Ki volt Karol Wojtyla a lengyel Wadowicében született Péter-utód? Édesapja katonatiszt volt az Osztrák–Magyar Monarchiában, édesanyja tanítónő; hívő katolikus családban nőtt föl. Három testvére között a legfiatalabb volt. Bátyját, nővérét és szüleit hamar elvesztette. Fiatalon szemtanúja volt a „létező szocializmus” borzalmainak, sőt személyesen is megtapasztalta az embertelen diktatúra néhány brutalitását. A krakkói Jagello Egyetemre jelentkezett, de vonzódott az irodalomhoz, valamint a színjátszáshoz is. Mindkettőben tehetséges volt, ami később – már pápaként – is beigazolódott; írásai, könyvei, versei mind komoly irodalmi alkotások.

A hívást a papi életre korán meghallotta: 1942-ben – huszonkét évesen – jelentkezett az illegalitásban működő krakkói szemináriumba, miközben egy színtársulatban is játszott. 1946. november 1-jén szentelték pappá. Rómában szerzett doktorátust, majd visszatért Lengyelországba, 1958-ban szentelték püspökké, 1964. január 13-án Krakkó érseke lett, 1967-ben bíborossá kreálták. Fiatalon részt vett a nagy jelentőségű második vatikáni zsinaton (1962–1965), amit még XXIII. János pápa hirdetett meg.

Útja egyenesen ívelt az Egyház legmagasabb tisztsége felé, ahogy Pio atya, a híres stigmatizált, szentéletű ferences pap megjósolta neki. VI. Pál pápa halála után részt vett a pápaválasztó konklávén, ahol I. János Pált választották a péteri székbe. Fájdalmasan rövid idő – harminchárom nap után – I. János Pál máig nem tisztázott körülmények között elhunyt. Wojtyla a következő konklávén is részt vett, ahol 1978. október 16-án neki szállt föl a fehér füst.

Személyében egy modern, a II. zsinat változtatásaihoz ragaszkodó, a hitbeli kérdésekben és az Egyház egységének megtartásában konzervatív egyházfőnek szavaztak bizalmat. Egy dologban hitt igazán, amivel mindent meg lehet valósítani, ami az emberiség egyetlen járható útja, ami a szenvedések elviselésének megkönnyítője, a világ békéjének megőrzője, ami a szegénység csökkentésének módja: a feltétel nélküli szeretet.

Pápai jelmondata – a Totus tuus – is lényegében ezt fogalmazta meg: egészen a Tied. Kivételesen kedves, szelíd egyénisége mindenkit megérintett, még a hitetleneket is. Szerénysége legendás volt: nem viselte a pápai tiarát, nem használta a pápai hordszéket, az emberekkel – különösen a gyermekekkel – egyszerű közvetlenséggel érintkezett. Az utazó pápa nevet azért ragasztották rá, mert több mint száz alkalommal hagyta el a Vatikánt; többet utazott a világban, mint az összes addigi elődje. Mindig oda ment, ahol szükség volt jelenlétére: háborúk és szegénység sújtotta országokba, a Szentföldre, a volt szocialista országokba, fiatalok körébe.

Fehér ruhás alakja, közvetlen, érthető beszéde minden más nációt és más vallású vagy ateista embert is elgondolkodtatott. Élete során 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté; a magyarok közül Kingát, IV. Béla lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos lányát. Sok mindenben első volt: 455 év után az első nem olasz pápa, az összes pápa közül az első szláv, a történelem eddig legismertebb és legközkedveltebb Péter-utóda, a legismertebb lengyel a világon.

IX. Piusz (1846) után a legfiatalabb pápa. A harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa volt; 25 éven át teljesítette küldetését, komoly betegen, embertelen kínok között. Bár többször fölszólították, hogy betegsége okán mondjon le; ő bejárta azt az utat, amit Krisztus a Golgotáig. Két merényletet élt át, az elsőt 1981. május 13-án, Ali Agca török féri rálőtt a pápára; a súlyos sérülések következményeit egy életen át viselte. A merénylet mögött a Szovjetunió állt, mert féltek a lengyel Szolidaritás mozgalom terjedésétől. II. János Pál meglátogatta merénylőjét és megbocsátott neki. A Vatikán szerint ez a súlyos merénylet volt az, amit a fatimai harmadik titok megjövendölt; utóbbit csak 2000-ben hozták nyilvánosságra.

A második merényletet Fatimában, egy spanyol pap próbálta elkövetni 1982. május 12-én, de a testőrség megállította. A merénylő a pápát Moszkva ügynökének tartotta. Hét év börtönre ítélték, majd száműzték Portugáliából.

Utolsó napjait – 2005. február 1-jétől – influenzával kórházban töltötte. Ebből fölépült, de január 24-én ismét belázasodott, nehezen kapott levegőt, emiatt újra kórházba került és gégemetszést hajtottak végre rajta. Március 13-án visszatért a vatikáni rezidenciájába. A húsvéti misét már nem tudta pontifikálni, csak az ablakból integetett a hívek ezreinek. Megrázó látvány volt, amint búcsúzott szeretett híveitől és a világtól. Március 31-én újra belázasodott, de kérésére nem vitték kórházba, mert a Vatikánban akart meghalni. Ugyanaznap szívrohamot kapott, délután ötkor elvesztette az eszméletét és április 2-án, 21 óra 37 perckor kilehelte lelkét.

Az egész világ figyelme a Vatikán felé fordult, a Szent Péter téren tízezrek álltak és imádkoztak. Április 8-án temették el, a szertartást Joseph Ratzinger vezette. A hívek már a téren, a temetéskor együtt skandálták: Santo subito! (Azonnal szent.) Utóda és jó barátja XVI. Benedek pápa elutasította az eltérést a kanonizáció szabályaitól, hiába nyilvánította ki fölkiáltással szentnek a tömeg.

A hatályos egyházjog szerint II. János Pál 1983-ban Divinus perfectionis magister apostoli konstitúciójában újra rendezte a szentté, boldoggá avatást, és eltörölt minden e témára vonatkozó korábbi törvényt. A szentté avatás első lépcsőfokát, a boldoggá avatási ügyet 2005. június 28-án nyitották meg, és két évvel a halála után az egyházmegyei szakasz le is zárult. A szabályok szerint öt évet kell várni valakinek a halála után, hogy megkezdhessék a procedúrát. Ettől indokolt esetben el lehet térni, amire II. János Pál is mutatott példát, amikor idő előtt engedélyezte Kalkuttai Teréz anya boldoggá avatásának elkezdését. Halála után alig hat évvel, 2003-ban ő maga avatta boldoggá Teréz anyát.

XVI. Benedek 2009 decemberében „tiszteletreméltó” címmel ruházta föl a Nagy Pápát. Ez az utolsó lépés a boldoggá avatás előtt. A feltételek közé tartozik legalább egy csoda, amely bizonyíthatóan az avatandó közbenjárásának tudható be. Ezt II. János Pál esetében megvizsgálták; egy francia apáca hozzá imádkozva gyógyult ki Parkinson-kórjából, de két újabb gyógyulás is volt már. Nehéz lenne röviden összefoglalni II. János Pál tetteinek hatását az Egyházra és a világra. Kereste az együttműködést és megbékélést más keresztény vallásokkal, bocsánatot kért a történelem folyamán az Egyház képviselői által elkövetett bűnökért, a nőkkel szemben elkövetett igazságtalanságokért, a XVI. századi ellenreformáció során elkövetett bűnökért, a keresztes háborúk, az inkvizíciók módszereiért, Husz János megégetéséért és sok minden másért.

Bírálatok egyaránt érték konzervatív és liberális körökből. Egyes csoportok szerint túl konzervatív, mások szerint túl liberális volt. Ember volt és Jézus Krisztus földi helytartója. Egyik életrajzírója – André Fossard – megkérdezte, mi lenne az az egyetlen mondat, amit örökül hagyna az utókornak. A válasz: „Az igazság szabaddá tesz titeket”.

Hankó Ildikó

Holesch hazatérne

II. János Pál május elsejei boldoggá avatása alkalmából a Mátyás-templomban mutatták be Holesch Dénes felvidéki magyar festőművész 1979-ben Montrealban készített pápa-portréját.

A nemzetközi hírű művész egy besztercebányai arisztokrata családban született 1910-ben, ám örök vándorlóként csaknem fél évszázadon át járta a világot. Öt kontinens tizenöt országában élt – sokszor nélkülözve, sőt életveszélyben dolgozott –, miközben komoly szakmai sikereket ért el. S bár New Yorkban híresebbnél-híresebb galériák versenyeztek képeiért, s a hollywoodi sztárok legjobb portréfestőjeként emlegették, nevét mégis lóábrázolásainak köszönhetőn ismerte meg a nagyvilág.

Festményein az állatok sohasem statikusan – kivétel ez alól egyetlen képe, mely Wallerstein hercegnő Octavio nevű híres lováról készült –, hanem mozgás közben jelennek meg. A korabeli kritikusok szerint tehetsége ezekben a „lovas témákban Degas-val, Picassóval, Franz Marc-kal összevetve is megállja a helyét”. Élete utolsó éveiben több alkalommal is járt Magyarországon, s bár 1983-ban szándéka a hazatelepülésével kapcsolatban véglegessé vált, dolgozni már nem maradt ideje: pár héttel később meghalt.

Hagyatékának hazahozatalát és feldolgozását Fekete Klári újságíró, a festőművész magyarországi képviselője vállalta magára. Ennek érdekében folyamatosan figyelemmel kíséri a hazai és külföldi aukciókat, ahol időről időre felbukkannak Holesch képei. Így figyelt fel II. János Pál portréjának mai tulajdonosára, egy gazdag, amerikai gyűjtőre is.

– Hosszú alkudozás után ideiglenesen, cserébe a gyűjteményünk egyik szintén jelentős vásznáért, a Sárga Liliomok című virágcsendéletért sikerült hazahozni a képet – meséli Fekete Klári. – A portrét a boldoggá avatás napján, a szentmise keretében mutatják be a Mátyás-templomban, ahol ezt követően még egy hónapig látható lesz. Karol Jozef Wojtyla, vagyis II. János Pál pápa portréja 1979-ben készült, abból az alkalomból, hogy pápává választását követően nem sokkal elkezdte világjárását a szegénység elleni küzdelem jegyében.

A lengyel arisztokrácia – amely büszke volt II. János Pál származására – a magyar arisztokráciával összefogva egy hangversennyel egybekötött kiállítást szervezett Montréal egyik legrangosabb koncerttermében, a Salle Claude Champagne-ban. A „cselekedjük a jót, amikor mód van rá” gondolat jegyében Holesch Dénes is szeretett volna hozzájárulni a jótékonysági est sikeréhez, így a tárlat megnyitása előtti éjszaka megfestette a pápa arcképét, melynek értékét akkor tízezer dollárra becsülték.

– Nem titkolt vágyam – árulja el Holesch hazai képviselője, Fekete Klári –, hogy egy magyar hívő vagy gyűjtő megvásárolja, esetleg odaajándékozza a magyar katolikus egyháznak II. János Pál portréját, s így ez az életműben különleges jelentőségű Holesch-mű véglegesen itthon maradhat.

Barta Boglárka