A Fővárosi Nagycirkusz egyedülálló Közép-Európában, a térségben ugyanis ez az egyetlen kőcirkusz. Míg a hagyományos vándorcirkuszok csak tavasztól őszig járják a településeket, addig a városligeti intézmény évszaktól és időjárástól függetlenül várja látogatóit.

– A nézők kényelmesen és kulturáltan tudnak végignézni egy műsort, a fellépők pedig kulturáltan tudnak felkészülni az előadásra, viszont ez a cirkusz nem megy házhoz, mint a többi, az embereknek kell idejönniük, ha látni akarnak egy-egy produkciót, amibe viszont sokszor közbeszólnak az üzemanyagárak, a BKV árai vagy éppen a parkolási lehetőségek – mondja Kristóf István, aki huszonhárom éve igazgatja a cirkuszt.

Állatidomárból vált artistává, pályafutása során feleségével együtt bejárta a fél világot. Kiemelkedő teljesítményét Jászai-díjjal ismerték el.

A Fővárosi Nagycirkusz helyén korábban a Városi Cirkusz állt. 1889-ben épült és nyílt meg, s akkor még csak egy közel 2300 főt befogadó, vasvázas, hullámbádog épület volt, amit az első igazgató, Wulff Ede a brüsszeli világkiállításra készíttetett.

Az ünnepélyes megnyitóról az újságok is beszámoltak. A legolcsóbb belépőjegy hatvan krajcárba, a négyszemélyes páholy huszonnégy koronába került. A megnyitást követő első néhány évben nagyon népszerű volt a cirkusz, éves bevétele elérte a 60 ezer koronát. A nagy érdeklődés azonban lassan csökkenni kezdett, így Wulff Ede eladta az épületet az Állatkertnek.

A millennium évében, 1896-ban a Városligetben létrehozott Ősbudavára nevű mulatókomplexum iránt nagyobb érdeklődés mutatkozott, így aztán a cirkusz közönsége ismét megcsappant. 1904-ben az orosz származású Beketow Mátyás, a cári hadsereg egykori katonája saját pénzén felújíttatta az épületet, s újjáélesztette azt. Az intézmény sokáig az ő nevét viselte. Ezekben az időkben az intézmény oly nagy népszerűségnek örvendett, hogy még Ferenc József is ellátogatott két előadásra.

Ez idők alatt lépett porondra három híres magyar művész, az apró termetű Zoli bohóc, Jancsi, az első magyar énekes bohóc és a nyelvünket törve beszélő Gerard.

Az első világháború miatt a virágkor véget ért, a száz lóból álló cirkuszi ménes nagy részét be kellett szolgáltatni a hadseregnek. A Beketow-korszaknak 1929-ben lett vége, amikor is Beketow vélhetően anyagi gondok miatt a Dunába lőtte magát. Sírja a Kerepesi úti temetőben található. 1935-ben a főváros ismét pályázatot írt ki a cirkusz bérlésére, amelyet Fényes György városligeti vállalkozó nyert el. A Fényes Fővárosi Nagycirkuszban nagyon sok világhírű artista dolgozott, például Eötvös Gábor Jászai-díjas zenebohóc, akit még Charlie Chaplin is elismert.

A második világháború természetesen az intézmény életébe is beleszólt, nem kaptak működési engedélyt, mivel a közelben nem volt megfelelő óvóhely. A németek istállónak használták az épületet, a fából készült berendezést pedig az elszegényedett lakosság elhordta tűzifának. 1945-ben nyílt meg újra, de akkor már az Állami Artistaképző Iskola tanítványai léptek föl porondján. A világhírű Zoli bohócot deportálták, s vélhetően valamelyik koncentrációs táborban életét vesztette.

Az államosítás után, 1954-ben a cirkusz az Országos Cirkusz Vállalat, mai nevén Magyar Cirkusz és Varieté Kht. részévé vált.

– Ehhez a társasághoz tartozik manapság a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és a Hungária úti művésztelep is. Régen működtettek sátoros utazó cirkuszt is, amire ma már nincs kellő állami támogatás. A cinkotai technikai teleprész azonban megmaradt, az ott tárolt sátrakat egy-egy alkalomra bérbe adják – meséli az igazgató.

A kommunizmus évei alatt a cirkusz szinte teljesen feledésbe merült. Mivel az épület elhasználódott, s fűteni is alig lehetett, csak nyáron működött, 1966-ban pedig bontani kezdték. Az utolsó, Búcsúzik a cirkusz című előadáson egész estés programot mutattak be az arénában, aminek végén körbehordozták az új épület makettjét.

A jelenlegi cirkusz 1971-ben nyílt meg ünnepi díszelőadás keretében. Fenntartásának költségeit ma nagyrészt a jegybevételből kell finanszírozni. Ebbe beletartozik az artisták honoráriuma, az állatok etetése és a marketing is. Évente 240-250 ezer néző fordul meg itt. Ha ezt a számot színházi szemmel nézzük, akkor nagyon sok, de ha az intézmény befogadóképességét vesszük figyelembe, csak negyvenszázalékos kihasználtságot jelent. Ide általában családok jönnek, ők a törzsközönség, ám az utóbbi években pont őket érintette leginkább a gazdasági válság, ezért Kristóf István szerint nem lehet ész nélkül emelni a belépők árát.

A rendszerváltás óta többször is felmerült annak ötlete, hogy a városligeti szórakoztató parkokat, az Állatkertet, a Vidámparkot és a Cirkuszt összevonják és kiköltöztessék Budapest határába. A megvalósításra azonban eddig nem került sor.

– 1990-ben behívták a városligeti intézmények vezetőit a városházára, s megmutattak nekünk egy tervet, amelyben szerepelt, hogy a felvonulási tér alatt építenének egy nagy mélygarázst, majd beindítanának egy páternoszter jellegű buszjáratot, ami a parkok között szállította volna az utasokat. Azóta sem lett belőle semmi. Az állatkert Gödöllőre való kiköltöztetése abbamaradt, miután sok százmillió forintért felújították. Hogy a cirkusszal mi történik, nem tudom. Nincs jó pozícióban, az biztos, mivel bent vagyunk az Állatkert szívében, így aztán nekik kell eldönteni, zavarjuk-e őket vagy sem. Fölújításra nem hinném, hogy sor kerül. Sajnálnám, ha innen el kéne költöztetni a cirkuszt, mert most már több mint százhúsz éve a Városliget része. Nehéz lenne máshol színvonalat produkálni, hacsak nem adnának hozzá nagyon sok pénzt. A cirkusz erőssége, hogy állandó kiszolgáló személyzete van, cirkuszi zenekar, évtizedek óta itt dolgozó porondmunkások és világosítók. Ha csak a tavaszi és nyári hónapokban működnénk, ezeket a munkásokat nem tudnánk megtartani, így az előadások minősége is romlana – sorolja érveit az igazgató.

Megtudjuk, ha minden jól megy, nyáron eljön ide a kuriózumnak számító orosz vízi cirkusz.

– Ehhez hasonló társulat a világon mindössze kettő-három létezik, mivel nagyon költséges a létrehozása és fenntartása. Azért nem tudunk mi hasonló produkciókat készíteni Magyarországon, mert nincs rá pénz. Az oroszok nagyon szeretik a magyar cirkuszt, így szerencsére kevesebb fizetségért is elvállalták a fellépést.

Szencz Dóra