Ree (Jennifer Lawrence) így kénytelen útra kelni, hogy a halott erdőkön, lepusztult tanyákon és bezárult életeken át megtegyen egy eleve reménytelen utat. A sovány kis történetszál persze csak apropója egy sokkal fontosabb szándéknak, egy archaikus brutalitásban megragadt, embertelen kisközösség bemutatásának, akiket nem az érzelmek, hanem a titkok elhallgatásának makacs törvénye köt össze. Az eredmény pedig egy alig beszélős világvége hangulatú szociodráma, kiválóan fényképezett, zord szépségű tájjal, hihetően lepusztult arcokkal és egy, visszafogottságában is ígéretes színésznői alakítással.

Farkas Anita

Winter’s Bone – A hallgatás törvénye, 2010

ZENE – Zenei váltás

A Bikini 2009-ben lezárt egy fejezetet, amikor dupla albumon újra feljátszotta barátai kívánságai alapján választott dalait. De újat is nyitott, és a néhány hete megjelent Elmúlt illúziók CD már ezt a rockosabb, korszerűbb megszólalású vonalat viszi tovább. A zenei váltás tehát jól sikerült, a szemlélet és az üzenet viszont változatlan, ellentétben több nagy nevű csapattal, amely nem szól semmiről. A Bikini azon kevesek közé tartozik, akik még az ősrocknak megfelelően nyitott szemmel figyelték a közéletet, annak jelenségeiről megalapozott, őszinte véleményt mondtak a hatalom tulajdonosától függetlenül. Németh Lojzi és csapata most is tudja, hogy melyik oldalon a helye. A kiadvány a Zöld Pardonban 2010 -ben rögzített öt felvétel DVD-változatával egészül ki.

Szakács Gábor

Bikini: Elmúlt illúziók – EMI, 2011

KÖNYV – Irodalom a konyhából

Nálunk a gasztronómia olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, mi több, vitázik, sőt ír róla. Így nem csoda, ha a mindent elborító gasztrodömpingben – amelyben a szakácskönyvek, a receptek és a gasztroblogok úgy teremnek, mint dudva az árokparton -, megdobban az ember szíve, ha igényes konyhairodalmat lát. Márton Leventéé márpedig ilyen. Sőt több mint egyszerű receptgyűjtemény: az ízletes és illatos ételleírások, a kifejezetten gyakorlatias konyhai fogások ismertetése és az igényes fotók mellé kiadós művelődéstörténeti kalandozásokat is adagolt a szerző – a lélek se éhezzék, ha a test jóllakik. S bár e „kulináris karcolatok” cizellálgatása közben néha igencsak meglöttyent a fűszeres üvegcse, s a túl blikkfangosra sikeredett címek (Vár a leves – Ajvárleves), a szóviccek és a hemzsegő nyelvi lelemények kissé megülték a gyomrunkat – itt is igaz az alapigazság, hogy a kevesebb néha több -, az összhatás azonban bőven kárpótolt. Mégpedig a lehető legkellemesebb módon: a lapozgatása alatt kutyául megéheztünk.

Szentei Anna

Marton Levente: Konyhanyelv – Kulináris karcolatok – Aréna 2000 Kiadó, 2011

KIÁLLÍTÁS – Határok nélkül

A kortárs horvát szobrászatot határtalan változatosság és gazdagság jellemzi, s bár a művészek a saját hagyományukat folytatják, művészetük forrása szülőföldjükhöz kötődik, s hűen használják az olyan hagyományos anyagokat, mint a bronz, a kő és a fa, szobraikban mégis egyszerre van jelen a klasszikus múlt és a modernség. Így minden egyes alkotás – legyen az figuratív vagy absztrakt – új és új értelmezési lehetőséget kínál a látogatóknak. A művek legtöbbször ki is lépnek a szobrászat kereteiből, s hol a festészet határát súrolják, hol pedig a képző- és iparművészet találkozási pontjára vezetnek bennünket. A vándortárlat egy kisebb magyar anyaggal is kiegészül, melynek alkotásai, jóllehet, nem erre a tárlatra készültek, mégis gondolati tartalmukat, formájukat vagy anyaghasználatukat tekintve párhuzamba állíthatók a horvát szobrokkal.

Tabajdi Daniella

Kortárs horvát szobrászat – magyar reflexiók – Magyar Nemzeti Galéria, megtekinthető: július 3-ig

ZENE – Mindig metal!

Jó, tudom, a cím kissé általános iskolás szintű, de az album leglényege benne foglaltatik ebben a manifesztumszerű kijelentésben. Huszonöt éve játszik az Ossian, így jelen CD-jük most holmi jubileumi kiadvány. Az évforduló kapcsán visszanéztek akkori énjükre, s megpróbálták beleélni magukat egy fiatal rocker lelkivilágába – szerintem kétes sikerrel, mert az ilyesmi mindig lehetetlen. Persze csak találgatok, mert nem nagyon találok magyarázatot arra, hogy a Küldetés, az Örök tűz vagy az Egyszer az életben, felnőtteknek is szóló, áttételesebb, érettebb szövegei hova tűntek? A nemzeti elkötelezettséget, a magyar sorskérdésekkel való szembesülést már nem is említem, mert végül is nem muszáj mindig belevinni ezen témaköröket, és lássuk be, ideológiai, világnézeti kérdéseket megkerülve is lehet értelmes dolgokról dalolni. Jó, hát a rock örök, és amíg élünk, nyomjuk, de azért „A tiszta fémet nem fogja az idő vasfoga” egy kicsit sok. A zene maga nem rossz, de nem is kiemelkedő, erre szokták mondani, hogy „hozzák a formájukat”. Nekem ez kevés.

Pozsonyi Ádám

Ossian: Az lesz a győztes – Hammer Records, 2011

KÖNYV – A „vörös sziget”

A kötet írója különleges vonzalmat érez Afrika iránt, ám szenvedélye mégsem hályog, nem mosódik el a tekintete. Számba veszi az amúgy vendégszerető nép idegenekkel szembeni bizalmatlanságát, s a rendezett főutcán túl elsétál a külvárosi szegénynegyedekbe is. A lakosság nyolcvan százalékának nincs kenyérkeresete, ráadásul a gazdasági kiszolgáltatottság mellett a globalizáció veszélyei is körvonalazódnak mar. A gyorséttermek itt sem a hazai ízeket és malagaszi specialitásokat kínálják, a lányok pedig már a reklámokon pózoló amerikai-európai modellekre akarnak hasonlítani.

Vass Krisztián

Farkas Gabriella: Madagaszkári küldetés – Fapados Kiadó, 2011

ZENE – Zoológia jazzben

Nagy János, aki pianistaként, zenekarvezetőként és komponistaként is jelentős figurája a hazai jazzéletnek, számos saját formációban mutatkozott már be, különösen a Free Style Chamber Orchestrában nyújtott teljesítménye volt kiemelkedő. Mostani formációja mindössze kétéves. A csapat basszusgitárosa Szappanos György, a dobokat pedig Banai Szilárd kezeli. Előbbi Tátrai Tibornál, utóbbi pedig a Djabe színeiben lett ismert. Mindhárman messze meghaladjak a trió-felállásnál megszokott hangzásvilágot a lágy, szinte andalító harmóniák, a túlnyomórészt nyugodt dinamikájú darabok ellenére. De Nagy János zenéje nagyon mai, tele van ötletekkel – minden erőlködés nélkül.

Marton Attila

Nagy János Trió: Zoo – Hunnia-EMI, 2010