Az egykori fanyergek legalább úgy fel tudták törni a ló hátát, mint a mai nyergek, amelyek alá, hogy ez elkerülhető legyen, izzasztót szokás rakni. Őseink alkalmasint nagy szelet puha húsokat is használtak nyeregfeltörés ellen. Tény viszont, hogy e használat során a hús megpuhult, mintegy kiklopfolódott, amit később még megmostak és megfelelő hőkezelés után jóízűen el is fogyasztottak, hiszen vétek lett volna kidobni a sok élelmet. Arról nem is beszélve, hogy a lóval való érintkezés során a hús sajátos ízt kapott, még akkor is, ha történetesen lóhúst raktak a nyereg alá.

4 főre: 80 dkg, ujjnyi vastag, 2 nagy szelet sertéscombot (más terebélyes hús is használható) lovunk nyerge alá helyezünk, és legalább egy jó órányit lovagolunk az ily módon nyergelt lovunkon. Ha ez nem megoldható, megkérjük egy lovas ismerősünket erre a szívességre. Ezután jól megmossuk, és négy szelet húst csinálunk a kettőből. Ha szükséges, még kiverjük, vörös borral meglocsoljuk, magyaros pác és fűszerkeverékkel, továbbá mustárral mindenhol bekenjük, babérlevelet teszünk rá és felöntjük úgy olajjal, hogy az ellepje. Zárt edényben három napig pácoljuk. Ha kész, tárcsán kisütjük abban az olajos lében, amelyben pácolódott. Fatálon tálaljuk. Sós vízben előfőzött és a pácolajban kisütött, 1 kg vetőburgonyát körítünk hozzá, rózsa alakúra formázott paradicsommal díszítjük, mellé tejszínes gombát öntünk és kígyóuborkát szeletelünk. Így állnak össze ugyanis a nemzeti színek.

A Huszárkonyha nem a huszárok ételeiről szól, hanem olyan játékos és hagyományőrző külsőségek között zajló sütő-főző sorozat, amely a hagyományos magyar ízvilág keretein belül igyekszik új ételeket létrehozni. Olvassa a Demokratában és a Lovas Nemzetben, hallgassa a Csillaghang Rádióban kedd esténként (a világhálón www.csillaghang.hu), nézze a TV Paprikán, valamint a BVR TV-n!