Donald Rumsfeld egykori védelmi miniszter internetes oldalán tudatta a világgal: „Megbízható forrásból tudom: kinyírták végre Oszamát. A mindenségit!” Főnöke, Barack Huszein Obama amerikai elnök már diplomatikusabban fogalmazott: „Igazságot tettünk” – jelentette be, miután titkosszolgálata felderítette a 2001. szeptember 11-i repülőgépes merényletek elkövetésének első számú felbujtójaként nyilvántartott Oszama bin Laden rejtekhelyét és egy kommandó sikeresen teljesítette az elnök parancsát.

Az öröm pillanatai után kijózanodva, adódik a kérdés, miként minősíthető Barack Huszein Obama tette a nemzetközi jog szerint, aki végső soron elrendelte egy Pakisztánban élő ember megölését, parancsára csapatai egy olyan országba hatoltak be, amellyel az Egyesült Államok nem áll hadban, megsértették Pakisztán önállóságát és olyanokat is lemészároltak, akik nem követtek el semmit, csak rosszkor voltak rossz helyen.

A hagyományos jogérzet e tényállást gond nélkül értelmezi: ez nem igazságtétel, hanem gyilkosság volt. A nemzetközi médiában érdekes módon Obama elnöknek még a számonkérhetősége sem merült fel. E hiányt szeretné pótolni a Demokrata.

Az erőszak joga

Hogy büntethető-e vagy sem az amerikai elnök, arra Malcolm Shaw nemzetközi jogász ad választ, amelyből jól kiolvasható az angolszász gondolkodásmód a nemzetközi jogot illetően.

„A nemzetközi jogban nincs törvényhozó szerv. Egységes bírósági rendszer sincs. Sem a szabályok megalkotására, sem tisztázásukra, sem pedig megszegőik megbüntetésére szolgáló intézményt nem találunk. A nemzetközi jogot elsősorban az aláíró feleket kötelező megállapodások alkotják, amelyek csak az aláírókra nézve kötelezőek, illetve szokásjogi szabályok, amelyeket a közösség nagyobb része követendőnek ismer el. Úgy tűnik, hogy a nemzetközi jog olyan szabályokból áll, amelyek közül az államok úgy válogathatnak, mint a piacon kiterített portékából” – írja Shaw világhírű nemzetközi jogi tankönyvében, amelyet a magyar egyetemi oktatásban is előszeretettel használnak.

„Az erőszakos cselekményekhez való jog önsegély néven ismert eseteiben bizonyos jogok oltalmazása érdekében egyes jogrendszerek erőszakhoz folyamodnak. Az államok folyamodhatnak erőszakhoz önvédelemből, ha agresszió célpontjai lettek, és felléphetnek más államok jogellenes cselekményeivel szemben. Ilyenkor az államok maguk döntik el, hogy cselekedjenek-e, és ha igen, milyen lépéseket tegyenek. A Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságának hiányában nincs olyan, mindkét fél számára elfogadható felettes testület, amely ezek jogszerű vagy jogszerűtlen voltáról döntene, noha a nemzetközi jog tartalmaz releváns szabályokat” – mondja Shaw.

Ítélet nélkül

A jogszerűtlenség a terroristavezérnek kikiáltott Oszama bin Laden likvidálása ügyében formálisan teljesen nyilvánvaló mindenki számára. Soha egy nemzeti vagy nemzetközi bíróság nem hozott jogerős ítéletet Oszama bin Laden ellen és egyetlen ország jogrendjében sem szerepel olyan opció – feltéve, hogy valahol mégis mondjuk halára ítélték volna őt –, hogy egy halálos ítéletet bárki bárhol végrehajthat valakin.

Malcolm Shaw szerint az elterjedt hiedelemmel ellentétben az államok a nemzetközi jogot tiszteletben tartják és viszonylag ritkán sértik meg. A jogsértések ezért széles körben ismertté válnak, és a rendszer lényegét érintik: a nemzetközi béke és igazságosság megteremtését.

„Amint azonban a nemzeti jogrendben is előfordul gyilkosság, rablás és erőszak anélkül, hogy az egész építményt lerombolná, vagy az állampolgárokat a jog létezésének tagadására sarkallná, úgy a nemzetközi jogszabályok megszegése is anélkül mutat rá a rendszer gyenge pontjaira, hogy érvényességükre vagy szükségességükre árnyékot vetne. Nincs nemzetközi rendőrség, de működhet a kölcsönösség, például a diplomaták sérthetetlenségének esetében, mivel ha az államok másként járnának el, saját diplomatáikat sodornák veszélybe külföldön. Egy állam az összes lehetséges alternatíva mérlegelése után mégis úgy vélheti, hogy alapvető érdekei megvédésének egyetlen módja a nemzetközi jog megsértése és az abból származó felelősség vállalása. A túlélést érintő kérdésekben a nemzetközi jog háttérbe szorulhat.”

Bizonyos esetekben tehát az állam, amelynek a nemzetközi kötelezettség megszegése felróható, mégsem lesz felelős. Általában a sértett állam beleegyezése, a szankció legitim alkalmazása, az erőhatalom, az önvédelem és a szükséghelyzet tekinthetőek olyan körülményeknek, amelyek a felelősség keletkezését vagy a jogsértés miatt beálló felelősséget kizárják.

Nézzük tehát erről az oldalról a kérdést. Pakisztán, ahol Oszama bin Ladent megölték, nem áll az Amerikai Egyesült Államokkal hadban, így területén hadi cselekményeket végrehajtani bűncselekmény.

„A felhatalmazás, amivel rendelkezünk, Bin Laden megölésére szólt, és ezt egyértelművé tették. Ugyanakkor, ha Oszama hirtelen felemelte volna a kezét és felkínálta volna, hogy fogják el, akkor a kommandónak természetesen módjában állt volna elfogni őt. Ilyen lehetőség azonban soha nem állt elő” – védekezett meglehetősen álszent és életszerűtlen érveléssel a CIA igazgatója.

A joghatóság határai

A nemzetközi hadijog szerint az ellenséget háborúban megölni nem bűn, hanem érdem. Ám egy békés országban emberek megkínzása, megölése, erre vonatkozó utasítás kiadása köztörvényes bűncselekmény.

A nemzetközi jog legalapvetőbb alapelvének tekinthető, hogy az állam saját területe felett kizárólagos hatalmat gyakorol, az államterület sérthetetlenségét pedig tiszteletben kell tartani.

A nemzetközi jogtudomány szerint amíg az állam saját határain belül a legfőbb hatalmi tényező, más államok belügyeibe nem avatkozhat be. Mivel az államok egymástól függetlenek, az adott állam kifejezett egyetértésének hiányában az állami tisztviselők például nem járhatnak el idegen földön és nem is kényszeríthetik ki saját államuk jogszabályainak végrehajtását más állam területén. Ez az úgynevezett joghatóság.

Példával szemléltetve, aki Nagy-Britanniában emberölést követ el és Hollandiába menekül, a brit bíróságok joghatósággal rendelkeznek, amit azonban nem érvényesíthetnek oly módon, hogy elfogására rendőröket küldenek Hollandiába. Ebben az esetben a holland hatóságokhoz kell fordulniuk, hogy a gyanúsítottat fogják el és szállítsák vissza Nagy-Britanniába. Vagyis a nemzetközi jog szerint az Amerikai Egyesült Államoknak kérnie kellett volna, hogy Pakisztán fogja el és adja ki Oszama bin Ladent, hogy az USA-ban bíróság elé állíthassák.

Amikor a háborús bűnökkel vádolt Eichmannt izraeli ügynökök 1960-ban elrabolták Argentínából, ez Argentína területi szuverenitásának nyílt megsértése volt és egyúttal az izraeli joghatóság jogellenes gyakorlását is jelentette. Pakisztán sem tudott az amerikaiak akciójáról. Ezt Leon Panetta, az amerikai hírszerzés igazgatója is elismerte, bár meglehetősen ellentmondásos történetet adott elő: „a pakisztániak semmit sem tudtak a bevetésről. Mivel az akciót egy helyőrséggel rendelkező városban hajtották végre, a forgatókönyvek között az is szerepelt, hogy a pakisztániak megpróbálhatják elfogni az amerikai erőket. A pakisztániak, amikor értesültek a Bin Laden elleni akcióról, gratuláltak, vagyis tudták, hogy mit akarunk tenni. Bin Laden családjának életben maradt tagjai pakisztáni őrizetben vannak.”

Jupiternek szabad

A magasztos elvek a jelek szerint csak akkor működnek, ha nem az Egyesült Államokról vagy szövetségeséről, Izraelről van szó. Ante Gotovina tábornok, Horvátország élő nemzeti hőse nemrégiben 24 éves börtönbüntetést kapott, mivel „szándékos és előre eltervelt etnikai tisztogatást hajtott végre a vezetése alatt álló horvát hadsereg az ország nagy részét felszabadító Oluja (Vihar) hadművelet során” – állapította meg a Nemzetközi Büntetőbíróság.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 808. számú, 1993-ban meghozott határozatában kimondja, hogy „a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek felelősségre vonása céljából nemzetközi törvényszéket kell felállítani”.

A határozat 2-5 cikke alapján a törvényszék joghatósággal rendelkezik az 1949-es genfi egyezmény súlyos megsértőivel szemben, valamint eljárhat a hadviselés szabályainak és szokásainak megsértése, települések elpusztítása és fosztogatás, a népirtás és az emberiség elleni bűncselekmények, vagyis a polgári lakosság megkínzása, megölése, kitelepítése esetén. A határozat szerint „akik ezeket a bűncselekményeket megtervezték, azok elkövetésére felbujtottak, azokat elrendelték, elkövették vagy a tervezésükhöz más módon hozzájárultak, abban segédkeztek, cselekményeikért egyénileg felelnek. A vád alá helyezett személyt hivatalos beosztása nem mentesíti, a büntetést nem enyhíti. Ha a bűncselekményt alárendelt követte el, a felettest nem mentesíti, ha tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy alárendeltjei bűncselekményt szándékoznak elkövetni, vagy azokat el is követték, és a felettes elmulasztotta ezeket a cselekményeket megelőzni ésszerű intézkedésekkel, vagy megtorolni a felelősök megbüntetésével.”

Ante Gotovina vezetésével a horvátok a délszláv háború során visszafoglalták a szakadár Krajinai Szerb Köztársaságtól a dalmát felvidék egészét. A területről a harcok közben sok ezer korábban betelepített szerb lakos menekült el. A bíróság kilenc vádpontban, köztük gyilkosságban és deportálásban, azaz háborús és emberiség elleni bűncselekményekben is bűnösnek találta a sokáig menekülésben lévő Gotovinát.

Pro forma nézve a kérdést, Ante Gotovina tábornok Barack Huszein Obama amerikai elnökhöz hasonlóan parancsot adott emberek megölésére. Gotovina esetében külön bírósági szervezetet állítottak fel, amely el is ítélte őt. Obama esetében ilyenről nem tudunk.

Az angolszász kétarcúság bizonyítéka, hogy a pert éppen Nagy-Britannia erőltette, Horvátország európai uniós csatlakozása feltételéül szabva Ante Gotovina tábornok bíróság elé állítását. Azt hitte mindenki, hogy a szerb agresszió elleni katonai akciók egyik hősét a bíróság felmenti.

Ahogy egyik magyarországi híve kesernyésen jegyezte meg, ez a hágai bíróság Bem apót is börtönbe zárta volna. A horvát miniszterelnök nem hitt a fülének, amikor az ítéletet meghallotta. A súlyos ítélet kiváltotta egész Horvátország rosszallását, és már a 30 százalékot sem éri el azok száma, akik az unióhoz akarnak csatlakozni.

Mi a különbség Barack Huszein Obama és Ante Gotovina között? Igen jelentős. Gotovina egy honvédő háborúban adott ki parancsot az ellenség megölésére, ám a hadművelet során civil áldozatok is voltak. Obama egy békés és baráti ország területén rendelt el egy fegyveres terrorakciót… Az ellentmondás persze feloldható.

A nemzetközi jog lényegét legjobban Brennus, a gall értette, aki Kr. e. 391-ben az akkor még kis városállamként gyarapodó Rómára tört. A város a békét arannyal váltotta meg, de a rómaiak észrevették, hogy a gallok hamis súlyokat használnak a sarc megmérésére s ezt felpanaszolták Brennusnak, aki fogta a kardját és az ellensúlyok közé dobta, hogy még nehezebbek legyenek, e rövid tőmondattal: „Vae victis!” Vagyis: „Jaj a legyőzötteknek!” Ami tehát a horvát tábornok és az amerikai elnök közötti különbséget illeti, azt egy másik antik bölcsesség fogalmazza meg nekünk: „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek”.

Udvarhelyi István