határozza meg. Az egyértelmű, hogy tavasszal Kijev várakozásait erősen mérsékelni kell, hiszen nincs az ukrán erők birtokában sem elég technika és lőszer, sem pedig katona egy ellentámadáshoz. A sokszor komoly veszteségekkel járó visszalökések inkább csak az orosz előretörés lassítására lesznek elegendők. Ezekre azonban szükség van már csak azért is, mert egy-egy védelmi vonal feladása után ki kell építeni az újat. Az idő idén tehát különösen fontos szempont lesz Ukrajna számára, így nem lehetünk meglepődve, ha Kijev sokszor területet fog időre cserélni annak reményében, hogy közben kihúzza a támogatások remélt felpörgéséig, és persze hogy rendezze sorait.

Mindez nem lesz egyszerű, hiszen Oroszország a gazdaság hadi termelésre való átállításával és a szövetségesei támogatásával látványos tüzérségi és légi fölénybe került, ez pedig hatékonyabbá teszi a szárazföldi erők támadásait. Jelenleg az orosz erők napi tízezer tüzérségi lőszert lőnek ki, míg az ukránok mindössze kétezret. Moszkva így évente akár 4,5 millió tüzérségi lőszert is képes előállítani, illetve megvenni, miközben az Ukrajnának idén márciusra az Európai Unió által ígért egymillió lövedékből csupán 300 ezret tudtak legyártani, a többit a világban próbálják összeszedni. Ehhez jön még, hogy Moszkva fölényben van a pilóta nélküli robotrepülőgépek terén is, hiszen a hazai gyártás mellett bőven kap drónt Irántól is. Közben Kijev is igyekszik felpörgetni a drónok és általában a hadianyagok hazai gyártását, ám ez időigényes folyamat.

Az biztosan állítható, hogy nyugati légvédelem, nagy hatótávolságú rakéták és tüzérségi lőszerek nélkül az ukrán erők a jelenlegi frontvonalat sem nagyon tudják majd tartani. Ha még soká tétovázik a Nyugat, akkor Ukrajna legfeljebb újabb komoly veszteségekkel tudja kihúzni a 2024-es évet. Egyetérthetünk hát Tarasz Csmut ukrán katonai elemzővel, aki szerint nehéz év előtt áll Ukrajna, hiszen nem tudja, milyen irányba lendülnek előre az orosz erők, és egyáltalán nem biztos, hogy Kijev képes lesz bármiféle komolyabb ellencsapásra.

Alighanem egyelőre nem is ez a cél. Az ukrán hadsereg védelemre rendezkedik be, és ez látszik a legutóbbi egyeztetés során az Egyesült Államoktól kért fegyverekből is. A legfontosabb most Ukrajna számára, hogy légvédelmi eszközöket kapjon. De a vadászgépek és harckocsik helyett is inkább drónokra, nagy hatótávolságú rakétákra, valamint a rádióelektronikai hadviseléshez, a pilóta nélküli robotrepülők és a rakéták bénításához szükséges rendszerekre van az ukránoknak a legnagyobb szükségük.

S akkor még nem beszéltünk az élőerőről. Ukrajna az állomány frissítéséhez és feltöltéséhez kénytelen folyamatosan mozgósítani, ami egyre nehezebb a háborús fáradtság, a politikai stabilitás nehezedő megőrzése és a gazdaságot sújtó munkaerőhiány miatt is. Közben Vlagyimir Putyin újabb mozgósítás nélkül is tudja tartani az eddigi, a felőrléshez megfelelő, ám a komoly áttöréshez csak ukrán összeomlás esetén elegendő tempót. Még az év végén beszélt arról az orosz elnök, hogy az ukrajnai fronton 617 ezer orosz katona van – feltehetően a déli katonai körzetben lévő bevetésre kész állománnyal együtt –, és mintegy 480 ezer szerződésest sikerült a 2023-as év végéig toborozni. Ezzel az orosz hadseregben a katonák létszáma a tartalékosok nélkül közelít az 1,3 millióhoz, a teljes személyzeté pedig átlépi a kétmilliót. Az ukrán hadsereg teljes létszáma jelenleg 800 ezer fő, és ehhez jön még egymillió tartalékos. Azzal, hogy a sorozás alsó életkori határát 27 évről leszállították 25-re, a fronton lévő állományt fel lehet tölteni 400 ezresre, ám a mozgósítással szemben egyre nagyobb a társadalmi ellenállás. A hadseregnek azonban ennél is több emberre van szüksége ahhoz, hogy rotálni tudja a fronton régóta szolgáló, kimerült katonákat. Ráadásul egyre nagyobb gondot okoz a morál romlása, amelyen nem javít a sikerek várható további elmaradása.

Az idei év tehát Ukrajnában és az euroatlanti közösségben a szándékok szerint a stratégiai építkezés és a frontvonalak tartásának, a védekezésnek az éve lesz. E logika szerint időt kell nyerni a katonai és hadiipari bázis megerősítéséhez, hogy aztán 2025-ben a stratégiai kezdeményezés visszaszerzésének reményében Ukrajna újult erővel indítson legalább még egy nagy ellentámadást. Az ukrán győzelemben egyes felmérések szerint még mindig hisz a lakosság mintegy 80 százaléka – más közvélemény-kutatások ezt az arányt ennek mintegy a felére teszik –, arra azonban egyre kevesebben tudnak választ adni, hogy hogyan és mikor lehet megfordítani a háború menetét. Közben mind többen reménykednek a tűzszüneti tárgyalások megkezdésében, ám jelenleg kevés jel mutat arra, hogy erre még 2024-ben sor kerülhet. Ukrajna és a Nyugat ugyanis ott még nem tart, hogy megfogadva Ferenc pápa tanácsát elég bátorságot gyűjtsön a fehér zászló meglengetéséhez.