A dupla dinamit

Legutóbb a 2008-as pekingi olimpián szereztek érmet a kenusok: Vajda Attila győzött; Kozmann György – a tragikus váratlansággal az ötkarikás játékok előtt elhunyt kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok legenda Kolonics György helyett – Kiss Tamással bravúros bronzérmet nyert. Azóta eltelt tizenhat év, három olimpia dobogó nélkül, de idén, Párizsban, ismét reményteljes szereplés várható a magyar kenusoktól, tavaly a világbajnokságon begyűjtötték a maximális három férfikvótát a nyári olimpiai játékokra. A sportágra jellemző, hogy a kvóta a nemzetnek és nem személyre szól; attól, hogy a versenyzők megszerezték az indulási jogot, még nem számítanak résztvevőnek. A hazai válogatóversenyen győzniük kell ahhoz, hogy utazzanak Párizsba.

A Korisánszky Dávid, Fekete Ádám kenupáros a tavalyi világbajnoki ötödik helyével két kvótához juttatta Magyarországot, és a kettős mindent megtesz azért, hogy ha már kiharcolták a jogot, ők is képviseljék hazájukat a világ legnagyobb sporteseményén.

– Az első mottónk, hogy verjünk meg itthon mindenkit, de nemcsak a „részvétel a fontos” alapon mennénk az olimpiára, hanem olyan teljesítményt akarunk nyújtani, ami méltó a nagy elődeinkhez, és méltó magunkhoz is. A tavalyi eredményeinket képesek vagyunk túlszárnyalni – kezdte a kenuban is elöl térdelő Korisányszky Dávid.

Fekete Ádám azt mondja, a C-2 500 méteres futama alatt szinte egyszerre ér be az egész mezőny, tizedek, századok jelentik a különbséget, ezért azon vannak, hogy a levegővételnyi különbségen tovább faragjanak.

– Két tizeden múlott az éremszerzésünk a világbajnokságon, tisztában vagyunk vele, milyen kicsi a különbség a helyezések között, ezért szeretnénk még találni egy-két tizedet. Az olimpiai döntőben a nyolc egység között nincs fél másodperc, ezért arra számítunk, hogy a dobogóért folyó harcban szintén minimális különbség dönt; most azon dolgozunk, hogy majd a mi javunkra. A legnagyobb pozitívum számomra, hogy tudom, tavaly milyen eredményre voltunk képesek úgy, hogy Dávid számára március közepén derült ki, milyen feladata lesz az évre. Idén magabiztosabbak vagyunk az előzők tükrében.

Ha már az előzmények szóba kerültek, erre mondhatjuk, Hollywoodban sem írhatnának jobb forgatókönyvet. Korisánszky Dávid bár korábban élsportolóként élt, családot alapított, ezért anyagi indokok miatt változtatni kellett: a lapát mellé ecsetet ragadott. Az elmúlt években szobafestőként dolgozott, és mellette elvállalt még más feladatokat is. A kenu háttérbe szorult, és bár az edzéseket nem fejezte be, az élete megváltozott. Ekkor találta meg ajánlatával Fekete Ádám, mivel társa, Hajdu Jonatán egészségi okok miatt kihagyásra kényszerült. Összetérdeltek, és a hajó jobban ment alattuk, mint várták, így az ecset helyett jöhetett vissza a lapát.

– Az élsportolói üzemmódot újra be kellett kapcsolni: amit addig megengedtem magamnak, mint mondjuk néha szombatonként a barátokkal pizzát enni, whiskeyt inni, mind el kellett felejteni. A profizmust az is jelenti, hogy nincs kilengés, figyelni kell az étkezésre, együtt készülni dietetikussal, masszőrrel, nagyon sok minden szükséges az élsporthoz. Az edzéseket a munka mellett sem hagytam abba, mert tisztában vagyok vele, hogy sport nélkül csúnya, kövér, elhízott ember lennék, és mert mindig is szerettem edzeni. Az adott állapotom maximumát akartam kihozni magamból, és az sem jelentett soha gondot, ha bele kellett rokkanni egy edzésbe. Mindez önmagában még nem elég, hozzá kell tenni mindazt, ami újra élsportolóvá tesz, ezért a hétköznapokat kellett helyretenni, a munkát pedig felfüggeszteni.

Nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is más szinten álltak, komoly feladatot jelentett eltüntetni a különbséget. Az sem elhanyagolható különbség, hogy míg Korisánszky Dávid korábban a nem olimpiai távnak tekinthető kétszáz méteren indult, addig Fekete Ádám az ötszázasok közül, ötkarikás számból érkezett. De a sors mintha egy hajóba rendelte volna őket.

– Nem ugyanaz család és munka mellett edzésre rohanni vagy élsportolóként teljes egészében erre koncentrálni. Fizikailag és mentálisan is hatalmas előrelépés, ha a fókusz csak a kenun lehet. Dávid fejében eleinte voltak kérdőjelek, amikor megkerestem a párosozással, de már nincsenek. Tudjuk, mik a céljaink: tavalyhoz képest annyit fejlődni, hogy dobogózzunk Párizsban.

Korábban, még 2019-ben mentek együtt párost, de akkor Fekete Ádám elmondása szerint még nem tudták kihozni magukból a legtöbbet. Ezúttal viszont úgy tűnik, sikerült.

– Régóta ismerjük egymását, mindig is barátok voltunk; bár sokat versenyeztünk egymás ellen, úgy örültem Dávid sikerének, mint a sajátomnak – folytatja Fekete Ádám. – Az előzmények ismeretében számítottam rá, hogy jó lesz a párosunk, ezért is kerestem meg. Szemléltetésképpen: egy közepes és egy jó páros között nagyjából két másodperc a különbség. Abban biztos voltam, hogy a mi kettősünk jó lesz, a mértéke volt a kérdés: mennyire?

Az összetérdelés után ahogy haladtak edzésről edzésre, egyre biztatóbbak voltak a jelek; amikor elérkeztek a pályára menéshez, akkor az is látszott, lesz keresnivalójuk a nemzetközi mezőnyben. Itt jöhetett volna egy újabb fordulat a történetbe, hiszen sokan gondolták, a páros csak ideiglenes, Hajdu Jonatán felépülése után folyatódik Fekete Ádámmal közös útjuk, Korisánszky Dávid pedig „csak” beugró lesz.

– Mindenki erre a forgatókönyvre számított: Dáviddal megnyerjük a hazai válogatóversenyt, majd ha Jonatán felépül, visszatérdel elém, és megy tovább a Hajdu, Fekete páros. Erre mondta Dávid: na, fogd meg a sörömet! Megnyertük a válogatót és a szegedi Világkupát, ami mindkettőnknek hatalmas eredmény volt, és okot adott a folytatásra.

Persze nem is ők volnának, ha nem jött volna egy újabb csavar, Korisánszky a vb előtti időszakban megsérült, egy pillanatra veszélybe került a közös jövő, de végül felépült a kvalifikációs világeseményre. Az előző évben elért eredmények, mint a világkupa-győzelem, kvótaszerzés és vébé ötödik hely megerősítette őket abban, hogy új kenupáros alakult, és sziklaszilárd az elhatározás, nem ingathatja meg őket semmi. Korisánszky Dávid fejében azonban van még egy, fontos kérdőjel.

– Megcsináltuk azt, hogy olimpiai számban újra aranyérmet nyertünk nemzetközi versenyen kenupárosban, amire hosszú évek óta nem volt példa, úgy, hogy lehajráztuk a világot, amire szintén régen volt példa. Eleinte, amikor betérdeltem Ádám elé, nem voltak nagy célok a fejemben. Arra figyeltem, hogy nyerjük meg a hazai válogatóversenyt, Hajdu Jonatán jöjjön rendbe, és legyen kvótája a Magyarországnak. Ha ők jobbak, én önként kiszállok, mert még mindig jobb, ha ők szereznek kvótát, mint ha a mi párosunk nem. Közben változott a helyzet, mert egyre jobbak lettünk. Tavaly még beugró voltam, de a hajóban maradtam, mert ennek a párosnak egyértelműen van még egy felfelé ívelő pályája. Egyetlen kérdésem maradt az idei évre: mennyivel leszünk jobbak, mint tavaly?

Fekete Ádám azért gyorsan hozzátette, mellékszerepről szó sem volt, a főszerepet adta oda Korisánszkynak.

– Amikor először betérdelt elém, nyilván bizonytalan volt, nem tudta, mire lehet képes, letett-e eleget az asztalra. Én úgy állok hozzá, bárki betérdel elém, abból szeretném kihozni a maximumot. Szóval egyértelműen főszereplőként szállt be, és most megkapta a jelölést az Oscarra, a díjat pedig együtt elhozzuk Párizsból.

A világbajnoki döntő beborulással ért véget, de azt mondják, mégsem ez lesz a védjegyük.

– Ha Ádám figyel magára, és megtartja a hajót, akkor nem borulunk – vágott oda társának Korisányszky.

– Ha Dávidon múlik, akkor viszont igen – szúrt közbe Fekete, átvéve a szót. – Azért a legtöbb kajak-kenu számban érzi az ember, hol tart verseny közben, de nálunk az 500 páros tűzijátékfutam lesz az olimpián. Nem lehet felnézni még a befutó előtt sem. Ha a világbajnokságon felnézünk olyan 450 méternél, azt láttuk volna, hogy nyolcan vagyunk egy vonalban, szóval néha jól be kell rúgni a hajót. Ennek lehet a hátránya a sikertelen berúgás vagy egy borulás. Inkább úgy szeretnék beérni, mint a szegedi világkupán, ott letettem a lapátot és biztosan láttam, hogy elsők vagyunk, mert akkora volt az előnyünk.

– És a hajóban is maradtunk – vetette közbe Dávid. – Legyen inkább a védjegyünk, hogy lehajrázzuk a világot! Persze nem leszek mérges, ha Párizsban egy berúgás és borulás érmet ér.

Korisánszky Dávid „állást váltott” Fekete Ádám kedvéért, félretette a munkáját, újra bekapcsolta az élsportolói üzemmódot, hogy együtt lapátolva megvalósítsák közös olimpiai álmaikat. A francia meló után még nem tudják, lesz-e kiszálló a hajóból, de megeshet, hogy fordul a kocka, a lapát helyett jöhet az ecset, és elindítják a vízen kívül a „Fekete–Korisánszky-vállalkozást”.